Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)
1982-02-10 / 40. szám
1982. február 10., szerda Dunántúli Tlaplo 3 Hatezer beteg war gyógyulásra Vásárhelyen Juhász Imre kisiparos — orvosok kezdeményezésére és szakmai irányítása mellett — megpróbálkozott a horribilis összegekért beszerezhető nyugati csípőprotézisek magyarországi előállításával. Minthogy ezekre az im- plantátumokra óriási igény mutatkozik Magyarországon, és az összes többi szocialista országokban is, bekapcsolódott ebbe a munkába három nagy gyár: a vásárhelyi METRIPOND Mórleggyár, a Csepeli Vas- és Fémművek, valamint az orosházi kerámiát is gyártó KAZÉP. Igazi csapatmunka folyt, amelyben a tudomány és a gyakorlat szakemberei szívós küzdelmet vívtak embertársaik gyógyítása érdekében. Olcsóbban, forintért Az elért eredményekről dr. Badó Zoltán Csongrád megye traumatológiai szakfőorvosa, a szentesi Városi Tanács kórházának balesetsebészeti osztály- vezető főorvosa a következőket mondja: — Az élettelen anyagok élő szervezetbe való beültetésével több mint 10 éve foglalkozunk. Ezt a tudományos munkát két kollégámmal, dr. Tori Gábor plasztikai és dr. Hulin István idegsebésszel kezdtük el. Előbb a koponyacsonthiányok, majd sérült csípő- és térdizületek pótlásával . kísérleteztünk. Sikerrel. Ezt a sikert még tovább növelte a Juhász Imrével való találkozás, aki előállította ezeket a protéziseket. Ráadásul forintért, a külföldi gyártmánynál sokkal olcsóbban, de azonos színvonalon, jó minőségben. Tehát eljutottunk oda, hogy ma már. mi, magyarok is elő tudunk állítani olyan kobalt alapanyagú ötvözetet, amelyet világszerte használnak, és amely — mai ismereteink szerint — legalkalmasabb egy életre szóló beültetésre. Rendelkezésünkre állnak a műanyag komponensek is, amelyeknek alapanyagát ugyan importálni kell, de belőlük gyártani tudjuk a protézisek alkatrészeit. 1980 szeptemberében kapták meg az Egészségügyi Minisztérium implantátum Bizottságától az engedélyt a kísérletezéshez. Ezután szigorú teszt- vizsgálatok következtek. Az előállított eszközök paramétereinek — statikus és dinamikus mechanikai, metallurgiai, korróziós, mikroszkópos röntgen és biológiai — meg kellett felelniük a nemzetközi szabványoknak. Ettől függött vállalkozásuk további sorsa. Az 1981-es októberi bemutatkozás sikerrel járt: az Implantátum Bizottság igent mondott. A csípőprotézist mindent szempontból kifogástalannak találta és átadta az ügyet a Traumatológiai, valamint az Ortopéd Szakmai Kollégiumoknak, amelyek novemberben kimondták: szükség van a csípőimplantátu- mok magyarországi gyártására. Jelenleg — csak Magyarországon — 6 ezer beteg ember vár erre. Emlékszem Juhász Imre géplakatos kisiparos két évvel ezelőtti mondataira: „Mindig is élt bennem a vágy, hogy képességeim szerint a lehető legjobbat nyújtsam, s valami igen hasznosat cselekedjem. Szerencsém volt, hogy sikerült rátalálnom erre a lehetőségre, és ilyen nagyszerű emberekhez munkatársul szegődnöm. Minél inkább látom munkánk eredményét, annál erősebben él bennem a továbblépés igénye ”. — Az elmúlt időszak és a jelen valóban azt mutatja: őszin• tén és nagyon komolyan beszélt, amikor legutóbb találkoztunk. Most egy újabb csodálatos segítőeszköznek, a csípőprotézisnek az egyik szülőatyja. Még mindig megszállottként? — Természetesen — válaszolja szokott szerénységével. — Ezt csak így lehet. Máskülönben az ember néha megfutamodna a sok nehézség, a bosszúságok, de főként az emberek rosszindulatú megjegyzései elől. Eszükbe sem jut, Készül a magyar csípőprotézis Egy vásárhelyi kisiparos és három nagyvállalat hogy munkaszeretet és elhivatottság is van a világon. Arra meg végképpen nem gondolnak, hogy én a fizetésemet napi 14—16 órai munka után kapom. Ebben benne van természetesen a kétkezi munkán kívül a szakkönyvek és különféle tanulmányok olvasására fordított, illetve a szállításokkal töltött idő is. — Az Implantátum Bizottság, valamint a szakmai kollégiumok döntése, miszerint az önök által gyártott csípőprotézisek minden szempontból kifogástalanok, bizonyára nagy szakmai elismerést jelentenek. De emellett más méltányolás- ban is részesült. . . — Mindig meghatóök a köszönő és hálálkodó levelek, a néhány soros írások, amelyeket a térdízületi protézises emberektől kapok és az újabb megrendelések is bizonyítják hogy a gyógyászatban sikeresen alkalmazzák eddigi találmányomat. Nagyon remélem, hogy a hamarosan gyártásra kerülő csípőprotézisekkel is sok betegen segíthetek. 1981 feb- nuárjában Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kaptam. Ez is egy újabb lendületet adott... A kisiparos és a nagyvállalatok között 10 évre szóló szerződés jött létre. — Ésszerű és gazdaságilag alaposan megfontolt közös munkáról van szó — tájékoztat dr. Mészáros Lajos, a METRIPOND Mérleggyár műszaki igazgatója. — Komoly perspektívát látunk benne. A megkötött szerződés alapján Juhász Imre a fejlesztés szakaszában dolgozik nekünk, mi pedig a háromszázon felüli megrendeléseknek teszünk eleget, vagyis a szériagyártással foglalkozunk. Az előtanulmányok után felvettük a kapcsolatot a Csepel Vas- és Fémművek Színesfém Kohászati Intézetével, ahol vállalták, hogy az általunk megadott fémötvözetet kifejlesztik. Ugyanakkor kapcsolatba léptünk az orosházi KAZÉP-pal, a protézisek kerámia komponenseinek előállítása céljából. Ezután került sor az orvosi szak- bizottságokkal a megegyezésekre. Az ügyintézés kicsit hosszadalmas volt ugyan, de eredményes. Klinikai kipróbálás — Új mellékprofilja lesz tehát a gyárnak. Milyen szervezési feladatokat vont ez maga után? — Létrejött vállalatunknál egy kisebb létszámú önálló csoport, amelynek vezetője vagyok — mondja Blaskovics Ferenc főmérnök. — Tulajdonképpen ez egy' fejlesztési csoport, amely ezután kizárólag orvosi jellegű finommechanikai munkával foglalkozik. Emellett fokozatosan alakulnak ki a gyártásvezetés szervezési, személyi és tárgyi feltételei. Többek között folyamatban van a körülbelül 30 millió forintos beruházást segítő hitelelőkészítés is. , — Tekintettel arra, hogy nagy reményeket fűzünk a vállalat új mellékprofiljához, szükségesnek tartjuk a megalapozott és viszonylag ncxjy költségű beruházást — mondta befejezésül dr. Mészáros Lajos. A nagy. horderejű munka tehát megkezdődhet. Most várják az Állatorvostudományi Egyetemről a biológiai vizsgálatok eredményeit. Addigra viszont Juhász Imrének el kell készítenie 150 darab csípőprotézist a klinikai próbákhoz. Ezek újabb véleményezésre az ORKI elé, majd pedig — első alkalommal — emberi kipróbálásra kerülnek. A „kritikus” fél év elteltével pedig megkezdődhet a szériagyártás, amely várhatóan már 1983-ban a magyar népgazdaságnak tekintélyes devizamegtakarítást eredményez. Emellett folyamatosan csökkenti az importot, és lehetőséget nyújt az exportáláshoz is. Joó Erzsébet Harmincezer nutriaprém Megduplázza prémtermelését, s az idén már harmincezer nutriaszőrmét értékesít a Sárszentmihályi Állami Gazdaság. A Fejér megyében gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzem csaknem kétezer tenyésztővel — többek között négy termelőszövetkezettel, négy állami gazdasággal és hamnincöt szakcsoporttal — tárt tenyésztői kapcsolatot, alapanyaggal látja el partnereit, s visszavásárolja tőlük a prémérett állatokat. Gazdag színválasztékot kínálnak vásárlóiknak: a legdivatosabb árnyalatú grönlandi zafírtól a kubai barnáig és a majdnem hófehérig szinte minden árnyalatot megtalálhatnak a prémeket felvásárló vállalatok: a Május 1. Ruhagyár, a Pécsi Kesztyűgyár és á Kalapgyár. a Krisztina téren Kellemetlen esemény okozott gondot tavaly novemberben sok kisgyermekes Ivov-kertvórosi szülőnek. A szokatlanul nagy esőzések következtében beázott a Krisztina téri bölcsőde tetőszerkezete, az álmennyezeti elemek iriegteltek vízzel, s terhet nem bírva, több meglazult, illetve lehullott. Baleset szerencsére nem tör1“' tént, de az épület életveszélyessé vált, s ki kellett üríteni, a 60 férőhelyes bölcsőde kis lakóit a város más helyein elhelyezni. Nem kis gondot okoz ez különösen azoknak a szülőknek, akik kénytelenek reggelente Üjmecsekaljára vinni csemetéjüket. Mire számíthatnak, mikor foglalhatják el régi helyüket a kicsinyek? Erre kértünk választ dr. Horváth Imrétől, Pécs Egyesített Egészségügyi Intézményeinek gazdasági igazgatóhelyettesétől. — A bölcsőde kényszerű, ideiglenes bezárását követően elsősorban a hibával és a helyreállítással kapcsolatos szakvéleményeket kellett beszerezni — mondta az igazgatóhelyettes. — Ez már elkészült a Dél-dunántúli Tervező Vállalatnál és az Építőipari Minőségellenőrző Intézetnél is. Ennek alapján megrendeltük a helyreállítást a generálkivitelező Baranya megyei Építőipari Vállalatnál és az alvállalkozó Országos Szakipari Vállalatnál. A bonyolítással az UNIBER-t bíztuk meg. A szokatlanul kemény és hosszan tartó tél nehézségeket okozott a munkálatok megkezdésében, de most már kedvező hírekről számolhatunk be. A BÉV a nagymértékű jegesedés ellenére is elvégezte a tető- szerkezet újbóli szigetelését. Várhatóan egy-két héten belül elvégzik az álmennyezet elemeinek pótlását. A szakemberek és a tervezők véleménye szerint, ha a KÖJÁL és az építési hatóság is hozzájárul, már- "cius elején vissza lehet vinni a gyerekeket. Ezután sor kerülhet a végleges helyreállításra, ami azonban már nem zavarja a bölcsőde nyugodt, megszokott életét. K. Gy. „A népgazdaság helyzete” A z idézőjel ne tévesszen meg senkit. Nem a népgazdaság helyzetéről akarok ironizálni. Amikor a kifejezést így leírtam, azon tűnődtem, hogy néhány éve kezdett divatba jönni ennek az emlegetése és azóta egyre sűrűbben halljuk. Nem mintha azelőtt nem lett volna helyzete a népgazdaságnak, csakhogy akkoriban „jobban ment", ezért aztán nem is emlegettük. Bátrabban költekeztünk, nem sajnáltuk magunktól — és magunkért! — a pénzt és már-mór úgy véltük, az a fajta „jóléti állam” vagyunk, ahol minden álmot könnyedén meg lehet valósítani. Aztán ráébredtünk, hogy az álmokkal csínján kell bánni, mert kiderült: mégsem futja mindenre. És kezdtük „visszafogni" magunkat. De úgy látszik, nem vettük elég komolyan a dolgokat, mert a helyzet nem javult, és ekkor kezdtünk „a népgazdaság helyzetéről” beszélni. Ma már pedig egészen odáig jutottunk, hogy nincs egy valamirevaló értekezlet, amelyen - természetesen ijesztő célzattal — el ne hangoznék a bűvös kifejezés. Valóban nehéz helyzetben vagyunk. És nemcsak mi! Keleten és Nyugaton egyaránt érződik az elhúzódó válság minden jele, csakhogy országa válogatja, hogyan birkózik meg vele. Mi úgy, hogy szolidabb terveket fogalmazunk, mellőzzük a nagyratörő célokat, elsődleges feladatunknak tekintjük az ún. alapellátás szinten tartását, esetleges szerény mértékű színvonalnövelését és általában azt, amit így fogalmaztak meg a számunkra: védeni, megtartani elért eredményeinket. Most jutottunk el az ősi népi bölcsesség igazának a felismeréséig, ami különben vezérfonal lehetett volna az ún. bőség éveiben is, és akkor talán ma kevesebbet beszélnénk a népgazdaság helyzetéről. Az ősi bölcsesség pedig: addig nyújtózzál, amíg a takarod ér. Miért is meditálok most ezen? Az imént értekezleteket említettem, amelyeken a kifejezést valamiféle sztereotípiaként szajkózzák. Ám ennél többről van szó. Mostanában tanácsülések voltak, mindenütt a helyi költségvetést, fejlesztési tervet tárgyalták, fogadták el. A bűvös kifejezés ezeken is ismételten elhangzott a jogos, de mégis elhagyott fontos helyi feladatok magyarázataként. Újfent hallva a népgazdaság helyzetének az emlegetését, rádöbbentem: oly elszántan ismételgetjük hivatkozási alapként a kifejezést, hogy már-már ébred a gyanú az emberben, miszerint talán most sem vesszük elég komolyan a helyzetet, és inkább csak a tényleges helyzet elkenéséről van szó, semmint valódi helyzetfelismerésről. Mintha kibúvónak tekintenék, a feladatok előli meghátrálás elködösítőjének, az el nem ismert tehetetlenség fölé borított lepelnek. Pedig arról van szó, hogy tényleg nehéz a helyzetünk, tényleg összébb kell húzni magunkat, tényleg kevesebbre futja (az álmokra éppenséggel nem!), tényleg kerülni kell a költséges megoldásokat. Mindez együttvéve azt is jelenti, hogy most kell felszínre törnie a teremtő gondolatnak és ahelyett, hogy minduntalan a „helyzet” fedezékébe vonulunk, azt kutassuk, hogyan lehet a kevés pénzből is sokat produkálni. Ilyenkor kell előjönni annak, amiről oly sikeresen leszoktunk: az önállóságnak. lagy-nagy leleménnyel kell most megtalálni azokat a tényezőket, amelyek eddig, a vélt jólét idején is indokolatlanul drágították az életünket, s ha ezeket megtaláljuk, talán ez is kiderül, hogy nem is kell oly sokmindenről lemondani. Olyasmire gondolok, amire itt Pécsett is rájöttek: nem feltétlenül szükséges a lakóterületi parkolókat olyan masszívra építeni, mintha óriási közúti forgalom bonyolódna rajtuk. És menny: hasonló példa lehet még! Ha ezeket, a népgazdaság helyzetével ténylegesen is összefüggő megoldásokat hirdetjük, s kevesebbet szónokolunk csak úgy általában ,,o népgazdaság helyzetéről”, máris kevésbé riasztónak látjuk a mát és a holnapot. Mert a „helyzet" kulcsa végül is a mi kezünkben van. Hársfai István Építési anyag közvetlenül a gyárból Mit jelent a vásárlónak és a TÜZÉP-nek? Üj beszerzési lehetőségről adott hírt az országos sajtó a közelmúltban: a magánépítte- tők számára egyszerűbbé, olcsóbbá válik a különféle építési anyagok vásárlása. Az új rendelkezés alapján lehetőséget kapnak az építési anyagok, szerkezetek gyártói, hogy közvetlenül üzemük telephelyén árusíthassák termékeiket magánszemélyeknek. Ez az adott üzem közelében építkezőknek lehetővé teszi, hogy olcsóbban szerezzék be az anyagot, mert annak órát nem növeli a TÜZÉP telephelyeire való szállítás költsége. Korábban is volt példa hasonló megoldásra. Például a Kavicsbánya Vállalat a Volánnal kötött szerződés alapján már tavaly is közvetlenül a bányából szállította a közeli építkezésekhez a sódert. A téglaiparnál is sok esetben a gyárból közvetlenül a felhasználás színhelyére szállították az anyagot. A nemrég napvilágot látott rendelkezés tehát nem új kezdeményezés, inkább a lehetőségek köre bővült. Az anyagok skálája kiterjed a különféle betonelemekre, gerendákra és szerkezetekre, palára, nyílászárókra. Mit jelent ez Dél-Dunántúl lakosságának? A Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalatnál megtudtuk, hogy egyelőre nem történt intézkedés a tröszt központjában arról, hogy a telephelyen intézzék a fizetést is. A Beremendi Cement- és Mészmű igazgatója, Szikszói Tibor elmondta, hogy ebben az évben még nem nyílik lehetőség a helyszíni vásárlásra, valószínűleg ennek bevezetésére csak jövőre kerül sor. A nyílászárók sem igen érintik a Dunántúl déli részén lakókat, hiszen a vásárláshoz legközelebb Letenyére vagy Csurgóra kellene utazni. Mit jelent ez a TÜZÉP-nek? Kabócs Béla, a vállalat igazgatója így vélekedett: — A vállalat forgalmát érezhetően nem befolyásolja az új rendelkezés, hiszen a mi területünkön viszonylag szűk réteget érint, a termelőüzemek közelében építkezőket. A Beton- és Vasbetonipari Művek gyáraival éves szerződésünk van, jó ha azt tudják teljesíteni. A vásárlóknak pedig gyobb biztonságot nyújt, anyagbiztosítási szerződést köt velünk, hiszen így a kért időre helybe szállítjuk a kért anyagot. S hogy végül is mit jelent ez a lakosságnak? A választ majd csak. a gyakorlat adja meg. Kurucz Gyula "í
