Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-31 / 89. szám
1982. március 31., szerda Dunántúlt Tlaplo 3 Mffpär eletelemük a segítés Közérdekű bejelentések A z ágy lehet börtön is, kínzó eszköz, egy hosz- szadalmas betegség százszor meggyűlölt kínzóeszköze. Az állandó fekvésre, téU lenségre — sőt tehetetlenségre — ítéltetett beteg pedig már- mór kiszolgáltatottjává, nemegyszer áldozatává válik. Az ehhez társuló el hagyatottság, magány pedig könnyen elviselhetetlenné teszi az életet. Vannak azonban áldozatkész emberek, akik — ha kell — naponta felkeresik őket, beadják az injekciót, mosolyognak, mondanak néhány kedves szót, kötelességükön túl akár megmosdatják, ágytálaz- zák az idős, magatehetetlen beteget, nemritkán, csak úgy mellékesen, szívességből elintézik a kisebb bevásárlásokat, a gyógyszerkiváltást is. A körzeti ápolónők — nem is tudom, hogy tudják ezt hosz- szú éveken ót csinálni — mindezt természetesnek tartják. Közülük egy, a pécsi Fürst Sándor utcai rendelőben dolgozó Mogyorósi Anna. Nagyon nehéz körzet az övé. A lakosság, vagy hátromezer- ötszáz ember, zöme időskorú, rossz szociális körülmények között élő. Hozzá tartozik a Balo- kánytól délre eső rész egészen Pécsbánya-rendezőig. Vannak az ápoltak között szűkös körülmények között élő, elhagyatott idős emberek, a magukkal sem törődő lumpen elemek, időnként bokáig érő sár a kertek mellett, mérges kutyák — csak két dolog nem volt eddig: panasz ellene, és panasz tőle. Pedig 1969 óta dolgozik körzeti ápolónőként a Fürst Sándor utcai rendelőben. * Mit csinál egy körzeti ápolónő? Ha reggeles, hét órára megy a rendelőbe. Sterilizálja a műszereket, fecskendőket, kikészíti a kartonokat, adminisztrál, segít az orvosnak, vagy panasztól függően maga látja el a beteget, miközben az is feladata, hogy a meglehetősen terjedelmes — kockáztassuk meg: bürokratikusnak is nevezhető — adminisztrációt vezesse. Délelőtt tíz órakor fogja a táskáját, s meglátogatja a fekvő betegeket. A táskában fecskendő, vérnyomásmérő, néhány görcsoldó és fájdalomcsillapító, vagy a legszükségesebb elsősegélyhez szükséges tabletta, nemritkán pedig a kis fürdőszoba-mérleget is magával viszi, ha a beteg állapotának figyelemmel kíséréséhez ez is szükséges. Délután egy órakor ismét a rendelőben dolgozik, három óráig. Elvileg vége lenne ugyan a munkaidejének, de akihez délelőtt nem tudott elmenni, három óra után még felkeresi. — Három éve vettem egy Trabantot, azzal já'rok. Gyalog képtelenség lenne ezt a területet végigjárni, hisz átlagosan legalább négy-öt beteget kell felkeresnem — mondta Mogyorósi Anna. — Megéri ez a jelenlegi benzinárak mellett? — Kétféleképpen értelmezhetjük azt, hogy megéri-e. Akkor igen, ha a lelkiismeretére hallgat az ember. Mert így minden rászoruló megkaphatja a napi injekcióját, apróbb dolgokban segítségükre lehetek. Anyagilag? Havonta 80 forint útipénzt kapunk, én minimum hetente tankolok 300 forintért... — Fizetés? — Most, 3300 forint a fizetésem. — Az egészségügyiek ifjúsági parlamentjén sokan panaszkodtok arra, hogy az ügyeleti díjok összege nem fejezi ki sem a munkát, a munkaidőt, sem a felelősséget... — Akkor hát elmondom. A munka: tegyük fel, hogy délelőtt 10 órától dolgosom 13 óráig. Utána járom a körzetet, majd ismét a rendelő következik 15-től 17 óráig. Este hét órakor kezdődik a Munkácsy utcában a központi ügyelet, ott vagyok reggel hétig, s utána loholás a központi rendelőbe. Ha jól számolom, ez 28 órai munka egyfolytában. A tizenkét órás ügyeletért 80 forintot kapunk. Igaz, ilyesmi havonta általában egyszer