Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)

1982-03-15 / 73. szám

„Végy fél icce édes tejszint hDn Mit tegyünk ma az ab­lakba? Van jó hírünk, és kevésbé jó. Egyetértünk. Kezdjük a jó hírrel. Hőtárolós villamos kályha. Óva intettek, hagyjam a té­mát. Csak felborzolnám a kedélyeket. Ami a kedélye­ket illeti, sokan panaszkod­tak. Akinek van hozzá en­gedélye, annak nincs hozzá kályha, akinek lenne kály­ha? Azok kevesen vannak. Lukács Vince, a TITÁN igazgatóhelyettese is egyet­értett abban, hogy eddig nemigen tudták az igénye­ket teljesíteni. A hazai gyártó, az ELEKTERMAX pápai gyára annyit gyár­tott, amennyit bírt. Ez pe­dig kevés volt. Mit ígér a kereskedelem? Az előzetes tájékoztatás alapján a ha­zai áramszolgáltató kapici- tás ebben az ötéves terv­ben 68 000 villamos kályha bekötését bírja. S ehhez a kereskedők ebben az év­ben 55 000 berendezést kí­nálnak. Hogy honnan? A hazai gyár a tervezett 23 000 helyett 30 000 kályha gyártását vállalta ez évre. A kereskedők pedig körül­néztek és a kishatármenti forgalomban Csehszlová­kiából rendeltek. A TITÁN a négy dél-dunántúli me­gyében is ez évben kétszer annyi berendezést küld a boltokba, mint tavaly. S azt ígérik, hogy a következő fűtési szezonra minden megrendelőnek szállítani tudnak. Sőt, ha összevetjük az adatokat: mennyit enge­délyez öt évre az áram- szolgáltató, s mennyi kály­hát szereznek be idén a kereskedők, lehet, hogy ér­tékesítési gondjaik lesznek? Sokan szeretnék, ha már ott tartanánk . . . A kisiparosok is panasz­kodnak — magas az SZTK- járulék. Eddig az volt a baj. hogy nem részesülhettek a szolgáltatásban, nem kap­tak táppénzt. Január else­jétől kapnak, de ennek ára van, s szerintük nem kevés. S, hogy mit kapnak? Kör­zeti orvos nézőnk vélemé­nye szerint is igen keveset. Valóban bonyolult a szabá­lyozás. Próbáljuk meg kö­vetni: mondjuk egy kisipa­ros 60 000 forint után adó­zik, ennek megfelelően havi jövedelme 4500 forint. Fizet 1400 forint SZTK-t. Ha be­teg, a havi jövedelem 75 százalékát kapja táppénz­ként, de csak hosszan tartó betegséggel érdemes táp­pénzre menni, mert csak a nyolcadik nap után fizet a Társadalombiztosítási Igaz­gatóság. Aki alkalmazottat is tart, az csak 37,5 száza­lékot kap, és csak a követ­kező hónap első napjától űzetik. Ö pedig fizet az al­kalmazott után is járadé­kot, és a betegsége idején is felelős annak munkájá­ért. Ugye, tényleg bonyo­lult? Leninvárosi nézőnk el­mondta, ott azt javasolták, legyen önkéntes az SZTK- járulék fizetése. Persze az más kérdés, hogy aki le­mond róla, kockáztat is. Mit tudunk ehhez hozzá­tenni? A döntés magasabb fórum feladata. Annyit azért elmondhatunk, jól ér­tesült körökben hallottuk, várható az SZTK-járulék ügyében változás . . . S végül. Egy budapesti hölgy telefonált: Pesten is, mint má­sutt, ugyanazt a cikket más boltban, más áron kínálják. Mi­kor az egyik boltban szóvá tette, az üzletvezető széttárta a karját: ,,Ja, kérem, én január 1-től szer­ződéses vagyok." Nem is ez a hölgy gondja, de felvetette: miért egy reklamáció kapcsán szerez tudomást a vevő arról, hogy például egy szerződéses üzletben vásárolt? Mi lenne, ha egy ötletes emblémával külön­böztetnék meg ezeket a bolto­kat? iá javaslat, közreadjuk. Gáldonyi M. □tietföi Goethe és a konyha Tréfásan emlegetjük, hogy nemzeti sportunk az evés-ivás. Valóban kifinomultak és