Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-24 / 82. szám
6 Dunántúli napló 1982. március 24., szerda HORGÁSZAT JÁTÉKTÖRTÉNELEM Szezonnyitáskor. .. A „horgászbabona" szerint március eleje-közepe „rossz időszak", hiszen a rablóhalakra már — a harcsát kivéve — tilalom van, a harcsa még nem eszik — a ponty is csak el-el- vétve fordul elő, a „keszeg meg kit érdekel?"... Nos, már a babona pontyra vonatkozó ~észe sem igaz. Hiszen aki horgászott már olyan vizen, ahol rendszeres és nagy mennyiségű pontytelepítés van ősszel, van a telepített pontyok között olyan, amely méret körüli, és van a vizeknek lapos, sekély partszakaszuk, ahol előbb melegszik fel a víz, az tapasztalatból is tudja: éppen hogy március közepe tájt van egy olyan időszak, amikor sok pontykapásra lehet számítani. Igaz, nem fenekezővel, bunkónehéz önetetővel, harmincas— harmincötös zsinórokkal, tavalyi jó kemény kukoricával — szóval nem a konzervatív, rossz pontyhorgász szokásos szerelékével, hanem a legkönnyebb úszóval, huszas zsinórral, vékony trágyagilisztával, vagy gyúratlan kenyérbéllel, úgynevezett „kenyér- rózsával". A magyarázat: a telepített ponty tógazdaságban nőtt fel. Megszokta a rendszeres etetést. Nem is halmozott fel annyi tápanyagot magában, mint a „vadon élő" hal télire. Ezért előbb éhezik meg, mint a természetet már két-három éve ismerő társai, és mivel a telepítés után „bandában" vermelt el, nagy tömegben keresi fel a melegedő szélvizeket, ahol előbb éled a vízi élővilág, a kicsiny növényi és állati szervezetek, azaz: ahol szinte terített asztal várja. Néhány tavon azután a kisebb pontyok nyüzsgése felhívja a nagyok figyelmét is: van már mit enni, és így történik meg, hogy sokfelé márciusban 4—6—7 kilós pontyok is „betévednek" a sok kilósforma közé. És hogy a „keszeg kit érdekel?" Nos, aki így vélekedik, az még nem próbálta ki, milyen csodálatos élmény a márciusi napsütésben úgy horgászni, hogy minden dobásra egykét percen belül kapás van, és ha szerencsésen választjuk meg a horgószhelyet, bizony nem is kicsi keszegfélék kerülnek sorra horog ra-szákba. A Balatonon például a „helyi szabály", azaz a megfigyelés szerint a jég eltűntét követő 20. naptól érdemes a nádasok mentén, elsősorban persze csónakból kísérletezni, a kisebb, előbb felmelegedő tavakon, csatornákon pedig sokszor még helyenként jéghártya is van, amikor a sekély vízszélben már vadul eszik a keszeg. Persze ne a dévérezés klasz- szikus, feltolós módszerére gondoljunk, annál is inkább, mert dévért többnyire csak március utolsó, április első napjaiban lehet fogni, hanem rögzített úszóseresztékes könnyű keszege- zőre. Először a bodorka és a veresszárnyú indul meg mindenütt. És végül: ha sok kicsi, dévér- forma halat fognak valahol március közepén, az nem azt jelenti, hogy a dévér indult meg, hanem a jóval előbb enni kezdő karikakeszeg — és az viszont tömegesen fogható, csak éppen nem a dévérező felszereléssel, hanem a már említett könnyű keszegezővel. J apánban rengeteg a baba, és nemcsak a számuk felmérhetetlen, hanem a szépségüket és változatosságukat is nehéz leírni. A néprajz- kutatók, muzeológusok azonban régi és kedvelt témaként foglalkoznak e világszerte egyedülálló babakultusszal, s így jóvoltukból sok mindent tudunk már a bábufabrikálás, -öltöztetés múltjáról, a szokás továbböröklődéséről. Egyebek között tudjuk azt, hogy a babakészítés — pontosabban a babaajóndékozás — hagyománya a középkorba nyúlik vissza. Ebben az úgyneveRÉGÉSZET A kora