Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)
1982-04-23 / 110. szám
1982. április 23., péntek Dunántúli napló 3 Munkafegyelem és szervezés Az új munkarend keretei közt A brigádok „önfigyelése99 A címadó mottót Medvetzky Antal, a BÉV pártbizottságának titkára fogalmazta meg a legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésen, amikor többek között a 42 órás munkahétre való áttérés tapasztalatait, s az ebből adódó feladatokat vették szerp- ügyre a bizottság tagjai. Az építőiparban az ötnapos munkahét bevezetése nem az idei esztendő öröme: mint ahogyan a bányaüzemeknél, az építőknél is korábban bevezetr lék az 5 -f 2-t. így a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnál január 1-től csak a dolgozók 20 százalékát érintette a központi intézkedés; az irodistákat s egyes szakipari üzemeket. Más a gond, más miatt vette a témát napirendre az építők párt-végrehajtóbizottsága. A törvényes munkaidő heti 44 óráról 42 órára csökkent, s bizonyos mértékben megnőtt az évi szabadságok időtartama is. Mint azt szóbeli előterjesztésében T észás Sándor, a vállalat munkaügyi osztályának vezetője említette: ezen intézkedések miatt Vállalati szinten évi közel 400 000 órával csökken a munkaidő. (Dolgozónként 120 órát jelent ez.) Nyilvánvaló: e tetemes munkaidő-kiesést nem szabad „szélnek ereszteni", hiszen a vállalati tervek nőttek, ■ s a feladatokat teljesíteni kell. Az sem hozhat megnyugtató. megoldást, ha túlórákkal operálnak - 180 000 túlórát terveztek be, a tavalyi szintet — mert így egyéb belső feszültségek keletkezhetnek. Erre gondolva, már jó előre a dolgozók — brigádvezetők, szakszervezeti bizalmiak stb. - bevonásával az új helyzetnek megfelelően alakították ki munkarendüket, s a program szerint a munkaidőcsökkenést önerőből úgy kell pótolniuk, hogy az túlóra-növekedéssel ne járjon. Ezért választották .a BÉV-nél fő mottónak a munkafegyelem erősítését, a jobb szervezést, mondván: a kapukon belül meg lehet fogni" a korábban elhul- lajtott munkaidőt. Az egyik akciójuk mások számára is követendő példa lehet. Ezt az akciót „brigád önmegfigyelésnek" nevezik, s célja, hogy az egyes brigádok a munkafolyamatok egyszerűsítését, gyorsítását maguk vegyék észre. (E módszerrel 42 000 órát szeretnének pótolni.) A példák sorában említsük meg a zsákos szállítás helyetti konténeres szállítás bevezetését — ez évi 5400 óra pluszt hoz —, a paneles építkezésnél az új tetőszerkezet kialakítását — évi 15 000 órát lehet segítségével megtakarítani- vagy az ipari válaszfalak témáját, ami évi 4500 órát eredményez. A sok kicsi sokra megy alapon, végül is összeállt a kép: megvan a lehetőség arra, hogy kevesebb munkaidővel — egyre csökkenő létszám mellett is! — teljesíthessék éves programjukat az építők. (Ne felejtsük ki az év eleji normakarbantartást, amelynek senki sem tapsolt, s amely szerint 1982-ben 8,2 százalékkal nagyobb követelményt támasztanak minden dolgozóval szemben. De tegyük hozzá: kisgépekkel, egyéb technológiai változtatásokkal elérték, hogy ez nem jelent megoldhatatlan feladatot.) Április közepét-végét írjuk: az új munkarend-munkaidő tapasztalatait nem lehet még perdöntőén megfogalmazni. Végül is majd jövőre, az 1982- es év értékelésekor kiderül: sikerült-e az átállás, sikerült-e a feladatok maradéktalan végrehajtása. Egy azonban biztos: a dolgozók körében már „nem lehet téma" a 42 órás munkahétre való áttérés, s e pár hónap alatt „berázódott" a gépezet. Az áttérés programja kollektív munkával készült, s ez biztosítékot — garanciát - nyújt arra is, hogy a végrehajtás az egész vállalati kollektíva aktív közreműködését hozza. Az újságíró kötelessége megemlíteni egy gondot is. A végrehajtó bizottság több tagja is szóvá tette, hogy nem a legjobb a helyi közlekedés - a 26- os járatról van szó —, s a BÉV új telepe akkor lenne igazi korszerű munkahely, ha a megközelítése is legalább az új létesítménnyel egy szinten lenne. Vagy legalábbis közelítene ahhoz. A vb állást foglalt: ismét szóvá teszik a dolgot a Volán illetékeseinél, akiknél már előzetesen tájékozódtak a kérdésben. Egyelőre meg kell várni a 6/A út új szakaszának átadását, s aztán — a Volán már ígéretet tett rá — ismét megvizsgálják az építők kérését. Kozma Ferenc Gondok a tetszetős számok mögött Újítómozgalom Több helyütt a díjazás a feszültség forrása Fiatal műszakiak makacsul hajtogatják a gépipari nagy: vállalatnál: őket bizony hat lóval sem lehet az újítási iroda környékére húzni! A három ifjú mérnök ugyanis hulladékhasznosítási eljárást talált ki, és ezzel évente több százezer forintos hasznot hajt, s egyúttal megszabadítja a vállalatot a környezetet veszélyeztető vegyi anyagoktól is. Az ötlet jónak találtatott, ezúttal a megvalósítással sem késlekedtek az illetékesek, ám a „kiagyalók" nem kaptak egy árva vasat sem! Az indok: őket ezért tartják, hogy örökösen új megoldásokon törA z utóbbi másfél évben aki kapcsolatba került az ifjúsági mozgalommal, vagy akár csak hallott róla, szinte azonnal ezzel a kifejezéssel találkozott: a megújulás igénye. Alapvetően ez határozta meg már a KISZ X. kongresszusának is a hangulatát, s leginkább az egyetemi, főiskolai szervezeteknél lehetett érezni a „csináljunk már valamit” szándékát. A jelek arra utalnak, hogy — legalábbis a felsőoktatási intézményekben — ez nem marad meg csupán elhatározásnak. Molnár László Tartalmasabban, a megújulás igényével A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem megalakulása a megújulás igénye mellé még szükségszerű szervezeti változásokat is magával hozott. A március végi küldöttgyűlésen megválasztották a JPTE KISZ- bizottságát és az új vezetőséget. Az egyetemi KlSZ-bizott- ság 33 fős: mindhárom kar 11 fővel képviselteti magát a bizottságban; a végrehajtó bizottság 9 fős, az arányok ezen belül is egyenlőek, hárman- hárman tagjai karonként; 9 munkabizottságuk van; három függetlenített politikai munkatársat választottak, közülük az új KISZ-bizottság titkára Molnár László, akit legelőször is arra kértem, önmagáról mondjon valamit. — Pár nap híján egy évig voltam a Pécsi Tanárképző Főiskola KISZ-bizottságának titkára, az egyetemmé alakulásig. A főiskolán végeztem, biolóCsaládosán - SZOI-üdülökben Hányan üdülhetnek idén családjukkal együtt SZOT beutalóval? Minden harmadik szakszervezeti beutaló családos üdülésre jogosít. Ebben az évben 27 ezerrel, a főidényban 12 ezer 500-zal többen üdülhetnek csa-, ládosan. Természetesen ezzel arányban csökkent a felnőttüdültetés száma. összesen 40 ezer család, azaz 129 ezer személy kaphat beutalót. A főszezonban, június elejétől augusztus végéig 22 ezer család, összesen 69 ezer személy nyaralhat. Az igénybevételt befolyásolja az iskolai tanév késői befejezése és korai kezdése. Ezért fontos, hogy a nyári családos üdültetés 6 csoportjából az első és az utolsó turnusra leginkább olyan szülők kapjanak beutalót, akiknek a gyermeke még nem iskolás korú. Megoldást jelentene az is, ha az iskolák a jól tanuló diákokat már a tanév végén, az osztályzatok lezárása után elengednék, és a szeptember eleji egy-két napos hiányzást sem vennék rossz néven. A családos beutalók mintegy 60 százalékával két felnőtt és egy gyermek