Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)

1982-04-24 / 111. szám

/ A kis piros kocsi 23 órától parkolt a csendes külvárosi utcában. Két utasa gyakran és türelmetlenül pillantott az órájára. Az idősebbik mohon szívta a cigarettát. A nagy kocsi, amire vártak, 23.15- kor érkezett három utassal. Mindkét kocsiból kiszálltak: didergős bemutatkozások, kézfogások, aztán a piros' vezetője egy nagy táskát tett a másik kocsi csomagtartó­jába, majd mind az öten beszálltak a nagyobbikba s elindultak. Forgalom alig volt, hamar eljutottak a vá­rosból kivezető útra. A tiszta csillagos égbolt pillanatok alatt egybemosódott, mögöt­tük a vidéki nagyváros tá­volodó fényeivel. Akár egy krimitörténet. A valóság azonban kevés­bé regényes: az utasok kö­zül kettő a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelője, a harmadik ugyanott gépkocsi- vezető, a hozzájuk csatlako­zó kettő pedig újságíró. Az úticél Mohács. A feladat gybrs éjszakai munkavédelmi őrjárat két mohácsi vállalat­nál, a Farostlemezgyárban és a Selyemipari Vállalatnál. — Nem készülhettek rá, nem is sejthetik, hogy ma éj­szaka fneglátogatujk őket: így kapunk csak valós képet a munkavédelmi helyzetről — magyarázza útközben Hege­dűs Miklós munkavédelmi felügyelő. — A tapasztala­taink szerint az éjszakai mű­szakban gyakrabban fordul elő lazaság, a munakhelyi baleset veszélye is nagyobb. Néhány helyen, ahol koráb­ban voltunk, a portás be sem akart bennünket engedni: nem hitte el, hogy az SZMT munkavédelmi felügyelői éj­szaka is járnak ellenőrizni. A meglepetés ki'zárjct- az üzemekben ilyen esetekre ki- fundált trükköket. Egyik nap­pali ellenőrzésen például, amikor bejelentkeztek a vál­lalati portán, a fülük halla­tára hívta fel telefonon az egyik üzemrendész az üzem­vezetőt: „A portán egy ko­sár tojást adtak le neked!” Kiderült, hogy ez a „kosár tojás" volt az előre megbe­szélt figyelmeztető jelszó: el­lenőrzés lesz, vigyázz! — Mire felértünk az üzejn- be, sebbel-lobbal javarészt pótolták visszamenőleg is a hiányosságokat a munkavé­delmi őrnaplóban, a balese­ti naplóban — teszi hozzá Mohácsi Sándor. Tavaly 140 ellenőrzést tar­tott az SZMT munkavédelmi osztálya. Többet, mint a ko­rábbi években, mert a mun­kahelyi balesetek statisztiká­ja sajnos egyre riasztóbb képet mutat. Szinte minden 6. HÉTVÉGE Éjszakai őrjárat Szabályos védőrács a Selyemipari Vállalat meójában hoz van kulcsa, szondáztat- hatja-e az ittas gyanús dol­gozókat? S megnézzük, van-e szondája egyáltalán. Mivel egy ilyen nagy te­rületen elhelyezkedő gyárat nem lehet egy éjszaka alatt végigellenőrizni, a munka- védelmi felügyelők célzatosan két helyet választanak ki a vizsgálódásukhoz: a szer­szám- és védőeszköz raktárt és a fűrészüzemet. A raktár­ban különösen azt firtatják, hogy a balesetveszélyes mun­kákhoz van-e megfelelő vé­dőeszköz, például a kénsav- fejlesztéshez gumicsizma és biztonsági öv. A legfőbb ki­fogás a hegesztőknek járó védőkesztyűre vonatkozott, de ez nem a mohácsi gyár hi­bája: ilyent gyártanak erre a célra. A műanyagból ké­szült kesztyű azonban nagyon is veszélyes 'ehet: könnyen meggyulladhat és ráéghet a hegesztő kezére. A raktáros kap két figyelmeztetést is: az egyiket a védőburkolat nélküli próbalámpák miatt, amelyeket balesetveszély mi­att így nem is szabad haszná­latra kiadni, a- másikat pe­dig azért, mert a kézi villa­mos szerszámok használható­ságának vizsgálatakor az összes ilyen eszközre sommá­san csak annyit jegyeztek be a naplóba: „villamos anya­gok rendben". Az ilyen ellen­őrzést raktári szám* szerint kell bevezetni a naplóba, s