Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)

1982-02-06 / 36. szám

Gazdasági munkaközösségben Kettőszázhúsz vagon fcomposztot készítenek ebben az évben a Pécsi Állami Gazdaság üszögpusztai üzemében — Szokolai István felvétele — Az ÉPGÉP mohácsi gyárában nyolc szakmunkás már tavaly nyáron azon gondolkodott, hogy az új kisvállalkozási for­mák közül melyiket is válassza. Még a kollégák is furcsállták a szándékukat. Ettől függetle­nül a nyár végére, jócskán a vállalkozási lehetőségek, jog­szabályok megjelenése előtt összeállt a vállalkozók közös­sége Horkai József és Kálóczy László szakmunkások vezetésé­vel. Őszre bátorítok, tanácsot osztogató jóbarátok is akadtak, és most már az egész gyár Magas a mérce a Pécsi állami Gazdaságban Minden eddiginél nagyobb nyereség elérésére készülnek A Pécsi Állami Gazdaság határozottan lendületben van. Ot esztendővel ezelőtt mély­pontról indultak, tavaly pedig fennállásuk legnagyobb nyere­ségét könyvelhették el. Az im­már félmilliárd forint termelési értéket létrehozó gazdaságban soha nem volt 30 milliós nye­reség. S az idén még erre is rátesznek ötmilliót, jóllehet a körülmények, a közgazdasági feltételek nehezebbnek Ígér­keznek. Hogyan boldogulnak? Év eleji tanácskozásukon ehhez adott átfogó programot Cser László, aki öt éve vezeti a gazdaságot. A Pécsi Állami Gazdaságnál sincs másként: kevesebb ráfor­dítással kell nagyobb ered­ményt hozni. Megoldhatatlan feladat? A napjainkban mind sűrűbben hangoztatott felisme­rés tudatában nem megoldha­tatlan. Eszerint: amikor a gazdálkodásban szűkösek az anyagi lehetőségek, fordítsuk figyelmünket az emberi ténye­zőre, mint végső erőforrásra, amivel saját lábán megállhat a gczdálkodó egyén és közösség. Cser László igazgató program­adó beszédének legfőbb mon­danivalója fs erre rímelt. így fogalmazott: — Vállalkozókra, menedzse­rekre van szükség a mi gazda­ságunkban is. Mi a jellemzője a menedzser típusú vezetőnek? A rendkívül újító, kezdeménye­ző készség, találékonyság, ön­állóság és felelősségvállalás. Más szóval, ha nehézség, aka­dály támad, a menedzser első­sorban saját erejéből igyekszik azt elhárítani. Vállalva a fele­lősséget, önállóan dönt, s meg­tesz mindent, hogy az akadá­lyokat elhárítsa. — A menedzsernek jó köz- gazdasági érzékkel kell rendel­keznie. Pontosan kell tudnia, mi okoz veszteséget és miért. Pon­tosabban: mit kell tennie a költségek csökkentése, illetve a jövedelem növelése érdekében az adott helyzetben. Ha az elő­zetes számítások eredménnyel kecsegtetnek, vállalni kell a kockázatot is. Szükséges a jó tájékozottság. A piac ismerete, mit keresnek, mi az eladhatat­lan. Ismerni kell a távlati lehe­tőségeket, s ezekre előre felké­szülni. A piaci viszonyok rom­lása esetén meg kell találnia a veszteségek csökkentésének módját. A menedzsertípusú ve­zetőnek tehát jó termelési és kereskedelmi szervezőnek kell lennie. íme, az anyagi erőforrások szűkében, fokozott figyelemmel az emberi tényezőre, ilyesfajta új befektetést, ha tetszik szel­lemi beruházást tervez a Pécsi Állami Gazdaság. A vállalkozói szellem kibontakozásához pedig igyekszik nagyobb teret, önálló­ságot, érdekeltséget teremteni. Ebből a szempontból újdonság, hogy oz idén bevezették az ön­elszámoló rendszert. Ezzel a költséggazdálkodás az üzem­egységekben teljesen újszerűvé válik, s a megtakarítások a dolgozók borítékjában is meg fognak mutatkozni. Nem min­den előzmény nélkül vezették be az önelszámoló rendszert. Tavaly már sikerrel alkalmaz­ták egy-egy területen a vállal­kozói szerződéssel végzett mun­kát. Az eredmény: nőtt a vál­lalkozó dolgozók jövedelme, gyorsabban és jó minőségben készült el a munka — a kom- posztüzem, a tetőszerkezet, az önetetők. Ezt a gyakorlatot ter­mészetesen folytatják. A nagyobb érdekeltség meg­teremtése irányába mutatnak azok a kezdeményezések is, me­lyeknek eredményeként a gaz­daság dolgozói többletmunka fejében többletjövedelmekhez juthatnak. Az elmúlt évben a gazdaság is megkezdte a te­hénkihelyezéseket, a bikahizlal- tatást a háztájiban. Lehetővé tették a gyümölcsök részes sze­dését is. Az idén a Baranya megyei ÁHatforgalmi és Hús­ipari Vállalattal készülnek együttműködési szerződést köt­ni, ennek eredményeként fog­lalkoznak a hizókihelyezés le­hetőségével dolgozóik részére. Mindamellett, ha a fejlesztési pénzeknek szűkében is van­nak, eszközökben is tovább gyarapodik a Pécsi Állami Gaz­daság. Elsősorban ott fejleszte­nek, ahol a hozam gyorsan megtérülni látszik. Pillantsunk először üszögpusztára, ahová az elmúlt év végén költözött ki a gazdaság központja, üszögöt ebben a tervidőszakban komp­letté kívánják tenni. Itt van a javítóbázis jelentős része, amit tovább bővítenék, tanműhelyt is kialakítva. Tavaly készült el a gombakomposztüzem. üszögön alakítják ki az idegenforgalmi bázist, még az év első felében fölépítik az új konyhát, s meg­felelő éttermet alakítanak ki. A komposztüzem mellett levő lakásokat tavasszal felszámol­ják, s a későbbiekben ez lesz a sorsa a szálló melletti régi, elavult sorháznak is. Danicon bővítik a műhelyt, Szentkúton befejezik, Gyula­pusztán megkezdik az állatte­nyésztő-telepek korszerűsítését. Csokoládé-pusztán energiata­karékos, olcsó hizlaldák építé­sét, a meglévő istállók felújítá­sát tervezik. Szilágyon május végére elkészül a KISZ-tábor. Ezenkívül gépek és autóbusz beszerzését tervezik. A gazdaság az idén Pécs élelmiszer-ellátásában még je­lentősebb szerepet kíván vállal­ni. Ezt szem előtt tartva Szilá­gyon bővíteni kívánják vógó- hídjukat, s jobban ellátni hús­áruval boltjaikat. A komposzt­üzem elkészültével nagy remé­nyeket fűznek a gombatermesz­téshez. Arról van szó, hogy a háztájit is ellátják komposzttal, s az ott termesztett gombát fel­vásárolják. Az érdeklődés óriási. A gazdaság egyébként az idén már 200 tonna gombát termeszt, s ebből 10 millió fo­rintnyi árbevételre számít. Most már nemcsak Pécs ellátására, de a gomba konzervipari fel­dolgozására is gondolnak. Miklósvári Zoltán Naponta más terméket gyártanak A siklósi láncgyár országos igényeket elégít ki Az első kísérlet után feladom. Hiába fordítom meg a soron lévő láncszemet és tartom a hegesztőpofákhoz, hiába húzom meg a feszítő kart és nyomom a végén lévő gombot. A lánc­szem két vége szikrákat vetve felizzik. - Megy ez - gondo­lom magamban. Visszanyomom a kart. Aztán mit látok? Nem záródott össze a két vég. — Nekem már jobban megy — mosolyog az automata he­gesztőgépnél „inaskodó” Ka­tona Istvánná. — Január köze­pétől tanulom ezt a műveletet, igaz, még gyakran reped a lánc nekem is. A hatalmas csarnokot betölti a gépek zaja. „Oktatóm” röp­ke két hét alatt megszokta. A munkájára figyel. — Tetszik és elég könnyű — mondja. Sorolja: két hónap a tanuló­idő, az alatt 9,10 az órabére. Igyekszik, hogy mielőbb bele­jöjjön. Teljesítménybérben a háromezret is megkeresheti. Mellette Lukács Józsefné, áp­rilisban lesz három éve, hogy elhelyezkedett a Lánc- és Ko- vácsoltáru Ipari Szövetkezet siklósi üzeménél. — Csomózott láncfűzőgépen dolgoztam, decembertől kerül­tem át a lánchegesztő géphez. Itt összejön a havi háromezrem is. Ha 38-as huzalból készítek láncot, akkor műszakonként 73 kiló a normám. — Ez hány láncszem összehe­gesztését jelenti? — Még nem számoltam ... Baranovszky Ottó művezető zsebszámológéppel segít kielé­gíteni kíváncsiságomat: — Több mint 12 000 szem. Ha ennyit hoz átlagban, az 18,25 forintos órabérnek felel meg. Hajtani kell, de megéri ... Ez igaz. Ahogy elnéztem a géphegesztő asszonyokat, gyor­sak, magabiztosak. Az üzemnél három éve dol­gozó Mózes Istvánné a hat ma­tuzsálemi korú láncfűzőgép gazdája. — Ezek az öregek együtt so­sem mennek, rengeteget kell őket javítani — sóhajt, s máris leállítja, mert az az egyik sze­met kihagyta. Figyel, leállít, in­dít. Olajos kézzel hol a lánc­cal babrál, hol a gép alkatré­szei között tesz vesz csípőfogó­val, csavarhúzóval, villáskulcs­csal. — Eléggé kikészíti a csukló­mat. Meg az örökös figyelem, a zaj is fáraszt. A művezető: — Idén a hat gépből a két legöregebbet kitesszük. A tmk- sok remélhetően még fel tud­Munka közben az egyik nagy teljesítményű láncfűzögép Läufer László felvétele jók újítani. Gépet, legyen az bármilyen kiszolgált, nem dob­hatunk ki. Kell a lánc. Terveink szerint két láncfűző és egy cso­mózott láncfűző automatát ál­líthatunk néhány hónapon belül üzembe. A nagycsarnok, a tmk-mű- hely, a préssufni, — ahol 100 tonnás nyomással sajtolja, pe- remezi bérmunkában a lengés- csillapító alkatrészeket a prés gépóriás —, a láncfényező gé­peit nézve mintha réges rég megállt volna az idő. Köztu­dott: nálunk alacsony szinten van a termelékenység. Ilyen gépparkkal — nem is csoda. Siklóson a lapos folyóláncot — ez a hegesztett - négy, a csomózott láncokat hét méret­ben készítik. Aztán a szerelt láncok: a hatféle pányvalánc, a 3 méretben gyártott marha­lánc, a kétlovas tartólánc, az istrángláncok, a csatok és a horgok, a karikák, a forgók. Ha nem lenne ez az üzem, egysze­riben lánc nélkül maradna a mezőgazdaság. Tavalyi tervük 12 millió volt. Félmillióval lemaradtak. Hogy miért? Elsősorban alapanyagel­látási gondok miatt. A tavalyi negyedik negyedévre jó előre megrendelt alapanyagot a Sal­gótarjáni Kohászati üzemek most januárban küldte — de csak részben. A java, 18 tonna megérkezett, a hiányzó 4 ton- . nányi huzalról még ottjártunk- kor — január 27-é‘n - sem tud­tak.- Van, hogy naponta válta­nak át más-más termékre, asze­rint, hogy milyen alapanyagunk van még raktáron - mondja a csoportvezető. - Vagy, előre dolgozunk abból, amire éppen nincs ugyan megrendelésünk, de van anyagunk. December elején az üzem mikrobuszával karamboloztak a Pécsről kijá­rók - heten még mindig táp­pénzen vannak. Ez is kiesést jelentett. De a tervlemaradást az anyaghiány okozta. Az ez évi termelési értéküket 13 millióban állapították meg. Rajtuk nem múlik .. . A nagycsarnokban szikraeső, sistregés, munkazaj. Az egyik munkaasztalnál két nő készíti a bikaorrkarikákat. Ez a leg­több kézi munkát igénylő ter­mék. Kauzamár Irén és Mátyás Jánosné a gépi sodráson kívül mindent maga csinál géppel, de leginkább kézi erővel. Hogy készül a bikaorrkarika?- A géppel sodort anyagot elvágjuk, jön a ferdevágás, az egyenes vég fúrása, süllyeszté­se. . . sorolja a három és fél éve itt dolgozó Kauzamár Irén. Alig győzöm felírni a műve­leteket, összesen 13 sorakozik a jegyzetfüzetemben. A szere­lés utáni igazítás már csak rá­adás. Mindenki elismeri, hogy ez a termék valamennyi közül a legbonyolultabb, a legnehe­zebben elkészíthető. És a leg­több fizikai erőt igényli.- Érezzük is a kezeinket. És ezért a munkáért alig kerestünk most kétezer forintnál többet — fakadnak ki. A vezetőik megnyugtatnak. A két nő még nem keresett há­romezer alatt havi átlagban. Most kerültek át magasabb normakategóriába, azaz a ko­rábbi 12,50 helyett 15.10 a bér- kategóriájuk. Ha hozzák a nor­mát.- Hogy kerestek most mégis kevesebbet? - értetlenkedem. A válasz elég tömör: „Ennyit termeltek ..." Kis üzem, mindössze 65 dol­gozóval. Országos igényeket elégítenek ki. Kell a lánc. Murányi László nekik drukkol, hogy tényleg sikeiüljön a tervük. Először kisszövetkezetet akar­tak, de aztán úgy döntöttek, hogy önálló gazdasági munka- közösség lesznek, mert ennek egyszerűbb az adminisztráció­ja, az irányítása, nem kell pél­dául elnök. Elég másodállás­ban egy adminisztrátor a „pa­pírmunkák” elvégzésére, míg oz anyagbeszerzőt egymás kö­zül jelölik ki. Az elindulás egyik legfonto­sabb alapfeltétele a nagyfokú , bizalom, amelyet a hosszú évek óta tartó jóbarátság, a munka­helyen oz egy csapatba tarto­zás erősített meg. Erkölcsi tő­kének is nevezhetnénk ezt a pszichés tényezőt. De az sem közömbös tény, hogy mindnyá­jan fiatalok, 25—35 évesek, egy kivételével helybeliek, vagyis mohácsiak. Egy másik fontos momentum, hogy kitűnő szak­munkások, a gyári kollektíva szakmai elitjéhez tartoznak és személyenként 2, sőt 3 szakmá­ban is jártasak. Van köztük la­katos, hegesztő, autóvillamos­sági szerelő, esztergályos, gép­szerelő, géplakatos is. De nem jelent problémát a mostani munkahelytől való elmenetel, hisz a vezetés támogatja őket, olyannyira, hogy a későbbiek­ben bedolgozó partnerként számít a munkájukra, sőt, ha csődbe jutnának, a gyár vissza­fogadja őket. Igazi, sőt súlyosnak is tűnő gond a pénzhiány, ugyanis az eddig összejött 100-120 000 fo­rint kevés, ami a személyenkén­ti 15—20 000 forintból tevődik össze. Még legalább három­szor ennyire lenne szükség az alapításhoz, pedig együtt már a géppark, amelybe mindenki hozza majd a ynaga gyártotta- vásárolta gépet, így például a gyorsdarabolót, asztali fúrógé­pet, sarokköszörűt, esztergapa­dokat, hegesztőtrafót. De a közös telephely kialakítása jócskán késik. A kivitelezéséhez szükséges tőke beszerzésével kénytelenek várni, ugyanis ed­dig nem tisztázódott, hogy egy jövendőbeli önálló gazdasági munkaközösségnek miként is hitelezhet az OTP. Azonban hosszú ideig nem topoghatnak egy helyben, mert az áprilisi kezdésig fel akarják építeni kalákában a kölkedi tanácstól biztosított telken a korszerű gépműhelyt, telephe­lyet. (Ezért cserében a község­ben fémipari szolgáltatást nyúj­tanak, így egyebek között me­zőgazdasági gépeket, autókat szerelnek, zárat javítanak, ka­put, kerítést készítenek stb.) Ha mégsem jutnak pénzhez a fenti formában, akkor hárman kisipart váltanak ki és így sze­mélyenként biztosítva a száz­ezer forintos hitel. Mivel akarnak foglalkozni? Egyebek között vasszerkezeti munkát vállalnak gyáraknak, tsz-eknek a helyszínen. Saját termékkel nem kísérleteznek, de újításokat, találmányokat szíve­sen kiviteleznek, ha erre meg­bízást kapnak. A jelenlegi átlagkeresetük személyenként 4000-4500 fo­rint, amelyet meg akarnak dup­lázni és akkor hamarosan meg­térül a félmilliós befektetés. Ehhez egyébként arra sincs szükség, hogy naponta többet dolgozzanak nyolc óránál, ha ez az dő valóban fegyelmezett, kitűnő minőséget produkáló munkát takar majd. Mindnyá­jan azt hangoztatták,, hogy biz­tosak a kockázatos vállalkozás sikerében és szó sem lehet ku­darcról. Csuti János HÉTVÉGE 5. II nyolc legjobb szakmunkás terve

Next

/
Oldalképek
Tartalom