Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)
1982-02-12 / 42. szám
1982. február 12., péntek Dunántúli napló 5 Papírból pénz Csalás, árdrágítás a pécsi tapétaüzletben Egy-egy alkalommal 5000-20000 forintot osztottak maguknak Fórum általános iskolai tanulóknak Hogyan lehet papírból pénzt csinálni? Nagy kérdés, sokcn foglalkoztak már vele. Mi több, meg is próbálták, ám fölöttébb nehéz egy ilyen „bulit” összehozni. Hol az aranykezű metszővel, hol a papír minőségével, hol a festékkel volt baj, hol meg a rendőrséggel, amelyik mindig olyankor jött, amikor a papírból már majdnem pénz lett . . . A pofonegyszerű megoldásra eddig — legalábbis a pénz- csinálók klasszikusai közül — senki sem gondolt. Pedig a „Hogyan lehet fűből tejet csinálni? Meg kell etetni egy tehénnel . . receptjére adva van a megoldás; papírból úgy kell pénzt csinálni, hogy — eladjuk a papírt! Ez annyira magától értetődő és egyszerű dolog, hogy fel sem tűnik, még egy szoros elszámolású boltban sem, mint amilyen például a Baranya Kereskedelmi Vállalat 801. számú tapétaboltja Pécsett, a Nick-udvarban. Ahol bőven van papír — és lett pénz is . . Hogyan? Természetesen „suba alatt”, évek hosszú során keresztül, vásárlók ezreinek becsapása révén, számlahamisítások, szabálytalanságok eredményeként. Az ember óhatatlanul meghökkenten kezd el gondolkodni: milyen belső ellenőrzés mellett lehetséges ilyen hosszú időn ót folytatólagosan árdrágítást elkövetni? Amikor pedig a szoros elszámolás egyebek mellett azt is takarja, hogy közületi vásárlások esetén számlát kell készíteni, a magán- vásárlóknak blokkot kell kiállítani, az ezen szereplő összegeket be kell ütni a pénztárgépbe, egyszóval mindennek nyoma van, s így a csalás elvileg ki van zárva. Elvileg . . . A Baranya Kereskedelmi Vállalat feljelentése alapján — amely egy már régóta esedékes, alaposabb belső ellenőrzés következménye volt — megindult a rendőrségi vizsgálat. Ezután helyezték előzetes letartóztatásba a bolt vezetőjét, Nagy Józselné 47 éves pécsi lakost és Knapp Tiborné 48 éves pécsi áruforgalmi előadót, A tapéták iránt — köztudott — óriási az érdeklődés. Rendszerint olyan, vagy olyan áron sincsen, amit éppen keresünk, s ez elsősorban az öntapadós fajtákra vonatkozik. Ráadásul nemegyszer rosszabb az ellátás, ilyenkor különösen kurrens áruvá lép elő az ízléses tapéta. Van hát hullámhegy — még ha papírból is — amit meg lehet lovagolni, lehet tehát a papírtapétából pénzt csinálni, csak egy kicsit ügyeskedni kell. Ez jutott a tapétaboltban dolgozók közül néhánynak az eszébe. Knapp Tiborné kezdeményezésére, Nagy Józsefné tudomásával és egyetértésével 1978 júniusától több esetben meghamisították a számlákat. A módszerük rendkívül primitív, ám változatos volt: hol a számlákat manipulálták, hol a tapéTöbb mint 140 esztendős a TIT hagyományos jelszava: „Tudománnyal a népért". Ez ma időszerűbb, mint valaha, mert társadalmunk építésének jelenlegi szakaszában nagymértékben megnőtt a tudós szerepe. A tudományok a tudományos és technikai forradalom korában termelőerővé váltak, a jövőben pedig még inkább azzá kell válniuk. Ezen gondolatok jegyében mondta el beszámolóját tegnap délután Mohácson, a Kossuth filmszínház emeleti termében dr. Bencze József, a