Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)

1982-03-29 / 87. szám

Bányászok FIN-túrája a Mecsekben Célba ért Fehérkúton a csapat. Még egy utolsó feladat: kitol teni a szellemi totót. NAGYVILÁGBAN Folytatta munkáját a VKP kongresszusa Kirándulók serege vette teg­nap birtokába a Mecseket. Ugyan valószínűleg mindenki több napfényre számított, mind­emellett a szeles idő kedvét senkinek sem szegte, a sza­lonnasütők környékén egyene­sen napfényes hangulat ural­kodott. A Mecseki Szénbányák kül­fejtési üzemének KlSZ-szerve- zete FIN-túrát szervezett Fe- hérkútra. Velük tartottunk. Va­sárnap délelőtt Széchenyi-ak- nán gyülekeztek a túra részt­vevői, összesen tizenhárom csa­pat, no és persze a családta­gok. Csapatokat indított az if­júsági szervezet, az üzemveze­tőség, a szocialista brigádok, a patronált iskolák: a Bártfa ut­caiak munkásőr ifjúgárdistái és a pécsbányatelepi iskolások. Az első próbatétel a palahányói kispuska-lőtéren várta őket, majd a Gesztenyésben gráná­tot hajítottak. Irány a Mecsek, ahol azonban még további erő­próbák vártak a csapatokra, így például végigmászni a két fa között kifeszített tízméteres kötélen. A túra következő állo­másán viszont már nem erő, „Ha játék közben a rezgő­nyelvet enyhén szívja vagy fúj­ja, a hangszer hangosabban szól. A hangmagasságot a nyelv előre vagy hátra húzásá­val iehet változtani 2 oktávig..." Szilágyi Zoltán kecskeméti do­rombkészítő nyilvánvalóan a jó üzlet reményeben érkezett a kézművesek pécsi kirakodóvá­sáróra - melyet vasárnap a vásárcsarnok minden négyzet­centiméterén tartottak -, s hangszere mellé használati uta­sításként osztogatta a kis rek­lámkártyákat . . . Nem először találkozott ösz- sze a jó idő, a vásári áru és a nagyközönség, s nem először néz ki úgy a dolog, hogy ösz­hanem ügyesség kellett, már­mint hogy letakart tárgyakat tapintással azonosítani, vagy megtalálni az erdőben elrejtett üveg bort, sőt a felnőtteknek azt is megállapítaniuk, milyen fajta, mert ezt is pontozták. Beérve Fehérkútra még egy utolsó feladat, a 13+1 kér­désből álló szellemi totó, mely­nek feladatlapját a versenyzők már fél szemmel töltötték ki, másik szemük a szalonnasütő környékét pásztázta, ahol már lobogott a tűz, osztogatták a nyársat. A túra legjobbjait megjutal­mazták, de ahogy mondani szo­kás, mindenki nyert: a termé­szetben mozgással, vidámság­gal, családias hangulatban tölthette vasárnapját. Mellesleg találkoztunk más kiránduló csoportokkal is, akik a túra végén lógatták az orrukat. A csalódás a fehérkúti turistaház­nál érte őket. A turistaház idő­közben átvedlett kulcsosházzá. Büfé nincs, üdítő égen se föl­dön. Jó tanács az arra kirán­dulóknak: étel-ital legyen a hátizsákban! szeszükül a csarnok egy ilyen vasárnap délelőtt. Csak a ring- lispil hiányzott, hogy jóféle bú­csúk hangulatát érezze az, aki idejét és pénztárcáját nem kí­mélve bámulta a felhozatalt, s csodálkozott az emberi lelemé­nyességen. Hogy mi mindent lehet csinálni agyagból, fából, kőből, rongybol és miegymás­ból. . .? S nyilván Rózsahegyi György karikaturista — portré­készítő — is tövig koptatta szénceruzáját. A húsvét előszelét is érez­hettük: hímes tojások, apró, fészeknek való kosárkák és pingponglabda fejű nyúlok kellették magukat a standokon, cserépcsengők társaságában. A kongresszus nyitónapján, szombaton elhangzott három beszámoló feletti vitával, hoz­zászólásokkal folytatta munká­ját vasárnap a vietnami kom­munisták tanácskozása ame­lyen a külföldi vendégek is szót kaptak. A