fordul elő, de az a betegnek nem mindegy, hogy milyen idegi és fizikai állapotban foglalkozunk vele. Ö nem ismeri az előzményeket, s nem is köteles törődni vele. Az elmondottak után valóban jogos a körzeti ápolónők kérése: vagy magasabb, méltányos ügyeleti díj, vagypedig szabadnap biztosítása. * Jankovics telep, a város peremén. A körzeti ápolónő által sokat látogatott terület itt, a Rigó utca és környéke. Baka- ricz Józsefnéék házánál már tudom, hogy jó helyen járok. Az utcai ablak két szárnya között gyógyszerek, injekciós ampullák garmadája látszik. A szegény asszony oly sok mindenen ment már keresztül, hogy az egy vert hadseregnek is elegendő lenne. Jelenleg egy kétoldali medencecsonttörés köti ágyhoz, mellhártyagyulla- dással megtetézve. Férje három műszakban dolgozik, őt magát már 1976-ban leszázalékolták. Mondom, kitől kaptam nevét és címét. Az arca felderül: — Annika? Higyje el, ilyennel még nem találkoztam, pedig sok kórházat megjártam mór. A mosolygása, a kedves szavai felérnek egy fél gyógyulással. Naponta jön, adja az injekciót, ő váltja ki a receptemet. A múltkor áthúzta az ágyamat, régebben még az ágytálazást is vállalni akarta. Mondtam is neki, hogy amíg élek, nem tudom meghálálni. — Sokan még megfelelő mennyiségű hálapénzért sem teszik ezt... — Pénzt? Aki ismeri, ilyesmivel már meg sem meri sérteni. A múltkor az uram egy füzér paprikát tukmált rá, nálunk termett, de azt is mindenáron ki akarta fizetni. Szinte már szégyellem, hogy ennyi energiát pazarol rám, hiszen tudom, hogy szegénynek százfelé kell szaladnia. A Dankó Pista utcában Hantos Károlynét kerestem fel. Hetven éves, tele életerővel, de makacs betegsége ismét ágyhoz köti. — Nem dicshimnuszokat akarok én mondani, de ami igaz, az -igaz. önfeláldozó munkát végeznek Annika, és Horváth doktor, a körzeti orvos is. Higy- gye el, nagyon megnyugtató érzés egy beteg embernek, hogy bármikor számíthat rájuk. Igen, ez a pontos kifejezés, önfeláldozó munka, amit végeznek. Két éve karácsonykor megint beteg voltam, de a csúcsszezonban nem hagyhattam ott a ruházati boltot, ahol nyugdíjas, ként is dolgozom. Egy hétig i naponta kellett injekciót kapnom. Mit gondol, más mit tett volna? Kiír táppénzre és előírja. hogy naponta járjak be injekcióra. Szavam se lehet, ez a szabályos. De Annika naponta kijött, ott a boltban kaptam meg az injekciókat. Egyébként arany keze van, nála egy szemernyit sem félek a szúrástól. * Körzeti ápolónő, egy a sok közül. Olyan, akinek szinte már életeleme, létszükséglete a segítés a bajok, fájdalmak enyhítése. És szerencsére nincs egyedül. De a beteaek háláján kívül több elismerést is megérdemelnének. Néhány éve történt egy pécsi vállalatnál. Vállalati érdekeket sértő jelenségeket tárt fel az egyik osztályvezető, és nyomban kérte az igazgató intézkedését. Mivel ez nem történt meg, hetek múltán ismét kérte — most már írásban — az intézkedést. Ismét semmi. Harmadszorra már azt közölte, hogy a népi ellenőrzéshez fordul. A bejelentés nyomán indult vizsgálat megállapította: igaza volt a bejelentőnek. Ö viszont ugyanez idő tájt összeveszett az egyik kollégájával, amiért is nyomban el akarták bocsátani fegyelmileg a kényelmetlen bejelentőt. Minthogy az összefüggés kétségtelen volt, jogvédelemben részesítették. A népi ellenőrzésről szóló törvény ugyanis előírja: ha a bejelentő feddhetetlen, két évig jogvédelemben kell részesíteni, azaz sem áthelyezni, sem elbocsátani, sem egyéb módon — hátrányos helyzetbe hozni — pl. fizetésemelésből, jutalmazásból ki- rekeszteni — nem szabad. Amikor 25 éve