Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)

1982-04-01 / 90. szám

1982. április 1., csütörtök Dunántúlt napló 3 Filmek Baranyáról Információs vetítéseket tartot­tak tegnap a Kossuth klubmo­ziban: a nemrég elkészült, Ba­ranya megye iparát, mezőgaz­daságát és kulturális életét be­mutató filmeket vetítették le. A filmek a megye üzemeinek, in­tézményeinek anyagi támoga­tásával készültek, ezen válla­latok egy-egy 16 milliméteres kópiát is kaptak, hogy hazai és külföldi vendégeiknek vetít­hessék. Ezenkívül a Baranya megyei Moziüzemi Vállalattól is kölcsönözhetők e filmek 35 és 16 milliméteres kópiái. A há­rom film címe: Munkáshétköz­napok, Baranyai mérleg és Amit vigyázni érdemes. Ugyancsak tegnap mutatták be a Vigyázzunk az örök fény­re! című szovjet dokumentum- finnét, amely a Szovjetunió kül­politikáját mutatja be. Ezt a fimet — ugyancsak 16 és 35 milliméteres kópiákban — a bu­dapesti Szovjet Kultúra és Tech­nika Házától kölcsönözhetik az érdeklődő üzemek, intézmények, vállalatok. A Leöwey Klára Gimnázium évkönyve Fennállásának 75. évforduló­ját ünnepli ezen a tavaszon a Leöwey Klára Gimnázium. A háromnegyed százados jubileum alkalmából az iskola évkönyvet jelentetett meg, mely a múlt történetéről és a jelen munká­járól ad számot visszaemlékező írásokban, tanulmányokban, ké­pekben. Az évkönyv első lapjain a névadó, Leöwey Klára küzdel­mes életútjáról olvashatunk az eddigi kutatások eredményeit összefoglaló, a korábbi képet részleteiben kiegészítő biográ­fiát. Majd az iskola történeté­nek ismertetése következik, mely röviden kitér a múlt szá­zadi előzményekre, a kezdeti időszak, az indulás neveléstör­téneti és helytörténeti szem­pontból egyaránt érdekes moz­zanataira. A továbbiakban a két világháború közötti évtize­dek oktató-nevelő munkájáról esik szó, híven tükrözve az isko­lai élet változásait. A tanul­mány befejező része az álla­mosítással megszülető új isko­latípus kialakulásának főbb vo­násait, fejlődésének állomásait vázolja fel egészen az utóbbi évekig. A szocialista szellemben mű­ködő középiskola története még csak három évtizedes múltra tekinthet vissza, de ez a har­minc év alapvető változásokat hozott az intézmény életében. Ezekről a változásokról külön fejezet számol be. Fontos moz­zanat volt a gimnázium tevé­kenységében az orosz tagozat létrejötte 1952-ben, majd 1956- ban a német nemzetiségi tago­zat életre hívása. Ez utóbbi, itt Baranyában különösen lénye­ges funkciót töltött, illetve tölt be, hiszen magas színvonalon valósítja meg a nemzetiségi po­litika gyakorlati teendőit. A gimnáziumban jelenleg is folyó két érdekes kísérletről a kísérletet irányító szaktanárok adnak ismertetőt. Az egyik kí­sérlet az összehangolt termé­szettudományos oktatás lehető­ségeit kutatja, a másik az anyanyelvi nevelés korszerűsí­tését kívánja fejleszteni. Módszertani szempontból rendkívül figyelemreméltó az iskola volt igazgaTójának rész­letes tanulmánya arról, hogy a harminc év alatt rendezett kü­lönböző tartalmú és célú kiál­lítások milyen jelentős szere­pet vállaltak az ifjúság hazafi­as nevelésében. De hasonló ér­telemben említhetjük az irodal­mi szakkör tevékenységét, a gyakorlati foglalkozások ered­ményeit, melyek már eddig is sajátos jelleget adtak a gim­názium oktató-nevelő munká­jának. Természetes, hogy egy ilyen évkönyvben a volt tanítványok is megszólalnak. K. S. Irodalmi és művészeti díjasok Interbalett, 1982 A Pécsi Balett sikere Budapesten Eck-balett ősbemutatója Maros Rudolf zenéjére A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze Bálint Endre festőművész, a Magyar Népköztársaság érde­mes művésze: Csenki Imre -nyu­galmazott Kossuth-díjas kar­nagy; Foky Ottó, a Pannónia Filmstúdió Munkácsy Mihály-dí- jas és Balázs Béla-dijas báb­filmrendezője, a Magyar Nép- köztársaság érdemes művésze; Görgei György Liszt-díjas kar­mester, a Magyar Néphadse­reg Művészegyüttesének vezető­je, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze; Kiss Nagy András Kossuth-díjas szobrász- művész, a Magyar Népköztár­saság érdemes művésze; Ko­vács János, a Szegedi Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas szín­művésze, a Magyar Népköztár­saság érdemes művésze; Makk Károiy, a Magyar Filmgyártó Vállalat Kossuth-díjas filmren­dezője, a Színház- és Filmmű­vészeti Főiskola egyetemi taná­ra, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze; Petrovics Emil Kossuth-díjas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető egyete­mi tanára, a Magyar Népköz- társaság érdemes művésze; Psota Irén, a Népszínház Kos­suth-díjas színművésze, a Ma­gyar Népköztársaság érdemes művésze; Ruzicskay György, Munkácsy Mihály-díjas festőmű­vész, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze; Szőllősy And­rás, Erkel Ferenc-díjas zeneszer­ző, a Liszt Ferenc Zeneművésze­ti Főiskola egyetemi tanára, a Magyar Népköztársaság érde­mes művésze; Ungvári László nyugalmazott Kossuth-díjas szín­művész, a Magyar Népköztár­saság érdemes művésze; Varga Mátyás nyugalmazott Kossuth- díjas díszlettervező, a Magyar Népköztársaság érdemes művé­Érdemes Művésze Békés Itala, a Madách Szín­Koncz Gábor, a Vígszínház Já­szai Mari-díjas színművésze; Koós Iván, az Állami Bábszín­ház Jászai Mari-díjas báb- és díszlettervezője; dr. Márkus Éva, a Pannónia Filmstúdió Balázs Béla-díjas szinkronfilmrendező­je; Melocco Miklós Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész; Metzger Márta, a Magyar Ál­lami Operaház Liszt Ferenc-dí­jas magántáncosa; Mialkovszky Erzsébet, a Madách Színház Jászai Mari-díjas jelmeztervező­je; Mikes Lilla Jászai Mari-díjas előadóművész, a Korona Pódi­um művészeti vezetője; Ober­frank Géza karmester, a Fővá­rosi Operettszínház Liszt Ferenc- díjas művészeti vezetője; Pon- gor Ildikó, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magántáncosa; Romvári József, a Magyar Filmgyártó Vállalat osztályvezetője, Balázs Béla-dí­jas díszlettervező; Sapszon Fe­renc, a Magyar Rádió és Tele­vízió Énekkara Liszt Ferenc-dí­jas karigazgatója; Sebestyén János, Erkel Ferenc-díjas és Liszt Ferenc-díjas orgona- és csembalóművész, a Magyar Rá­dió főmunkatársa; Sinkó László, a Nemzeti Színház Jászai Mari­díjas színművésze; Sás László, Munkácsy Mihály-díjas és SZOT-díjas alkalmazott grafi­kusművész; Szabó István, a Magyar Filmgyártó Vállalat Kossuth-díjas filmrendezője, a Színház- és Filmművészeti Főis­kola egyetemi docense; Szent- pál Mónika, a Radnóti Miklós Színpad előadóművésze; Szilá­gyi Tibor, a Vígszínház Jászai Mari-díjas színművésze; Szup- pán Irén, Munkácsy Mihály-dí­jas textil tervező; Temesi Hédi, a Magyar Filmgyártó Vállalat színművésze; Tímár Éva, a Miskolci Nemzeti Színház Já­szai Mari-díjas színművésze; Uhrik Teodóra, a Pécsi Nem­zeti Színház Liszt Ferenc-díjas magántáncosa; Vadas Kiss László, a Magyar Állami Ope­raház Liszt Ferenc-díjas magán­énekese; Vajda Dezső, a Nép­színház magánénekese. Józsel atlila-dij Másodízben rendezik meg hazánkban március 24.—április 2. között a szocialista országok balettegyütteseinek találkozóit Budapesten. Ezek a találkozók kiválóan alkalmasak arra, hogy egy-egy ország baletton űvésze- tének fejlődését bemutassák, együttesek ismerjék meg egy­mást, továbbá szakmai viták, nézetek kicserélésére adjanak lehetőséget. A fővárosi bemu­tató után az együttesek külön­böző vidéki városokban is fel­lépnek, így Székesfehérváron, Debrecenben, Tatabányán, Szolnokon, Miskolcon, Nyíregy­házán. A részt vevő együttesek között találjuk a bolgár Ara- beszk Balettet, a prágai, vala­mint a pozsonyi nemzeti színhá­zak balettegyütteseit, a Len­gyel Táncszínház táncosait, a Drezdai Balettet, a Bukaresti Operaház balettegyüttesét, az olasz Aterbaletto együttest és a Moszkvai Klasszikus Balett társulat tagjait. A magyar tánc­művészetet a Magyar Állami Operaház együttese, a Győri Balett és a Pécsi Balett együt­tese képviselte. Természetes, hogy egy ilyen széles körű fesztivál sok láto­gatót, érdeklődőt vonz. így volt ez a Pécsi Balett hétfő es­ti bemutatója előtt is, ahol az előadásra várók soraiban a szakma valamennyi koroszályát; batettintézeti növendékeket. Kos­suth-díjas művészeket, koreog­ráfusokat, táncosokat ott lát­hattunk. A Fővárosi Operett- színház zsúfolásig megtelt erre a bemutatóra, s a fent említett hazai kiválóságokon kívül je­len voltak a nézőtéren a kül­földi társulatok tagjai, vezetői is. A pécsi együttes két itthon már ismert művet adott elő. El­sőként Tóth Sándor Bach II. és III. Brandenburgi versenyére ké­szült koreográfiáját; ezt Eck Imre, Maros Rudolf Eulánia 1— 2-3 című zeneművére írott új alkotása követte, majd befeje­zésül ismét Tóth Sándor kore­ográfiája, a Johann Strauss ze­néjére készült Görbetükrök c.. szatirikus játék következett mű­sorukban. A Tóth Sándor által készített tóncművekről a pécsi bemuta­tó alkalmával már szóltunk. Most csupán annyit szeretnénk és kell is megjegyezni e mű­vekről, hogy állják az időt. A Bach-zenére készült koreográ­fiák ma is gyönyörködtetnek; a Görbetükrök pedig aktualitásá­ban maradt élő, kivitelezése még játékosabbá, magabizto­sabbá vált. Eck Imre Eulánia c. kompozí­ciója követve a zenét, három tételből áll; Nők tánca, Férfiak tánca és a befejező Közös tánc. Amellett, hogy látványban a szimfonikus balett hatását kel­tette, megfogalmazódott benne áz a gondolat, amelyet Eck Imre már előző műveiben is felvetett; a magány, a közös­ségben élők magánya, az itt élők egyedül-léte, a társkere­sés problémája. Mindezt Eck Imre az ő klasszikusnak neve­zett stílusában hozta létre, a szólótáncokból, a csoporttán­cokból, továbbá az alakzatok táncos átszerveződéséből. Szép, művészi mozgásvonallal, kép­zőművészi ihletettségű cso­portképekkel és ezeknek ritmi­kus, egymásból kialakuló vál­tozataival ért el nagy sikert. Amihez hozzájárultak az egy­szerű, de e témához és a tánchoz plasztikusan simuló díszlet és kosztümök, amik szin­tén Eck tervei alapján készül­tek. Annak ellenére, hogy er a tánc tematikájában mai hang­vételű, értékei mégis időnélkü­livé tették, hiszen bemutatása az emberiség állandó érzelmi világának egyik kimondott, vagy éppen kimondatlan, min­dig jelen levő gondolatát tük­rözte. A három művet intenzív, bel­ső tartalmat is sugárzó, mind­végig friss és lendületes kivi­telezésben láthattuk. Már meg­emlékeztünk a Pécsi Balett tagjainak technikai fejlődésé­ről, állóképességéről — ezt most ország-világ előtt is bizo­nyították. Megérdemelt sikert arattak, a közönség hosszú vastapssal hálálta meg művé­szi munkájukat. Fonay Zsuzsa Dán Grigore (Románia) he­lyett az Angliában élő Vásáry Tamás volt a Kamarabérlet so­ron levő estjének szólistája a múlt szerdán este a Liszt Te­remben. Vásáry 1953-ban, Her­nádi Lajosnál végzett tanulmá­nyok után szerzett diplomát a Zeneakadémián. Szolfézstudá­sáról feljegyezték, hogy Liszt modulációkban gazdag h-moll szonátáját leszolmizálta Kodály előtt, aki elismerése jeleként egy Steinway-zongorával aján­dékozta meg. Már 1955-ben dí­jat nyert egy párizsi zenei ver­senyen; Belgiumban 1957, Ang­liában 1961 óta él. Ekkor mu­tatkozik be Londonban, majd New Yorkban, a Széli György ház Jászai Mari-díjas színművé­sze; Biró Miklós, a Magyar Te­levízió Balázs Béla-díjas ope­ratőre; Esztergályos Cecilia, a Thália Színház Jászai Mari-dí­jas színművésze; Fekete Tibor, a Kecskeméti Katona József Színház Jászai Mari-díjas szín­művésze; Gelley Kornél, a Nem­zeti Színház színművésze; Gyi- mesi Kálmán, a Szegedi Nem­zeti Színház Liszt Ferenc-díjas magánénekese; Hajduly Mik­lós, a Magyar Televízió Balázs Béla-díjas rendezője; Hemző Károly Balázs Béla-díjas fotó­művész; Kemény Éva, Munkácsy Mihály-díjas és SZOT-díjas al­kalmazott grafikusművész; Kol- tai Lajos, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas ope­ratőre; Komlóssy Erzsébet, a Magyar Állami Operaház Kos­suth-díjas magánénekese; vezette Cleveland Orchestra közreműködésével. Olyan kar­mesterekkel szerepelt együtt, mint Fricsay Ferenc, Paul Klelz- ki, Solti György, Ernest Anser- met. Itthon legutóbb 1974-ben adott szólóestet, s a Liszt Fe­renc Kamarazenekarral lépett fel. Pécsi zongoraestjét gondos, jó ízlésre valló műsorválasztás, hallatlanul biztos technikai tu­dós és kiforrott muzikalitás jel­lemezte. Tiszta, nemes előadás­ban szólaltatta meg Mozart G-dúr zongoraszonátáját (K. 283.), biztos vonalvezetéssel és értelmezéssel mutatta fel — a lassú tételben kiváltképp — a mű minden szépségét. Beethoven Berták László költő, a Pécsi Városi Könyvtár igazgatója; Czine Mihály irodalomtörté­nész, az ELTE egyetemi taná­ra; Gyurkovics Tibor költő, drámaíró; Iszlai Zoltán költő, kritikus; Kiss Tamás költő; Si- mon Ily András író; Spiró György prózaíró, drámaíró, mű­fordító; Sükösd Mihály író. Jászai Mari-díj Balázs Péter, a Vígszínház színművésze; Csákányi Eszter, a Kaposvári Csiky Gergely Színház színművésze; Csiszár Imre, a Miskolci Nemzeti Szín­ház rendezője; Falvay Klára, a Szolnoki Szigligeti Színház színművésze; Farkas Bálint, a Fővárosi Operett Színház szín­művésze; Tóthy Edit, az Állami Bábszínház színművésze; Gáli ..Holdlény"-szonátájának első tételében remekül érzékeltette az impresszionista ihletést; elő­adásában e szemlélődő, végte­len szomorúságú természetzene nemcsak a későbbi, romantikus megfogalmazások (pl. Chopin- noktürnök) felé tárt kaput, ha­nem — finoman, rejtetten — már Bartók és József Attila mo­dern természetértelmezését is előrevetítette ■ („Ezüst sötétség némasága / holdat lakatol a világra."). Lefegyverző szenve­déllyel, pontosan, következete­sen megformált dinamikával játszotta el a mű — merőben eltérő — harmadik tételét is. Liszt két Szent Ferenc-legen- dójának előadását ugyanez a László, a Debreceni Csokonai Színház igazgató-főrendezője; Hetényi Pál, a Népszínház színművésze; Káldy Nóra, a Madách Színház színművésze; Kapás Dezső, a Vígszínház rendezője; ilj. Richter József, a Magyar Cirkusz és Varieté artistája. Liszt Ferenc-díj Gulyás Dénes, a Magyar Ál­lami Operaház magánénekese; Hargitai Zsuzsa, a Budapest Táncegyüttes magántáncosa; Nagy Ferenc, a Magyar Állami Operaház karigazgatója, kar­mester; Polgár László, a Ma­gyar Állami Operaház magán­énekese; Sztevanovity Zorán előadóművész, zeneszerző; Lil­lái Aurél karnagy, a Pécsi Ta­nárképző Főiskola főiskolai tanára; Tóth Ferenc kórusve­zető, a Komlói Kodály Zoltán Ének-zenetagozatos Általános Iskola énektanára. Erkel Ferenc-dij Jene y Zoltán zeneszerző; Tallián Tibor, az MTA Zenetu­dományi Intézete Tudományos munkatársa, a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola egyetemi adjunktusa. Balázs Béla-dij Balázsovits Lajos, a Magyar Filmgyártó Vállalat színművé­sze; Biró Zsuzsa, a Magyar Filmgyártó Vállalat dramaturg­ja; Cserhalmi György, a Ma­gyar Filmgyártó Vállalat szín­művésze; Dévényi László, a Magyar Filmgyártó Vállalat filmrendezője; Kovács Tamás fotóművész; Márk Iván, a Ma­gyar Televízió operatőre; Ró- lusz Ferenc, a Pannónia Film­stúdió animátora; Tímár István, a Magyar Filmgyártó Vállalat filmrendezője; Vajda Béla, a Pannónia Filmstúdió rajzfilm­rendezője, Wessely Ferenc, a Pannónia Filmstúdió szinkron­rendezője. Munkácsy Mihály-díj Banga Ferenc grafikusmű­vész; Bőd Éva keramikusmű­vész; Bors István szobrászmű­vész; Bujdosó Ernő festőmű­vész; Domanovszky György mű­vészettörténész, művészeti író; Finta Józsel alkalmazott grafi­kusművész; Horváth Márton üvegtervező iparművész; Király László belsőépítész, a Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalat tervezője; dr. Miklós Pál művészettörténész,, művé­szeti író, a Magyar Iparművé­szeti Múzeum főigazgatója; Tóth Sándor szobrászművész. vérbő, gazdag ellentmondásos­ság jellemezte. A szólistának egyszerre sikerült megmutatnia „képet” és „belső képet", il­letve azt, hogy a zenei ábrá­zolás miként fordul az impresz- szióktól a belső tűnődés, az öregkori csendes szemlélődés felé. Chopin Andante spianato és Nagy po/onéz,ének előadása kevésbé tetszett; a polonéz tán­cos karakterének érzékeltetése kissé hivalkodóra, kihegyezettre sikerült, nem volt igazán meg­győző. Vásáry Tamás a közön­ség tapsait újabb művekkel; három szép ráadással köszönte meg. Varga J. Vásárv Tamás zongoraestje a Liszt Teremben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom