Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)
1982-02-26 / 56. szám
e Dunántúlt napló 1982. február 26., péntek Értelmiségi fiatalok klubja az Ágrokernél Közgazdaság! elet Vagyonkezelő bank, konjunktúra- szabályozás, tőkeallokáció Reform, mechanizmus-váltás, szabályozórendszer-módosítás — az utóbbi évek magyar újságainak olvasója többféle kifejezéssel találkozott már, melyek gazdaságpolitikánk kisebb- nagyobb módosítását voltak hivatottak jelezni. ^ A legújabb ilyen fogalom a „modernizálás”. Ilyen jellegű az a tervezet is, amelyet dr. Vissi Ferenc, az Országos Tervhivatal osztályvezetője vázolt. A legtöbb érdeklődőt vonzó és a legnagyobb vitát kiváltó szekcióülésen egy olyan, még korántsem elfogadott koncepciót boncolgathattak a jelenlévők, amely bizony olykor meglepő, merész változtatásokat céloz, s az elkövetkezendő hónapokban kerül szélesebb körű — s magasabb szintű — vitára. Nem vállalatokat, hanem a gazdaságokat kell irányítani — ez az egyik kiindulópont. A hatékonyságot nem az biztosítja, ha a vállalatok érdekeit „fent- ről" próbáljuk meghatározni, inkább az, ha a gazdaság céljai érdekében néhány általános szabályt állítunk fel, amelyekbe „ha beleütközik egy vállalat, összetöri magát”. A „piacszabályozás" nagyon meghatározó része ezen általános szabályoknak is, csakhogy az e címszó alatt megjelenő árszabályozás és termékforgalmazási rendszer még nem meríti ki a piacszabályozás fogalmát, még kevésbé a konjunktúraszabályozásét, amely érdekeltségi rendszerrel és a tőkeallokációs mechanizmussal együtt - a koncepció elkészítői szerint - minden gazdaságirányítási rendszer fontos területét képezi. Az elképzelések szerint nem részletes tervet és szabályozórendszert kell a fentiek érdekében kidolgozni és elfogadni, hanem az ezeket hatékonyabban helyettesítő - és kiegészítő — adórendszert, megfelelő adóelméleti alapokra támaszkodva. Egyetlen szocialista országban sem sikerült eddig, hogy az állami tulajdonnal való azonosulás megteremtődjék, s ennek egy „herdálási mechanizmus" megjelenése a következménye. Egyik sarkalatos pont tehát a tulajdon hatékony megjelenítése. Az egyik elképzelés szerint egy ún. vagyonkezelő bankot kellene létrehozni, bizonyos holding-társaság jelleggel, amely kifejezetten nyereségcentrikus alapon személyesítené meg az állami tulajdont a vállalatok között. Ez azon............. ¥ ■———— b an megkövetelné a nyereség hatékony befektetését, viszont a hatékonyság nem mérhető reálisan a világpiaccal való — tényleges — érintkezés és a teljes forint—dollár konvertibilitás nélkül. Ezért jobban elképzelhető az, hogy a tulajdont a vállalati szintre delegálják. Ilyen értelemben végül is ez két lényegi döntési jogkör átadását jelentené: egyrészt a vállalatok jogát a vezetőkinevezés, -elbocsátás és -ösztönzés terén, másrészt az adózás utáni nyereséggel való szabadabb gazdálkodás jogát. A tervezetben végül is ez utóbbi koncepció kap hangsúlyt. A tőkeallokációs mechanizmus hatékonyabbá tétele ugyanakkor megkívánná a vállalatalapítás, eszközátcsoportosítás egyszerűsített, nyereségérdekeltségű rendszerének megteremtését. Ettől elválaszthatatlan a bankrendszer reformja. E területen jelenleg nem is az egyszintűség vagy kétszintűség a lényegi kérdés, hanem az, hogy a jegybank képes-e ténylegesen jegybankként funkcionálni, s a hitelek valóban a hitelmechanizmusban kerülnek-e elosztásra. E kérdés továbbgondolásakor óhatatlanul felmerül a gondolat, hogy a költségvetés szerepe csökkenjen a termelő- szféra területén, átadva helyét a pénzügyi és piaci automatizmusoknak, s a szociális infra- struktúrális területen maradjon nagy súllyal. Az áruviszonyok ilyen értelmű kiterjedtebb működése együtt járna a külkereskedelmi monopólium lazításával, és azzal a lehetőséggel, hogy a termelővállalatnál is ténylegesen kereskedelmi célú pénzeszközök állhassanak rendelkezésre. Péter Sándor A Baranya megyei Agroker fiatal szakemberei fokozottabban kívánják hasznosítani szaktudásukat, felkészültségüket a vállalat gazdasági feladatainak megoldásában, ezért megalakították a fiatal közgazdászok, agrárszakemberek és műszakiak klubját, melynek munkájában közép, és felsőfokú végzettségű szakemberek egyaránt részt vesznek. A három tagú társadalmi vezetőség éves tervet készít, ebben többek között szerepel az Alkotó Ifjúság pályázatokon való rendszeres részvétel, közgazdasági témájú előadások szervezése a KlSZ-fia- talok és érdeklődők részére, a fiatal szakmunkások szakmai és politikai fejlődésének elősegítése, a közép- és felsőfokú tanulmányokat folytatók korrepetálása. A klub fontos feladatának tartja a műszaki újdonságok megismertetését, s vállalati hasznosításuk szorgalmazását, alkalmasint szervezési és fejlesztési terveket dolgoznak ki, s javaslatokat tesznek a vállalat vezetőségének.’ A klub havonta időszerű gazdasági kérdésekkel foglalkozó tablókat is készít a műszaki és közgazdasági közgondolkodás erősítésére. Az új árképzési rendszer tapasztalatai Az árszekció az 1980-ban bevezetett új árképzési rendszerrel, eddigi tapasztalataival foglalkozott. Az új, a világpiaci ármozgásokat jobban követő árrendszer a vállalatok gazdálkodását reálisabb talajra helyezte, szemben az 1980-ig érvényben lévő önköltségi árrendszerrel, mely nem volt képes megakadályozni a vállalati költ. ség növekedésének áthárítását. Széles körű vizsgálatok után mind az árrendszer kialakításánál, mind továbbfejlesztésénél alapvető célként jelentke-' zett, hogy ha már a „piac” nem képes az árakat korlátozni, akkor egy olyan szabályozó mechanizmust kell létrehozni, amely a nyereség nagyságát korlátozza. A bevezetett új rendszer irányelvei: a belföldi árak ösz- szekapcsolása a külpiacon elért vagy elérhető árakkal; a tiszta jövedelem realizálási formája a kétszintűség; legyen rugalmasabb, tágítva a szabadáras termékek körét; a fogyasztói árirendszer fejlesztése a termelői árakkal nagyobb összhangban történjék. Az új árképzési rendszer bevezetése a vállalatok alkalmaz, kodóképességét figyelembe véve fokozatosan történik. Végül 1980 áprilisában a magyar termelési árrendszerben is világpiaci árarányok alakultak ki. Míg az emelkedő importárak követése nem okozott problémát, addig az ettől sokszor lemaradó exportárak mozgása nem a tervezett módon valósult meg (lásd kohászat). Alapvetően exportár követési rendszer jött létre a feldolgozóiparban. A fokozatosság elvének megfelelően a rászoruló vállalatok 5 évig egyre csökkenő mértékű termékkorszerűsítési támogatásban részesülnek. A bevezetés óta eltelt két évben ezen támogatás nagysága a tervezettnek megfelelően alakult. Mivel széles termékválaszték esetén az árkövetés nem lehet termékszintű, így vállalati vagy nagyobb termékcsoportok szintjén valósul meg. Ezen vállalati szintű árkövetés egyes vállalatok számára taktikázási lehetőséget nyújt, mivel a belföldi piacon nincs megfelelő versenyhelyzet, és nem folyamodhatunk az importversenyhez sem. A tiszta jövedelem átcsoportosítása megtörtént, a termelői árak tisztajövedelem-tartalma csökkent, ezzel szemben nőtt a különbözeti termelői forgalmi adó. Jelentős hatással volt az 1979. évi második energiaárrob. bánás a termelői árak alakulására, a 7—10 százalékos csökkenés helyett 9 százalékkal nőttek. Az új árrendszer bevezetésekor az árrendszer pozitív kétszintűségének mértéke 3 százalék volt, 1981 áprilisában már csak 1 százalék. Ezen belül a kiskereskedelmi forgalomban a pozitív kétszintűség 7 százalékos, míg a szolgáltatások ártámogatása 30 százalékos. Az árrendszer rugalmasságának fokozása, mint a reform egyik fő célkitűzése lényegében megvalósult, ugyanakkor az árszínvonal viszonylagos stabilitását is biztosítani kell. 1981-ben a termelői árak a tervnek megfelelően 7 százalékkal nőttek, az iparban az energiahordozók és az építőanyagok kivételével szabad árak érvényesülnek. A hatósági árak részaránya döntő maradt a nem ipari ágazatokban. A V). ötéves tervidőszak során kidolgozzák azokat a feltételeket, melyek lehetővé teszik a szabad árak alkalmazását a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és a szolgáltatások területén is. Az építőiparban 1982-ben kísérletképpen versenyárakat alakítanak ki, mely végleges formáját 1985-ben nyeri el. Új árrendszerünk bevezetése óta, részben c tapasztalatok hiánya miatt a felmerült problémák következtében mór több változtatást kellett végrehajtani. Két jelentősebb feszültség- góc alakult ki. Az egyik az, hogy jelentősek az eltérések a kompetitiv és a nem kompetitiv szféra hatékonysági követelményeiben, azáltal, hogy a kompetitiv szférában létrejött egy viszonylag erősebb ösztönzés a hatékonyságra, ugyanakkor nincs egy szigorú piac, amely a szabad árak szférájában korlátozni tudná az áremelkedést. így egyes vállalatok magasabb jövedelmezőségre tehetnek szert. Ezen tendencia megfékezésére született az áremelés előzetes bejelentésének kötelezettsége, illetve a tisztességtelen haszonnal foglalkozó törvény. A másik lényeges feszültség- góc az exporthatékonyság és az exportvolumen közt létrejött ellentmondás, mely feloldására 1981 áprilisától felfüggesztették a belföldi árak csökkentési kötelezettségét azon vállalatok számára, -melyek megfelelő mértékben növelik exportjuk mennyiségét. További probléma, hogy külkereskedelmi mérlegünk nem javult a tervezett mértékben, ezáltal az exportvolumen növelésére való ösztönzésnek még nagyobb szerepet kell kapnia. A szekcióülésen elhangzott előadásból és a vitából kiderült, hogy a létrehozott új árképzési szisztéma egyrészt nem oldott fel minden ellentmondást, másrészt újabb gondok merültek fel. További feladat az árrendszer fejlesztése mind elméletben, mind pedig a gyakorlatban. Sándor György Beszámoló a fiatal közgazdászok országos találkozójáról O z idén is megrendezték Salgótarjánban a fiatal közgazdászok hagyományos országos találkozóját, melyen a magyar gazdaság előtt álló legfontosabb feladatok kerültek terítékre. A tanácskozáson részt vettek a Magyar Közgazdasági Társaság Baranya megyei Szervezetének fiataljai, az eseményről annak idején lapunk is tudósított, ismertetve a tanácskozás alaphangját megadó nyitó előadást, majd a kisvállalkozásokkal foglalkozó szekcióülésen elhangzottakat. Szerzőink Közgazda- sági élet rovatunkban most beszámolnak a másik három szekcióülés vitáiról. Miklósvári Zoltán Strukturális és szervezeti korszerűsítés a külkereskedelemben A külkereskedelmi szekcióban Balázs Péter, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztály- vezetője bevezetőjében a világgazdasági kihívások és lehetséges reagálásaink jellegét elemezte. Abból indult ki, hogy az elmúlt évtizedben átértékelődtek a világgazdasági teljesítmények, megváltoztak az erőviszonyok, felgyorsult a verseny. E tényezők a magyar gazdaságot három kihívással állítják szembe: a Tiagyományos iparágak válsága, a progresszív Iparágak felgyorsult fejlődése, és az élelmiszer-termelés világméretű gondjai. Balázs Péter a VI. ötéves terv fő prioritásaihoz kapcsolódva elemezte a magyar gazdaság előtt e három problémakörrel kapcsolatosan felvetődő lehetőségeket. Az első, komoly érdeklődést kiváltó