létrehozták hazánkban a népi ellenőrzést, annak egyik feladatává tették a közérdekű bejelentésekkel való foglalkozást, a közölt jelenségek kivizsgálását, az intézkedésre vonatkozó javaslat megtételét. A népi ellenőrzésről szóló törvény ezt így fogalmazza meg: „Közérdekű bejelentésről van szó, ha olyan körülményre, hibára, hiányosságra hívja lel a figyelmet, amelynek orvoslása, megszüntetése a közösség, vagy az egész társadalom érdekét szolgálja. Felhívhatja a figyelmet olyan magatartásra vagy tényre, amely jogszabályba ütközik, vagy ellentétes a szocialista erkölcscsel, a szocialista gazdálkodás elveivel, vagy más módon sérti, veszélyezteti a társadalom érdekeit." A népi ellenőrzés ebből fakadó tevékenységét így foglalja össze dr. Szabó József, a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke: „Kivizsgáljuk a bejelentéseket, amikben magunk nem tudunk intézkedni, áttesszük az intézkedésre jogosult szervekhez, érdemben tájékoztatjuk a bejelentőt, a párt- és állami vezetés számára jelzéseket, javoslatokat adunk a bejelentéseket kiváltó okokról, a vizsgálatok tapasztalatairól a megelőzésre vonatkozó javaslatokkal együtt." Baranyában évente 180-200 körül van a közérdekű bejelentések száma. Mintegy 80 százalékuk megalapozott, és csak 20 százalékról mutatható ki, hogy rossz információ, vagy rosszindulat sugallta. Az összes bejelentések 39 százaléka névtelen (ez jobb az országos helyzetnél), de ezeknek is mintegy a fele megalapozott. Egyébként sajnálatosan gyakori a névvel ellátott bejelentéseknél az idegen név mögé búvás, vagy a fiktív név használata. A névtelenség a felelőtlen rágalmazásnál érthető, sokan azonban tartva a megtorlástól, óvakodnak a nevüket adni a még oly jogos bejelentéshez is. A „recept" ismert: egyre több szó esik a bejelentő hibáiról, emberi gyengeségeiről, ellene hangolják a kollektívát, különböző módokon hátrányos helyzetbe hozzák, stb. Jogos lehet tehát a következményektől való félelem, amit a NEB nagyon határozott kiállása és a jogvédelem sem tud eloszlatni. Megállapították azt is, hogy a bejelentők 15-20 százaléka akkor jelentkezik, ha tényleges, vagy vélt sérelem éri őket, s ilyenkor a jelszó: „Most aztán én is kipakolok ...” És még egy kis statisztika a bejelentések témáinak a megoszlásáról: ipar — 20 százalék, lakossági ellátás — 31 százalék, mezőgazdaság 15 százalék; más: jogszabállyal, beosztással, hatalommal való visszaélés — 26 százalék, társadalmi tulajdon szándékos vagy gondatlan károsítása - 25 százalék, fogyasztói érdekvédelem sérelme —33 százalék. Az egyik legfrissebb példa Baranyában a nagyharsányi Bányász étterem, ahol az emlékezetes romlott hús körüli affér országos visszhangot keltett. Mint ismeretes, az ügy bírósági rendezése folyamatban van. A NEB csak később kapcsolódott be az ügybe (nem itt történt a bejelentés), mert a bejelentő konyhai dolgozó védelemre szorult. A jogvédelemben részesítés kapcsán a népi ellenőrök tisztességes munkára, kikezdhetetlen magatartásra kérték a bejelentőt, nehogy olyan helyzetet teremtsen, amivel fegyelmire adhat okot. Ezt mindig megteszik, hiszen nem ritka az sem, amikor a bejelentő — elbizakodottan bízva a védelemben — azt hiszi, hogy most már mindent megtehet. Itt említhető meg, hogy az alaptalan bejelentést tevő személyt eligazítják magatartásának a káros voltát illetően és kötelezik arra, hogy elnézést kérjen az alaptalanul gyanúsított, vádolt személytől. S mivel ezek gyakran a munkahelyi vezetők ellen irányulnak, a NEB fontos feladata indokolt esetben messzemenően megvédeni a vezetőt az alaptalan