üdülhet, illetve az egyedülálló szülő két gyermekét viheti magával. A szobák mérete és az étterem nagysága miatt kötött a létszám, viszont az új üdülőket már úgy alakították ki, hogy egy családban két felnőttet és két gyermeket tudnak fogadni. Ilyen a tavaly nyáron megnyílt soproni pedagógus üdülő és a júniustól működő gyulai üdülő is. A beutalók mintegy 20 százaléka két, 10 százaléka több gyermekkel való üdülésre jogosít. A nagycsaládosok összkomfortos faházakban nyaralhatnak a Balaton partján, a Bakonyban, Leányfalun, valamint Szilvásváradon. Családos üdülésben, csak két gyermek után kell fizetni, ha többgyermekes a család, akkor két gyermeken felül minden további kis beutalt üdülőjegye térítésmentes. gia-mezőgazdasági ismeretek szakon. 1977-ben alapszervezeti KISZ-titkár, majd '78-ban a biológia vertikális sportfelelőse, utána ugyanennek a vertikálisnak a megbízott titkára lettem. 1979-ben lettem a KISZ- bizottság tagja, majd 1980 őszén tették föl nekem a kérdést, hogy elvállalnám-e a függetlenített titkári állást. Hat jelölt volt, végül ketten maradtunk, s először a főiskola életében kettős jelölés volt, a választást én nyertem meg 65:35 arányban. Ekkor voltam negyedéves. 1981-ben végeztem, s azóta tanitok a főiskola, illetve most'már tanárképző kar állattani tanszékén; emberanatómiából, élettanból vezetek gyakorlatot.- Miért vállalta el a főiskolai függetlenített KlSZ-titkársá- got? Ha valakinek megadatik, hogy nagyon fiatalon felsőoktatási Intézményben taníthat, nem lett volna az elég?- Ezt egyszerűen meg tudom válaszolni: azért vállaltam el, mert már untam a tehetetlenséget. A KISZ nagyon sok kritikai észrevételt kapott, mégsem történt soha semmi. A helyzet csak tovább romlott volna, ha az utóbbi időben nem erősödnek föl a megújulást igénylő hangok. Egy évvél ezelőtt mondta az ELTE KISZ- titkára, hogy ma, éppen az előbb említettek miatt, nagyon hálátlan feladat egyetemi KISZ-titkárnak lenni. Az ország valamennyi egyetemén változtatni akarnak ezen a helyzeten, s mi éppúgy ezt akarjuk. A KISZ olyan, amilyenné mi tesszük - s én most ebben a kérdésben optimista vagyok.- Mire alapozza optimizmusát?- Egyrészt arra, amit már mondtam, hogy a megújulás igénye, hogy valamit már végre csinálni kellene, szinte mindenkiben megvan. Az elmúlt sok év során az ifjúsági szervezetben is eluralkodott a formalizmus, s a tartalom nélküli forma halálosan unalmas. Mindenki unja —, de már történt egy-két dolog, amivel bebizonyítottuk, hogy tartalmasabbá is lehet tenni egy-egy hagyományos összejövetelt, s hogy a formabontás csak előnyére válik időnként a dolgoknak. Erre legjobb példa talán a legutóbbi, az április 4-i ünnepség, ami teljesen elütött a szokványostól, s nagy sikere volt. Ezt egyébként egy hallgató szervezte, és ehhez kapcsolódik a következő fontos dolog: eddig fölülről próbálták ráerőszakolni mindenkire a programokat, ezután nem így lesz, hanem figyelembe vesszük az igényeket. Ez eddig bejött. S ezzel azt is elérjük talán, hogy kiküszöböljük a régi hibát: azt, hogy a KISZ-bizottságok elszakadtak a tömegtől. Azt akarjuk, hogy a munka he egy személytől függjön, hanem a testület irányítson, az igények messzemenő figyelembe vételével. A három kar vezetősége pedig természetesen önállóan, a kari igényeket szem előtt tartva dolgozik. — Ahogy mondta, előzőleg azért vállalta el a főiskolai KISZ-titkári megbízatást, mert unta a tehetetlenséget. És az egyetemit miért? — Ezt a mostanit őszintén szólva először nem is akartam elvállalni. Úgy éreztem, az lett volna nekem kedvezőbb, ha kari titkár maradok, mert