küldöttek szombaton nagyv figyelemmel hallgatták Le Dúc Tho-nak, a Politikai Bizottság tagjának, a KB titkárának elő­terjesztését a párt építéséről. Le Due Tho a politikai beszá­moló önkritikus szellemének megfelelően az elmúlt öt év sikereinek rögzítése mellett szólt a pártépítőmunka hiá­Helmut Schmidt fogadta Marjai Józsefet Helmut Schmidt, a Német Szövetségi Köztársaság kancel­lárja vasárnap Hamburgban fogadta Marjai Józsefet, a Ma­gyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnökhelyettesét. A hamburgi szenátus vendég­házában lezajlott mintegy más­fél órás szívélyes légkörű talál­kozón a két politikus áttekin­tette a nemzetközi politikai és gazdasági helyzetet, valamint az NSZK és Magyarország együttműködésének alakulását. ♦ + NEW YORK: Nem rövidítik le a Columbia űrrepülőgép re­pülési programját, s az előzetes terveknek megfelelően, hétfőn közép-európai idő szerint az esti órákban száll le — jelentet­te be szombati sajtóértekezle­tén a NASA szóvivője. A hét­napos repülőútról visszatérő űr­repülőgép — a meteorológusok előrejelzései szerint — valószí­nűleg olyan időjárási viszonyok között érkezik vissza, hogy le­szállhat Üj-Mexikó déli részén egy katonai rakétakísérleti te­repen kiépített leszállópályán. Az iparosok-kézművesek az or­szág minden pontjáról — Oros­házától Szombathelyig — adtak egymásnak randevút, s bizony úgy tűnt, hogy az útiköltséget is többszörösen beépítették por­tékáik árába. Persze a kurrens holmikért mit meg nem adna az ember, főleg, ha a sétára gyermekkörítéssel indul. A 12 forintos léggömböt végül is gázzal töltötték - s megtelt velük a csarnok plafonja igazi ólomkatonákat mióta nem láttunk? —, s vehettünk: tíz uj­junk ragadt a törökméztéglák. tól; s a marionett struccok (?) is úqy szedték taopancsaikat, choqyan az elő ven írva. Szép volt. Elmúlt. K. F. nyosságairól, egyes vezetők maradiságát, bürokratizmusát, szubjektivizmusát bírálva. A jö­vőben nagyobb figyelmet kell fordítanunk a párt tömegkap­csolataira, munkastílusára, ere­je, élcsapatjellege kidomborítá­sára — mondotta. A szónok a pártépítés jelentős sikereként könyvelte el, hogy az elmúlt öt évben 370 ezer új taggal gya­rapodott a VKP, ugyanakkor hangoztatta: megváltunk azok­tól a nem kis létszámot kitevő párttagoktól, akik méltatlanná váltak a párt eszméihez, gya­korlatához. + LONDON: Moamer Kad­hafi, a líbiai forradalom veze­tője az arab országok állam­főihez intézett üzenetében az arab nemzet kötelességének nevezte, hogy „népi felszaba­dító háborúvá" változtassa a megszállt arab területek lakos­ságának bátor felkelését, s hogy az arab országok hatá­raikon át hidakat teremtsenek a megszállt területekkel, leg­alább anyagi támogatásban ré­szesítsék az izraeli-amerikai terrorral szembeszálló ciszjor- a'ániai lakosságot. + ATHÉN: Görögország eré­lyesen tiltakozott a megszállt arab területeken folytatott iz­raeli politika ellen és kormány- nyilakozatban szántotta lel Tel- Avivot, hogy azonnal szüntesse be az arab lakossággal szem­beni terrorcselekményeit. „Iz­rael semmibe veszi a nemzet­közi jogot és az ENSZ-határo- zatokat" — mutat rá a nyilatko­zót, amely hangsúlyozza, hogy Görögország az arabok, első­sorban a Palesztinái nép olda­lán áll. + MOSZKVA: A szovjet al­kotmány előírásainak, valamint a választásokról szóló törvény­nek megfelelően a Szovjet Szö­vetségi Köztársaságok Legfel­sőbb Tanácsainak Elnökségei rendeleteket adtak ki arról, hogy 1982. június 20-án vá­lasztásokat tartanak a népi kül­döttek helyi