kérdéscsoport a lemaradó ágazatok megítélésében jelentkező véleménykülönbségek feltárására kínált alkalmat. Elsősorban akörül csaptak össze a vélemények, hogy hasonló megítélés alá tartozik-e ,a textilipar és a kohászat, vagyis itt voltaképpen az a kérdés, hogy konkrétan miképp választhatók el a strukturális „lemaradás" jelei és jellemzői a dekonjunktúrától. Az elhangzott vélemények között — nyilvánvalóan a kohászatban dolgozó kolléga szájából — szerepelt az az álláspont, hogy a kohászat jelenlegi dekonjunktúrája átmenetinek tekinthető, mert a kohászat stratégiai iparág. (E beszámoló szerzőjének véleménye szerint a konjunktúra hosszú hullámainak ismeretében, az egyes hosszú konjunkturális ciklusokhoz tartozó innovációs következmények tapasztalatainak birtokában ellenkező következtetés sem lenne teljesen alaptalan.) A második nagy kérdéscsoport a mezőgazdaság megítélésében fellelhető nézetkülönbségek napvilágra kerülését tette lehetővé. Balázs Péternek azt a megállapítását, hogy az agrárkomplexum jövőbeni külgazdasági politikánk egyik pillérét jelenti, többen vitatták. Tükrözte az e tárgyban folyó polémia azt a vitát, amely a kérdés szakértői között a szakmai irodalomban is folyik. A vita harmadik hulláma á külgazdasági szervezet helyénvalósága körül csapott magasra. Sok értékes megjegyzés segítette a tapasztalatszerzést. Egyetértés volt abban, hogy a szervezet egyszerűsítése kívánatos, valamint abban is, hogy a lehetőség szerint mind közelebb kell vinni a külkereskedés funkcióját a termelő vállalatokhoz. Elhangzott annak igénye is, hogy valósulják meg a törekvés a mezőgazdaságban is, amelynek külkereskedelmi szervezete az átlagosnál is bonyolultabb. Az önálló külkereskedelmi jogra vonatkozó feltevések mellett hangot kapott az a nézet is, amely szerint helyes volna ösztönözni a vállalatok — különösen az egy vertikumba tartozó vállalatok — exportcélú együttműködését. Az érdekes és tanulságos vita résztvevői a qazdaság szinte minden ágát képviselték. Nem kimondottan kedvezően értékelhető, hogy a vitaülés mintegy harminc résztvevőié között csupán egy valaki akadt, aki külkereskedelmi vállalatnál dolgozik. A szekcióülés talán ennél nagyobb érdekődést is megér demelt volna. Dr. Fojtik János Április 19-20-án Pécsett Országos tanácskozás a kisvállalkozásokról Vitaindítót tart Villányi Miklós pénzügyminiszterhelyettes A gazdaságirányítás és az ahhoz kapcsolódó vállalati intézményrendszer korszerűsítésére immár napvilágot láttak azok a jogszabályok, amelyek a kisvállalatok, kisszövetkezetek életre hívásának és működésének feltételeit, lehetőségeit és módját határozzák meg. Az ezzel kapcsolatos feladatok sikeres megoldásának elősegítésére a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Baranya megyei Szervezete április 19-20-án Pécsett „Kisvállalatok — kisszövetkezetek alapítása és működése" címmel gyakorlati, útmutató jellegű tanácskozást szervez, melynek keretében tájékoztatást kívánnak adni az új vállalkozási formák alapításával, működtetésével, adóztatásával és ügyvitelével kapcsolatos kérdésekről, s biztosítják a konzultáció, a vélemény- és tapasztalatcsere lehetőségét. A vitaindító előadást Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettes tartja. A további előadók a Pénzügyminisztérium azon vezető munkatársai, akik részt vettek a jogszabályok előkészítésében, s így Aegítséget adhatnak azok értelmezéséhez és gyakorlati alkalmazásukhoz. A tanácskozás kiemelt témái: a kisvállalatok és kisszövetkezetek létrehozásának jogi és szervezeti feltételei; az új vállalkozási formák jövedelemszabályozása; a jogi és nem jogi személyiségű vállalkozások adózása; a kisvállalatok, kisszövetkezetek számvitele. A tanácskozás előadásaiból tanulmánykötetet állítottak össze, ezeket a résztvevők előzetesen kézhez kapják. Jelentkezni lehet a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Baranya megyei Szervezeténél (7621 Pécs, Janus Pannonius u. 11). A jelentkezési lapokat legkésőbb március 10-re kell el- jsttatni. Illiilllil PÉCS SZÜLETTEK Dunai Anita, Borovácz Zsófia, Bencs Dávid, Svabszky Zoltán, Berda Tibor, Haklik Anna, Balog Gyula, Lang Adrién, Székedi Zsanett, Király Szonja, Pesti Judit, Markovics Andrea, Huszka Imre, Tihanyi Gábor, Méhész György, Miklósy Viktória, Fridrich Viktória, Görcsi Sándor, Sipos Klaudia, Sipos Renáta, Ernei Délia, Ábel Zita, Kovács Péter, Bajkó Bálint, Maul Gábor, Székely Eszter, Boros András, Pálmai Balázs, Varga Sándor, Mén Bernadett, Túri Mariann, Korb Angéla, Csutorás Péter, Lakatos Réka, Gyenes Andrien, Benkö Dávid, Rocz- kó Milán, Till Péter, Kiss Imre, Schmidt Tímea, Somogyi Szilárd, Grim Ilona, Balázs László, Kalotai Balázs, Pécsi Sándor, Lőrincz Ágnes, Zákányi Ernő, Sarbói Zsuzsanna, Tóth Anita, Szili Zsanett, Bogdán József, Schilling András, Borovics Tamás, Belső Balázs, Végh László, Molnár Mónika, Ferge Dániel, Fehér Péter, Tukacs Andrea, Grünwald Virág. MEGHALTAK Kovács Béláné Kurucz Mária, Simon Mihályné Új Mária, Szőcs Jenő, Révész Béla, Debreczeni Károly, Nyúl János, Pál Máténé Szőke Katalin, Szviatkó József, Altorjai István, Zsifkó József, Blonsky Józsefné Marsi Julianna, Sámóczi Józsefné Orosz Anna, Kelemen Józsefné Barka Rozália, Toldi István, Jenes Józsefné Galambosi Ilona, Felföldi Lajos, Pallos Ferenc, Nagy-Máté Jánosné Pan- csó Mária, Reith György, Pintér József, Gadányi Ferencné Schweninger Gizella, Tóth Jánosné Kardos Margit, Kis-Gadó László, Bognár József, Kováts Lajosné Tabi Erzsébet, Danyi Sándor, Kovács Sándor, Bánóczky József, Hufnagel János, Réger János, Demeter István, Hanczár István, Pre- sir Balázs, Wéber Ádámné Léber Erzsébet, Stigler János, Hártung Pé- terné Kari Ágnes, Popovics Emilné Horváth Erzsébet, Tajthi Sándor, dr. Révfalvi Gáspárné Schill Mária, Pó- csi József, Gáspár Antalné Kühl Tus- nelda, Stamm Istvánná Czigány Antónia, Katona István, Berta Józsefné Böröc Julianna, Regényi Jánosné Cserny Magdolna, Rauth József, Marosszéki István, Szabó János, Ge-ncsi jánosné Gáspár Rozália, Marosi Sándor, Nagy Rudolfné Berendi Mária, Márki Lászlóné Kiss Irén, II- csik Istvánná Danku Verona, Topor Istvánná Fekecs Mária, Kiss András, Fodor Istvánné Uzsoki Rozália, Borsos Istvánná Bajnai Verona, Sándor Mihályné Schön Ibolya, Bódis Józsefné Inczédi Klára, Villányi Istvánné Ritter Ida, Dittler Jánosné Finta Ilona, Kasza Istvánné Kuppi Lujza, Hőrtl János, Szécsi Kálmán, Harangozó Mihály, Szavai Zoltán, Ös Lajos. Nagy Sándor, Juhász Istvánné Safrányik Mária, Kovács József, Tóth József, Csődi Zsigmondné, Szlanyinka János. Balázs Józsefné Mihálovics Teréz, Schreiber Ádámné Pilári Erzsébet, Udvarácz Mihályné Milincsics Anna. Kigyósi Ferenc. Tánczos Antal, Ludvig Nándorné Feró Paula. SIKLÓS SZÜLETTEK Petkovics Drágán, Hajnal Zsuzsanna, Papp Tamás, Mátyás Péter, Gye- nis Tibor. Dömötör Mónika, Gitta Ferenc, Kótány Diána, Kosztics Krisztián, Nagy Gergely István, Weitzl Eszter, Kaiser Győző János, Bakosi Ildikó, Tóth Krisztina, Nacsa Attila, Kiss Balázs, Deák János, Béres Hajnalka, Varga Nikoletté, Müller Adrien Edit, Deli Gabriella, Mihó Beáta, Bodnár László, Sáfrán Dezső Attila, Kárpáti Henrietta, Vajda Piroska. MEGHALTAK Janics Márkné Tunya Ágota, Zakariás Antal Sándor, Lakatos Anna, Csernics Györgyné Auth Anna, Tóth Lajos, Piocza János, Károlyi Elekrfé Zakariás Emma, Katik Péterné Takács Rozália, Képíró Zoltán, Saághy Ilona Margit, Petrovics Mária, Tóth György.
