Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-27 / 85. szám
it 9 "y ^9y virsQot hozzon 3 tsvssz Amikor gyalogszerrel átvergődve a hegygerincen megpillantottuk az alant húzódó kis falut, mielőtt az ember és a természet alkotta tökéletes harmóniában gyönyörködtünk volna, a bokáig földagadt agyagkörítést kezdtük lábbelinkről faággal lepiszkálni, s azon tanakodtunk, hogy vajon a horhos tetején ha- . gyott autónkat ki tudjuk-e tolni a bükkösdi elágazásig . . .?-Gorica ma is kihaltnak látszik, mint jó néhány évvel ezelőtt, amikor utoljára itt jártunk. Ma nem is falu, hanem csak utca. Sehol egy ember. Még a legszélső házból ki-ki szaladó vicsorgó kuvaszkeverék sem tudja eldönteni: félnie kell a hívatlan látogatóktól, avagy bátran támadhat. . . De azért valahogy minden más, mint akkor. A házak fala újrameszelve, új kút a falu közepén, imitt-amott félig kész nyersfa-keritések . . . Halas Gyula is azt mondja — kezében egy félbevágott dobozos zsír -, hogy Goricának meg kellett halnia ohhoz, hogy újra élhessen... Ő a szomszéd falu - Kán - egykori boltosa: — Hová mentem volna ...? Minek? Ki kell várni, hogy virágot hozzon a tavasz, eljöjjön a nyár. Akkor olyan ez a vidék . . . Milyen? Emődi Andrásné üvegből eltett tavalyi lecsót önt a csikótűzhelyen táncoló lábosba, aztán félrehúzza, hogy oda ne kapjon. — Egyedül vagyok, a férjem most ment le a szomszéddal Lő- rincre, ■ a nyulakat vitték. Neki van lova, s mással mostanában nemigen lehet közlekedni. Legfeljebb gyalog. Még indulásunk előtt Bükkös- dön három utat mutattak Gorica felé. Az egyik az erdőgazdaság bekötőútja, egy óra járásnyira megközelíti Goricát, s aztán elkanyarodik. A másik út: erdőn keresztül, gyalog. A harmadik, mezőgazdasági földút, dombra föl, dombról le. Ha fölszárad, arra a legjobb. Megpróbáljuk összeszámlálni, hány állandó lakosa van a go- ricai 27 háznak. Orbán Sándo- rék öten, Móróczék ketten, Emődiék négyen — a lányuk és unokájuk is ide "van állandóra bejelentve, de igazából Pécsen élnek, albérletben —, Nagy Jó- zsefék hárman —, az ő íiuk is Bükkösdön alszik télen, a nagymamánál —, Deák Ferencék hárman, no meg a 70 éves Halas Gyula bácsi . .. — Van-e eladó ház? Emődiné megütközik: — Itt? Egy se. Mondja, hogy minden ház elkelt már, jó néhány éve. Pécsi orvosok, tanárok, igazgatók vették meg. Eleinte olcsón, később drágábban. Méhek döngenek körül —, ez Sas János méhészete, Szentlő- rinc, Fő utca 2., - de Nagyné szerint most nem kell félni tőlük. Még fáradtak, leszállnak, hogy megpihenjenek, aztán tovább . . . — Jöjjenek az istállóba, mutatok valamit. Óvatosan nyitja az ajtót, de a kéthetes csikó már ki is dugta a résen a fejét. — Nem merem kiengedni — mondja Nagyné —, elszaladna a világ végére is. Nagyon huncut. Itt is — mint Emődiéknél - állatok: nyúlok, birkák, sertések, baromfiak. Aki gazdálkodni szeret, annak ennél ideálisabb környezetet nehéz találnia. — Miért jó itt? — Miért jó Pécsen? Vagy Pesten? Mórócz Sándor — fiatal ember — értetlenül néz rám. Magyarázza : van, aki ezt szereti. Elvonulva a világtól, de úgy, hogy az egész világ az övé. Gyalogszerrel egy óra Bükkösd, onnan a vonat bárhova elviszi oz embert. . . Emődi András a vasúton dolgozik, vagy biciklivel, vagy gyalog megy. Máshonnan se könnyebb .. . Ócska kallantyú a harangláb ajtaján. Belsejében pókhálóval benőtt, töredező fecskefészkek. Van annak már három éve is, hogy utoljára megkondították a párosharangot. A falon tintaceruzával, bizonytalan kézzel rajzolt szív: „Morell Józsika és Kolter Annuska szép pár..."- összeszámoltam, akadt olyan nap is, hogy 17 személy- gépkocsi állt a faluban .. . Nagyné szerint rövidesen az erdőgazdaság vaddisznókat hozat a területre — már meg is kezdték a drótkerítés építését —, s nagyobb kedvvel jönnek majd a nyugati vadászok a közeli kastélyhoz ... Ott szállásolják el őket. A környék teli van magaslessel... A régi iskolaépületet — itt tanított egykor Lemle Géza is - tatarozza új tulajdonosa. Állítólag 18 ezerért vette meg, melynek kedves története van. Ügy mondják, hogy a millennium idején Ferenc József iskolát ígért Goricának — a jugoszláviai Goricának —, de adminisztratív tévedés miatt, á baranyai Gorica kapta meg. Gorica — hegyecske. Hogy miért kapta ezt a szláv nevet, nem tudom, mindenesetre a temetőjében sétálva úgy tűnik, hogy tiszta sváb település volt egykoron. „Hier Ruhet in Gott, Ulrich Kasper...” Meghalt 1866-ban. A falu története néhány mondatban foglalható össze. Egykor telepesek lakta nagyközség, aztán kisközség, aztán kihaló falu, aztán a faluból Gorica néven Bükkösd egy utcája lett, s most egy új definíció nyomán: Üdülőfalu. Pécstől légvonalban 18 kilométerre... Amikor megyünk föl a kaptatón, hogy a kócsit elérjük, a horhos túlsó oldaláról átkiált valaki: - Eltévedtek?! Intünk neki, hogy nem. Koznia Ferenc Ennél ideálisabb hely a gazdálkodásra, alig akad — mondja Nagyné. HÉTVÉGÉ Emődiék megszokták és megszerették Goricát. Akkor költöztek ide, mikor mindenki más el- ment... Cseri László felvételei A turista művelt barátja: az útikönyv Beszélgetés a Panoráma könyvkiadásáról Útikönyvek olvasása nélkül legfeljebb a puszta látvány csábít idegen tájakra, ismeretlen városokba. Évezredes értékeket, csodaszép művészeti kincseket hagyhatunk programon kívül, észrevétlen. Mennyivel másabb a kirándulás, ha útikönyvek nyitják föl szemünket. S mennyire bosszankodunk, ha éppen az nem kapható, ami a célba vett várost, tájat bemutatja! Az idegenforgalmi idény kezdetén az útikönyvek kiadásáról beszélgettünk dr. Buda Bulcsúval, a Medicina Könyvkiadó Panoráma szerkesztőségének vezetőjével. — Egyre többen és többfelé utazunk. Hogyan igyekszik lépést tartani ezzel a kiadó? — Míg 1970-ben egymillió magyar turista utazott külföldre, addig tavaly már mintegy hatmillió. Tehát jóval több útikönyvre van szükség, mint egy évtizeddel ezelőtt. Húszéves múltja van a Panoráma-kiadványoknak. Tizenöt mű negyedmillió példányát jelentettük meg 1970- ben, tavaly viszont már 21 kiadványt több mint 700 ezer példányban! Egy-egy országot a maga teljességében mutat be a nagy útikönyv, barangoló autósoknak szánjuk a mini könyveket, amelyek tájegységeket, országrészeket ismertetnek részletesen. Sok külföldi városról adtunk már ki útikalauzt, a kevésbé keresett országokról pedig kis útikönyvet, például Mongóliáról, Szíriáról. Kevés szocialista ország dicsekedhet olyan útikönyvválasztékkal, mint mi. Vegyük példaként az NDK-t. Megjelent róla nagy útikönyv, ha csak Berlinbe utazik valaki, kézbe veheti a városkalauzt, ha az ország déli részébe kirándul, Szász-Svájcról, Thürín- giáról külön kötetet vásárolhat. Említést érdemel, hogy az európai országok szinte mindegyikéről van már nagy útikönyvünk, kivéve Albániát, s jövőre napvilágot lót a Törökországról szóló is. Ha valaki egyébként Törökországba meav, Isztambulról és környékéről ma is kaphat kiadványt, az idén adjuk ki e kötetet másodjára. — Az utazók néha kifogásolják a kötetek testességét . .. — Teljességre törekszünk, mert ezek a könyvek a műveltséget, a látókört is bővíteni szeretnék, ezért van bennük hosszú