itt már egy éve dolgoztam, s mostanra sikerült olyan állapotot elérni, hogy lényeges dolgokat csináljunk. Mindössze ezért; de még az is hozzájárult, hogy a legelején nem láttam át, milyen lesz ez a szervezet, mi lesz a dolgom. Végül is a hiúságomat piszkálta föl valaki, amikor erre azt mondta: ezek szerint félsz a rázós dolgoktól . . . Egyelőre határozottan bizakodom. D. Cs. jék a fejüket. Azaz: az újítás munkaköri kötelességük. Főnökük csupán azzal biztatta őket, hogy a „legközelebb", jutalom- osztáskor jobban megnyomja a ceruzáját, de ennek híre ment és most ebből van a baj. De talán még nagyobb baj, hogy az egyik legértékesebb alkotógárda — nevezetesen a jól képzett fejlesztők — távolodtak el az újításoktól. Lehet, hogy nem ez a legjellemzőbb eset, mindenesetre baj van az újítómozgalommal, noha a számok tet- szetősek és örvendetesek is. Az ötödik ötéves tervben az előzőhöz képest 48 ezerről 69 ezerre nőtt a hasznosított újítások száma. Az ebből származó eredmény pedig meghaladta a 3,6 milliárd forintot. Mégis — ki ne tudná? — jó néhány vállalatnál, sőt egy-egy ágazatban megcsappant az újítókedv, holott ugyanazok a rendelkezések vonatkoznak mindegyikre. Elgondolkoztató például, hogy miért virágzik az újítómozgalom Óz- don, a Kohászati Művekben, és miért halódik évek óta a Lenin Kohászati Művekben. Mikor az újítások csökkenéséről beszélünk, többnyire bura alatt, természetes közegéből kiemelve vesszük szemügyre ennek a szellemet frissítő, a munkát, terméket egyaránt megújító mozgalomnak a helyzetét. Pedig, ahol fejetlenség uralkodik, az újdonságokkal szemben szinte beteges a szakmai presztízsüket féltők idegenkedése, és csikorog a kutatás-fejlesztés- termelés-értékesítés (divatos szóval innovációnak nevezett) láncolata, ott nem számíthatunk az alkotó energiák felszabadulására. Mindezek mellett sajátos gondok is nehezednek az újító- mozgalomra. Egy a sok közül az érdekeltség, sokat vitatott, máig sem rendezett helyzete. Ismeretes, hogy a részesedési alapból fizetett újítói díjak ezért váltottak ki ellenérzést, mert c nyereségrészesedés fizetésekor az egész kollektíva megrövidült. Ha támadható is az ilyen okoskodás, a tényeken nem változtat: a díjazás feszültségek forrása lett a vállalatoknál. Idén, január elsején módosítottak a szabályon. Ai újítási díjat ugyan továbbra is a részesedési alapból kel! fizetni, azonban az alapnak ez a lésze mentesül a progresszív nyereségadó terhe alól. Továbbra sem megnyugtató viszont az úgynevezett eszmei díjak kifizetésének ügye. Sok helyütt ezen a címen méltánytalanul alacsony összeggel honorálják az alkotókat, s a közreműködői dijak fizetésében pedig ahány ház, annyi szokás. Valaha létezett újdonságokat kivitelező vállalat. Ma nemcsak ennek hiányát érezzük, de egy- egy vállalaton belül nem ritkán az erkölcsi kopás veszélye fenyegeti a szellemi terméket a referenciadarab gyártásának elhúzódása miatt. Egy másik fonákság: a „mozgalom” szócska fura értelmezése. Sok helyütt még mindig ötletnapok, kampányok, „darabszám" alapján méretik meg az újítói hajlandóság és haszna. Jcvában folynak az újítók és feltalálók vállalati tanácskozásai, hogy a tapasztalatok összegezésére, a helyes irány kijelölésére május közepén összeülhessenek az újítók és feltalálók ötödik országos tanácskozásának küldöttei. Annak a példaként említett gépipari vállalatnak a tanácskozása még hátravan. Csak remélhető, hogy a pórul járt fiatal mérnökök erőt véve magukon, mégis ott ülnek majd a széksorokban — s ők is a megújulást szorgalmazzák. Gazsó L. Ferenc BEV-épitkezés a Lvov-Kertvárosban