Árpád-kor emlékeit kutatják A Szabolcsban feltárt földvárnak és környékének anyagát dolgozzák fel ezekben a hetekben, hónapokban a Magyar Nemzeti Múzeum középkorkutatói. A magyar állam, a nemzetségi és ispáni központok régészeti kutatásának egyik fontos állomáso a legnagyobb magyarországi földvár napvilágra kerülése. A kutatók nemcsak a földvárat szabadították meg az idők során rárakódott rétegektől, hanem a korabeli várnép és a fegyveres kíséret temetőjét, az egyik legkorábbi, többször átépített Árpád-kori templomot, s azoknak a kistelepüléseknek egyikét is, amelyekben a vár urát és népét kiszolgálók laktak. Az időjárástól függően néhány hét múlva országszerte folytatódnak az ásatások. A Borsod megyei Sályon már korábban előkerült egy X. századi templom, egy szolgáltató település és egy későbbi időből származó lakótorony. Itt a munkát eddig egy miskolci régész végezte, ez év tavaszától már a Nemzeti Múzeum szakemberei is részt vállalnak a feladatból. Az eddigi kutatások szerint úgy tűnik, ez a település volt az, amelyet Anonymus őrsúr várának nevezett. Több tucat földbe ásott ház bukkant már elő Visegrádon, a Várkert-dűlőben, ahol mór harmadik éve kutatják a középkor emlékeit. A falut — ellentétben az országban másutt találtakkal — valószínűleg teljes egészében feltárhatják, mivel a visegrádi vár körüli házak, szolgáltató települések viszonylag zárt egységet alkottak. Visegrádon egyébként nemrégiben olyan leletre, egy, a IX. századra jellemző ékszerre bukkanták, amely azt igazolja, hogy a Várkert-dűlői településen már a honfoglalás előtt is éltek, s lakói feltehetően szlávok voltak. Maga a Visegrád elnevezés is szláv eredetű. Kora Árpád-kori települést tárnak fel a Békés megyei Dobozon is, ahol kisebb-na- gyobb megszakításokkal 20 esztendeje vallatják a föld mélyét a szakemberek. A visegrádihoz hasonlóan itt is földbe ásott házakat találtak, de mellettük már a felszínen felhúzott „épületek" is álltak, pontosabban szellős jurták, amelyekben nyáron laktak az emberek. BÉLYEG Évfordulók - események ’82 Ma, március 24-én bocsátja forgalomba a posta az Évfor- dulók-események '82 sorozat két újabb bélyegjét. Alpári Gyűlő újságíró és a magyar, valamint a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa emlékére, születése 100. évfordulója alkalmából 2 forint névértékű bélyeget jelentettek meg. Vagyóczky Károly grafikusművész tervei alapján, több színű ofszetnyomással készült a pénzjegynyomdában. Robert Koch száz éve fedezte fel a tbc kórokozóját. A nagy német bakteriológus, a korszerű tudományos bakteriológia egyik megalapítója tiszteletére jelentették meg a 2 forint névértékű bélyeget. Varga Pál grafikus terve alapján, több színű ofszetnyomóssal szintén a pénzjegy- nyomdában készült az álló téglalap alakú emlékbélyeg, melyen a neves tudós látható, amint egy mikroszkóp fölé hajlik. KÖNYVÉRDEKESSÉG Másfél százados monográfia Nógráditól A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum kezdeményezésére jövőre hasonmás kiadásban megjelenik Mocsáry Antal, egykori szécsényi táblabíró 1826-ban napvilágot látott „Nemes Nógrád vármegyének históriái, geographiai és statisztikai esmértetése” című munkája. A négykötetes mű Nógrád első, de minden bizonnyal az országnak is az egyik első átfogó megyei monográfiája. Nyomdai előállítására a Kecskeméti Petőfi Nyomda vállalkozott. Az ezer példányban megjelenő monográfia igényes nyomdai munkálatainak ötszázezer forintos költségeit dr. Hütter