minden szerszámra vonatko­zóan külön-külön. A fűrésztelepen Vankó Bé­la művezetőtől többek között az elsősegélyláda kulcsát kérték el a munkavédelmi fel­ügyelők, s azt firtatták, hogy van-e az éjszakai műszakban olyan személy, aki elsősegély- nyújtó képzést kapott. Mint kiderült, ez a személy maga a művezető. A fűrésztelepen igazából egy dologra nagyon kíván­csi Hegedűs Miklós: — Ehhez hasonló üzemek­ben rendszerint előfordul az a súlyos szabálysértés, hogy a farönköket szinte papírvé­konyra szeletelő késekhez ve­zető garatról — ki tudja mi­lyen meggondolásból — a munkások leszerelik a védőrá­csot. Saját szememmel láttam egyszer, hogy a meredeken lejtő garatban állva igazgat­ták az elakadt farönköket, alig két-három méterre az alul forgó borotvaéles késektől! Az emberi könnyelműség ha­tártalan. A MOFA fűrészüzemében azonban helyükön vannak a védőrácsok. S amikor négy óra tájban hazaindultunk Pécsre: azt a tapasztalatot szűrhetjük le éjszakai villám­ellenőrzésünkből, hogy a két gyárban apróblj hiányossá­goktól eltekintve, nem talál­tunk kirívó munkavédelmi szabálytalanságot. Különö­sebb intézkedésre nem volt szükség. Dunai Imre ágazatban emelkedett a bal­esetek száma 1981-ben. — Vizsgáltuk az okokat — mondja Hegedűs Miklós. — A munkakörülmények, a tech­nológia és a munkavédelmi technika feltételei folyamato­san javulnak — ezzel nem függ össze a balesetek szá­mának növekedése Az ok te­hát a felületesség, fegyelme­zetlenség, figyelmetlenség mind a dolgozók, mind a ter­melésirányítók,, mind az üzem munkavédelmi felelősök ré­széről. Magyarázatként gyak­ran emlegetik, hogy a mos­tani gazdasági helyzetben a termelésre koncentrálnak. De ez nem lehet sehol és senki számára felmentés. Az em­beri tragédiák figyelmeztet­nek. * Éjfél van, miikor a mohácsi Selyemipari Vállalat kapu­ján becsengetünk. Talán ak­kor sem okozhattunk volna nagyobb meglepetést a por­tásnőnek, ha Rembrandt „Éj­szakai őrjárat"-áról léptünk volna le csipkegallérosan, tornyos kalappal. Pánik azon­ban nincs, öt perc alatt elő­kerül Alföldi Sándor, az éj­szakai megbízott művezető, aki most a legmagasabb be­osztású intézkedésre jogosult vezető a gyár területén Ad­dig azonban a portósnőt vizsgáztatják a teendőiről a munkavédelmi felügyelők: kit és hogyan kell értesítenie, ha baleset, vagy tűz történik éj­szaka a gyárban. A vizsgáz­tatás eredménye kielégítő. A továbbiakban Alföldi Sándor megbízott művezető kalauzol bennünket a gyár­ban, ahol az éjszakai mű­szakban öt üzemrész dol­gozik mintegy hetven ember­rel. Túlnyomó többségük nő. Persze, ilyen hozzávetőleges létszámmal a munkavédel­mi felügyelők nem eléged­hetnek meg: egy tömeges baleset esetén hogyan lehet­ne kideríteni, hogy hányán tartózkodtak a gyárban, kiket kell még keresni a mentés­kor? A művezető pontos név­sort is tud mutatni. A szövődé l-es üzemben magas páratartalom és még nagyobb a zaj. — Kilecvenhat—kilencven­nyolc decibel -—- tájékoztat a művezető, s bizony több­ször és kiabálva kell mon­dania, hogy megérthessük. A szövőgépeknél dolgozó nők fülében az előírt és megkö­vetelt védővatta — erről ta­pintatos szemlélődéssel meg­győződhettünk. Alföldi Sándor megbízott művezető egy munkavédelmi újítással is eldicsekedik: a szövőgépekre erős vashálót szereltek, hogy az óránként tízezerszer ide-oda csapó ve­télő esetleges „kiakadása" ne okozzhasson balesetet. A vashálókon látható nagy hor­padások szemléletesen bizo­nyítják, hogy milyen erővel vágódik neki a vetélő. Az ellenőrzés során a bal­eseti őrnapló és a munkavé­delmi őrnapló is rendben ta- láltatik”. Az ügyeletes