Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)
1982-04-16 / 103. szám
1982. április 16., péntek Dunántúli napló 3 BARANYAI ÖREGEK (2.) Sokan idegen * 27 / ui segítségre szorulnak Hogyan vélekednek saját életkörülményeikről ? A külföldi tanulmányutak tapasztalatai A Mecseki Szénbányák dolgozói közül 1974 és 1981 között 771 fő összesen 5201 napot töltött külföldön hivatali útlevéllel. Mibe kerülnek a külföldi tanulmányutak, s megtéAz időskorúak jövedelmi helyzetéről és -családi körülményeiről már volt szó korábban. Nem mellékes kérdés, hogy ezeknek a többségükben alacsony jövedelmű, gyakran egyedül vagy időskorú házastársukkal élő embereknek milyenek a lakáskörülményeik. A reprezentatív fölmérésben részt vettek 64 százaléka személyi tulajdonú lakásban él. Ezt ismét tovább lehet bontani: e lakások 60 százaléka családi ház, a többi állami lakás. A lakások 53 százaléka kétszobás, 28 százaléka egyszobás. Ami a szobaszómot illeti, a községekben élők helyzete jobbnak tűnik, hiszen itt az időskorúak egyharmada lakik nagy lakásban. Mégis, ez csak látszólagos előny, ugyanis a községekben élők helyzete jóval kedvezőtlenebb, két ok -miatt: a több szobás új házakban több generáció él együtt, a másik típus, amikor a nagyobb lakás régi, elavult parasztházat jelent. A korszerűség tekintetében nyilvánvalóan a Pécsett élők helyzete a jobb. Az időskorúakna'k majdnem a fele nem rendelkezik fürdőszobával, s korszerű fűtést csak 14 százalékuk élvez. Márpedig az életkor előrehaladtával egyre nehezebb a fa, az olaj vagy a szén beszerzése, hordása, egyszóval a fűtés megoldása. Milyen az idősek egészségi állapota? A felmérés megállapítja, hogy 62 százalékuk tartósan beteg, azt azonban meg kell említeni, hogy a tartósan betegek aránya a községekben alacsonyabb, Pécsett pedig magasabb. Érdekes az is, hogy 65—69 éves kor között általában a nőknél gyakoribb a tartós betegség, míg a magasabb életkorban már a férfiaknál. Az időskorúak 56 százaléka tíz éve, vagy mór régebben beteg, 27 százalékuk az utóbbi 5 évben betegedett meg. A betegek 88 százaléka részesül rendszeres orvosi kezelésben, 1980-ban 11 százalékuk szorult kórházi ápolásra. Figyelemre méltó azoknak a száma, akik nem tudják ellátni saját maguk körüli teendőiket: ez a nők 23, a férfiak 15 százaléka. Általában a velük egy háztartásban élők tagjai ápolják őket, de 11 százaléknak idegen személy segítségét kell igénybe venni. Hogy vélekednek a megkérdezett időskorúak saját élet- körülményeikről? A megkérdezetteknek több mint a fele a fölméréskor kielégítőnek találta helyzetét, egyharmada jónak. Nagyon jónak mindössze csak két százalék. Tizenkét százalékuk nem találta kielégítőnek az életkörülményeket, két százalék pedig kifejezetten rossznak ítélte meg. Kitért a fölmérés arra is, hogy hányán igényelnének szociális gondoskodást. A felmérésből kialakult képhez viszonyítva kevés ezéknek az időseknek az aránya: mindössze 17 százalék, s ez még az egyedül élők arányát sem éri el. Ennek három oka van: a legfontosabb az önállósághoz való ragaszkodás, majd az adott körülmények elfogadása, végül pedig az időskorúak tudják, hogy a lehetőségek e téren szűkösek. Az is jellemző, hogy aki igényelné a szociális ellátást, az annak melyik formáját szeretné leginkább. Az önállóság megőrzésével hozható összefüggésbe, hogy legtöbbjük, 27 százalékuk házi gondozásban szeretne részesülni, intézeti elhelyezést 22 százalék venne szívesen igénybe, s 17 százalékuk szeretne nyugdíjasházba költözni. A többiek más módokat jelölték meg, de valameny- nyi az önállóság megőrzését hangsúlyozta. Az igénylők 17 százaléka alacsony hányad, de emögött igen magas szám húzódik meg: ez körülbelüli 13 700 főt jelentene a megyében, 4100 főt Pécsett. S ez gyakorlatilag megoldhatatlan feladat Reálisabb ezt a problémát megközelíteni annak a 11 százaléknak az oldaláról, akik betegség esetén idegen ápolásra szorulnak, s ez sem kevés: a megyében körülbelül 5500 fő, Pécsett 2000 fő. A legnagyobb igény a házi gondozás és az intézeti elhelyezés iránt nyilvánul meg, s ez utóbbi Pécsett csak fokozódik. Dücső Csilla Amire Gyula büszke Az „öreg gyár" kapuját 1949- Ben lépte