Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-28 / 86. szám
1982. március 28., vasárnap Dunántúlt napló Forralt bor, vagy csokornyakkendő Pécsváradi beszélgetés Nemes Endrével Tovaszodvón is, valami kósza jeges szél néha még a februári dér hidegét idézi a bajuszunkra. Ez a deres bajusz me- gintcsak mérlegre tette a magyar vendéglátóipart, hogy miképpen állja a sarat. Történt, hogy még deresedé bajusszal és deresedö lélekkel- loholtunk a pécsi Konzum étterembe, ahol jobb helyekhez méltó módon, szép nyakkendőben fogadott a 'pincér. De kicsit meglepődött, hogy tél végi vendég, tél végi estén forralt bort kíván. — Az kérem tisztelettel nincsen! — szögezte le. — Bor van? — Hogynekérnémszépen! — Gáz van? — Természetesen! — Szegfűszeg? — Hajjaj! — Hát akkor? . . . — A forralt borról nincs kalkuláció! Hát most könnyű kalkulálni, hogy miket gondoltunk, amikor így bántak el öregapáink lélekmelegítő, olcsó február havi italával. Mindjárt neki is lódultunk, tudakolandó, hogy az ősi itallal hogy áll mostanság a vendéglátás?! Az Arma presz- szóban is sajnálkozott a pincérfiú, amikor kértük. Nem úgy az odahívott üzletvezető: — Nincs forralt bor! — Elnézést, de miért nincsen? — Mert nincs! — De miért? — Mert nincs! De nem akadt forralt bor az Utasellátóban', sőt a Nádor kávéházban sem. Igaz, a Széchenyi téri üvegablak mögött ismeretlen pincérgyerektől kértük, s odabent az étteremben az ismerős kellemes pincérek azonnal hozták. Hasonlóan a Szliven étteremben is hozták. Nos, a pécsi forraltbor-leltór mínusz tízfokos hidegben, tizenegy nemleges és három igenlő válasszal zárult. A második „igen" a Sopianaeban hangzott el, amikor Vass László felszolgálót megkérdeztük, hogy von-e forralt bor. — Nem tartunk kérem, nincs is az árlapon, de mindjárt hozom! Hót ennyit a rugalmasságról, s a korszerűségről, a régi magyar vendéglátás hírének foltómasztási kísérleteiről — for- raltbor-ügyben. Ismét csak ősi, olcsó, magyar és álmunkban is azonnal érezhető illatú eledel a tojósrántotta. A pécsi Utasellátóban ott van az étlapon, szalonnával, sonkával, vagy csak úgy önmagában. Ez utóbbinak, a magányosnak tizes az ára, jobb torkú vendégurak duplán kérik, ami négy tyúk tojását jelenti, nagykanállal és vörös Borral. Ettől aztán igazi lesz az a hangulat, ami a megújult pécsi restiben a falakról árad, a klasszikus latin nyelvű térképfelkat, úgy is, mint utazásjelkép, s a szellőhangulatú színgazdag faliképek. Fokhagymás pirítás — Föl-le- szánkázó ádámcsutkával nagyokat nyelünk e vendéglátóipari emlék után. De... „Ma már csak emlék”, mint a régi sláge- recskében a szerelem. Pedig a megvádolt fokhagyma — „büdös”. vagy „parasztszagú”, sőt „büdös paraszt szagú” — meny- nyei tudott lenni a meleg pirításon, és aki nem ivott rá meleg teát, a fokhagymaillat miatt, hát annak fütyültünk a finnyás orrára. Most meg a mienkére fütyül a vendéglátó- ipar. Tizenkét italboltot. kisvendéglőt, presszót végigjártunk — négyet közülük szerződéssel bérbe vettek —, de fokhagymás pirítást és fokhagyma nélkülit sem találtunk. Teát? — Esetleg. A pécsi Borostyán bisztróban reggel negyéd nyolckor, szóval a bisztró egyik csúcsidejében nem volt tea. Persze, vendég sem igen akadt, de hót a dolgok némileg összefüggenek. A paksi Csillag étteremben is meglepődtek teakérő szavunkra, de hozták azért szépen. Szóval . . . Szerződés? Állami tulajdon? Kicsit jobb a vendég sorsa a szerződéses boltokban, do az állami vendéglők jobbik részében is. A közellátás! Ez ez, amivel nem igen törődnek. Ha másképp nincs haszon, csak a tojásrántotta vagy a forralt bor felszolgálásával, hát hozzák. Ha anélkül is jó a forgalom, akkor kit érdekel a vendég?! Csak azt a sok csicsás fekete csokornyakkendőt ne látnánk, mint vidéki operettben a bukott gróf ríypkán. „. . Ami megmaradt emlékezetemben az annyi, hogy szüleim szavai szerint gesztenyefák voltak itt, ahol születtem. De nem vadgesztenyék, hanem szelídgesztenye, és ha a szülőföldemre gondoltam, mindig ez a gesztenyeerdő kísérte végig az életemet, amit most láttam először .. . vé. Milyen volt Prága azokban az években? — Nem volt nagy, de szellemileg nagyon élénk életet élt ez a város, amely 1933- tól Franciaország és Anglia után az egyetlen demokratikus szigetet jelentette Európában. De azért olyan volt Prága, mint egy ostromlott napjainkban elértük újra, hogy a képzőművészet ismét szerves része lehet az építészetnek. Ez azt jelentette, hogyha például egy homlokzaton dolgozott az ember egy új városnegyedben, akkor az ott lakók . mindennap találkozhattak a műalkotással. De ha egy festményt egy gyűjtő vásárol meg, akkor az a kép be lesz zárva, és én ezt majdnem