Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-25 / 83. szám
1982. március 25., csütörtök Dunántúlt napló 3 * Bach - modemekkel A Pécsi Filharmonikusok kamarakoncertjéről Hogyan élnek a pécsi iskolások? Eltérő létszámú osztályok A környező iskolák diákjai közül sokan étkeznek a pécsi Eszék étteremben Fotó: Kopjár Géza Sokszorosan az érdeklődés középpontjában áll ma az általános iskola. Nincs család, amelyik közeli vagy távoli szállal ne kapcsolódnék mindazzal, ami gyermekeink, 6—14 éves korig minden magyar gyerek iskoláztatásával jár. Tudjuk, a mostani 8—9 évesek nagy létszáma, a demográfiai hullám évekig tartó tanterem és napközis gondokat idéz elő az általános iskolákban. Ezek országos gondok — mi azt néztük meg, hogyan birkózik Pécs városa az általános iskolában tornyosuló feladatokkal. Walz iánosnétól Pécs város Tanácsa művelődési osztályának főelőadójától kaptunk tájékoztatást. Pécs város 20 000 általános iskolás tanulója 509 osztálytermet tölt meg igen váltakozó létszámmal a település 35 általános iskolájában. Az utóbbi évékben igen nagy lett a különbség az egyes városnegyedek osztálylétszámai között: Pécsszabolcson, Vasas II., Pécs- bányatelep iskoláiban például alacsonyak az osztálylétszámok. A város nyugati részén mérséklődött az .osztályok apadása: sok családi ház épül a környéken, s így lassan és kis mértékben, de növekedik a gyermeklétszám Mindennek ellentettje a Ivov-kertvárosi helyzet, ahol minden iskolában nagy a zsúfoltság, délelőtt és délután is tanítanak, mégpedig magas, 40-es létszámokkal — nemcsak az osztálytermekben, hanem az úttörőszobában, a könyvtárakban, a nagyobb szertárakban is. Elég nagyok az osztálylétszámok az olyan belvárosi iskolákban is, mint amilyen például a Jókai úti. A lakótelepi általános iskolák zsúfoltsága közismert, országosan nyomasztó gond, olyan jelenség, ami az ilyen jellegű településszervezésből fakad. Ezen az oktatásügy Pécsett is megpróbál a maga eszközeivel enyhíteni, és ha az elmúlt években lezajlott változásokat nézzük, ezek a törekvések látható eredményeket hoztak. Az elmúlt három évben, 1979, 1980, és 1981-ben egy-egy új iskolát adtak át Pécsett, a kertvárosi Nevelési Központ 16 tantermes iskoláit. 1983-ban elkészül az új belvárosi Általános Iskola a Kulich Gyula utcában, és egy a Kertvárosban, a Testvérvárosok terén. Ez kétszer 16 tantermet jelent. Az idei évben új iskolát nem adnak át Pécsett, viszont egy ideiglenes, 7—8 évre szóló megoldást választott a város, a Szigeti úton megürült 508. számú Szakmunkásképző Intézet épületében. Csak alsó tagozattal — mivel ezek az évjáratok a nagylétszámúak — indul meg itt jövőre 8 tanulócsoport. 1983- ban kiköltözik innen a szakmunkásképző kollégiuma, és akkor újabb 8 tantermet lehet kialakítani az épületben. 1983-ban bizonyosan javulni fognak az iskoláztatás körülményei a pécsi alapfokú oktatási intézményekben, de Kertváros iskolái még sokáig fognak két műszakban tanítani. Van példa hazánkban a háromműszakos tanításra is — ezt a rendkívül kedvezőtlen megoldást azonban Pécsett elkerülték: az utaztatással. Első és második osztályok utaznak Kertvárosból, 4 tanuló- csoport az Anikó utcai iskolától a Tiborc utcaiba és 2 csoport a Berek utcaiból Meszesre, összesen mintegy 220 gyerek. Az iskolák szerint a Volán pontosan, előzékenye’n, kiesés nélkül szállítja a gyerekeket, akik, ha rossz az idő, az iskola zsibongójában gyülékezhetnek. Nevelői kísérettel utaznak iskolától iskoláig, reggel 8-tól délután 5-ig tart napközivel együtt valamennyiük elfoglaltsága, és helyzetük javára írható, hogy bár naponta buszoz- niuk kell, kevésbé zsúfolt körülmények között tanulhatnak. Csitultak a szülők kezdeti ellenérzései is. Sokan kérik ma azt is, hogy az iskola már reggel 6, háromnegyed 6 órától fogadja a gyerekeket — hiszen a szülők korán indulnak munkába — ez is olyan feladat, amire megoldást kell találni, de amit az amúgy is nehéz körülmények között dolgozó pedagógusok ma nem tudnak teljesíteni. A diákszociális ellátás központi kérdése ma a déli meleg étkeztetés, a menza valamint a napközi. Az elmúlt ötéves terv végéig Pécsett a gyerekék 40, jelenleg 43 százalékuk jár napközibe. Pécs városa a minisztériumtól kapott központi keretből évente 20 új napközis csoportot tud indítani, dupláját a korábbi fejlesztési kereteknek — csakhogy most helyhiány miatt nehéz ezek megszervezése. Jelentősen bővült a menzai keretszám az elmúlt években Pécsett, és szemmel láthatóan sokat segítettek a külső, éttermi étkeztetési lehetőségek. A pécsi általános iskolásoknak mintegy fele, 9700 tanuló kap naponta meleg ételt. A men- zásolT közül 530 gyerek étkezik tanári kísérettel az Eszék, a Konzum, a Szliven éttermekben, az Egyesült Izzó étkezdéjében és az Építők úti iskolások a szomszédos 506. számú szakmunkásképző ebédlőjében. Míg korábban 5—600 gyereket kellett elutasítani a napközikből, 1981. szeptember 1- től számuk mintegy 45-re csökkent. Idővel az ő helyzetükre is sikerült valamilyen megoldást találni, f Jóval többen kérnének egész napos, napközis ellátást, azonban a családok is tudják, hogy az iskolákban, elsősorban csak az alsótagozatosokat képesek a napköziben fogadni. Senkinek sincsenek illúziói, ez többnyire azt jelenti, hogy a napközisek az egyéni tanulás vagy a délutáni foglalkozás után is ugyanabban az osztályteremben töltik az idejüket, játszanak, tanulnak, pihennek Amíg a fent jelzett tanteremgondok országosan jellemzőek, addig a városi iskolákban ez a helyzet nem sokat változhat. A pedagógusok, szülők számára is aggasztó, hogy éppen a tizenévesek kritikus korban lévő társasága kerül ki a tanítási időn túl a szülői ház és az iskola védőszárnyai alól is. Nekik végképp nem tudnak kellő napközis helyet biztosítani. Ök a kulcsos gyerekek, akik felügyelet nélkül töltik idejüket. Erre a problémára biztos, hogy országos méretekben, közösen gondolkodva kell majd megtalálni a megoldást. Gállos Orsolya Barokk és modern * műveket tűzött műsorra múlt szerdán este a Liszt Teremben tartott koncertjén a Pécsi Filharmonikus Zenekar kamaraegyüttese. Az igényesen összeállított műsorban Bach V. Brandenburgi versenye után egy Szervánszky- és egy Sztravinszkij-mű hangzott el. A hangversenyt egészében az együttes és Breitner Tamás karmester érett, kidolgozott összmunkája és néhány igen szép egyénj muzsikusteljesítmény jellemezte. Bach remekművű V. „Brandenburgiját" ma a korhű játék és hangszerek korában többféleképpen lehet játszani. A pécsi együttes előadása hagyományosnak mondható. Ti. nem „keresgélték" a korhű játék út- jót-módját mindenáron, hanem egyszerűen eljátszották ezt a páratlanul szép hármasversenyt úgy, ahogy legtöbb együttesünk játssza: lendületes barokk pompával, derűsen, élvezetesen. Jól összefogott, a nagy formákat hangsúlyozó játékuknak így legfeljebb egy gyöngéje volt, az tudniillik, hogy a bachi zenei szövet némely utánozhatatlan finomsága, apró sziporkája bizony áldozatul esett ennek a vérbő, optimista barokk lendületnek. Másképpen: a kamarazenei finomabb karaktert teljes mértékben — talán túlzottan is — a modern, nagyzenekari hangzás- és stíluseszmény váltotta fel. Igaz, az első tétel hangzása nem volt eléggé kiegyensúlyozott (a fuvolaszólót időnként „elnyomta" a tutti; a csembalószólót olykor apróbb pontatlanságok „tarkították"), a versenymű azonban mindAmatőr együttes spanyol gitárestje, melyen Bartók-mű dzsesszesített feldolgozása is szerepel? A nevesincs együttes első önálló koncertjének adott lehetőséget a JPTE Tanárképző Kara új kollégiumának klubja hétfőn este. Zsúfolásig telt teremben vagy százötvenen vártunk állva, széken vagy a földön ülve, hogy tanúi lehessünk egy trió szárnypróbálgatásainak. Az első szám Jósé Broca spanyol zeneszerző dallama volt, a közepétől improvizálva AI Dimeola stílusában. A másodikként előadott Bartók-mű. a Madárdal az eredeti három hegedű helyett egy akusztikus gitáron szólalt meg, a főtémát eljátszva, majd hárman variálták az alapdallamot, bartóki és mégis egyéni ízű zenét adva. A harmadik számot a szólógitáros a napokban elhunyt nagyapja emlékének szentelve ezekkel együtt is meggyőző, szép produkció volt Minden szempontból remek előadásban hangzott el ezután Szervánszky Klarinétszerenádja. A mű különös erénye egy sajátos, invencióban, eredeti gondolatokban gazdag modernség, mely úgy marad hű a népdal eszményéhez és a nagy zeneszerző-elődökhöz, hogy mindig mer eltérni a sablontól, mindig tud újat, merészet, ki nem pró- báltatt mondani. Ezekre az új tartalmakra többnyire a tételek kidolgozási, illetve középrészeiben csodálkozik rá a hallgató, valamint a szólóhangszer és a zenekari hangszerek hol kamarazenei, hol koncertáló szövetének — meglepetést szerezni mindig tudó — kidolgozásában. Paláncz Tamás remek muzikalitással, kiváló hangszeres teljesítménnyel oldotta meg feladatát; klarinétja a szomorkás merengéstől a dzsesszes megnyilatkozásokig minden árnyalatra képes volt. A Klarinétszerenád igazi, nagyszerű koncertélmény volt, melyért a Breitner Tamás vezette együttest is méltán illeti dicséret. Sztravinszkij kettős természetű, egyszerre barokk és modern, érzelmes és távolságot tartó Pulcinella-szvitjének előadása viszont — a jelek szerint — még nem érett meg igazán. Az első négy tétel — különösen a negyedik, a Tarantella — még csaknem hibátlan volt, a többiben azonban hol egyik, hol másik hangszer, illetve hangszercsoport kisebb intonációs vagy ritmikai hibái zavarták a maradéktalan műélvezetet. Varga János írta és játszotta el — egyszem maga hat húron és 20 évesen megmutatta, hogy mit jelent számára az élet és halál, boldogság és szomorúság, vidámság, szeretet, tisztelet. Vastaps csattant a szám végén — nem először. A negyedik Paco de Lucia gitártémája is lehetőséget adott gitárszólókra s keleti hangulat idézésére. Az amatőr együttes talán két hónapja állt össze. A negyedikes gimnazista bőgős, Doór Róbert és osztálytársa, az akkordgitáron játszó Bodor Gábor hagyták érvényesülni a virtuóz játékú Kócziány Tibort. A dzsesszes spanyol gitárzene — bár nálunk nem mindennapi csemege — a nevesincs amatőr együttes előadásában, nemcsak a fiatalok körében aratott sikert. Hogy mennyire értik, azt bebizonyították. M. L. Gitárest a kollégiumban A „Vendégalkotók" sorozat keretében fenti címmel készül újabb bemutatóra a Pécsi Balett. Ezúttal az Európa-szerte ismert és elismert prágai koreográfus, Pavel Smok az együttes vendége, aki három egyfelvonásos táncjátékát tanította be a pécsi táncosoknak. Smok nem kimondottan koreográfusnak indult, hiszen először gépésztechnikusként dolgozott, ám mindig vonzotta a színház, ezért iratkozott be a Színiakadémiára, majd táncművészként diplomázott. Nyolctagú társulata szinte egyedülálló Európában. Ahogy ő fogalmazta: „egy hivatásos, de öntevékeny’ együttes, mely önmaga tartja fenn magát. Nincs saját épületük, előadásaikra bérlik a színházakat illetve művelődési házakat. Rengeteget szerepelnek külföldön — Európa csaknem valamennyi országában felléptek már, de vendégszerepeitek oz amerikai földrészen és Ausztráliában is. Maga Smok készített már koreográfiát az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában és igen sok európai országban. Tánc, szerelem, komédia A Pécsett bemutatásra kerülő három egyfelvonásosról így beszél: — Az est első darabja az Amerikai quartet Dvorak zeneművére 1977-ben keletkezett. Az együttessel szabadságunkat töltöttük az USA-ban egy megterhelő évad után. Élveztük a pihenést, a gondtalan örömöket, így természetesen készítettünk egy balettet, melynek létrejöttében nem utolsósorban volt inspiráló Dvorak zenéje. Ez kizárólag táncmű, történetet ne keressenek benne. A Kreutzer szonáta egy szerelmi háromszög története. Benne van kicsit Tolsztoj Anna Kareninája, egy kicsit a Kreutzer szonáta, egy kicsit jómagam — és főleg Janacek, a zeneszerző. Szerelmi érzésekről, az örökös szerelmi vágyakozásról szól. Az est utoisó darabja a Beugrás címet viseli, mely tulajdonképpen önmagunk karikatúrája, paródiája. Születéséhez az igazi beugrások adták az ötletet, melyeknél az izgalmak, a túlfeszített idegállapot hatására nemegyszer fordultak elő kínosan komikus hibák, tragikomikus helyzetek. Ezeket a „baki- kat” gyűjtöttük egy csokorba, Suppé zenéjére, remélem a közönség szórakoztatására. — Hogyan folyt a munka a pécsi együttessel, milyen benyomásokat szerzett? — Megvallom őszintén az idő rövidsége miatt tartottam ettől a munkától, hiszen jószerével egyenest Luganóból érkeztem, ahol egy tv-felkérésnek tettem eleget. Március végén viszont már Berlinbe szólít a munkám, ezért a Tóth Sándorral történt megállapodás értelmében magammal hoztam négy táncosomat, akik nagymértékben megkönnyítették a betanítást. Ugyanakkor a pécsi együttesnek már korábban megküldtük a balettekről készült képmagnófelvéteit, melynek segítségével dolgozhattak — Uhrik Dóra és Lőrincz Katalin vezetésével, akik kitűnő segítőtársaim voltak. Nem udvariasságból mondom: ilyen kiváló együttessel nem emékszem, hogy valaha is találkoztam I Kitűnő a befogadókészségük, munkabírásuk tiszteletre méltó, nyitottak, technikájuk nagyszerű, melyhez szív is párosul. így végig azonos hullámhosszon dolgoztunk, alkotótársaimmá váltak, segítségükkel a meglévő koreográfiák speciálisan újjászülettek. Mert a koreográfiák sohasem képezik saját privilégiumomat, hanem mindenkor a kollektív munka eredményeként születnek I Az est szereplői: Kuli Ferenc, Sólymos Pál, Zarnóczay Gizella, Tamás Gyöngyi, Lovas Pál, Haj- zer Gábor és Éliás Zsuzsa. Az INTERBALETT rendezvény- sorozat részeként március 26-án kerül sor a szakmai bemutatóra, a nagyközönség április 1-től tekintheti meg a produkciót. S. I. Jelenet Dvorak: Amerikai quartet című darabjából Läufer László felvétele