Csaba, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet elnöke, országgyűlési képviselő javaslatára a közös gazdaság vezetősége előlegezte meg. A könyv kiadója, a Kubinyi Múzeum már megkezdte az előfizetők toborzását is. Mocsáry Antal — korának egyik polihisztora — monográfiájában rendkívül alapos munkát végzett. Részletekbe menő pontossággal veszi sorra mindazt, amit a korabeli Nógrádról tudni lehetett. Munkája tartalmazza például a várak, kastélyok első pontos leírását. Faluról falura ismerteti a földbirtokosokat, a településen fellelhető porták számát, a lakosok, a jószágok számát, a mező- gazdasági munka ágazatait, beszámol az iskolákról, könyvtárakról, magángyűjteményekről, az egészségügyről, a közigazgatás szervezetéről, működéséről, főispánokról és más tisztségviselőkről, címerekről, pecsétekről. S mindezt máig kitűnően élvezhető, helyenként anekdotázó stílusban. A munka negyedik kötetében sor# ra veszi mindazon hiányossá^lv kat, amelyek javításra szorulnak. Támadja a nemesség műveletlen- ségét, henyeségét; pontokba szedve javaslatokat tesz a jobbításra. Ezek közt szerepel az Ipoly szabályozása, utak építése, a közművelődés emelése. A különleges kiállítású kiadvány valószínűleg felkelti sok könyvgyűjtő érdeklődését is. Cs. G. Japán babák a házi emelvény lépcsőin zett sötét történelmi időben természetesen misztikus célzattal adtak a szülők kicsinyeiknek élőlény formájú játékszereket; magyarán azért, hogy óvó, védő talizmánokként a rossz szellemeket távoltartsák vagy elűzzék. (Mindehhez tudni kell, hogy a japán apróságokban az újjászületett isteneket vélték felfedezni.) Idő múltával a bábuk átadásának időpontja is rögzült, mégpedig úgy, hogy külön ünneppé lett a lányok és szintén külön ünneppé a fiúk megajándékozásának a napja. Az előbbi — a jomi — március 3-án „esedékes", az utóbbi — a tango — pedig május 5-én. Tehát mindkét ceremónia a tavasz, a megújulás időszakához kötődik. Hogyan zajlott le, illetőleg a hagyományokhoz ragaszkodó japán családoknál hogyan zajlik le ma is egy-egy ilyen babaünnep? A lányok jomija alkalmából a családi fészek legszebb helyiségében többlépcsős, bíbor színű lepellel bevont emelvényt állítanak fel. Erre rakosgatják rá azokat a régről megmaradt és ereklyeként őrzött babákat, amelyeket a família nőtagjai hagyományoztak utódaikra. Mégpedig szigorú rend szerint, mert a pódium legtetején a japán császár és császárné másának kell trónolnia, mellettük pedig előírásszerűén a miniszterfiguráknak kell következniük. Az alsóbb grádicsok a császári udvar jellegzetes figuráié: ott díszelegnek az udvarhölgyek; ott kacagnak, dühóngenek, zokognak a rizsbortól megrésze- gült udvaroncok; no és szintén ott, az alantasabb lépcsőfokokon mutogatják magukat a hagyományos japán színjátszás, a no- és a kabuki-játékok figurái is. A fiúk babaünnepe, a tango, ha lehet, még látványosabb! Annál is inkább, mert ekkor nemcsak a japán otthonok egyik szobája ölt díszes külsőt, hanem az egész házon látni, hogy ott hagyományőrző parádé van. Ezt jelzi egyebek között az árbocra kitűzött pontyzászló, amely — mint a neve is jelzi — egy hal alakú zsákocska, amelynek dróttal kimerevített száján befúj és szétterpeszkedik a szél. (Ez a pontylobogó egyébként a lovagi szellem és az egészség jelképe.) Mindemellett a fiúk nemcsak a régi babákban gyönyörködnek, meg az újonnan kapott figurákat köszöngetik, hanem rituális fürdőt is vesznek. Mégpedig olyan vízben mártják meg magukat, amelybe kardliliomot — a vitézség szimbólumát — főzték bele. S ha már a főzést említettük, ne hagyjuk szó nélkül a fiúk ünnepének valóban ünnepi menüjét sem. Az ifjak ugyanis ekkor dúsan fűszerezett, tölgylévelekbe csavart sütött rizs kapnak, utána pedig bambuszlevelekben kisütött rizsgombócot. Ismerve immár mind a lányok, mind a fiúk japán ünnepét, hadd nevezzük meg nevük szerint is azokat a legjellegzetesebb babákat, amelyeket mint fő típusokat tart nyilván az egyetemes néprajztudomány. Vannak tehát mitsuri ninRÁDIÓAMATŐRÖK _________ P asszió az éter hullámain A rádióamatőrök többet tudnak a világról, mint más halandók, de ehhez természetesen az szükséges, hogy tökéletesen urai legyenek a rádiózás ábécéjének. Ki kell ismerniük magukat a magosfrekvenciájú technikában, az elektronikában, kisúj- jukban kell lennie a morze ábécének a nemzetközileg használt rövidítésekkel együtt, ismerniük kell a rájuk vonatkozó törvényeket és rendelkezéseket. Általában mint rövid- hullámú amatőrök kezdik el a rádiózást, sokan közülük azután specializálják magukat bizonyos nagyobb felkészültséget igénylő tevékenységekre, mint például a rádiós távírásra, mű- 'holdas rádiózásra vagy éppen amatőr televíziózásra. A műkedvelők általában nem kedélyes „interkontinentális” csevegéssel ütik el az idejüket: új készülékeket vizsgálnak és próbálnak ki, kapcsolási rajzokat és jelzésméréseket tárgyalnak meg, bonyolult képleteket ismertetnek. Tény, hogy komoly felkészültség nélkül nem lehet űzni ezt a hobbit. De nem is csak a szaktudás oly vonzó és érdekes az amatőr rádiózásban, hanem a rutinmunka és a műszaki trükkök kombinálása. Az sem megvetendő vonása ennek a hobbinak, hogy e széles világot bepásztázó szórakozás nem is olyan drága. Ha létrejön a kapcsolat az éterben egy távoli amatőrrel, egy speciális levelezőlapra rögzítik a dátumot, a hullámhosszt, a kapcsolat mikéntjét és minőségét, érthetőségét. A szórakozáson kívül sokszor hasznos feladatokat is lebonyolítanak a rádióamatőrök. Sokszor életet mentettek, mert valamilyen ritka, nehezen beszerezhető gyógyszert tudtak szerezni a segélyt kérő betegnek, és repülőgéppel eljuttatni hozzá. Filmtéma, de számtalanszor valóban megtörtént ilyesmi. Szerényebb keretekben a CB- rádiósok is sok közhasznú segítséget nyújtanak Orvost hívnak balesethez, rablót, tolvajt, garázdát juttatnak rendőrkézre azok a kis teljesítményű készülékek, amelyek a hazai autókban is egyre gyakrabban láthatók. A rádiózást legjobb már gyermekkorban elkezdeni. Nagy segítséget jelentenek az ifjúsági szervezetek, művelődési házak, úttörőházak rádiós körei, amelyek például Csehszlovákiában nagyon népszerűek. Képünk Olomucban, a helyi honvédelmi szövetség ifjúsági rádióklubjában készült. gyök, e csuklós fababák színészeket vagy gyermekeket utánoznak. Vannak aztán kokeshi ningyók, amelyek afféle alaptípusokként várják, hogy felékesítsék őket. A babagyűjtők megítélése szerint azonban mindenképp a hakata ningyók a legszebbek; mutatványosokat, a népélet sók-sok jellegzetes figuráját örökítik meg velük mind a bábugyártó népművészek, mind azok az iparművészek, akik a japán babakultusz jelenkori ápolását választották hivatásukul. Külön örömként nyugtázhatjuk, hogy nemcsak azok a magyarországiak ismerkedhetnek meg a japán babaművészettel, akik o szigetek országába eljutnak, hanem azok is, akik a Magyar Nemzeti Múzeum bábgyűjteményét láthatják. E kollekció — példa rá az itt látható ábra — a jomik és a tangók megannyi szépséges emberutánzatát foglalja magában. Babák Japánból