tanácsi tagjainak megválasztására a Szovjetunió mind a 15 szövetségi köztársa­ságában. Az oroszországi föde­rációban és a többi szövetségi köztársaságban 1982. június 20-ra tűzték ki a kerületi (vá­rosi) népi bíróságok tagjainak megválasztását, s a kerületi (városi) népi bíróságok népi ül­nökeit is megválasztják. + BEIRUT: „A palesztin for­radalom nem lógja tétlenül szemlélni, hogy Izrael az általa megszállt arab területeken ko­nokul folytatja az imperialista és cionista tervek végrehajtá­sát" - szögezte le szombaton lasszer Arafat. M. Z. Kézművesek randevúja Pécsett 1 FURCSA VER- . SENY: A cél azonos, a stílus különböző . . . Ké­peinken a London­ban rendezett spa­getti-evő vetélkedő (miért pont ilyen ne lenne?) három résztvevője látható, akik eltérő módon, de hasonló lelkese­déssel falják a tész­tát. A furcsa ver­seny tétje az volt: ki tünteti el gyor­sabban az egyfor­mán kimért adago­kat. Sajnálattal kell közölnünk, hogy a győztes egy perc 31 másodper­ces eredménye messze elmaradt a világrekordtól, amit egy amerikai spa­getti-faló tart 28.73 másodperccel. Tre­nírozni kell még hát egy ideig a londoni versenyzők­nek, csak az a baj, hogy ez az ed­zés kissé hizlaló hatású lehet. . . O FEHÉRNEMŰ-BEMUTATÓ: Élénk érdeklődéssel kisért be- mutatót tartottak nemrég Párizsban: a Charlotte Hilton és a Scandale cég vonultatta fel legújabb fehérneműkreáció­it. Képünkön: a csinos manökenek gúnyolják is kissé a szor­galmasan fényképezgető riportereket — bár valószínűleg nem kellett őket különösebben biztatni, kattogtatták ök masináikat maguktól is. 3 HANGSZER-SZÖRNY: Még mielőtt beletörik a kedves - olvasó bicskája a találós kérdésbe, eláruljuk: a képün­kön látható furcsa szerkentyű nem egy kitömött tengeri szörny, hanem egy fúvós hangszer, amelyre az NSZK-beli Frankfurtban nemrég rendezett zenei kiállításon csodálkoz­hattak rá az érdeklődők. Itt a 168 óra, a rádió politikai magazinja „Hz anyag jó, de vágni kell” Az 549. szombat délutáni 90 perc 1971-től A felmérések szerint szombat délutánonként egy-másfél mil­lióan hallgatjuk a 168 órát, a rádió politikai magazinját a Kossuth rádión. Milyen célki­tűzéssel és hogyan készül a 90 perces műsor? Titkukat kutatva szurkoltam, izgultam végig szombat reggeltől az adás vé­geztéig azt a folyamatot, melynek végeredménye a 168 óra. A Magyar Rádió II. emeleti 228-as szobájában — a felelős szerkesztő Csák Elemér birodal­ma — nagy a zsúfoltság, szana­szét magnószalagok dobozba zárva, jegyzetek, újságok. A serokban stúdiómagnó. Az ala­pító és névadó Mester Ákos, a szerkesztő Vajda György és a felelős szerkesztő reggel fél ki­lenctől folytatja a péntek dél­után abbahagyott nagy „csatát” A műsor terve kezd összeállni. Kérdések,viták, javaslatok: mi, mennyi idővel kerüljön a délutáni adásba. A témák kellenek, ám legtöbbje hosszú, vágni kell. A vágás „bűvös” szó. (A mi szak­mánkban ezt húzásnak neve­zik.) Ha időben hosszú a téma, ha vannak benne kevésbé ér­dekes részek — vágni kell. Tar­taniuk kell magukat a 168 óra íratlan szabályához: a hét leg­fontosabb bel- és külpolitikai, társadalmi eseményeit kell ad­niuk a hallgatónak, minél töb­bet és összesen 90 percben. Berobban Nej György, a szol­noki diabetikus tanácskozásról hozott anyagot, Magyar Imre professzorral, a Magyar Dia­betikus Társaság elnökével folytatott beszélgetést. Meg­hallgatják. A döntés egyértel­mű: az anyag jó, kell, de vá­gással. Az összeállításban a témák után az idők a leglénye­gesebbek. Percekért, másod­percekért vitáznak