Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)
1982-04-18 / 105. szám
1982. április 18., vasárnap PunäntQlt napló s lfHSflRIHflK»l i mnGnz ■ Hl Ősi nyugalommal őrzi a maga ősi almait Múzeum a dombtetőn megannyi láthatatlan „vonzatá- ról”, a hajdani készítők, tulajdonosok keze nyomáról, láthatatlan jelenlétéről még nem is esett szó. Pedig ez a lényeg. Mert itt vannak ők is körülöttünk, ezekben a tárgyakban, öreg falakban, itt hallgatják, mit beszélgetünk. A cseresznyefa alatt a kerti asztalon lassan kiürül az üveg. Leskovár Gábor elmagyarázza, mit láttunk az ugyancsak múzeumnak tekinthető uránvárosi lakásában egy jó órával ezelőtt. A panelház tizedik emeleti helyiségei szintén tele vannak cserépedényekkel. Ezek a gyűjtemény legszebb darabjait képezik. Van köztük 60 literes, zöld mázas, hüvelykezett mintájú lakodalmas fazék, post-ha- bán tányér... A polcokon korsók, fazekak, kanták, szilkék, csuprok, bokályok, bütykösök, tálak, tányérok, kuglófsütők, régi konyhai használati eszközök sorakoznak. Néhány szép pósz- torfaragás egészíti ki a gyűjteményt, amelyhez szorosan hozzátartozik az a néprqjzi kézikönyvtár, amelynek állandó tanulmányozása nélkül elképzelhetetlen volna ennek az értékes gyűjteménynek a szakszerű kezelése, gyarapítása Leskovár Gábor gyerekei — Gábor és Kata — a kis szobában laknak. Nézem a polcaikat. Látom, ők is „megvannak fertőzve” már a szép néprajzi tárgyak szenvedélyes szeretetével. Cserép perselyeket, kis korsókat, szilkéket fedezek fel polcaikon. A nagyobb szoba radiátora mellett egy szemes, zöld mázas, szétszedett cserépkólyha várja, hogy a tanyára szállítsák ... — Ezt a gyűjteményt — ha ma kezdené az ember — már szinte lehetetlen volna összeállítani — mondja Leskovár Gábor. A gyűjtés divat lett. Sajnos sokan csak az üzletet látják benne, kereskednek a tárgyakkal. Itt van például ez a szép post-habán tányér. Ezért akár ötezer forintot is megadnának, de én semmiért sem válnék meg tőle. A szürkületbe merülő táj régi korokról álmodik. Az öreg présház ablaktámlái is lassan lezárulnak. Ősi nyugalommal őrzi ősi álmait. Látszik az egész tanyán, hogy maga is érzi, jó kezekbe került. Bebesi Károly A rablólovag sasfészke A Mátra magas vonulatai lankákká szelídülnek, s az erdőktől , koszorúzott Messzelátó- heggyel együtt őrzik azt a kis dombot, amelyre egykor Nána sokat emlegetett vára épült. Hajdani urai — a híres Aba- nemzetség tagjai és leszármazottai — akkora területet birtokoltak, amelynek határai egészen Eperjesig terjedtek. Talán a festői környezet csalogatta őket ide, mindenesetre innen kormányozták hatalmas uradalmaikat, itt rendezték be fényes fészküket. Amikor az Árpád-háznak magva szakadt, többségük Csák Mátéra esküdött, ám a család egyik ága, a Kompolti nevet viselő, jó lapra tett, s az Anjou-király, Károly Róbert szolgálatába szegődött. A jutalom nem maradt el, s gazdaságuk még inkább gyarapodott ... Az erősség helyén már a honfoglalás utón jobbágyok telepedtek meg. Ide épült — a XI—XII században egy kis méretű, kör alakú, román stílusjegyeket őrző plébániatemplom. Körülötte temető húzódott, amelyet a régészeti kutatások feltártak. Az Abák, majd a Kompoltiak lehetőségeikhez mérten terjeszkedtek, s védelmet nyújtó otthonuk alapjait nem sokkal a tatárjárás után rakták le. Ez aztán lassan emberöltőről emberöltőre formálódott, hamisítatlan főúri rezidenciává. Nevéhez nem fűződnek fényes haditettek, a kis számú őrség nem állhatott ellen a messze- hordó tűzfegyvereknek, s a szemközti domb is komoly veszélyt jelentett, hiszen innen ágyúk serege vehette volna ostrom alá. Sosem erősítették meg külső tornyokkal, rondellákkal, bástyákkal. Magas és erős falai — a nyilak és a hajítógépek idejében — mégis biztos menedéket nyújtottak a váratlan támadások ellen. A Kompoltiakat a Losoncy család követte Az ő rokonuk volt az a hírhedt rablólovag, akit a mohácsi vész után országszerte rettegve emlegettek. Móré László ugyanis gátlástalanul halászott a zavarosban, s kegyetlen csapatával egyaránt rabolta a magyarokat, a törököket és a németeket. A krónikások szerint óriási vagyont harácsolt össze, egészen addig, amíg maga ellen nem haragította a budai basát. Szorongattatva a nánai várba menekült fiaival együtt, a keleti főúr seregei azonban ide is követték, s a rablóvezér egy-kettőre rájött, hogy nem sokáig tarthatja, magát. Istvánffy Miklós, Jtorának művelt krónikása, egy Cselvetését is megemlíti. A támadók pénzéhségére gondolva, aranyakat szóratott közéjük. A török mégsem torpant meg: elfoglalta Móré sasfészkét, s öt — fogolyként — a konstantinápolyi Héttoronyba hurcolta. Az igazi érték nem a rablott vagyon, hanem az erősség, amelynek feltárt romjai megőrizték a középkori, a XV. századi vár konstrukcióját, a kettős falgyűrűvel övezett, a palotából, a kápolnából, a lakó- és gazdasági épületekből álló együttest. .. A török feldúlta, s ezután senki sem törődött vele. A hajdan büszke falakat befedte a föld, a gótikus vártemplom s a belső kaputorony falai omladoztak. A köveket a lakosság építkezéshez hordta el. Kárt okoztak a leventékből tobor- zódott amatőr régészek is. A maradványok megmentéséhez a hatvanas években kezdtek a község vezetői. Először csak erősítést kértek, mert az omlás veszélyeztette a környé- ' ken levő hózok biztonságát, s az alkalmi látogatók testi épségét. Az Országos Műemléki Felügyelőség azonban sokkal többet tett: munkatársai 1962 őszén hozzákezdtek a teljes feltáráshoz Ekkor bontakozott ki a részben alápincézett, emeletes, két szobasorból álló palota, faragott, gótikus kőtöredékeivel, a téglapadlós, a kőbordás hálóboltozattal fedett reprezentatív helyiségeinek maradványaival, az északnyugati sarkon meghúzódó ciszternával. Rátaláltak az udvaron elhelyezett vörösmárvány domborműre is, amely a XV. századi falikutat díszítette. Előkerült igen sok használati tárgy is. 1968 augusztusától fogacjja a vár a- hazai és külföldi látogatókat. Pécsi István Ne „hivatalul”, hanem magyarul! A rádiót hallgatva, újság- olvasáskor vagy tévé nézése közben nemegyszer kapjuk föl fejünket bosszankodva egy- egy hivatalosnak szánt, de valójában hivataloskocíó, iiöz- helyekkel terjengős, ködösítő kifejezésekkel telezsúfolt mondat hallatán, olvastán. A kereskedelmi vállalat vezetője például igy nyilatkozik: „Az eladónak nem az a dolga, hogy könyveljen, hanem hogy értékesítési tevékenységet bonyolítson." Bizonyára azért választotta ezt a kacifántos megoldást, mert túlságosan dísztelennek, a hivatalos stílusba nem illőnek érezte az értékesítési tevékenységet bonyolítson helyett az egyszerű értékesítsen vagy a még egyszerűbb eladjon formát. — Nagy példányszámú hetilapunkban egy vállalati igazgató válaszol egy panaszos levélre, többek között így: „ ... Os, meghibásodás elhárítását a mai napig nem tudtűk rendezni". Úgy látszik, eszébe sem jutott a válaszadónak egy olyan egyszerű, természetes megoldás, mint „a hibát mindmáig nem tudtuk elhárítani" vagy „kijavítani" vagy ,.megszüntetni" stb. — Egy termosz használati utasításából való a következő mondat: ,,A hőtár kemény tárgyhoz ütése, leej- tése a termék törését vonja maga után." Ha egy hottentotta cég írta volna így. talán nem volna jogunk megróni érte, de hogy egy magyar gyárban adjanak ki ilyen körmönfonton megfogalmazott ismertetőt, az mégiscsak túlzás. Sokkal egyszerűbb, és sokkal világosabb lett volna a szöveg, ha az idézett tizenkét szó helyett mindösz- sze ezt írják: A hőtár törékeny! Azt hiszem, nem szükséges tovább sorolnom a példákat, hiszen hasonlókkal mindegyikünk naponta találkozik. Mindezek egy furcsa nyelv- használati kettősség ijesztő tünetei. Számtalanszor megfigyelhetjük, hogy a magyarul szépen, ízesen vagy legalábbis elég jól tudó emberek egyszeriben nyelvet váltanak, mihelyt hivatalos minőségükben kell szólniuk vagy írniuk. Egyik közgazda- sági szakemberünk például baráti társaságban alighanem ezt mondta volna: ,,A lakosság „nagy részének nincs meg a közművesítés bevezetéséhez szükséges pénze." A televízióban azonban ugyanerről a következőképpen nyilatkozott: ,,A lakosság nagy részének nem áll rendelkezésére a közművesítés bevezetésére szükségeltetett pénzeszköz." Tehát nincs helyett nem áll rendelkezésre, szükséges helyett szükségeltetett, pénz helyett pénzeszköz. A világos, természetes fogalmazásé mondat helyett pedig egy mesterkélt, fontoskodó nyilatkozat. Az persze szintén nem volna jó, ha a magánélet és a közélet, a hivatali érintkezés nyelve mindenestül egybeesne. A társalgási nyelv, a magánélet nyelve olyan bizalmas szavakat is megtűr, amelyek a hivatalos nyilatkozatokból csakugyan kirínának. A nincs pénzünk helyett a barátomnak azt is mondhatom: nincs egy vasunk sem. Ez nem hivatalos,: hanem magán használatra szánt forma. De bízvást mondhatom, ha erőnek erejével arra kényszerítenének, hogy a korábban idézett és az utóbbi forma közül válasszak, akkor még hivatalos nyilatkozatban is inkább azt mondanám: nincs egy vasunk sem, mint azt, hogy nem áll rendelkezésre a szükségeltetett pénzeszköz. Dr. Grétsy László Jócskán akad dolguk már a méheknek. Nemcsak a keserűmandula, a cseresznye is virágba borult. Vajon a gazdák örömére, vagy csak a hajnalonta erre lopakodó fagyok foga alá virágoznak ezek a kötelességtudó fák? Kiderül hamarosan. A nagy csendben messzire szalad a gondolat, a lankákon köny- nyedén kószál az el-elámuló szem. A diósviszlói hegyen, a Csikorgó dűlő bal oldalán, a dombtető közelében vagyunk. Leskovár Gábor vendégeként üldögélek egy árnyékos kerti pádon. Előttünk üveg, poharak. — Ez egy boros hutaüveg — mondja. — Azért vannak gyűrűk a nyakán, hogy erősebb legyen, könnyedén vegye, ha az ember megbillenti a pintet. Három ilyen üvegem van. Régiek. Ma már szinte lehetetlen ilyesmit szerezni. Az üveg falán tükröződő táj most kezd éledezni. Nemcsak a téli ólmából, hanem a halálra- ítéltségéből is ... Néhány évvel ezelőtt parlagosodott el. Az öreg parasztgazdák lassan kihaltak, és