TIT Mohács járási elnöke a TIT városi és járási tát, értve ez alatt: a négyzet- méterben közölt egységárat folyóméterre alkalmazták, az alacsonyabb értékű tapéták árát megemelték, a magasabb értékűek mennyiségét csökkentették, hogy a számlák végösz- szege ne változzon. Így a keresett tapétákat magasabb áron tudták értékesíteni Ugyanakkor jelentős mennyiségű olyan árura tettek szert, amellyel a bolt nem volt leterhelve. Jó pénzért gyorsan el lehetett adni, színtisztán zsebre ... Egy másik bevált pénzcsinóló módszer: nagyobb tételű vásárláskor a vevőnek nem blokkot adtak, hanem csak egy számolócédulára írták fel a fizetendő összeget. Ezeket a tételeket nem ütötték be a pénztárgépbe (a bolt dolgozói: Welczenbach Jánosné, pénztáros, Végh Átadómé eladó-pénztáros, Dobler Józsetné eladó, Domsa Ferencné eladó-pénztáros ki lettek „oktatva”), hanem külön dobozba gyűjtötték. A bolt napi bevételéből így keletkezett többletet elosztották maguk között, egy-egy alkalommal 5000—20 000 forint jutott. Nemcsak papírból csináltak pénzt a 801. számú boltban, hanem a ragasztóból, ollókból, női fapapucsokból, matricákból, poszterekből is. Az igazságügyi könyvszakértői vélemény szerint e forrásból a gyanúsítottak 1977 októbere és 1980 decembere között több mint 340 000 forint értékű árdrágítást követtek el. Csináltak pénzt reklám- szatyorból is: Knappné kezdeményezésére a boltban csomagolóanyagként érkezett reklámszatyrokat a boltközi forgalomban áruként továbbították. így 152 600 forint többlethez jutottak. Ugyancsak igazságügyi könyv, szakértői vélemény: a gyanúsítottak az árdrágítással 1 millió 341 354 forint, idegen és terheletlen áruk értékesítésével 1 millió 228 462 forint többlet- bevételt. értek el, amelyből a számlahamisitások eredménye csaknem 700 000 forint volt. Ne. héz lenne kimutatni, hány vásárló kára húzódik meg a tekintélyes összeg mögött, de minden bizonnyal rengetegé. A rendőrségi vizsgálat végeredménye szerint Nagy Józsefné, Knapp Tiborné, Welczenbach Jánosné, Dobler Józsefné, Domsa Ferencné, Végh Aladór- né, valamennyien pécsi lakosok a társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó csalás, továbbá árdrágítás bűntettével alaposan gyanúsíthatok, Knapp, né folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítással is, illetve Gyarmati Gáborné görcsö- nyi lakos, ugyancsak a bolt dolgozója nagyobb értékre elkövetett csalás bűntettével gyanúsítható. A Baranya megyei Rendőr-főkapitányság az ügyet vádemelési javaslattal átadta a Pécsi Városi Ügyészségnek szervezete által kifejtett munkáról. A TIT Mohács város és a járás értelmiségiéinek rendezett aktívaülésén jelen volt és felszólalt dr. Grastyán Endre, a TIT Baranya megyei szervezetének elnöke, - egyetértését fejezve ki a felszólalók által elmondottakhoz, üdvözölve a gondolatot, hogy a jobb, hatékonyabb ismeretterjesztő munka érdekében létrehozzák a TIT Mohács városi-járási szervezetét. Az elmúlt időszakban végzett kiemelkedő munkájukért emléklappal és tárgyjutalommal ajándékozta meg Követendő példaként lehet minden iskola elé állítani a Belvárosi Általános Iskola új kezdeményezését. Az ötlet tulajdonképpen az iskola szülői munkaközösségének ifjúságpolitikai és kulturális munkabizottságától