Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)

1982-03-27 / 85. szám

Befejeződött az tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) közművelődési szerepét is, ugyanakkor nem szorítva be te­vékenységüket az iskola falai közé. — Közéleti részvételükre, a nagyobb közösség érdekében végzett értelmiségi munkájukra is számítunk — mondotta. A munkahelyi művelődéssel kapcsolatban a miniszter osz­totta azokat a képviselői véle­ményeket, hogy a munkahely, a vállalat, a szövetkezet nem­csak a termelés színtere, ha­nem társadalmi intézmény is. Itt azonban — emelte ki —sem­mit nem akarunk összekeverni. Az elsődleges és legfontosabb feladata egy vállalatnak, hogy eredményesen dolgozzon, a ter­melésben ráháruló feladatokat teljesítse. Nem akadályként, nem a termelési folyamat meg- akasztóiként akarunk a terme­lés világához kapcsolódni, ha­nem olyan művelődési környe­zetet és intézményes légkört kí­vánunk teremteni, amelyben a messzetekinlő, előrelátó válla­lati, szövetkezeti vezetők önma- guktól jönnek rá, hogy mit je­lent a művelődés, és ennek mun­kahelyi feltételeiért tesznek is valamit. Tehát nem a munkát akarjuk összekeverni a műve­lődéssel, hanem a műveltséget a munka feltételének tartjuk. Ez tűnt ki a vitából is. Ami a kistelepülések közmű­velődési, iskolai ellátását illeti: itt talán valóban újra kellene gondolni a korábbi terveket. Erre felhatalmazást adnak a XII. kongresszus határozatai, a kormány részéről pedig a VI. ötéves terv irányelvei. Azt sze­retnénk, ha a kistelepülés ott­hona és nem kolóniája lenne az ott lakó embereknek. A szakemberellátás kérdéseit itt-ott kritikusan, kéréseket is megfogaimazva tették szóvá a képviselők. Ki a szakember a közművelődésben? Itt e foga­lom talán nem szűkíthető le a szakképzett népművelőre, szak­ember minden művelt ember, aki embertársaival tud bánni, aki embertársainak tudást, is­meretet és netalán még lelke­sedést is tud átadni. Megértve a szakképzéssel szemben tá­masztott újabb követelménye­ket, a képviselők javaslatait, hozzászólásait — mondta Pozs- gay Imre — őszintén újra gon­dolva megvizsgáljuk, hogy mit tehetnénk a jobb szakember- ellátásért, a népművelők, a köz- művelődésben dolgozók ideoló­giai, politikai képzéséért. E te­kintetben a megyékkel, a he­lyi szervezetekkel együttműkö­désben akarunk cselekedni, megvizsgáljuk a képzés és to­vábbképzés feltételeit, fejlesz­tési lehetőségeit. Ami pedig a közművelődési pályára készülők vagy felvettek képesség-, vagy elhivatottság­vizsgálatát illeti, bizonyára en­nek is eljön majd az ideje. De ma még, amikor nagyon sok pedagógiai, népművelési kép­zést nyújtó intézményünkbe nem tolonganak a jelentkezők, a válogatás ilyen szempontjait emlegetni illuzórikus dolog. Fi­gyelembe kell venni, hogy mi­lyen a társadalmi késztetés, - igyekezet erre a pályára, milye­nek e pálya feltételei, az élet- körülmények, a pálya egész helyzete. A nemzet reprezentatív, nagy kulturális intézményeinek óriási szerepük van a társadalmi, kul­turális közgondolkodásban — mondotta ezután a miniszter. Itt példaként említette a Nem­zeti Múzeumot, a Nemzeti Ga­lériát, az Operát, a Széchényi Könyvtárat, a Nemezti Színhá­zat. Ezek munkáját becsüljük, ám közülük egyik-másik ma­napság nagy gondokkal küzd. Úgy hiszen — mondta —, hogy az irányítás közreműködésével úrrá lesznek gondjaikon és be­töltik azt a szerepet, amit a kultrüra képviseletében be kell tölteniük. Ugyanez áll a tömeg- kommuriikációs eszközökre is. Ami újj intézmények létesítését illeti, szeretnénk közmegegye­zésre jutni atekintetben, hogy oki új intézményeket akar, az vállaljon több felelősséget is ezeknek fenntartásában és mű­ködésében. Az állami felelősség és a kez­deményezés egymáshoz való vi­szonyáról — amit szintén töb­ben érintettek a vitában —, a miniszter egyebek között kifej­tette: az állami támogatás nem gyámkodás, hanem az értékek védelmét célozza. Például azért, hogy ne a ponyva, ha­nem