olyannak tartom, mint amilyen a fogház. A képet „letartóztatták’S ran ad félreértésre alkalmat. Erre azonban nem panaszkodom, mivel az én élményeim nagyon különösek voltak, és az én véleményemmel nem azonosíthatja magát mindenki. — Hogyan fogadta Skandinávia a menekült művészt a háború idején? — Amikor elkerültem északra, tulajdonképpen csak menekült művészekkel érintkezhettem, mert a svéd közvélemény félt az idegenektől. Háború volt. Újból kellett elkezdenem a munkámat, amit a másféle tradíció, másféle gondolkodás miatt sokáig nem tudtak ott befogadni. Más az északi gondolkodás, az északi kultúra, és az északi művészet. — A Pécsett látható képeken túl a mesterek számos alkotása található Svédországban köztéren, középületen. Ezeknek mi a jelentősége? — Sokáig tanítottam és átadtam tanítványaimnak azt a meggyőződést is, miszerint . . . Pécsvárad, Igló, Prága, Stockholm, Budapest és újra Pécsvárad, a késlekedő, észa- kias tavaszban. Zaklatott századunkban egy jellegzetesen e századi sors, művészpálya állomásai. És a legutóbbi, az emberi, megindító találkozás a szülőfölddel és az itt lakók találkozása egy igaz művészemberrel. Ezek voltak Nemes Endre Baranyában töltött napjainak „hordalékai”. Mánfai György város, hiszen mindnyájan tudtuk, csak idő kérdése, mikor kerül sor Csehszlovákiára is. — Nagyon nehéz arról beszélni, különösen a fiatalabb generációnak, hogy milyen rettenetes volt közelről látni az Európát fenyegető borzasztó veszélyt, hiszen nem láttuk a mentséget sehol. Úgy éltünk, úgy dolgoztunk ebben az 5—6 évben, akár a földmíves a két front, a drótsövények és az aknák között. A Pécsi Galériában az ebből az időből kiállított képek nyugodtak, csendesek, de ott látni rajtuk az eltévedt repülőgépet, amely utal erre a veszélyes időszakra. — Századunk nagyon is benne van az ön képeiben ... • — Én valahogy sohasem tudtam a hagyományos módon festeni. Engem más dolgok érdekeltek Olyasmi, amit az ember csak elképzel, amit csak rémálmaiban lát. Ezt a képzőművészetben nagyon nehéz kifejezni, ezt nevezik irodalmi festészetnek, és ez gyakA szűkebb haza idővel kitágult Nemes Endre életében: Iglóval, Kassával, Béccsel és Prágával, idő múltán belefér majdnem egész Közép- Európa: — Különös jelentősége van az én életemben a szülőföldnek, mert sok mindenen mentem keresztül és sokszor vonták kétségbe azt is, hogy jogom van a szülőföldemre. 1927-ben érettségiztem le Budapesten, és utána rögtön Bécsbe mentem, hogy filozófiát tanuljak. Hogy akkor külföldre mentem, annak nagyon egyszerű oka volt: nem akartam a Hor- thy-Magyarországon élni. 17— 18 évesen vállaltam az emigrációt és az akkor is. mint minden időben, nagyon nehéz elhatározás volt Valamilyen eszméért, meggyőződésért hagyja el az ember azt az országot, ahol született, ennek azonban nagyon nagy az ára. — Nemes Endre a 30-as évek Prágájában lett festőFöldessy Dénes Gyönyörű keleti melódia. Közben leveszem utolsó közös lemezüket, a Double Fantasy-t, a tjodtó, ellentétben a lemezzel idilli: gyönyörű művészi fotó, egy nagy szerelem tiszta jelképe ... S közben futkos rajtam a hideg . . . Újabb közjáték: gyermekük, Sean hangja... Egy apa nélkül maradt gyermek monológja. Több szerzeményben ótt lüktet Lennon jellegzetes ritmusvilága, közismert harmóniája. A lemez utolsó két dala minden bizonynyal sokak számára a két legszebb felvétel. Egyszerű hang- szerelés, mégis csodálatos dal. Szívfacsaró szaxofonszóló, Anya, aki a világegyetemben egyedül maradt. Kezemben a két utolsó lemezborító. Ellentétek. Szerelem és tragédia, csók és .vér, és Yoko fájdalmasan énekel. Halkul a dal, majd véget ér. Érzelmi telítettség, Lennon szelleme végigkísér ... . Mánfai György A fejhallgatómban tisztán, mellékhangok nélkül hallom egy megtört nő életét. . . Majd hirtelen négy lövés, a többi eseményt mindannyian ismerjük: egy őrült megölt egy mítoszt. A napokban került a hanglemezboltokba Yoko Ono: Season of Glass című lemeze. A borítón megrendítő tanulságként egy fénykép: John Lennon szemüvege, az egyik üveg véres, mellette fél pohár víz, melyből utoljára ivott, 1980. december 8-án. Az egyébként nem túlságosan jó énekesnő férje halála után először jelentkezett önálló lemezzel. Az a tény, hogy nálunk is ilyen hamar kapható, nem véletlen: Yoko az elmúlt év őszén hazánkban töltött néhány napot, és hála az ügyes szervezőknek, üzletkötőknek, nem eredménytelenül. Forog lemezjátszómon a korong, Yoko énekel ... Egy kis intermezzo: Yoko telefonál .. — Nincs az árlapon, de mindjárt hozom! — mondta a pécsi Sopianaeban Vass László, és percek múlva hozta a forralt bort. Fotó: Sári Gyöngyi Az északi látogató és a szelídgesztenyék