származik; ők az országos úttörőelnökség javaslata alapján feladatokat adtak a gyerekeknek. Az alapvető cél az volt. hogy fölkeltsék a legfiatalabbak érdeklődését is a bel- és külpolitikai események iránt. A gyerekek eleget is tettek ennek a kívánalomnak, s mi sem természetesebb, hogy miSzázéves cukrászda - ma presszó Siklóson Vajon száz év múlva lesz-e olyan vendéglő, cukrászda vagy presszó, amelynek alapítására ünnepélyesen emlékszik a kései utókor? A kérdés költői felvetésére az adott alkalmat, hogy a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat siklósi „Ifjúsági" presszójának elődjét, az Umheiser cukrászdát éppen száz esztendővel ezelőtt alapították. Tegnap kis háziünnepségen emlékeztek a hamar híressé vált cukrászda alapításáról, s Gerber Jenő, a válBauhoffer Józsefet, dr. Könyves Zoltánt, dr. Papp Ivánt, Tomó- zy Ferencet és Vincze Lajasnét. Az aktívaértekezlet megválasztotta a TIT Mohács városijárási 15 fős elnökségét, amelynek elnöke dr. Bencze József, alelnöke Gábor Péter, titkára Arató Béláné, a nemzetiségi bizottság elnöke Sarosácz György, az ifjúsági bizottság elnöke Bauhoffer József lett. Befejezésül megválasztották azt a 26 küldöttet, akik majd a TIT megyei küldöttértekezletén képviselik Mohács vórosi-járgsi szervezetét. K. L. közben ezekkel a témákkal ismerkedtek, számos problémájuk akadt, sok kérdés maradt számukra megválaszolaltan. Ezeket a kérdéseket összegyűjtötték, (számuk elérte az ötve- net is), s eljuttatták a szülői munkaközösséghez. A munka- közösség pedig tegnap délutánra fórumot szervezett a Helyőrségi Művelődési Otthonban, s az érdeklődők itt kapták meg a választ. A kérdésekre részben a szülők, részben pedig az általuk meghívott szakemberek válaszoltak. S hogy mikre voltak kíváncsiak a lalat igazgatója ez alkalommal köszöntötte Umheiser Ferenc- nét, a cukrászda utolsó tulajdonosának feleségét. Amint a visszaemlékezésben is elhangzott, az Erdélyből származó Umheiser Adolf 1882 februárjában nyitotta meg cukrász-, mézeskalácsos és gyertyaöntő-műhelyét. Az üzlet azután családi vállalkozás lett, híre elterjedt. Különösen a kré- mesük és a speciális Umheiser- féle gesztenyetorta volt akkoriban a sláger. Umheiser Ferenc és felesége 1950-ben ajánlotta fel a boltot az államnak. Tizenöt évvel ezelőtt, az időközben megözvegyült Umheiser Ferencné — aki maga is tíz évet dolgozott a vállalatnál — a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum részére ajánfelső tagozatosok? Néhány példa: Miért nincs az iskolának sajátlapja? Miért égnek a városban nappal a lámpák? Mikor készül el a Vak Bottyán utcai felüljáró? S érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb kérdés szinte a történelmi belvárossal és Pécs- csel volt kapcsolatos, mindez azt is bizonyítja, hogy már <v általános iskolában is igen élénken érdeklődnek a gyerekek környezetük, városuk iránt, s csupán az a kérdés, hogy ezt az érdeklődést vajon felszínre is tudjuk-e hozni. S ha igen, akkor kapjanak is választ kérdéseikre, úgy, ahogyan arra tegnap példát láttunk. lőtt fel értékes dokumentumokat, múlt századbeli cukrászati, gyertyaöntő-eszközöket, szerszámokat. A múzeum igazgatója a tegnapi ünnepségre ismételten köszönő és jó kívánságait tolmácsoló' levelet- küldött a meghatott, a szakma által csak Bözsi néninek nevezett adományozónak. A helyszínhez" méltó házi- ünnepség dekorációja mi is lehetett volna más, mint a szebbnél szebb és finomabbnál finomabb cukrászköltemények felsorakoztatása? Kruppa Antal- né, a presszó vezetője elmondta, hogy ezek nagy része rendszeresen kapható náluk, s azon igyekeznek, hogy a régi hírnévnek megfelelően elégítsék ki vendégeik igényeit. K. Gy. Folyóiratszemle Vélekedések Kérem, nézzék el nekünk, hogy egy kicsit megkésve most szólunk a VALÓSÁG januári számáról. (Az is igaz, hogy annyira még nem késtünk el, hogy az ez évi második szám írásunkat megelőzte volna!) A folyóirat sok érdekes írást közöl, melyek kétségtelenül méltóak az ismertetésre, elemzésre. Csak utalni szeretnénk olyan fontos publikációkra, mint Köpeczi Béla akadémikusnak, az MTA főtitkár- helyettesének Szellemi haladás és gazdaság, Forintos Györgynek az Oktatáskutató Intézet tudományos munkatársa Honunk a hazában, Aradi Béla, a Fővárosi Főügyészség csoportvezető ügyésze Nemzetgazdászat és közgondolkodás című írásaira. Részletesebben ez alkalommal Kispista Istvánnak, a Magyar Rádió főmunkatársának Vélekedések (In- terjúmontózs az agrárgazdaságról) összeállítására szeretnénk felhívni a figyelmet, A sokak által ismert, közkedvelt, Rózsa Ferenc-díjas újságíró, a munkája során szerzett sokirányú tapasztalatait és élményeit nyújtja át egy csokorban az olvasóknak. Már az írása bevezetője is egy sajátos hangulatot teremt. Felidézi egyik cseh kollégája kedves és jellemző vélekedését tömegtájékoztatásunk hangvételéről. Amikor egyszer a tévéhíradóban azt firtatták, hogy az üzletekben miért nem tüntetik fel, hogy a lángolt kolbász melyik állami gazdaság, vagy termelőszövetkezet terméke, hiszen meg kellene adni a lehetőséget a vásárlónak, hogy azt vegye, amelyiket a legjobban kedveli, a kolléga megjegyezte: ez is kritikának álcázott dicsekvés . . . Ebben tulajdonképpen az a tendencia fogalmazódik meg, melyet barátaink körében oly sokan kutatnak: hogyan is lett ily jó a magyar mezőgazdaság. a magyar élelmiszeripar-termelés? A szerző éppen azoknak a beszélgetéseknek magnószalagra .rögzített, különböző embereknek véleményeit adja közre, melyek ennek a válasznak a közvéleményünkben élő hangját tolmácsolja. Ugyanakkor a szerző elismeri, hogy a közvélemény nem mindig helyesen ítéli meg a különböző jelenségeket Mégis azt a következtetést vonja le, hogy: ..... sokban helyes ítéletet alakíthatunk ki magunkban, máshol pedig vitázva formálódhat ki helyes véleményünk.” Nehéz természetesen az újságíró gazdag példatárából válogatni, mégis néhányból egy-két idézet a szemlélődő, figyelemmel kísérő meglátásait felelevenítheti, kedvet ébreszthet a szerző írásának elolvasására. (Tegyük ezt ezután minden magyarázat nélkül.) „Azért vált be a szövetkezeti gazdálkodás Magyar- országon, mert igazság, hogy mégiscsak szerelik a földet a parasztok.” „ . . . amióta az ország vezetői megbecsülik az agrárszakembereket és nem üldözendő gazdatisztek utódaiként nézik őket, azóta eredményes a munkájuk és a mezőgazdaság.” M E. Mészáros Attila Megalakult a TIT Mohács városi-járási szervezete Az Umheiser név ma is fogalom cukrászkörökben Ilflire kiuäitcsiak a yyerekek?