utánuk indultak* a szőlők, gyümölcsösök . . . Ügy látszott, nem kellenek a kutyának se. Hiszen nem Badacsony, nem Tokaj, hanem csupán egy istenhátamögötti hely ez . . . A dolog azonban megváltozott. Ma már mindenfelé ott szorgoskodnak az újabb és a régebbi gazdák, és a hegy, a táj megvan mentve. Leskovár Gábor egy régi gyűjtőútján tévedt erre. Régi paraszti tárgyakat keresett, aztán talált is itt valamit. Megvette présházastul, kertestül. Nem volt drága. Legalábbis forintban. A munka viszont, amit azóta végzett, pénzben aligha mérhető. Kiirtotta a kivénhedt tőkéket, restaurálta a romos présházat, egyszóval fölújította a domboldalt. Ma már géppel nyírja a gyepet, szakértelemmel kezeli a fáit, sót néhányat maga is ültetett. A „tanya” e nagy munkálatok révén szemet gyönyörködtető, lelket melengető pihenőhely- lyé vált a család és a rokonság örömére. A lényegéről azonban még nem esett szó. Arról, hogy a megifjodott öreg présház tulajdonképpen egy kisebbfajta“ ormánsági néprajzi múzeum. Leskovár Gábor, a MÉV III-as üzemének fenntartó vájára ugyanis műgyűjtő Néprajzi emlékeket, tárgyakat gyűjt. — A komolyabb gyűjtést nyolc—tíz évvel ezelőtt kezdtem el. A falusi élet, a falusi udvar ► rok, szobák mindig is tetszettek . nekem. Amikor aztán megnősültem, az apósomnál megpillantottam néhány korsót. Világéletemben múzeumjóró ember voltam, így mindjárt észrevettem, hogy ezek érdekes dolgok. Apósom látta, hogy csillog a szemem a látványtól... Adott is egy lakodalmas fazekat. Ez a fazék ma is megvan, mint a gyűjteményem első darabja. A gyűjtemény ma már mintegy 600 darabból áll. A baranyai kollekció itt van a diósviszlói „tanyán”. _ A présház az 1860-as években épülhetett — mondja a tanyagazda. Négyoszlopos, „lopott tornácos", vályogtéglából emelt épület. Itt a pincében egy 1858-ban készült faorsós szőlőprés látható. Ez egy baranyai népi borászati eszköz, aminek ma már nem a használati, hanem az eszmei értéke nagy. A pinceberendezést jókora tölgyfakád és a pince homályában sorakozó hordók egészítik ki. Van itt néhány cserépedény is. Amott egy rézüst és egy falitéka. A hajdani tulajdonos, családfő ebben tartotta apróbb, féltett tárgyait, iratait, pálinkás- butykosát, imakönyvét. Ez utóbbiak egyelőre ideiglenesen várakoznak a pincében a felújításra, végleges elhelyezésre. A présház fenti bejárata mögött a szabadkéményes, sza- ■ badtűzhelyes konyha található. A falak mentén körös-körül használati eszközök, bevert, csillagos díszítésű fejszék, sze- kercék, edények, favillák, fage- reblyék, régi sarlók, kaszakő- - tok, faragott fa sótartó, háromlábú cserépbogrács és két — a szökröny-ősök közül való — szökröny sorakoznak. Ezek a szökrönyök a múlt század első harmadából valók. A szoba egyik legfőbb dísze az öreg — barna, baltával faragott — parasztógy. Ritkaság a szobában levő öt faragott támlájú szék is a maga jellegzetes áttört faragásával. Szépek a jókora — hajdan hastoknak használt — tölgyfa asztal melletti sarokpadként beállított festett lócák is. Van egy régi kanalas (kanáltartó) _ is a szobában, továbbá egy szép cigányfogas. Ennek a lemezét a cigányok valamikor hidegen kovácsolták. A szoba eredetiségéhez nagyban hozzájárul az, hogy az ágy felett függ az „átvető rúd” Ezen valamikor ruhákat tartottak. Nem sorolom tovább . .. Hiszen a tárgyak