támadástól. „Bizalom vagy bizalmatlanság? ... Kinek hinni?... — teszi fel a kérdést önmagának dr. Szabó József. — A bizalomból kell kiindulni azzal, hogy a bizalom jó dolog, de szükség esetén az ellenőrzés még jobb. Ezzel együtt felvetődhet a kérdés: milyen a közérdekű bejelentésekkel kapcsolatos társadalmi megítélés? Nos, kedvező irányú a változás. Régebben, amikor megjelent ez az új közéleti lehetőség — mert a közérdekű bejelentés a közéleti részvétel apró, de nem lebecsülendő formája —, tényleg bajkeverőnek tartották a bejelentőt, a reagálás is szükebb körű volt, alig terjedt túl az érdekelt szerveknél, és sokszor még illetékes helyen is kedvezőtlen volt a megítélés. Csakis ennek tulajdonítható, hogy sok, társadalmilag is jogos bejelentés megtevője komoly tortúráknak tette ki magát. S mivel a legkirívóbb esetek nyilvánosságot is kaptak, érthető, ha sokan óvakodnak ma is a nevüket adni a bejelentéshez. A nyílt politika, a szocialista demokrácia jobban a helyére tette ezt, érvényesül a megítélésben a közérdekűség a társadalmi együttélés normális formájaként. Szerintem jó, hogy ahol élünk, dolgozunk, a társadalom, a közvélemény ellenőrzése alatt vagyunk: van ennek nevelő, megelőző, visszatartó hatása, és erősiti közgondolkodásunkban az erkölcsösséget." Hársfai István Kurucz Gyula Kulturált utazás és ami mögötte van Az utóbbi időben mind többet hangoztatják a MÁV berkeiben: az utazóközönséget többek között azzal tudják visszahódítani, ha növelik az utazás kulturáltságát. Ám egyelőre kevésnek tűnik az. amit ebből észreveszünk. Tudják ezt a MÁV Pécsi Igazgatóságán is. A legutóbbi vezetői értekezleten éppen a fentiek kerültek reflektorfénybe, miszerint hármas követelményt állítottak fel magukkal szemben. Mint utasok joggal zsörtölődünk amiatt, ha nincsenek takarítva a személykocsik, ha a tartályból nem folyik a kézmosó vagy öblítővíz, ha nincs kéztörlő és egészségügyi papír, ha késik a szerelvény, ha rossz a világítás .. Mindent egybevetve, Fényes József, a MÁV Pécsi Igazgatósága vezetője szerint nagyrészt emberi hanyagságra vezethetők vissza a felsoroltak. Az előforduló hiányosságoknak mindössze a húsz százaléka adódhat objektív okokból, amelynek egyik összetevője a létszám- hiány. Ennek ellenére bíznak abban, hogy az esztendő fo^ lyamán ezt a problémát is megszüntetik. EJőbb-utóbb el kell jutni odáig, hogy az egyperces késést is késésnek vegyék és ne abból induljanak ki vasúti berkekben, hogy a vonatoknak mindössze az 1,8 százaléka nem tartja a menetidőt. Előrébb kellene lépni az utastájékoztatásban is. A BZ és MD motorvonatokon mór hangszórókon tájékoztatják az utasokat a legszükségesebb információkról. De miért ne lehetne ezt megoldani a többi személy-, gyors- és expresszvonaton? De említhetünk mást is: miért ne lehetne állandó kocsikkal közlekedtetni a Pécsről induló expressz-szerelvényeket, amelyeknek a fülkéiben baranyai tájak, műemlékeink fotóit helyeznék el, ezzel is segítve az utasok tájékoztatását. Végezetül még egy felvetés: többször előfordult már, hogy a főváros és Pécs között közlekedő Mecsek, illetve Zselic expresszen egy- egy utas rosszul Jett. Orvos hiányában a segítség késett. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy naponta utazik orvos a vonaton. Miért ne lehetne kialakítani az egyik fülkéből amolyan „gyorsambulanciát”, az ellátáshoz biztosítani a legszükségesebb orvosi kellékeket, felszereléseket, gyógy- és kötszert? S. Gy. Mogyorósi Anna Bakaricz néninek a Rigó utcában átadta a gyógyszereket és megmérte a vérnyomását. ■HBMÜltpolónők
