Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-17 / 75. szám
e Dunántúlt napló 1982. március 17., szerda m G illO Pl Baranyai mondák: A Zengő hegy Szatyor Győző rajza Adatok az oktatásügy történetéhez Baranyában A mohácsi városi gimnázium (II.) Részletek egy törvényszéki per vallomásaiból Mi történt Komlón 1919. márc. 21-én? A Kaposvári Királyi Törvényszék 1921. április 21-én hirdetett ítéletet Milovecz Antal és tíz társa ügyében. Az előzővel együtt a vádlottak Beer Gábor, Bódis István, Jernovich István, Klesch József, Lassan János, Muth Frigyes, Németh Imre, Oszter János, Zelenka Vencel és Kock János komlói bányászok voltak, akiket az utolsót kivéve három hónapi fogházra ítéltek. A vád: a felsorolt bányászok 1919. március 21-én reggel nyolc és kilenc óra között Komlón lefogták és fogdába zárták a bányahivatal tiszti és és altiszti alkalmazottait, és csak este hat órakor engedték őket szabadon. A reggeli időpont is jelzi, hogy a bányászok a Tanácsköztársaság kikiáltásáról még nem tudtak. Az első világháború, a fokozódó gazdasági válság, az infláció, a bevonultatások, a háborús pótműszakok szervezése elősegítette a munkások körében az elkeseredett hangulat kialakulását. Alig hallgattak el a fegyverek, Baranyát, illetve annak középső és déli részét az Antant égisze alatt szerb csapatok szállták meg. Bár Komló a demarkációs vonalon kívül feküdt, mégis 1919. január 18-án megszállták a községet is. Az ok nyilvánvaló. A komlói széntelep termelésére a szerbeknek szükségük volt. Ezután gyorsan peregtek az események. A pécsi munkások 1919. február 22-én emlékiratot nyújtottak át a városban állomásozó szerb katonai parancsnoknak, amely követeléseiket tartalmazta. A munkásküldöttséget azonnal letartóztatták. A társak szolidaritást vállaltak. A Pécs vidéki bányákban — a komlóit is beleértve — leállt a munka, mire a megszállók lerohanták a komlói bányatelepet. Elzárták a bányatelepi vízvezetéket, bezáratták qz élelmiszerboltokat, bántalmazták a nyugdíjasokat, sőt letartóztatták Dankl József, Friedl Lajos, Heim József és Heisenber- ger János bányászokat. Bár a munka ezután megindult, sok bányász az üldöztetések elől a környező falvakba menekült és csak a szerbek a községből való kivonulásokat követő nap reggelén, 1919. március 21-én tért vissza Komlóra. A faluban futótűzként terjedt el, hogy a szerbek nagy mennyiségű élelmiszert, cukrot és egyéb használati tárgyakat vittek magukkal, szinte kirabolva a raktár- helyiségeket. Ez olaj volt a tűzre. A vádlottként felsorolt bányászok vezetésével kb. 200 főnyi tömeg letartóztatta Wág- ner Elek bányafelügyelőt, Tiniké Gyula és Nagy Mihály főmérnököket, Hencl Béla főkönyvelőt, Zlinszky Ernő kezelőtisztet, Krasz Adolf anyagkezelőt, Horzsa Pál társpénztári kezelőt, Schultz János és Gógl Antal főgépészeket, Berindán Dezső aknászt, Józsa György irodakezelőt, Kalcsók Ferenc állomásfőnököt és Brus József vendéglőst. A tömeg vádja a szerbek behívása lett. Ezt a Tanácsköztársaság alatt lefolytatott vizsgálat sem tudta bizonyítani. A tisztviselők később följelentették a munkások vezetőit. Az eljárás során a Magyarországi Bánya és Kohó Munkások Szövetsége értesítette a Kaposvári Királyi Törvényszéket, hogy a vádlottak védelmével dr. Gergely István budapesti ügyvédet bízta meg. Az ügyvéd irányításával a vádlottak igazolójelentést készítettek, ebben az eljárás megszüntetését kérték, mert a tisztviselők letartóztatása azért történt, mert ők hívták Komlóra a szer- beket, Németh Imre, Zelenka Vencel és Lassan János március 21-én este érkeztek a községbe, tehát a cselekmény elkövetése után. Indoknak hozták fel, hogy 1918. december 4-én négy szerb katona érkezett a komlói bányába, akiket az állomásfőnök hívott. Ekkor Wagner Elek magához hívatta a „komlói szervezett bányamunkásság bizalmi férfiait". Közölte velük, hogy másnap Pécsre a szerb parancsnokhoz fognak utazni, ahol kiderült, hogy a bányák átadásáról van szó és a szerbek a termelés egészét követelik. Miután ebbe nem voltak hajlandók beleegyezni, Wágner kijelentette: „Oda kell hajolni, ahol a hatalom van". Erre a bizalmiak felfüggesztették a tárgyalásokat. A szerbek lépése Komló megszállása lett. A bányászok sokan a környező falvakba menekültek, és akkor tértek visz- sza, amikor a megszállók elvonultak. A törvényszék 3 hónapi elzárásra ítélte őket. Ennek két oka volt. Az új kormányzat a konszolidálás mielőbbi végrehajtását tartotta szem előtt, sőt a szerb megszállás elleni bármilyen, cselekedetet, mint annexióellenes megmozdulást kellett értékelni. A bányászok tettük pillanatában a Tanács- köztársaság kikiáltásáról nem tudhattok, mégis volt merszük az idegen uralomnak való termelést szabotálni és a felelős személyeket lefogni. Erdödi Gyula levéltáros A megalakult új városi gimnáziumban az első tanévkezdés 1935. szeptember 22-én volt. Ezen a város vezetősége a polgármesterrel az élén részt vett. Az első tanév végén az I. osztályban 8 tanuló bukott 4 tantárgyból, az V. osztályban pedig ugyancsak 8 tanuló 5 tantárgyból. A szülők foglalkozását tekintve a többség kisbirtokos, kistisztviselő, kisiparos. Az iskola székhelyén 45 szülő lakott, 33 más községből való. Ez utóbbi tette szükségessé egy internátus szervezését is. A közben lezajlott tanügy- igazgatási reform során a mohácsi gimnázium a pécsi tankerülethez került A kezdeti 3 óraadó tanár mellett a következő tanévben már a megbízott igazgatón kívül 1 rendes tanárt mint igazgatóhelyettest és 4 óraadó, illetve helyettes tanárt alkalmazott a város. Emellett működött még a gimnáziumban 5 hitoktató fill, hittanár), 1 testnevelő és 1 énektanár az iskolai kereten kívül. A leánytanulók (magántanulók) felügyeletére alkalmaztak egy okleveles gimnáziumi tanárnőt. Az iskolaorvosi teendőket a városi tiszti orvos látta él. (Ekkor még ugyanis az iskolaorvosi ténykedés külön képesítéshez volt kötve).' A kezdettől fogva kiadott iskolai értesítőkből megállapítható, hogy az iskola tanórai az akkori elvárásnak megfelelően alaposan kiveszik részüket a város kulturális életéből, és emellett tanulmányaik is jelennek meg különböző helyeken. 1937-ben befejeződött a volt püspöki palota átépítése és stílusos bővítése. Ekkor nyitják meg az iskola internátusát is egyelőre 20 tanulóval. Az in- ternátusi életnek jelentős nevelési funkciót is szánnak, így például a kulturált étkezésre is oktatják a gyerekeket. Ezért a nevelőtanárok együtt étkeznek a fiúkkal. Az iskola az 1938/39-es tanévre épül ki a maga teljességében. Az első ünnepélyes ballagás városi ünnep volt, és azon a város vezetősége testületileg vett részt Május 8-án 30 fiú és 9 leánytanuló búcsúzott az iskolától. A tanulói létszám ekkor már 253 rendes (fiú) és 35 leány magántanuló. Ezek közül 32 lakott az internátusbán. Az első írásbeli érettségi május 15—17-én, a szóbeli június 5—10-én volt Masszi Ferenc pécsi tankerületi főigazgató helyettes elnöklete mellett. 38 tanuló tett szóbeli vizsgát, és ebből 6 utasíttatott javító érettségire. (Talán nem titok, hogy az első ballagó osztály nevében a búcsúbeszédet a kiválóan érettségiző Horváth Mihály tartotta, aki jelenleg az orvostudományok kandidátusa, és a megyei gyermekkórház igazgatója). A mór megtette kötelességét . . . mondja egy régi mondás. Kuzmics igazgató az iskola teljes kiépülésével lemond, és eltávozik Mohácsról. A nyugalmat nem sokáig élvezte, mert 1943-ban meghalt. 1941-ben indult meg a hivatalosan elrendelt „tehetségmentés" Az 1941/42 tanévre már 13 falusi szegényparaszt ösztöndíjasa volt az iskolának, és ez a szám már a következő évben 29-re emelkedik. Ezek a tanulók a kollégiumban teljesen ingyenes ellátásban részesültek. Ott a létszám ekkor 70 volt. 1940-ben az iskola tanári kara már 15 főből áflott, és ettől kezdve fizetéskiegészítő államsegélyt is kaptok A dologi és egyéb személyi kiadások továbbra is a várost terhelték. Többször szóba kerül a gimnázium elnevezésének kérdése is. A legtöbbször visszatérő javaslat a. Tomory Pál gimnázium volt. 1944-ben a bekövetkezett események következtében a tanévet április 1-gyei befejezték. Az ismétlődő katonai beszállások már lehetetlenné tették a tanítást. Az erősen nemzetiségi területen egyébként is napirenden voltak a diákok és a német katonaság közötti összetűzések, amelyek — esetleges komoly — következményeit a tanári kar gyakran csak nehezen tudta elhárítani. 1944 szeptemberében még megkezdődött a tanítás, de azon a vidéki tanulók mór nem jelenték meg, és' így a tanítás szinte észrevétlenül megszűnt. Mohács város 1944 november 25-én szabadult fel. Az iskola épületében ettől kezdve december 28-ig kórház működött. 1945 januárjában aztán megindul a tanítás — de ez már az újjászervezendő, és az 1947—48-as tanévtől kezdve Kisfaludy Károly Gimnáziumnak nevezett iskola története. Dr. Rajczi Péter ftz184S-49-es forradalom és szabadságharc pénzei A Szigetvári Várbaráti Kör rendezésében elkészült a „Forradalmaink pénzei" c. kiállítássorozat második tárlata. Az újonnan épült OTP-székház Vár utcai kirakatában jelenleg az 1848—49-es forradalom és szabadságharc pénzei láthatók. Még másfél évszázad sem telt el a Rákóczi vezette szabadságharc letörése óta, mikor a magyar nemzetnek újra fegy. vert kellett fognia szabadságáért, és ismét az uralkodóháza ellen- Ez a harc méreteiben és erőkifejtésében jóval felülmúlta a kurucok küzdelmét, de a külső és belső ellenség sokszoros túlerejével szemben másfél év alatt ez is elbukott. Erre a hősies harcra azonban az egész világ felfigyelt. Joggal írta Petőfi Sándor: „Elő, elő a zászlóval kezedben, Egész Európa teutánad jő! Te vagy hazám, most a világ vezére . .. Mily nagy szerep, milyen lelkesítő!" A népnek felelős első magyar kormány pénzügyminisztere, Kossuth Lajos tudta, hogy pénzügyi függetlenség nélkül a szabadságharc sem lehet eredményes, ezért a Magyar Nemzeti Bank alapításához szükséges tőke összegyűjtése végett adakozásra szólította fel a nemzetet. A kormány segélykiáltása riadó visszhangot vert az egész országban: megindult az adakozás a veszélyben levő haza számára olyan mértékben, amilyenre még nem volt példa Európában. Az egy év alatt befolyt összeg meghaladta a 84 millió forintot! A határtalan áldozatkészségnek egyik megható példája az a levél, amely Pécsről futott be a Pesti Hírlap szerkesztőségéhez: ,,Tisztelt Szerkesztő Úr! Mélyen érzem szeretett hazánk veszélyét, de érzem azt is, hogy annak megmentésére el nem halasztható tények ki- vántatnak. Engem az ég a vagyonosok sorából kihagyott, s így amit a haza szent oltárára letehetek, csak igen csekély. Legyen kérem oly szives, az idecsatolt arany nyakláncot s hasonló pár fülbevalót a pénzügyi minisztériumnak a fentebbi célra elküldeni. Ezeket kedvelt férjemtől három év előtt jegyajándékul nyertem, de mióta a Mindenható gyermekekkel megáldott, kiket becsületes honfiakká felnevelni legkedvesebb feladatom, egyéb ékszereket könnyen nélkülözök, melyeket jelennél soha jobb célra fordítani szerencsém nem lehet. Pécsett, május 22. 1848. Egy nő" Hasonló szellemben fogalmazódott az ózdi vasgyár munkásainak a levele is: ,,/gen tisztelt Szerkesztőség! Idecsatolva küldünk édes magyar hazánk segélyezésére mi is egy csekélyke összeget- Nehéz keresményünkből krajcáronként raktuk össze. Bár adhatnánk többet, de mi csak szegény munkások vagyunk. Ám, ha vagyont nem áldozha- hatunk, lelajánljuk a hazának erős, edzett karjainkat és a szabadságért lángoló vérünket; elhatározván, hogy valamennyien beállunk honvédnek. Ózd, 1848. május 27. A vasgyár munkásai" Kossuth Lajos 50-100-500 forintos címletekben kamatos utalványokat bocsátott ki 12 havi lejáratra, majd amikor a bécsi jegybank megtagadta a magyar nemzeti kormány pénzzel való eMátását, kiadatta az ezüsttel fedezett, keltezés nélküli 1 és 2 forintos pénzjegyeket, 1848, szeptember 1-én pedig az 5—10 és 100 forintos pénzjegyeket, amiből az államháztartás és a hadsereg kiadásait fedezték. 1849. január 1-én már több címletű kincstári utalványokat is bocsátottak ki. 1849. augusztus 13-án a világosi mezőn a magyar nemzet magateremtette valutájának a sorsa is eldőlt. A vérben és könnyben tobzódó győzők 60 millió forint értékű papírpénzt (Kossuth-bankót) koboztak el és égettek el minden beváltás nélkül. Haynau táborszernagy, hadseregfőparancsnok tíz alkalommal kiadott rendeletéivel a legkeményebb fenyítést ígérte a Kossuth-félé bankjegyék rejtegetőinek, de a nép ereklyeként őrizte azokat. Ennek köszönhető, hogy viszonylag sok pénzjegy maradt ránk a szabadságharc idejébőlAz emigrációba kényszerült Kossuth Lajos nem mondott le a szabadságharc folytatásáról. 1852-ben az USA-ban, New Yorkban 1-5-10-50-100 dől láros címletekben, Philadelphiában — nyilván magyarországi rendeltetéssel — 1—2 és 5 forintos címletekben nyomatott pénzjegyeket. 1860-ban Londonban szintén nyomatott Kossuth 1—2 és 5 forintos bankjegyeket. A világpolitikai helyzet ugyanis úgy alakult, hogy kilátás nyílt a magyar szabadságharc újrakezdésére. Bár a legnagyobb titokban készültek a pénzjegyek, Bécs mégis tudomást szerzett róluk. I. Ferenc József, osztrák császár beperelte Kossuth Lajost. Az angol bíróság elmarasztalta Kossuthot, az elkészült bankjegyeket elkoboztatta, a gyártáshoz szükséges anyagokat és szerszámokat megsemmisittette. 1866-ban, az osztrákok kö- niggrötzi veresége után ismét úgy látszott, hogy felragyog a magyar szabadság napja, ezért Kossuth Lajos a fiaival megvésette az 1 magyar forintnak és a 2 és 10 garasnak a nyomólemezeit. Ezeket azonban már nem • vehették használatba, mert a nemzet vezetőrétege — az uralkodóban látva érdekeinek biztosítóját — 1867- ben kiegyezett uralkodójával, I. Ferenc Józsefet megkoronázták magyar királynak. A Várbaráti Kör kis kamarakiállítása az 1848—49-es forradalomnak és szabadságharcnak nemcsak a papír- és fémpénzeit mutatja be, hanem a korra legjellemzőbb plakátokat, rendeleteket és egyéb dokumentumokat is. Kossuth Lajosnak a portréja alatt az ellene kiadott körözőlevélben a részletes személyleírását is olvashatjuk. A kiállítás rendezői készítettek egy összehasonlító táblázatot is, melyből megtudjuk, hogy a magyar nemzet szabadságának a védelmére 177 940 felfegyverzett honvédet állított ki 444 darab ágyúval. Ezzel szemben állt az osztrák hadsereg 184 740 fővel és 868 darab ágyúval, de ez sem volt elegendő a nemzet erejének a megtörésére- Az orosz cári hadsereget hívták segítségül, amely 259 832 fővel és 812 darab ágyúval vonult be hazánk területére. így tehát a 177 940 fővel szemben 444 572 fő állott, a 444 darab ágyú ellenében pedig ennek négyszerese: 1680 darab! Azt is megtudjuk e tanulságos kiállításból, hogy a magyar nép 1848—49-ben .összesen 443 csatát vívott az osztrákokkal, o horvátokkal, a románokkal és az oroszokkal szemben. E csaták közül mintegy 224 végződött magyar győzelemmel, nemegyszer a sokszoros túlerővel szemben. A világosi mezőn 32 659 honvéd tette le a fegyvert az t orosz seregek főparancsnoka előtt. Ebből 11 tábornok, 1426 a főtiszt és törzstiszt, 23 163 a gyalogos, 4830 a huszár, 2551 a tüzér. Az orosz hadsereg zsákmánya: 144 darab ágyú, 20 395 darab lőfegyver, 3235 darab pisztoly, 6783 darab kard, 7012 ló és 60 darab hadilobogó. A Kossuth Lajossal Törökországba menekült emigránsok száma: 3900 fő. Ebből a különféle rangú tisztek száma kb. 500 fő. A kiállítás Mozsgai József szigetvári numizmatikus gazdag anyagából készült. Molnár Imre, a Várbaráti Kör elnöke