át először, s noha most nem ott dolgozik, egyetlen bejegyzés van munkakönyvében, a beremendi cementgyáré. Hiszen közben felépült egy másik, az új, itt folytatja azt a mesterséget, amit gyerekként megtanult Gamos Gyula, a Cement- és Mészművek beremendi gyárának szerszámlakatosa. A szerszámraktárban több mint másfél ezer tétel között nemigen kell keresgélnie, amikor kérnek tőle valamit kollégái. Raktáros, feladata a szerszámok javítása, miképp a több tonnás monstrumok karbantartása. — A fémipariba jelentkeztem Pécsre, de nem vettek lel. Akkor jöttem ide, de ehhez is protekció kellett akkoriban. A gyárból vonult be, 1953- ban, akkor mór az ifjúsági szövetség gyári titkáraként. Amikor leszerelt, 1955-ben pártvezetőségi tagnak választották. 56-ban megnősült és nem jelentkezett az MSZMP tagságáért:- ötvenhat bennem is megingatott valamit, amit annyi másokban. Hogy olyanért tapsoltunk, ami nem is volt olyan jó. Én nem változtam, s ahogy, láttam, már nem várták a tapsot, mint korábban, hetvenkettőben jelentkeztem párttagnak. Ehhez hozzá tartozik, hogy egy évvel korábban munkásör lettem, nagyon jó gárda jött ösz- sze, annak is hatása volt rám. Most már csak rosszabb ne legyen. Anyagi helyzetemmel elégedett vagyok. Jó a család, a nagyobbik fiam főiskolát végzett, gépészmérnök Szentlörin- cen. A kisebbik villanyszerelő- tcnuló, a feleségem az álésznél dolgozik. Az öreg Zsigulit szokás szerint már le kellett volna cserélnie, be is van fizetve az új, de nem nagy a valószínűsége, hogy a kilencéveset felváltja. Nem mintha pénzben sokra tartaná, mégis ki fizeti meg a karbantartást?- Vétek lenne eladni, szeretem a gépeket, ezt különösen. Amikor a Ham Mezőtúron tanult, akkor tettük bele a kilométer háromnegyed részét, meg kirándulni szoktunk rajta. Egy ilyen gépnek lelke van .. . Mint ahogy bizonyára lelke lett a többi gépnek is, amit Gamos Gyula szerel a gyárban vagy otthon, a szomszédoknál. Mert szeret „bütykölni”, igényt tartanak tudására az ismerősök is. — A ház is ad mindig munkát, ahhoz van egy szép kis Döntött a Legfelsőbb Bíróság Kinek jár törzsgárda-jutalom? Egy vállalat alkalmazottja harmincéves megszakítás nélküli szolgálata után járó törzsgárdajutalom kifizetését kérte. Ennek teljesítését az igazgató azzal az indokolással utasította el, hogy fegyelmi eljárás folyik ellene, amelynek befejezéséig a jutalmat visszatartja. Ezek után az illető a munkaügyi bírósághoz fordult, amely arra hivatkozva, hogy az igény elbírálására jogosultsága nincs, a keresetet elutasította. A legfőbb ügyész törvényességi óvására az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé kei rült, amely határozatában a munkaüayi bíróság döntését hatályon kívül helyezte és az üay érdemi tárgyalására kötelezte. Annak elbírálása, hogy valaki a törzsgárdatagságra jogosult-e, valóban nem lehet munkaügyi vita tárgya — hcngzik a határozat. Ebben c perben azonban nem ezt, hanem azt kellett eldönteni, hogy a törzsgárdatagság fennáll-e vagy sem. A felperes ugyanis a törzsgárda- tagságából eredő jutalom kifizetésének megtagadása miatt indított pert. Tehát a munkaügyi bíróságnak be kellett volna szereznie a vállalati törzsgárdaszabályzatot, és a kollektív szerződést, mert csak ezek ismeretében lehetett volna megállapítani, hogy a vállalatnál melyek a törzsgárdatagság keletkezésének, valamint a későbbi fokozatokra való jogosultság feltételei. Amennyiben ugyanis a kollektív szerződés (munkaügyi szabályzat) vagy a törzsgárdaszabályzat szerint a dolgozót az egyes fokozatok elérése esetén meghatározott juttatások illetik meg, ettől a jogától csak a törzsgárdatagság soraiból történő kizárás következtében lehet' megfosztani. Az új eljárásban a munkaügyi bíróságnak tisztáznia kell, hogy a felperest az ellene indított fegyelmi eljárással vagy egyéb okból a törzsgárdatagsáa soraiból kizárták-e. darab kert, öt-hat kocát is leadunk évente, magunknak kettőt szoktunk vágni. — A család mit szólt a kitüntetéséhez? — örültek neki. Én is örültem. De kellett hozzá egy jó gyári kollektíva, hogy sor kerülhessen arra, egyáltalában javasolhasson ez a gyár valakit kitüntetésre. Gondolom azért esett rám a választás, mert a munkám igyekeztem mindig becsületesen elvégezni. Társadalmi munkát is végzek, a szakszervezetben 57-től munkaüggyel foglalkozom, döntőbizottsági tag vagyok, tíz. éve munkásőr, s pártvezetőségi tag az üzemfenntartásnál. — A Munka Érdemrend ezüst fokozatán kívül volt már kitüntetése? — Kiváló dolgozó, az nem is tudom hányszor, öt éve miniszteri kitüntetést kaptam, három éve SZOT-kitüntetést, s országos parancsnokit a munkásőrségtől. — Azt mondták, nehéz lesz magával, merthogy keveset beszél . . . — Hát, van olyan gyári vezető, akivel nem beszéltem még annyit, mint most magával, de azért meg szoktam mondani, ami a szivemen van, ha csendes is vagyok. Ha mulasztási, gondatlanságot látok, oda-oda koppintok, hogyha már hasznot nem hajtunk, legalább kárt ne okozzunk. S előlordul szóváltás munka közben is ■ . ■ De örülök, hogy van mivel dicsekednünk, hogy nem kell szégyenkeznünk. Gondolom így van, mert vannak irigyeink . . . Hogy ezt mire érti, karbantartókra, gyárra, országra-e, nehéz lenne eldönteni. Gamos Gyulát, a Cement- és Mészművek beremendi szerszámlakato- sót mégsem nehéz kiismerni. Aki körül rend van, arról már az a rend is árulkodik, ami körülveszi. Mégis, mire lehet büszke az, akit április negyed'ke alkalmából a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntettek ki. — Hát arra, hogy szakoktató voltam az öreg gyárban. Jó pár tanuló kikerült tőlem, valamennyi jó szakember lett. B. L. rül-e a befektetés? Kimutatható-e a haszon? A Szénbányák pártbizottsága elé terjesztett tájékoztató egy mondata így hangzott: ezen utak haszna közvetlenül nem mutatható ki, megítélésük ezért elkerülhetetlenül szubjektív, a hasznosságukkal kapcsolatos egyéni vélemények szélsőséges szórást mutatnak ... Merer Emil, a Mecseki Szénbányák vezérigazgatója válaszolt a napirend vitájában felmerült kérdésekre. Tájékoztatta a végrehajtó bizottság tagjait a tanulmányutak rendszerének, szervezésének, költségeinek alakulásáról, az utak során szerzett vagy szerezhető szellemi tőke szükségességéről. Mint mondotta: évente közel 3 millió forintjába kerül az utaztatás a vállalatnak, s az egyáltalán nem biztos, hogy ez nagy összeg, s hogy nem kéne sűrűbben — többször — repülőre, vonatra ülnie a mecseki szén jövőjéért tenni akaró szakembernek, műszakinak. A termelékenység fokozása, a fizikai munka könnyítése, a bányabiztonsági kérdések megoldása nemcsak pénz kérdése. Komplett termelési rendszerek helyett az egyes rendszerek elemeit tudjuk csak megvenni, s azok is csak bizonyos módosításokkal adaptálhatók viszonyainkhoz. Ezért fontos a világban való tájékozódás — tájékozottság —, ezért hárul óriási felelősség a tanulmányutakon részt vevőkre: olyan gépet, berendezést, eszközt, vagy akár ötletet találni, amelyek segítségével előrébb léphet a bányászkodás. Kötelez információszerzésre a mecseki szénmedence jövőjét megfogalmazó liászprogram is. Persze, azonnal, az útijelentés megírását követő napokban még nem mérhető a tanulmányút haszna, egyes esetekben még évek múltán se. Ki kell böjtölni az eredményt. De lesz! Mint ahogyan lassan eredménnyé formálódott az angol Dowty céggel kialakított kapcsolat, amely a legfrissebb példa is egyben a tanulmányútokra vonatkozó kérdésekre. Az eredmény neve: Mecsek- pajzs. Magyar acél, angol hidraulika házasodott össze, magyar és angol szakemberek adták hozzá tudásukat. S hónap végén kezdődik a Mecsek- pajzs „nyúzópróbája" Angliában, s a tervek szerint augusztusban már Pécsbányán dolgoznak vele bányászaink. Haszna: könnyíti a fizikai munkát, biztonságossá teszi a termelést, termelékenységet növel, hiszen embereket vált ki. És végül: a Dowty féle Mecsek- pajzs kimondottan a mecseki bányaviszonyokra készült . . . Az előterjesztés vitájának összefoglalóját dr. Schwarcz József, a pártbizottság titkára a következő gondolatokkal zárta: fő feladat a jövőt illetően a fejtés, fejtésbiztosítás, jö- vesztés, szállítás és rakodás komplex gépesítése a Mecseki Szénbányáknál. Nagy súlyt kell fektetni a vágathajtás technológiai korszerűsítésére, cf fő bányaveszélyek elleni küzdelemre. E kérdéskörök adják a tanulmányutakon részt vevők számára a feladatokat. Kozma Ferenc