az értékes könyvek kiadá­sa növekedjék. Hivatkozott kulturális politikánk lényegére, amely — mint mondta — min­den más társadalmi rendszer kulturális céljaitól is megkülön­bözteti ezt a politikát: itt nem csupán az igények kielégí­tését szolgálja a kulturális po­litika, hanem szükségletek, kel­tése, felébresztése is a célja. Ez nem zárja ki a kezdeményező­képességet, az állami szervek bürokratizmusa viszont agyon­ütheti a kezdeményezést. A felügyelet témakörében - a többszektorúságra utalva—az ágazati felelősség elvét hang­súlyozta. Nem kívánjuk egysé­ges felügyelet alá helyezni — az állami irányítás elvét meg­tartva — a közművelődési intéz­ményrendszert, bízunk abban, hogy a különböző szervezetek által fenntartott kulturális in­tézmények az egész társa­dalom, az egész lakosság kul­turális szolgáltatásait is vállal­ják, s lehetséges az ésszerű együttműködés. Erre már történ­tek és a jövőben is lesznek in­tézkedések. Pozsgay Imre művelődési minisz­ter válaszol a vitában elhang zottakra Befejezésül Pozsgay Imre kérte, hogy az országgyűlés fo­gadja el beszámolóját. Határozathozatal követke­zett: az országgyűlés a műve­lődési miniszternek az 1976. évi V. törvény végrehajtásáról szóló beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Képviselői interpelláció Végül képviselői interpelláció következett. Bánáti Gézáné; (Pest m. 21. vk.), a biatorbágyi 2. sz. Általános Iskola tanára Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszterhez és Gonda György államtitkárhoz, az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal elnöké­hez interpellált. Elmondta: a választókörzetébe tartozó Zsám- bék lakossága a sajtóból szer­zett tudomást arról, hogy a község területén veszélyes hul­ladékok tárolására alkalmas le­rakóhelyet szándékoznak kiala­kítani. Az itt lakók szerint ez a megoldás veszélyezteti annak a törpe vízműnek a működését, amelynek megvalósításában ők maguk is részt vettek. A terve­zett lerakóhely közelében halad majd a környező települések vízellátását megoldó ßicskei re­gionális vízmű tervezett vezeté­ke. A zsámbéki medence és környéke nagy tömegeket von­zó, kedvelt kirándulóhely is. Mindezek ismeretében a képvi­selőnő arra kérte a minisztert és az államtitkárt, vizsgálják meg, indokolt-e az itt élők ag­godalma. Az interpellációra Ábrahám Kálmán válaszolt, a miniszté­rium, valamint az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal közös véleményét tol­mácsolva. Kifejtette: Magyar- országon évente mintegy húsz­millió tonna hulladék keletke­zik, melyből 5-6 millió tonna minősíthető veszélyesnek. Saj­nos, ez a mennyiség állandóan növekszik. Elhelyezéséről folya­matosan kell gondoskodni, ezt szolgálná az esetleg Zsámbé- kon létesítendő lerakóhely is. Megvalósításához azonban még számos vizsgálatot kell elvégezni, hogy a telep a geo­lógiai, geofizikai, hidrológiai, közegészségügyi, területrende­zés? feltételeknek megfeleljen. Alapvető követelmény például: a veszélyes hulladékokat csak olyan területen lehet elhelyez­ni, ahol 90 méter vastag, ösz- szefüggő agyagréteg „szigetel”, hogy semimféle károsodást ne szenvedjen a föld, a víz. Nem elhanyagolható szempont: a lerakóhelynek közel kell lennie ahhoz a területhez, üzemhez, gyárhoz, ahol a veszélyes hul­ladék keletkezik. Mindezek figyelembevételé­vel az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium alternatív javasla­tokat dolgoz ki az Állami Terv­bizottság számára: hol, milyen körülmények között létesítsék a veszélyes hulladékokat tároló telepeket. Döntés még nincs a zsámbéki ügyben, és addig nem is lesz, amíg minden esetleges veszélygócot fel nem derítenek. A végleges döntéshozatal előtt természetesen egyeztetik az el­képzeléseket nemcsak a Pest megyei és a zsámbéki illetéke­sekkel, hanem valamennyi olyan terület „gazdájával", ahol hulladéklerakó-hely létesül. Az interpelláló képviselő — ismételten kérve hogy a lerakó­helyet valamennyi szakmai szempont figyelembevételével, a lakóterülettől távol alakítsák ki — a miniszter tájékoztatóját elfogadta. A választ az ország- gyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés tavaszi ülésszaka — amelynek második napján felváltva elnökölt Apró Antal és Cservenka Ferencné — befejezte munkáját. A MŰVELŐDÉSI OTTHONOKBAN RENDEZETT MŰSOROS ESTEK LÁTOGATÓI 123456789 í millió 9,0 millió 1975 1980 7,l A MŰVELŐDÉSI OTTHONOKBAN RENDEZETT MŰSOROS ESTEK SZÁMA 1975 10 20 30 40 50 36,5 ezer 41,6 ezer mti A Szigetvári Járási BMság úf elnöke Dr. Saághy Ferenc Döntő ismérv a nyugodt lelkiismeret Az adásvételi szerződés nem sikerült. Meséli: amikor meg­kapta a diplomáját, szülei sze­rény árért egy telket vásárol­tak neki. „Fiam - mondták -, úgyis jogvégzett ember lettél, fogalmazd meg te a szerző­dést ...” Természetesen neki is fogott, lett vagy hat sor, ám amikor „élesbe fordult" a do­log, kiderült: kevés, amit írt. A formailag már mindenben kifogástalan szerződés terje­delme másfél oldalnyira rú­gott ... * Miért ez a rövid történet dr. Saághy Ferencről, a szigetvári járásbíróság közelmúltban ki­nevezett elnökéről szóló írá­sunk elején? Mert jellemző. Tudniillik az, hogy az egyetemi évek alatt megszerzett elmé­leti ismeretek vajmi keveset érnek a gyakorlati tapasztala­tok nélkül, s hogy a diploma után - túl a szakvizsgákon is — a tanulás újabb szakasza következik, aminek elsősorban az az indítéka, hogy a fiatal, jogvégzett emberek - ha a pá­lyán akarnak maradni, s jól dolgozni — nagyon gyorsan szembekerülnek a felismerés­sel: „Te jóisten, de keveset tu­dok !” Dr. Saághy Ferenc 1973-ban végzett az akkor még Pécsi Tudományegyetem Jogtudomá­nyi Karán. A Pécsi Városi Bí­róságra került fogalmazónak — jószerével még mindig csak barátkozva a gondolattal, hogy jogász. A középiskolai, jó sze­mű tanárai tanácsára jelent­kezett erre a pályára, de — mint mondja a 32 éves, erősen őszülő fiatalember — még III. éves korában is inkább a gaz­dasági kérdések felé vonzódott, s IV. éves volt, amikor tulaj­donképpen elfogadta magá­ban a bírói pálya lehetőségét. Hozzá kell tenni: azokban az években egy-egy jogon végzett fiatal korántsem a fizetés ked­véért választotta ezt a mun­kát ... Mindenesetre fogalmazó ko­rában erősödött a vonzalma a büntetőjog iránt, 1975 novem­berében már túl volt a rend­kívül nehéz, sokoldalú szak­vizsgákon is. 1976. január 1-től pedig ő lett az új intézmény, a hivatásos pártfogói felügye­let első fecskéje, a megyében az első pártfogó. Minderről azonban mint emlékeiben ugyan élesen meglévő, de rég­múlt dolgokról beszél, annak ellenére is, hogy negyedik év­tizedének legelején van, a já­rásbírói elnöki székek birtoko­sai között a legfiatalabb. — Jelenthet lendületet a sza­bályok által olyannyira beha­Korábban végzett vizsgálatok óta eltelt időszak tapasztala­tairól, közérdekű bejelentések nyomán indult vizsgálat prog­ramjáról tárgyalt pénteken Sza- kali József elnökletével a Köz­ponti Népi Ellenőrző Bizottság. összegezte a tanácsi gaz­dálkodás körébe tartozó víz-köz. mű beruházások helyzetében az 1980. évi vizsgálat • óta be­következett változásokat. Meg­elégedéssel nyugtázták, hogy a vizsgálat serkentően hatott a beruházási tevékenységre. A tanácsok megkülönbözte­tett figyelmet fordítanak a víz­közmű fejlesztésére Az ágazat pénzügyi előirányzatait általá­ban a mostani tervidőszakban tárolt bírói munkában a fiatal­ság? — Mindenképpen! Már maga a pozíció ambícióra kötelez. De ezen túl is: a bírósági mun­kát döntően meghatározó té­nyezők között kettő előkelő he­lyen van: a törvényességre és az időszerűségre gondolok. Ez utóbbi alatt azt értem: az ál­lampolgároknak általában az a véleménye, hogy a bírósági munka hosszú időt igényel. Ezt kell nekünk megkontrázni, s a gyorsaság, a fiatalos lendület, a munkabírás, a különböző ügyek befejezésének minél előbbre hozásához nagymér­tékben segíthet. — ön bűnügyeket tárgyal, korábbi munkahelyén, Komlón is ez volt a feladata. Mosta­nában gyakrabban halljuk: nő az erőszakos bűncselekmények száma. A bírói gyakorlat en­nek csökkentésében, a meg­előzésben hol kap — vagy kap­hat — szerepet? — A bűnügyi fertőzöttség a szigetvári járásban is élő gond. Valóban emelkedő tendenciát mutat az erőszakos bűncselek­mények száma, s ugyanakkor durvábbak is lettek az elköve­tési módok. Álláspontom sze­rint a kiszabott büntetések szi­gorítása indokolt, az egyéniesí- tés követelményeinek szem előtt tartósával, nem utolsó­sorban a megelőzés miatt is. Gyakoriak a járás területén is a súlyos testi sértések, az erő­szakos közösülés, a garázda­ság. A bírói gyakorlatnak ré­sze lehet ezek számának visz- szaszoritásában. — A büntető törvénykönyvben meghatározott szankciók -tól-ig jellegűek. Ez a határ kellő le­hetőséget nyújt a bíráknak? — Feltétlenül, a törvény tág lehetőséget ad ugyanannak a bűncselekménynek az eny­hébb vagy szigorúbb elbírálá­sára. A gyakorlat hajlik azon­ban az enyhébb szankciók ki­mondására. — Egy-egy Ítélet meghozata­lában milyen szerepe van a bírói szubjektumnak? ^ — Nem lehet kizárni hatá­sát. Azt, hogyan minősül egy bűncselekmény, megmondják a törvények. De az előbb már említett büntetési határok kö­sem csökkentették. Különösen a vízellátás javítására fordítanak nagy anyagi erőket, de a szennyvíz-elvezetés bővítésében is sok feladat vár még meg­oldásra. Továbbra is megoldatlan a szennyvíz és a szennyvíziszap üzemszerű mezőgazdasági hasz­nosítása. Egy közérdekű bejelentés alapján állapították meg a né. pi ellenőrök: a Merkur Válla­lat a vámhatóságon keresztül értékesítendő tőkés gyártmányú hasznúit személygépkocsik árát zött — a vádlott megismerés alapján - az ítélet kimondd sakor hat a bíró egyénisége i Természetesen egy-egy ügyni számtalan körülményt kell mé legelni, s többször előfordi még az erőszakos bűncselel mények esetén is, hogy az em hltő körülmények a megható rozóak. Mindezzel együtt a kell mondjam: hogy milyen eu bernek ismeri meg a bíró tárgyalások közben a vádlottá ez befolyásolhatja ítéleté Nincs is ebben semmi ba amíg a szubjektivitás jó embe ismerettel párosul. — Az ön esetében? — Nekem sokat segített a hogy korábban hivatásos pár fogó voltam. Sok embert, s ki zöttük a bírói munka szempon' jóból fontos tulajdonságú err bért ismertem meg. Köztem é az elém kerülő vádlottak közö — ha szabad így mondanom hűvös a viszony. A magánéi« temben seyn vagyok indulato s ezt sikerül magammal vir nem a tárgyalóterembe is. — Mi a véleménye az állam, polgároknak az igazságszo, gáltatásról? — Jogos feltenni ezt a kéi dést, mert érzésem szerint i mintha az alakult volna ki a emberekben: a hatóság nei értünk van. Holott ennek a ellenkezője igaz. Csakhogy er nek először a bírósági dolgc zókban, az igazságszolgáltató: apparátus tagjaiban kell tudc tossá válnia, s ennek hatásár alakulhat ki az igaz vélemén az állampolgárokban is. Végi is: a bíróságok mindig egy egy konfliktus feloldozásá munkálkodnak, ez pedig a kő javát is szolgálja. — Szigorú bírónak tartj magát? — Nem. Mindarról, amire eddig beszélgettünk, rám i vonatkozik. — Hogyan méretik meg < bírói munka? — Számos ismérve van, hog csak egyet említsek: a tárgyal ügyek milyen hányada kéri fellebbviteli bíróság elé. Vág kell-e ítélete ellen törvényes ségi óvást benyújtani. D' mindezeken túl a döntő ismér a nyugodt lelkiismeret. Mészáros Attila .,i : viszonylag alacsonyan állapitól tp meg. Mivel áz így eladót autókból származó bevétel 8' százaléka vám, az állam jelen tős bevételtől esik el. A KNEI javaslatot tett a Belkereskedel mi Minisztériumnak: vizsgálj« felül a jelenlegi gyakorlatot, a korábban nemegyszer előfor dúlt üzérkedés megakadályozó sóra vezesse be az ilyen gépko esik árverés útján való értékes! tését, A minisztérium a javas latot elfogadva már megkezdtr e gépkocsik árveréses eladó sát. Ülést tartott a KNEB

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom