Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)

1982-02-08 / 38. szám

Színművész, rendező, kabaréművész Beszélgetés Koltai Róberttel Koltai Róbert és Pogány Judit a Varsói melódia két szerep­lője Fotó: Fábián József ,,A színházban én az egy­másrautaltságot szeretem a legjobban. Az egy nyelven való értést, a humort, a ba­rátságot amely nem zárja ki a legélesebb szakmai vitát a próbán, hogy aztán ezt a vitát este, előadás után pamflet formájában adjuk elő a tó algában, és az előb­bi harc ,osok a röhögéstől zokogva boruljanak össze. Ez a rajta színház Budapes­ten a rohanó élet és még sok minden miatt nem jöhet létre .. . Kaposváron ilyen színház volt, és jelenleg is ilyen van ...” — nyilatkozta Koltai Róbert színművész, ami­kor az elmúlt évadban Po­gány Judittal együtt vissza - szerződött a Csiky Gergely Színházhoz. Mindketten ke­vésnek érezték a Nemzeti Színházban kapott feladato­kat, noha szép és fontos sze­repeket játszhattak ott is. De valami hiányzott, amit csak Kaposvárott tudtak meg­találni ismét. Hogy mi ez a „valami", az sokszor, sokfé­leképp kiderült az utóbbi 10— 12 évad folyamán. De fő­képp olyankor, ha az orszá­gos figyelem egy-egy bemu­tatójuk után ide irányult. Ha­sonló érdeklődés tanúja le­hettem, amikor pécsi vendég­játékuk alkalmából fölkeres­tem Koltai Róbertét. A meg­beszélt időpontban néhány percet várnom kellett mivel a Tökfilkó előadása előtt a Stúdió '82 stábja éppen ri­portot készített vele, mint a filmkritikusok egyik ez évi színészdíjasával. A díjat egyébként a Boldogtalan ka­lap c. film epizódalakításáért kapta meg. Az előadás kezdéséig^ jut néhány percünk a beszélge­tésre. Megtudom, visszaszer- ződésük óta sok szép, érde­kes szerepet kapott, egye­bek közt az Eltört korsó Wal­ther tanácsosát; a Mórica ,grófnő és a Vig özvegy tán­cos-komikus szerepét; a Hókirálynő mesemondóját, a Varsói melódia Viktorját játszhatta el és rendezőként debütált a Szegény Dániel­ben. Ennek a sikere nyomán az idei évadban Georges Faydeau Tökíilkó c. bohó­zatának rendezésével is meg­bízták. Jelenleg a III. Richard Buckinghan hercegének sze­repére készül, s úgy érzi van esélye rá, hogy Gothár Péter rendezésében Szomory De­zső Hermelin-jében is szere­pet kap. Ez a rendkívül szé­les skála az utóbbi néhány évben több nagy sikerű rá- dióbakaré-szerepléssel is ki­egészült. Ezek hogyan szü­lettek? — Mindnek van valamilyen valóságmagva. A szórako­zott „hirdetős" tanár — kö- zépisolai emlék. „A Tisza” még főiskolai. Mindez ké­sőbb, színészkoromban ér­lelődött kabarészöveggé. — önmaga írja valameny- nyit? — Nem írom le. Rögtön­zőm, s mivel lehetnek sokan, akik már hallották, igyekszem variálni. Egyet írtam le, a te­lefonost, hogy egy poén se maradjon ki. Nem is sike­rült úgy, mint a többi... — A Varsói melódia sikere hogyan született? — Még a Nemzetiben, a szovjet dráma hete alkalmá­ból terveztük, azután a be­mutatóból nem lett semmi. Egy év múlva Babarczy Lász­ló rendezésében mutattuk be Kaposvárott. Másfél éve mű­soron van, és változatlanul sokfelé hívnak bennün­ket . . . Valentyin Zorin lírai játé­kának sikere nyilván abban rejlik, hogy csakis két nagyon rátermett színészre hangolva lehet a varázsát megterem­teni. Koltai Róbert és Pogány Judit előadásában ma este a „Hétfő esték”-sorozat kereté­ben láthatjuk a Varsói meló­diát, a Ságvári Művelődési Házban. W. E. Színház- és hangverseny­terem épül Komién Levélváltás a hazai társulatokkal A tervek szerint a bányász­napon avatják Rekordévei zártak, rekordévei várnak Egyedülálló újítások a POTE-n Mobilizálható inkubátor­fertőtlenítő és társai Szinte valamennyi hazai ne­ves színházunkat felkereste Páll Laios, a Komlói Művelő­dési Központ igazgatója: vál­lalnak-e fellépést a komlói színházteremben? A válaszok kedvezőek. A budapesti Tháliá- tól a kaposvári társulatig egy sor színész jelezte, szívesen be­mutat egy-egy produkciót az új komlói színházteremben. Az előzetes ígéretek hamaro­san izgalmas előadásokban va­lósulnak meg, s egy olyan lé­tesítményben, ahol a legigé­nyesebb társulatnak is rendel­kezésére állnak a kor színházi igényeit tükröző technikai be­rendezések. S ami a bányász- város lakóinak a legfontosabb, végleges teret kapnak a zenei programok. A filharmóniai ren­dezvényeken kívül otthont te­remthetnek a komlói kórusok­nak, a kétévenként megrende­zendő Kodály Zoltán Kórus­fesztiváloknak — a VI. országos seregszemlét jövőre már itt hir­detik meg —, s *iz úttörőzene­karok megyei versenyének. Lehet, hogy megfordulnak a színházjáró buszok? A kom­lóiak eddig rendszeresen láto­gatták a pécsi bemutatókat, ha sor kerül a Nemzeti Színház felújítására, p bányászváros színháza állandó otthont ad­hat a pécsi társulatnak is. Az már biztos, hogy legalább hetente egy alkalommal lesz Komlón színielőadás, amelyek­re bérletet is adnak majd. A pécsi színházzal már most, a technikai, befejező szerelések kezdetén együttműködnek az építők, mert a pécsiek gazda­sági és technikai szakértői ta­nácsadók az építkezésben. A kitűnő műszaki adottságok má­sik záloga pedig az, hogy rendkívül szervezetten koordi­nálják az építkezés minden menetét: a Tolna megyei Épí­tőipari Vállalat valamennyi al­vállalkozója naprakészen felké­szült a befejező szakipari mun­kákra. A hangtechnikai be­rendezéseket működtető villa­mosmérnök például részt vesz májusban a berendezések sze­relésének irányításában is. A tervek szerint bányászna­pon avatják a komlói szinház- és hangversenytermet, amiről nem lehet anélkül szólni, hogy ne említsük meg: a bányászvá­ros lakói ötmillió forinttal já­rultak hozzá a megvalósításá­hoz. A reprezentatív létesít­mény építését gondos tervező- munka előzte meg, hiszen már a hatvanas évek végén felve­tődött, Komlón szükség van a zenei és színházi élet fellendí­tését szolgáló épületre. Akkor az volt a kérdés: aprózzák-e szét a pénzeket lakóterületi klubokra, avagy koncentrálják az erőket egy központi műve­lődési intézményre? A város vezetői tapasztalatokat szerez­tek Szolnoktól Kazincbarcikáig, egy sor, Komlóhoz hasonlóan fejlődő városban, s végül a művelődési központ megvalósí­tásában döntöttek, a város la­kóinak egyetértésével. Még korai lenne beharan­gozni a nyitó előadás prog­ramját. Amit már most el­mondhatunk, a színházterem­mel egy időben avatják fel Me- locco Miklós szobrászművész József Attila-oltárót, amely a színházi galériát díszíti majd. A bútorok, a berendezések Uherkovich Ágnes belsőépítész munkáját dicsérik, az épület terveit a Kistelegd. István ve­zette építészcsoport, a Dél-du­nántúli Tervező Vállalat mun-, katársai készítették. Több sikeres, országos beve­zetésre is javasolt újítást mond­hat magáénak a PÓTE kórház­higiénés csoportja. Ök hár­man, Sipos Sándor higiénikus, Gelencsér Ferenc technikus és Éva Béla géplakatos azonban nem tud nyugodtan ülni a ba­bérokon. Legutóbb olyan be­rendezést konstruáltak, amely­ből csak ez az egy van az or­szágban, de a nemzetközi szakirodalom sem említ ha­sonlót. Az újítás neve: mobi­lizálható fertőtlenítő kamra. Az ötletet az adta, hogy nem volt eddig megoldott az inku­bátorok sterilizálása. Az amúgy is zsúfolt hazai kórházakban nehéz és igen költséges lenne kialakítani egy stabil fertőtle­nítő kamrát mindenütt, ahol erre szükség van. A központi sterilizálókba való szállítás sem megoldás, mert több, egyéb probléma mellett az a veszély is fennáll, hogy a moz­gatás következtében könnyen megsérülhet az érzékeny be­rendezés. Marad tehát a lehe­tőség, hogy a fertőtlenítőt kell a kívánt helyszínre szállítani. Ezt oldották meg ők hárman, mégpedig teljes sikerrel. Az Egészségügyi Minisztérium újí­tási bizottsága elfogadta a ké­szüléket, s a hatásvizsgálatok eredménye alapján országos bevezetésre javasolta. Az új konstrukció kezelése, mozgatása egyszerű, működése minimális zajjal jár, tehát a betegeket sem zavarja, ezenkí­vül kiküszöböli a formaldehid­gázzal való fertőtlenítéssel já­ró kellemetlen szaghatást. Mint az újítók elmondták, ez a konstrukció egy nagyobb gépcsalád, alapja lehet. Kisebb módosításokkal meg lehet ol­dani a bébimatracoktól kezd­ve a lélegeztetőkészüléken ke­resztül szinte bárminek a ste­rilizálását, amelyet formalde­hidgázzal végeznek. Jelenleg az egyetlen ilyen készülék a Gyermekklinika perinatális centrumában működik. Ugyancsak ők dolgozták ki azt a konténert, amely a steril anyagok szállítására alkalmas. Ezzel egyszerű módon, teljesen zárt környezetben történik a steril anyagok ki- és berakodása, szállítása. Ez a konténer már naponta közlekedik a szülészeti klinika és a központi sterilizáló között. Jelenleg a fecskendők gépi mosásának megoldásán fáradoznak. Sikereik feletti örömüket azonban egy megoldatlan kér­dés árnyékolja be. Nem talál­tak eddig vállalkozót a külön­féle konstrukciók nagyobb szé­riában való gyártására. Pedig akár egy szövetkezetnek, vagy kisipari társulásnak bizonyára megérné.- K. Gy. Az igali gyógyvíz története olyan, mint a többi dél-dunán­túli gyógy- és termválvízé. Ola­jat kerestek, és 651 méter mé­lyen 71 fokos meleg vizet talál­tak. A kutat lezárták. 1947-ben sem pénz, sem igény nem volt még a meleg vizű fürdőré. 1964-ben a községi tanács hoz­ta létre az „ősfürdőt”. Két me­dence meg egy kis falatozó ké­pezte a fürdőtelepet. Azután — mivel a jó víznek sem kell rek­lám — gyorsan híre szállt az igali gyógyvíznek. (A jódos, fluoros, sós vizet időközben gyógyvízzé nyilvánították). Meg­indult a reumások, mozgás- szervi betegek, a nőgyógyásza­ti problémákkal bajlódók, és az ivókúrára érkező gyomor- és nyombélfekélyesek,. hörghuru- tosok áradata Igalra. A fürdőt fejlesztették. Ma kilenc meden­ce üzemel. Két fedett medence csak gyógyvízzel, két nyitott gyógy- és hidegvíz-keverékkel, egy uszoda, egy 184 köbméte­res vízforgatóval ellátott és há­rom gyermekmedence. A fürdő körül pedig több mint négy­száz nyaralóház épült. Az igali villanegyed. Miért nem lett Igáiból egy somogyi Zalakaros, vagy Bük­fürdő? Valószínű csak azért nem — mondja Pozsár Sándor fürdővezető —, mert a községi tanács nem tudott nagyszabású beruházásokba kezdeni. 1980 óta a Dunántúli Regionális Víz­mű és Vízgazdálkodási Válla­lat a fürdő gazdája. A nagy- vállalat keretében, úgy tűnik, biztosítva lesz a fejlődése. Nagy beruházásokra persze ma sincsenek meg a lehetősé­gek, de a fürdő kulturáltságá­nak, színvonalának emelésére találnak módot. Erre szükség is van, hiszen a látogatók száma Szépítik az igali fürdőt A balatoni üdülők is felfedezték Igáit hétköznaponként - természete­sen a főidényben - 1500-2000, vasárnaponként 4-5000 volt. Szeptemberben már 210 000 vendéget tarthattak számon, többet, mint a megelőző teljes évben. A vendégek 30-35 szá­zaléka külföldi. A Balaton 40 kilométernyire van, és tény: di­vatba jött az ott nyaralók kö­zött az igali kirándulás. Termé­szetesen az Igaion nyaralók száma is jelentős. A kemping két moteljében a fizetővendég­szobákban több száz szállás­hely van. Sajnos,, ezek nem fűt­hető szobák, így télen a for­galom naponta 25-30 látoga­tóra zsugorodik. Az idei nyár vendégeit már várja majd néhány új dolog Igaion. Az áfész új pavilonsort épít, amit május 1-én nyitnak meg. Megkezdik a meglevő medencék korszerűsítését és novemberre az új bejárati épü­let készen áll majd. Új játékok is kerülnek ki a 44 000 négy­zetméteres strandterületre. Maxi-sakk, pingpongasztalok, árnyékot nyújtó terefere-sátrak. Nemrég egy 52 fokos vizet adó termálkutat is fúrtak a fürdő területén. Az idén annak a vi­zét is bekötik. Hozama biztosít­ja a mindennapos vízcserét. A távlati tervekben szerepel a jelenlegi két fedett, és a meglevő két nyitott gyógyme­dence egységes fedett komp­lexummá való alakítása. Várha­tóan az ötéves terv végére ké­szül majd el a medencék be­fedése. A további fejlődés előtt azon­ban az nyitná meg az utat, ha mielőbb elérnék a „gyógyfür­dő" rangot. Ehhez persze az orvosi ellátást kellene biztosí­tani, meg kellene oldani a für­dő csatornázását. Nem elérhe­tetlen célok ezek sem. Hiszen az igali fürdő még úgymond gyermekkorát éli . . . Kurucz Pál G. M. Komló egyik büszkesége lesz az új létesítmény

Next

/
Oldalképek
Tartalom