álló­képesek vagyunk e téren. A nagy eszem-iszom azonban nem zárja ki a fennkölt szelle­met, példa erre Johann Wolf­gang Goethe, aki éppen 150 évvel ezelőtt halt meg. A köl­tőfejedelem már gyermekkorá­ban is ínyenc volt, de ez egész­ségének nemigen ártott, mint tudjuk, magas kort ért meg. Nagyanyja szakácskönyvéből sok mindenre fény derül. A re- ceptes könyv az elmúlt évben jelent meg az Insel Verlag gondozásában, a benne talál­ható ételek — a költő révén — bevonultak a történelembe. A dolog úgy esett, hogy An­na Lindheimerin, a nagymama, 15 évesen lett Johann Wolf­gang Textor hitvese, és az ifjú pár nászajándékai között ott lapult egy kéziratos szakács- könyv is. Hála ennek, a „gyer­mekasszony" nem kis megelé­gedéssel vezette a frankfurti ügyvéd háztartását. Gyermekkorában Goethe mint legidősebb unoka gyak­ran vendégeskedett a nagyszü­lőknél. Legszívesebben az új­évi ünnepekre emlékszik vissza a „Költészet és valóság"-ban, a tortákra, piskótákra és édes borokra. Ilyen ínyencség volt a mandulás lekvár is, amelynek elkészítési módját 18. századi nyelven olvashatjuk a szakács- könyvben. „Végy fél icce édes lejszint, 5—6 tojást keverj vilá­gosra, öntsél bele egy jó ma­roknyi mandulát, keverj közé egy lat lépes mézet, cukrot is, hogy jó legyen, tiszta csupor­ban tedd a tűzre, szorgalmasan kevergesd, amikor sűrűsödni kezd, vedd le, kavarj még né­hányat rajta, és máris tálalha­tod. Szórj rá cukrot addig, amig meg nem hül, különben vizes lesz." A költő kedvenc italai közé tartozott a Persico francia mód­ra. így készül: egy negyed font őszibarackmagot öntsünk le égetett szesszel, 8—10 napra tegyük a napra, szűrjük át egy kendőn, majd töltsünk hozzá egy icce kútvizet. Goethe szerette a családi la­komákat, saját maga számára így fogalmazta meg az „arany- szabályt": ahol nincs szeretet, ott enni sem lehet. A költőfe­jedelem azonban szerencsés ember volt, mint tudjuk, a fen­tiek egyikéről sem kellett le­mondania. Juhász Edit Jancsó Miklós és az Omega Képünkön a Who közönsége 1979-ben Cincinnatiban. Tizenegyen haltak meg a tömegben — a rendezőket elítélték és o csarnokot jó ideig zárva tartották. A rock a bűnös? A rockzene volt-e a bűnös abban, hogy a népszerű jugo­szláviai együttes,, a Riblja corba (Halászlé) egyik közelmúltbeli zágrábi koncertjén a tömegben meghalt egy 14 éves, általános iskolás kislány, Zeljka Marja- novic? A jugoszláv sajtó ezek­ben a hetekben érthető módon sokat foglalkozott ezzel a tra­gédiával, ami ismét ütközteti a rockjelenség híveinek és ellen­ségeinek véleményét, és minden bizonnyal sötét árnyékot vet ezek után a Riblja corba to­vábbi fellépéseire. Az Intervju című lap A pro­fit a bűnös, nem a rock című cikkében felsorolja a rock­dosszié fekete krónikáit, kezdve a nagy fesztiválok első esemé­nyével, az 1967. évi monterey-i koncerttel, melyen ötvenezer fiatal hallgatta a Who-t, Jimmy Hendrixet, Janis Joplint, Aretha Franklint és a többi popsztárt. Sajnos ezek voltak a nagy­fesztiválok ezután induló soro­zatának szinte egyedüli, zavar­talanul szép pillanatai. Monte- reynek mégis tragikus távlatot ad, hogy csillagai nem sokkal a koncert után, sorra eltávoztak az élők sorából. E koncert sikerén felbuzdul­va azonban világszerte szervez­ni kezdték a hasonló monstre- találkozókat. 1969 augusztusá­ban 400 ezer ember gyűlt ösz- sze az akkori idők legnagyobb és legnevezetesebb popfeszti­válján Woodstockban. „Micso­da kultúra az, amelyik ekkora csődületet okoz?” — kérdezte elhűlve annak idején a New York Times cikkírója. Három ember meghalt a rendezvényen, született öt gyermek és százá­val sebesültek meg. A három­napos happening mégis úgy maradt meg a résztvevők emlé­kezetében, mint életük egyik legnagyobb közös élménye. Tudjuk, a témából magyar re­gény, színpadi mű, sőt egy le­mezsiker is született, Déry Ti­bor tollából, Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról címmel — hiszen Déryt is megragadta az az együttes hatás, amit a nagykoncertek, mint korjelen­ség jelentettek. Elgondolkodtató az egy évvel ezelőtt lezajlott Illés—Fonográf—Tolcsvay-Koncz­koncert, film—hanglemez—könyv­siker jelensége is, éppen, mi­vel a pozitív reakciókat sikerült felszínre hoznia közönségében és egy egész generációban. És végül felidéződnek John Lennon utolsó interjújának azon gon­dolatai is, melyekben Lennon kijelenti: ő nem az önpusztí­tók, az áldozatok, hanem a túl­élők, az alkotók tisztelője. De térjünk vissza Zágrábba. A Start című lap ezt írja a kon­certen történt tragédiáról: a szervezők nem vették figyelem­be, hogy a Riblja corba-jelen- ség, éppen a lemezsikerek, tv­show-k, az üzlet következtében akkora tömeggé duzzadt, hogy azt nem lehetett bezsúfolni a 12 ezer személyes nézőtérre. A jelenség túlnőtte a rutinszerűen előre megállapított kereteket. A zágrábi eset tragédia, ami mindenütt bekövetkezhet, ahol a tér korlátozott, és nagy a tö­meg — a mostani tragédia azonban szembesül azzal a gyűlölettel, amit némelyek táp­lálnak egy olyan jelenség iránt, amelyben száz és százezer fia­tal vesz részt — s ezt nem sza­bad figyelmen kívül hagyni. G. O. Benkő László csapatát most már az egész világ rockközönsé. ge ismert. Lemezeik, külföldi hangversenyeik valutabevétele komoly ipari nagyüzemekével ve­tekszik. Közönségük korhatá­ra a Beatles-korosztályt mintáz­za, valahol a huszonévesektől a negyvenévesekig terjed, s Berlinben Shakespeare-t ját­szanak Ómega-zenével. — Legutóbbi nagylemezünket nem vittük koncertekkel végig az országon, de a nyugati le­meztársaság szeptemberben máir megkezdte a terítését egész Európában. Megvártuk az új sportcsarnokot s ott nagy Ome- ga-koncertet adunk majd. Tud. juk, a közönség ennyi éves si­kersorozat utón is egyre mást, egyre újabbat vár tőlünk, s ez nagy gond ... — Igaz-é, hogy a világhírű magyar filmrendező, Jancsó Miklós csatlakozott az Omegá­hoz és együtt dolgoznak? — Igaz. Éppen az említett hazai közönségigény, s a sport- csarnok egyszerre sok ezer né­zője miatt fogadtuk nagy öröm­mel Jancsó Miklóst és Hernádi Gyulát. De a New Yorktól Ham. burgig, Milánótól Párizsig beje­lentkezett szakembereknek, le­mezkiadóknak, producereknek Aphrodité — Vénusz — Venyera Á ledér istennő bolygója Március elején adta hírül a TASZSZ, hogy a Venyera 1?., a szovjet automatikus űrszonda leszállt a Vénusz felszínén és talajmintát vett a bolygó felü­letén. A Vénusz elérése önmagá­ban már nem különlegesség, hiszen a Szovjetunió már 1961- ben űrszondát küldött a térség­be és az USA 1962-ben kez­dődött Mariner kutatóprogram­jának több űrszondája is vizs­gálta ezt a bolygót. Ami a lai­kusok szemében a legnagyobb szenzációt jelentené: valami­féle a földiéhez hasonló élet létezésének bizonyítékai a Vé­nuszon. Sokan hittek abban, hogy d Földhöz méretében na­gyon hasonló Vénuszon élet lé­tezik. A remény legfőbb alapja 100 évvel ezelőttig a Vénusz vastag felhőtakarója volt, fel­színét ezért nem lehet optikai eszközökkel vizsgálni. S még valamit szolgál ez a vastag fel­hőtakaró: rendkívüli fényvissza­verő képessége révén a Nap és a Hold után a földi égbolt legfényesebb „csillagává" te­szi a Vénuszt. A régi magyarok gyönyörű nevet adtak a Naprendszer második bolygójának: Esthaj­nalcsillag. S ha már „névadás­nál" tartunk, nem szabad meg­feledkeznünk a régi görögök­ről, illetve a rómaiakról sem, akik mitológiájuk legszebb is­tennőjéről nevezték el a legfé­nyesebb bolygót: Aphroditéről, a szépség és a szerelem csal­fa, csapodár istennőjéről, aki­nek latin megfelelője Vénusz. A mitológia szerint Aphrodité nemcsak az istenekkel csalta meg sánta lábú, csúf férjét, Hephaisztoszt, az istenek ko­vácsát, hanem egy földi halan­dóval is, és ebből a szerelem­ből született Vénusz gyermeke­ként a trójai háború hőse, a római nép ősatyja, Aeneas. Az ókorban a szobrok soka­sága örökítette meg a szerelem istennőjét meztelen vagy fél­meztelen ábrázolásban. Nem csoda, ha a keresztény közép­kor igyekezett elfeledtetni em­lékét egy új, nem földi örö­mökre törekvő nőideállal. Vé­nusz hatolma azonban mégis győzedelmeskedett, amint elő­kerültek az ókori városok rom­jai közül gyönyörű szobrai, pél­dául o milói Vénusz. A rene­szánsz idején újra a festők és szobrászok legkedveltebb té­mája lett, hogy megörökítsék a női szépséget. S azóta — ki­véve a csillagászokat — ha va­laki Vénusz nevét hallja, nem­csak égitestre gondol, hanem a kacér istennőre, vagy éppen valamelyik földi hasonmására. Arra is volt már példa, hogy a Vénusz-szobrok arányait számí­tották át női testméretekre mű­vészettörténészek, antropológu­sok segítségével. Mivel ez az összehasonlítás az 1960-as évek elején készült, a korszak leg­szebbnek tartott asszonyának, Brigitte Bardot-nak a testmére­teivel is egybevetették: Medici Vénusz (szobor) magasság 165, kebelbőség 94, derékbőség 62, csípőbőség 96 centiméter. Ugyanezek Brigitte Bardot ese­tében: 168 — 90 - 50 - 90 cen­timéter. D. I. „Legfontosabb a látvány és ze­ne stilusegysége!” — mondja Benkő László. Fotó: Sári Gyöngyi összesen 120 perces albumot is megjelentetünk. A színpadon pedig egy önálló, teljes és nagy Ómega-műsort tervezünk. — Hogyan kapcsolódik ehhez Jancsó Miklós? — A koncertek látványát mi már sem lézerrel, sem más mó­don nem formálhatjuk tovább, nekünk kizárólag a zenére kell összpontosítanunk. önerőből már nem tudunk többet nyúj­tani, kell a rendező, akinek el­mondjuk, hogy mit akarunk. A látvány és zene stílusegysé­gét szigorúan megszerkesztett forgatókönyvvel lehet megvaló­sítani. Nem titkolt szándékunk: műfajt szeretnénk teremteni. Az természetesen egyértelmű, hogy a irockhangversenyen a látványt nyújtó technika többé nem kü­lönülhet el, hanem szerves egy­ségben él majd a muzsikával. A többi belső műhelymunka kérdése, s reméljük örömet, él­ményt nyújt a színpadon és ta­lán műfajt teremt majd. A kész rendezést külföldi koncerteken is alkalmazzuk. Földessy Dénes (Fotó: Sári Gyöngyi) Vendég a BÁV-nál A FELSŐRUHÁZATI NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT tavaszi árukínálata Március 15-től 28-ig. Műfaj születik?

Next

/
Oldalképek
Tartalom