vil­lanyszerelő szolgálati helyé­re is bekukkantunk: ellen­őrizzük a szerszámait. Sza­bályos kézi feszültség mérő-— je nincs — hiánycikk! — a saját készítésű próbalámpa pedig soha nem lehet meg­bízhatóan veszélytelen eszköz. Egyébként minden más rend­ben van. Végül lenézünk a hőközpontba és itt is csak egy hiányosságra kell a mun­kavédelmi felügyelőknek fel­hívni a figyelmet: a szivaty- tyúkat védőburkolattal kell ellátni * Éjjel két óra van, amikor a Farostlemezgyár két por­tása ránkcsodálkozik. Amíg az ügyeletes műszaki vezető előkerül, ugyancsak megiz­zadnak ugyanazoktól a kér­désektől, amikre a Selyem­ipari Vállalat' portásának is válaszolnia kellett. A megle­petés kezdeti zavarát, kap­kodását leszámítva, tudják a kötelességüket. Vankecsics József éjszakai ügyeletes művezető irodájá­ban először azt ellenőrizzük, hogy a felelős műszaki ve­zetőnek mi a hatásköre, mi­re jogosult, milyen raktár­Próbalámpák a MOFA szerszámraktárában: balesetveszélye­sek, mert az égőket nem védi semmi a töréstől. Itt a tizenötezer Kezdjem úgy, ahogy önök tették? — Elnézést, jó napot kívánok! Vagy eképp? — Ne haragudjon, hogy zavarom. Ne­tán így? — Szerkesztő úr, tu­dom, nem én vagyok* az el­ső... Tekintsünk el a nevektől, foglalkozástól, íróasztaltól, hi. vataltól, kapcsolatoktól. Néz­zük a tényeket! A hét nap során nem egy­szer felötlött bennem: vajon milyen belső indítékok sugall­ják a telefonálóknak, hogy sokszor legbelsőbb gondjaikról is szót váltsanak a szerkesztő­ségi telefonnál ülő munkatárs­sal. Jómagam a feltétlen biza­lom megnyilvánulásának érez­tem. S most, hogy néhány nap múltán ismét kezembe kerültek feljegyzéseim, “ elgondolkoztato- nak érzem annak a kertvárosi nyugdíjasnak az aggodalmát, aki elpanaszolta: nehezen él­nek meg férjével a kevéske nyugdíjból, és igen érzékenyen érinti őket a távfűtési díj, a meleg víz árának emelése. — Nem vitatom én az intéz­kedés megalapozottságát - kezdte -, de sok ezer kispénzű ember él ám szerte a környé­ken. Hát mondja meg nekem, szerkesztő úr, kapunk-e majd valamiféle támogatást, kiegé­szítést? Belép a központ, hárman állnak a vonalban. Hangjáról ítélve idősebb úr azt ajánlja, hogy továbbítsam javaslatát a Volánhoz, miszerint több száz­ezer forint megtakarítást ér­hetne el a város, ha nem állí­tanák meg háromszáz méte­renként az autóbuszokat a va­lamikori országos főútvonalon. Próbálom meggyőzni arról, hogy évekkel ezelőtt éppen a környéken élők ostromló kéré­sére alakították ki a megálló­kat. Aztán egy hölgy hív a József Attila utcából: a kérés az iménti fordítottja. Hasson már oda az újság, hogy a 10- es járat álljon meg a városi fürdő után, mint korábban. Kattan a készülék, s néhány percig, míg újra hívnak, el­időzhetek az iménti felvetése­ken, de egyelőre csak azt szűrhetem le magamban: talán azért fordulnak hozzánk oly sokan közlekedésügyben, mert az ÚJSÁG-nál meghallgatást találnak? Fiatalember érkezik. Elmond­ja, iparengedélyt váltana gu­micserére, centírozásra, de an­nak gyakorlása szakmunkásbi- zonyitványhoz van kötve. Sze­mélyesen jelentkezett, tehát 'te­lefon a szakmunkásképzőbe: szakmunkás-oktatás nincs, gu­miipari vizsgabizottság nincs. Sajnálattal közli az igazgató: próbálkozzon az illető tálán Pesten, a 6-os számú intézet­ben. Tárcsázom a tanács ipari osztályát. A válasz kategorikus: a rendelet nem teszi lehetővé az oklevél nélküli gumicserét. — És különben is — jegyzi meg az előadó — miért rohan­nak az emberek mindjárt az újsághoz?! Valóban. Eszembe se jutott, hogy megkérdezzem. Az viszont annál inkább foglalkoztat az­óta, miért