hárman, a már felírt időket áthúzva, rö- videbb időtartamokat írnak utána — adott esetben még az is rövidülhet. Még egyszer, újra és újra át- és megbeszélnek mindent, Csák és Vajda megbeszélik, hogy melyik anyagból menyit kell még vágni, Mester elvonul megírni az összekötő szöveget, mellyel majd bekonferálja, ösz- szeköti a különböző témákkal foglalkozó interjúkat, riportokat. Szalay Zsolt telefontudósítását hozzák, melyet Hanoiból, a pártkongresszusról küldött. A felvétel mondandója jó, „kell nekünk", állapítják meg, de technikailag sajnos nagyon gyenge. A szöveg néhol érthe­tetlen, recseg, sípol. „Mit te­gyünk?" — kérdi a felelős szer­kesztő. „Nem fáraszthatjuk a hallgatóinkat 4—5 percen át ért­hetetlen szöveggel." Az anyag jó, kihagyni semmiképp sem le­het. Ha leírják és úgy olvastat­ják be, az már nem kelti az élő tudósítás érzését a hallga­tóban. (Végül az adásba mégis beolvasással kerül.) Fokozódik a feszültség. Dél­után 1 órára még véglegesen nem tisztázódott semmi. Schél Gyula, a PAF — politikai adá­sok főszerkesztősége — vezetője is bejön a kis szobába, most már négyen vitatják, mi hogy legyen, mi mi után következ­zék és mennyi időben, hová szükséges Mester műsorvezetői szövege, hová kell a fütty. (Ezt néhány hete vezette be a fele­lős szerkesztő: figyelemfelkeltő- nek. Ez után válaszolnak az adás közben érkező telefonhí­vásokra, és ismertetik a még visszalévő műsor témáit.) Fél kettőre elvonulunk ebé­delni. Kicsúsztunk az időből, így a szomszédos Múzeum ét­terem a már megszokott ebéd színtere. Csák siet vissza, van még megvágni való. (Ez így megy reggel óta.) Sütemények­kel térünk vissza — ez is hagyo­mány az adás előtt. Délután háromkor már az adóstúdióban van a stáb. Ró­nai Istvánná az öt magnónál, Putz Frigyesné a keverőasztal­nál lesz részese az izgalmas 90 percnek. Ők is alapítói a 168 órának. Újabb feszült viták, kérdések: elkészül az „étlap", az anyagok legjelentősebb mondatainak kiragadása. 16 óra. A bemondó hangját halljuk: „168 óra, a rádió po­litikai magazinja. XII. évfolyam, 12. szám, 549. adás. Felelős szerkesztő: Csák Elemér." Stú­diónkat kiadják az adóra. Mag­nóról megszólal a gong. A be­mondóhelyiségben Mester Ákos jól ismert hangja köszönti a hallgatót. A feszültség most kezdődik csak igazán: a forga­tókönyv szerint és időben is jól áll-e a műsor, nehogy kicsúsz- szanak az időből, mert azt nem lehet. A külső helyiségben megszólalnak a telefonok: Ránki Júlia és Bóday Márta a 337-933, a 337-598 közvetlen számokon és a rádió 338-330- as központi számán veszik az üzeneteket, észrevételeket, ki­fogásokat — megállás nélkül. 16.50-kor érkezik a hírszerkesz­tő Bedő István, gyorsan meg­beszélik, mit, hogyan vegyenek be a hírblokkba. Úgy néz ki, egy kicsit hosszú lesz. „Majd meglátjuk" — dönt Csák. Bedő bemegy Mester mellé a beol­vasó stúdióba. 16.58-kor rob­ban be Luitner Sándor Győrből, a színháztűzről hozott érdekes anyagot. „Megvágom 2—2.5 percre" — mondja. „Meglátjuk, befér-e" — közli a felelős szer­kesztő. (Végül is nem fért be oz adásba.) Végigizgultam velük a vég­ső 90 percet. Maga a műsor is ugyanúgy tetszett, mint koráb­ban bármikor, 1971 február, az első jelentkezésük óta. Akkor Ipper Pál köszöntötte felelős szerkesztőként c 168 óra hall­gatóit, 1979. november 3-tól Csák Elemér. A műsor semmit sem kopott a kezdetétől, sőt.. . A politikai, információs adások közül hallgatottságban a reg­geli és déli krónika után a 3. helyen áll. Murányi László \

Next

/
Oldalképek
Tartalom