Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)
1982-04-18 / 105. szám
1982. április 18., vasárnap Dunántúli Tlaplo 3 Vince utca - vízcsobogás - falak. Ezen a környéken a házakból kifolyik a szennyvíz, vegyes szagokat árasztva. A véletlenül idevetődőt mégsem ez, hanem a Vince utcának a Pécsett egyedülálló romantikája fogja meg: az utca közepén lármásan csobogó Tettye-patak. Sebesen szalad a víz valamelyik lenti „befogadó” felé, a meder kis egyenetlenségeinél felerősödik a hangja, egy-egy kődarabnál, ami az útjába kerül, vidám bukfencet vet, s hozzá üdén-hangosan karaty- tyol ... De fent az utca végén, ahol az alagútból kibukik a víz, a kutyáját csitítgató asz- szony másként vélekedik: „Csak lakna itt... nem lehet ezt megszokni.. És a falak? Emeletmagas támfalak fogják, tartják a földet, némelyikük bizonytalanul biztosítja az életet... Valahol a Majtényi utca becsatlakozása körül függőleges fal „szárazon”, rakott kövekből, s fent, talán 2-3 méterre az ingatagnak tűnő faltól a ház .. . Föntebb, a Bosnyák utcánál régi téglapillér, mellette - bánya- idomkövekből szakszerűen épített, szemlátomást stabil pillér, majd nagy betonelemekből emelt támfal - s mindez nem „állami"! Betonfalak, löszfalak A környék különleges varázsát, romantikáját éppen az adja, hogy a völgykatlan partoldalain egymás fölött üldögélnek a házak, s ez — akár alulról, akár fölülről nézi az ember — mindenképpen megragadó látvány. Aztán amikor az ámulat okozta lelkendezés alábbhagy, feltűnik mindenfelé az ilyen-olyan támfal. Ezek nélkül itt aligha állhatna meg egyetlen ház is. És - tegyük hozzá - sokfelé másutt sem a hosszan elnyúló hegyoldalban. Nyugati Mecsekoldal: néhány év alatt kisebb városrészre való panelház épült itt, s hogy állhatnak, az hatalmas beton támfalaknak köszönhető. Ezekkel kellett védeni az utak két oldalát, valamint az út mentén fönt és lent épült házakat... Aztán az Urög és Patacs közti dombvidék dűlőútjai: olykor 3-4 méter magas meredek lösz- fal emelkedik az utas fölé, nem éppen jó érzést keltve, hiszen látnivaló, hogy a fal Pécsi támfalak könnyen mozdulhat. Fönt pedig kertet, szőlőt művelnek, házakban laknak... Egy hegyoldalban épült városnak sok mindennel kell szembenéznie. Ha pl. idejében nem zabolázza meg, a lezúduló csapadékvizek járhatnak beláthatatlan következményekkel. Emlékszünk még a Kórház téren, a Széchenyi téren és másutt hömpölygő iszapos vizekre? Az évezredes erózió „munkáját" őrzik a régészeti leletek: ősi épületek, amelyek hajdan a felszínen voltak, ma több méterrel vannak a jelenlegi járószint alatt. A hegyoljelenség lenni, mint évekkel ezelőtt a pinceügy volt. Nagyjából hasonlók a go'ndot kiváltó okok is. Hegyoldalban lévén, a támfalak úgy épültek, hogy megtartsák a mögöttük- fölöttük levő földet és ha alattuk út volt, az sem okozott gondot, hiszen a néhány lovas kocsi, ami naponta eldöcögött, semmit sem jelentett. Hanem hol vannak azok az idők? E hegyi utak némelyikét közel akkora forgalom terheli — autóbuszokkal együtt! - mint a „laposabb” városrészekben levőket. Mint tudjuk, a pinceproblémákat is nagyrészt a értelműén a külső tényezők rovására írható a támfal leromlása - voltaképpen az eredeti telekérték áll vissza. Sok esetben nyilvánvalóan kizárható a külső hatás: az eredetileg is rosszul megépített támfal természetes elöregedéseként jelentkezik a romló állapot - világos tehát, hogy a tulajdonos feladata a saját biztonsága érdekében is a helyreállítás. Ám ez költséges dolog, a kispénzű ember anyagi képességeit messze meghaladja. Ilyenkor a hatóság kényszertatarozást renA Vince utcai támfal dal mindig is pusztult, ám a hegyoldalon mégis mindig éltek, laktak az emberek. S minthogy a mindennapi élet nehezen tűri meg a vízszintestől eltérő helyzetet, megszülettek - és születnek ma is — a támfalak, hogy minél vízszintesebb kertét lehessen művelni, hogy minél vízszintesebb terepen lehessen építkezni. És megszületett a romantikusan szép látvány is az egymás fölött üldögélő házakkal. De mi van akkor, amikor a támfal megmozdul, egy-két kő kipereg, egy nagyobb rész leomlik? . . . Idegesítő jelenség Mert sokfelé omlik, vagy csak készül omlani a fal. Emiatt a támfalügy sokak szemében kezd ugyanolyan idegesítő forgalom ún, dinamikus terhelése váltotta ki. Nos, a támfalak esetében is gyakorta ez a ludas. A probléma nagyságát egy előzetes felmérés igazolja (a tanács megbízásából a DTV megkezdte a támfalkataszter elkészítését, az adatok innen vannak): Pécsett 42 kilométernyi, átlagosan 5 méter magas támfal van, s a helyreállítás becsült költsége meghaladja a 300 millió forintot. Értékesebb a telek Ki nyúljon a zsebébe? Mert ugyebár ez a megoldás kulcsa. Elsősorban — és ezt diktálja a. logika is — az, akinek a telke védelmét szolgálja a támfal stabilitása. Hiszen a jól megerősített támfal révén egyszeriben megnő a telek értéke is. Csakhogy van olyan nézet is, miszerint — különösen, ha egydel el, a költséget pedig a telekre terheli. Nagyobbrészt azonban világosan kimutathatók a külső hatások: a forgalmi terhelés, az útkorszerűsítés, -szélesítés szükségessége stb., amikor a közút fenntartójára hárul a költség az Országos Építésügyi Szabályzat előírása szerint is. A város ezt az elvet követte eddig is. Ahol pl. kimutatható volt, hogy a támfal romlását a pincék állapotváltozása váltotta ki, ott a pincehitel terhére végeztették el a helyreállítást, ahol pedig a közlekedés biztonsága tette ezt szükségessé, ott az út-híd költségvetés volt a munkák fedezete. Dehát ezzel is úgy van a város, mint a pincékkel volt: a végtelenségig nem lehet mindent az utak terhére csinálni. Hársfai István Átalakítják a mohácsi úti csomópontot Forgalmirend-változások a 6-o$ ót pécsi átkelési szakaszán Az Egyetem utcából a Nagy Lajos utcába kerül az autóbuszmegálló A 6-os számú főközlekedési út pécsi átkelési szakaszán a gépjárműforgalom nagysága egyre növekszik. Vannak olyan csomópontok, ahol csúcsidőben nem ritkák a forgalmi dugók. A Rákóczi úton mért forgalomszámlálási adatok szerint 1980- ban naponta 20 600 jármű közlekedett a 6-oson, ma pedig már naponta 23 000. Az egyre nagyobb forgalom lebonyolításában óriási segítséget jelentett a sokáig 6/A út névre keresztelt szakasz fokozatos belépése, mely lehetővé tette, hogy a belváros egyik fő ütőere, a Rákóczi út kissé mentesüljön a járműáradat alól. A teherforgalom most már jó ideje az új úton bonyolódik. A 6-os út pécsi szakasza a Petőfi laktanyától az újmecsek- aljai autóbusz-végállomásig jelentősen korszerűsödött az utóbbi években, azonban a négysávra szélesítés ellenére egyre nehezebb a forgalmat keresztül vezetni a városon. A forgalomirányító jelzőlámpák a csomópontokon való biztonságos ke- resztülhaladást segítik ugyan, azonban e ténykedésüket az autósok körében meglehetősen sok kritika éri, mert bizony gyakran hosszú várakozásra kárhoztatja őket. Sok kereszteződésben pedig olyan rendszerben működnek a lámpák, hogy a zöldet kapott, jobbra kanyarodni szándékozó gépjármű kénytelen elsőbbséget adni az ugyancsak zöldön áthaladó gyalogosnak, s jó esetben is csak alig néhány személygépkocsi, motorkerékpár, autóbusz tud „elszakadni" a csomóponttól. Egy szó mint száz, ahhoz, hegy a 6-os pécsi szakaszán rugalmasabb és gyorsabb lehessen a járműfolyam áramlása, szükség van bizonyos csomópontoknál geometriai átalakításra, azaz, forgalmi sáv növelésre, illetve bizonyos kanyarodó irányok letiltásával a jelzőlámpáknál négy. fázis helyett három fázisra történő átállításra. Mint Szalai László, a KPM Pécsi Közúti Igazgatóságának forgalomtechnikai osztályvezetője tájékoztatott, a mohácsi úti csomópontot a tervek szerint méq ebben a tervidőszakban átalakítják. Egv új csomóponti ágat építenek, mely a Budapest felől Mohács felé kanyarodókat vezeti el. Elkészülte után a kanyarodó irányokat szétválasztják, s a forgalomirányító berendezést három fázisra állítják. A 48-as téren, valamint az Egyetem utcánál is — ahol forgalomirányító berendezést szereltek fel — megváltozik a közeljövőben a forgalmi rend, ami a gyalogosokat is érinti. Az Egyetem utcai autóbuszmegállót áthelyezik a Nagy Lajos utcába. A Rózsa Ferenc—Rákóczi és a Szalai András—Rózsa Ferenc úti csomópontoknál szélesítik az utat, s a 6-os út kanyarodó irányában 2—2 forgalmi sávot alakítanak ki, a mostani egy helyett. A Tüzér utcai kereszteződésben a parkolóhely felől egy ráhajtó ágat építenek, s kis átalakítás lesz a Páfrány utcai csomópontnál. A 48-as tér és a Páfrány utca között a mintegy 4,5 kilométer hosszúságú szakaszon a forgalomirányító berendezések összehangoltan működnek majd. A Páfrány, az Acsá- dy és az Ybl Miklós utcai csomópontokban is három fázisra állítják a berendezéseket, új rendszerű indulásuk a 6/A út ötödik szakaszának használatbavételéig, azaz 1982. június elsejéig megtörténik. Ezeket szintén összehangolják a közúti igazgatóság szakemberei az előbb említett rendszerrel. A konkrét forgalmirend-vál- tozásokról időben tájékoztatjuk olvasóinkat. R. N. Közlekedésbiztonsági vetélkedő Vezess biztonságosabban címmel Székesfehérváron rendezték meg a gépjárművezetők szakmai vetélkedőjének országos döntőjét. A szombaton véget ért kétnapos versenyen 75-en álltak rajthoz: közlekedés ismereti kérdésekre válaszoltak, műszaki, vezetésbiztonsági és hibaelhárítási feladatokat oldottak meg, s rendkívül nehéz versenypályán bizonyították ügyességüket. A csapatok közül a szegedi 10. számú Volán Vállalat gárdája bizonyult a legjobbnak. Női egyéniben a székesfehérvári 14. számú Volán Vállalat színeiben induló Pfeffer Ilona, a taxivezetők közül a 10. számú Volán Vállalatnál dolgozó Tombráczki Béla győzött. A legjobb teherautóvezetőnek a kecskeméti 9. számú Volán Vállalat versenyzője, Tö- rőcsik Árpád bizonyult, az autó- buszvezetők vetélkedőjét pedig a szegedi 10. számú Volán gépkocsivezetője, Jónás Imre nyerte. A legjobbakat értékes díjakkal jutalmazták. Rókafogás rádióval Az MHSZ Baranya megyei rádióiránymérő klubjainak részvételével tegnap kétnapos megyei minősítő verseny kezdődött. Szombaton URH-sá- von „fogták a rókát” a versenyzők, ma pedig a rövid- hullámú kategóriában dől el, hogy ki szerezhet III. kategóriájú minősítést. A pécsi, a komlói és a mohácsi rádióiránymérő klub negyven versenyzője áll rajthoz, közülük néhányon edzési céllal. Isgum Ilona tavaly országos bajnok lett, a válogatott keret tagja, mégis részt vesz a versenyen — versenyen kívül. Öt kértük meg, magyarázza el a rókafogó verseny lényegét: Megyei minősítő- verseny az MHSZ-nél- Ot URH-adó van elrejtve a terepen, ezek egymás után 1-1 percig adnak jelet. A nőknek és az Hiúságiaknak 4-4-et, a serdülőknek hármat, a felnőtteknek mind az ötöt meg kell találniuk egy URH-vevőkészülék, egy térkép és egy tájoló segítségével. Az adó a „róka", ezért is nevezik léiig tréfásan róka- fogó versenynek. A rádió-iránymérő sport a természet- és technikakedvelőket vonzza, hiszen saját maguk építik vevőkészüléküket, a hozzávaló antennával együtt, ami lehetővé teszi az adó pontos bemérését és megtalálását. Ugyanakkor fizikailag is próbára teszi a versenyzőket, hiszen változatos terepen kell minél rövi- debb idő alatt megtalálni az adókat.- Ha előbb ismerkedem meg a tájfutással, akkor bizonyára csak azt csinálnám — mondja Isgum Ilona —, de így a rádióiránymérés áll az első helyen nálam. Főképpen az vonzott, hogy szeretem a természetet és a sportot. E kettő a tájfutásban és ebben a sportban jön össze; én nagyon unalmasnak tartanám futni körbe-körbe egy sima pályán. A pécsi rádió-iránymérő klub tagságának java része utánpótlásnak számít: a harmadosztályú minősítésért küzdenek. Hogy kellő kitartással milyen szép sikerek érhetők el ebben a sportágban is, azt éppen Ilona példája bizonyítja: 1977-ben kezdte el, 80-ban már első osztályú minősítése volt. Igaz mindennap fut néhány kilométert. Ki- kapcsolódásként is, hiszen a Pollack Mihály Műszaki Főiskola hallgatója. A kétnapos verseny Zobák- puszta és Magyaregregy térségében zajlik, ma tehát a rövidhullámú kategóriában. Képünkön a versenyzők egy csoportja az indulás előtt az MHSZ pécsi székházánál: ismerkedés a tereppel, még csak térképről.