bevezető rész. Sok ezren gyűjtik e könyveket, iskolák vetélkedőhöz használják, s ott vannak a fotel-utasok, akik ezekből is- ■merkednek meg egy-egy országgal. Emiatt a népszerűség miatt mertük most megjelentetni a leqújabb kötetet. Ausztráliáról, Üj-Zélandról és Óceániáról, hiszen nyilvánvaló, hogy annyian nem jutnak el oda, amennyi példányban kinyomtattuk. — A választék bőséges, de nem mindig lehet azt kapni, amit éppen keresünk .. . — Valóban elég sok gond van a könyvellátással, gazdasági, technikai okok miatt. De a kereslet csökkenése ennél kézzelfoghatóbb. Míg korábban azonnal vagy néhány hónap alatt elfogytak a nagy útikönyvek, most két-három év kell hozzá. Igaz, nyugati témájú könyveket ritkábban tudtunk kiadni újabb változatban, de arra törekedtünk, hogy azokról az országokról adjunk ki sűrűbben, többet, amelyeket tömegesen keresnek fel a magyar turisták. A környező országokról csaknem mindig kaphatók kalauzaink.- Egy-egy útikönyv - különösen a gyakorlati tudnivalókról tájékoztató fejezetük - hamar elavul. Hogyan követik a változásokat? — Egy-egy területről általában azokkal íratunk könyvet, akik évekig ott élnek, azt jól ismerik: külképviseletek dolgozóival, külkereskedelmi és idegenforgalmi ki- rendeltségeink munkatársaival, és szakemberekkel lektoráltatjuk a kéziratokat. Ki- nek-kinek más az erőssége: az egyik szerző szárazabb stílusú, de korrekt, valósághű munkát ad ki a kezéből, a másik élvezetesebben ír, de a művészettörténeti szempontokra kevésbé figyel. A gyakorlati részekben azonban mindenki óvatos, például árakat csak tájékoztatásképpen adhatunk meg, annyira változóak. Nálunk minden újabb kiadás legalább javított, de többnyire inkább bővített vagy átdolgozott. Hosszú a nyomdai átfutási idő. Most kell leadnunk azokat a kéziratokat, amelyekből jövő ilyenkor lesz kész kötet!- Gyakran csak idény után kerülnek boltokba kiadványaik, Ezen nem tudnak változtatni? — A könyvkiadás egész évi feladat, nem várhatjuk el, hogy az útikönyvek mindegyike május elején jelenjen meg. De annyit eddig is sikerült elérnünk, hogy a legkeresettebb könyvek, gondolok itt a csehszlovák, jugoszláv útikalauzokra, tavaszra-nyárra a könyvesboltokban legyenek.- Milyen kiadványaik jelennek meg az idén? — öt nagy útikönyvet terveztünk, második kiadásban adjuk közre a Spanyolországról, az Egyesült Államokról és a Japánról szólót, ötödik kiadású lesz a Franciaországot bemutató kötet. A Magyarország nagy útikönyv pedig már a hetedik kiadásban jelenik meg. Egyébként módosításokat vezetünk majd be a nagy útikönyveknél: rö- videbb terjedelemben, újabb fajta kiemelési rendszerrel szeretnénk kiadni őket. Városkalauzaink közül most nag« az érdeklődés Athén iránt, ezért második kiadása jön ki az idén, emellett Prágáról és Bécsről jelentetünk meg ilyen kiadványt. Előkészületben is sok új kötet található, például nagy útikönyv Kanadáról, kalauz Madridról és Koppenhágáról, kis útikönyv Észtországról és még sorolhatnám ... A mini útikönyvek sorozatában újdonság lesz a Provance-ot és a francia Riviérát feldolgozó kötet. Debrecenről, Esztergomról, Miskolcról már árusítják az új városkalauzunkat, még az idén kiadunk kalauzt Sopronról is. A magyar városok 14 kötetesre tervezett sorozatából eddig 10 jelent meg. A gyógyfürdőket és fürdőket taglaló sorozatunkban ezúttal az észak-magyarországiakról szóló kötet lát napvilágot. Amint ebből is látható, a hazai tájak, városok bemutatására is törekszünk, s több idegenforgalmi hivatal is jelentet meg a maga vidékéről kiadványokat. Soós Kálmán