köti a rendelet a centírozást, köpenycserét okle­vélhez, amikor az autójavító­üzemekben erről nem kérnek papírt, a betanított munkás odaáll a kocsi mellé, és napi nyolc órán át csinálja. — Figyeljen rám! Megmon­dom a nevem, a telefonszámo­mat is. Én- nem tartok senkitől, negyvenötös párttag vagyok. »De az mégiscsak felháborító, hogy a 48-as téren hosszú­bottal járó parkőr inzultálja a kutyatulajdonosokat. Hat éve járok le a térre és most kitil­tott bennünket az a botos em­ber. Csak tudnám, hogy kihez tartozik, elmondanám, milyen goromba szavakat használ. Az én szobakutyám okos kis állat. Virágra nem lép, fűre nem piszkít, és évente nyolcszáz fo­rintot fizetek érte. Megmonda­ná nekem ezek után, hogy hol sétáljunk? — Elváltam a férjemtől — vág a közepébe a dolgoknak egy asszonyka —, kölcsönös meg­egyezéssel megosztottuk a la­kást. övé lett a kTsszoba, ami­re hatalmas lakatot szögeit, a mienk maradt a lányommal a nagyobbik. De azóta is állan­dóan inzultál bennünket, ha nem vagyok otthon, felforgatja holmijainkat. És ami már lassan örökzöld­re színeződik: a megyeszékhely útjainak állapota, a belvárosi utcák tengelytörő lyukakkal, a közvilágítás hiányossága. Hét nap alatt négy bejelentés ér­kezett, hogy a város különbö­ző pontjain nem megfelelő a világítás, hogy idősek és má­sodik műszakról hazatérő nők kerülővel közelítik meg ottho­naikat a bizonytalanságot keltő sötét utcák miatt, hogy a Ivov- kertvárosi Berek utcai díszku- takat teleszórták szeméttel, és alkalmi illemhelynek használ­ják az üres medencét, hogy a nagyárpádi Káponya-dülő sző­lőtulajdonosai évek óta remé­lik, egyszercsak kőzúzalék ke­rül a sáros földútra, hogy a komlói Zengő Áruházban két­ezerötszáz forint előleget fize­tett egy leendő vásárló a rotá­ciós kapára, amit-az áruház levele alapján még tavaly a harmadik negyedévben meg kellett volna kapnia, hogy a piszkos járdán, kampókkal húz­zák végig a süteménnyel teli rekeszeket, felrúgva minden közegészségügyi előírást, hogy a pécsi Kórház téren .már nem lehet lépni a galamboktól, a madárpiszoktól, hogy a körzeti nőgyógyász a szülés után húsz héttel visszatérő anyát eltaná­csolja a szülést levezető orvos­hoz, hogy az Egri Gyula úton hajnali fél öttől zavarja a la­kók nyugalmát a szalántai tsz vízhordó kocsija a nagy csö­römpöléssel, hangoskodással, satöbbi, satöbbi . . . Majd a Kalinin útról jelent­keznek azzal, hogy a tanács ötven forintra büntette X-et közterület-rongálás címén, mert a Tettye téren fára rajzszögez- te, hogy eladó a villanytűzhe­lye. S hogy miért furcsállta a büntetést a derék pécsi pol­gár? Azért, mert a tanács még nagyobb táblát szögeit ki egy közeli fára, miszerint a sze­métlerakás tilos! — A tanácsot ki bünteti meg a fák rongálásáért? De az emberek mást is ész- revesznek. Észreveszik, hogy megérkeztek a fecskék, hogy parkjainkból kicsupálják a vi­rágokat, védelmükbe veszik a gólyákat, amelyek visszatérve nem találták eredeti helyén el­hagyott fészküket, felhívják a figyelmet arra, hogy kevés az építőipari kapacitás, ugyanak­kor g Pécsi ÉPSZÖV hirdeti: szívesen vállal lakóház- és la­kásfelújítást. Szóvá teszik, hogy a vasúti pénztáros miért nem tudja, melyik a szerelvény ele­je, ha oda kérnek jegyet, és zavarba jön a vasutas kisasz- szony, ha menetiránnyal szem­ben kíván helyet biztosítani, marjának az utas . . . Fejezzem be eképpen? Rend­ben: elnézést, hogy zavarta önöket Salamon Gyula Kecskeméten, a Zománc- és Kádgyárban 1982-ben 200 ezer für­dőkádat gyártanak. Képünkön: kádrengeteg a raktárban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom