Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)
1982-02-05 / 35. szám
1982. február 5., péntek Dunántúli napló 3 emelkedett a munkahelyi balesetek száma fl figyelemmel, felelősséggel senki sem takarékoskodhat 149 ellenőrzés baranyai üzemekben, vállalatoknál — Nem veszélytelen technológia. Volt olyan baleset is tavaly, hogy a széllökés meglódította a panelelemet, s a fogadó épitőmunkás két emelet magasból ugrott le előle. Lábtöréssel megúszta. Lehet pályázni A lakóhelyi szabadidő-töltés feltételeinek javítása A KISZ Központi Bizottsága, az Állami Ifjúsági Bizottság titkársága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa pályázatot hirdetett a lakóhelyi szabadidő, töltés feltételeinek javítására. Közösségi kezdeményezésre hívják fel a tanyák, a társközségek, az aprófalvak, a kisközségek fiataljait, KISZ-szervezeteit, ifjúsági klubjait, ifjúsági brigádokat a lakóhelyi művelődés, sportolás, szórakozás feltételeinek megteremtésére, javítására. A pályázat útján a központi ifjúsági alapból elnyerhető támogatással azokat kívánják segíteni elképzeléseik megvalósításában, akik aktív részvételt vállalnak községük, közösségük és saját maguk érdekében a lakóhelyükön e feltételek megteremtésében, a különböző tevékenységi formák megvalósításának szervezésében, a fiatalok mozgósításában. A pályázók feladata, hogy jellemezzék településüket, körvonalazzák mi az elképzelésük lényege, és annak megvalósítása hány fiatalt érint, kik támogatnák szándékaikat és milyen módon, tervük valóra váltásáért, illetve a majdani működés során mit vállalnak saját erejükből, és milyen segítséget kérnek a célok megvalósításához. A beadási határidő 1982. április 30. a legjobb pályázatok megvalósításához elnyerhető maximális összeg: 100 000 forint. A pályázatokat pontos címmel ellátva a megyei tanács vb. ifjúsági titkárához kell beküldeni. A döntésről valamennyi pályázó 1982, július 15-ig írásos értesítést kap. A pályázatok előkészítéséhez segítséget adnak a megyei művelődési központok, a KISZ és a Hazafias Népfront illetékes területi bizottságai, illetve szervezetei. Mozgó vasúti kocsik között átmászott rakodás közben és a szerelvény a rámpához nyomta; védőszemüveg nélkül köszörült és szikra pattant a szemébe; felbillent a gondatlanul felállított állványzat s a kőműves a lábát törte; víz, vagy szesz helyett tévedésből rozsdaoldót, formaldehidet ittak . . . Csak néhány kiragadott példa a tavalyi év Baranyában történt munkahelyi baleseteiből. Mivel összesítésük, értékelésük központilag, a SZOT Tudományos Kutatóintézetében történik, s most egy kicsit késve, a teljes baranyai összképről nem lehet még pontos adatokat közölni, ám a részeredményekből 1981 első féléve után már arra lehet következtetni, hogy országosan és megyénkben is nagyon megugrott a munkahelyi balesetek száma. Néhány jellemző és figyelmeztető adat a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa munkavédelmi osztályán nyilvántartott statisztikából egyes szak- szervezetekre vonatkozóan: HVDSZ (tanácsi ipar és építőipar) 1980-ban 243 üzemi baleset, 1981-ben 365, KPVDSZ (kereskedelem és vendéglátás) 1980-ban 314, tavaly 541. Megtorpant a halálos kimenetelű üzemi baleseteknél az utóbbi néhány évben tapasztalható kedvező folyamat, amikor évi 35-ről 1980-ra 15-re csökkent a számuk. Tavaly 27 halálos végű munkahelyi baleset történt megyénkben. Igaz, ezt az adatot nem lehet elhamarkodottan összehasonlítani a tavalyelőttivel, hiszen 1981-ben már munkahelyi balesetnek számítottak a munkahelyre és a munkahelytől való közlekedés során történt balesetek is, s ezekből 1—1 volt halálos végű. Ezzel együtt is eggyel több halálos üzemi baleset történt tavaly, mint 1980-ban. (A különösen veszélyes munkahelyeken, a Mecseki Ércbányánál 5, a Mecseki Szén. bányáknál 4.). A munkahelyi balesetek váratlanul magasra emelkedő számának okait kutatva, óhatatlanul felmerül a kérdés: most, • mikor sok minden a takarékosság jegyében zajlik, a munkahelyeken a munkavédelemre fordított összegekkel is takarékoskodtak? Hegedűs Miklós, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa munkavédelmi osztályának felügyelője egyértelműen cáfolja ezt a feltételezést: — Az első félév meghökkentően szomorú baleseti statisztikája után megszigorítottuk az ellenőrzéseinket, s számukat is alaposan megnöveltük. Sehol nem tapasztaltunk olyant, hogy a munkavédelmi kiadásokkal takarékoskodnának, vagy hogy a munkavédelem technikai színvonala nem felelne meg a követelményeknek. Sehol nem kel. lett gépet, üzemet, üzemrészt ilyen ok miatt leállítani, amire a korábbi években volt példa. Inkább a figyelemmel, a fegyelemmel, „takarékoskodtak" a legtöbb helyen. A munkahelyi balesetek ilyen mértékű növekedésének okait most elemezzük, s a tavasz folyamán ezt a témát megvitatja az SZMT elnöksége is. Vizsgálnunk kell hogy a közlekedési balesetek milyen részt képviselnek a munkahelyi balesetek körében, s azt is, hogy milyen szerepe van a baleseti táppénznek, amely az átlagbér 100 százalékára emelkedett tavaly. Valószínű, hogy a legfőbb ok mégis a figyelem csökkenése a dolgozóknál és a munkahelyi vezetőknél egyaránt. Ennek magyarázata lehet, hogy a tavalyi év az új ötéves tervciklus első éve volt, és ez sok helyen elvonta a figyelmet a munkavédelmi feladatokról. — A munkavédelmi felügyelőség ellenőrzései milyen eredménnyel jártak? — Száznegyvenkilenc ellenőrzést tartottunk, s ebből az államigazgatási eljárás keretében 55 esetben hoztunk munka- védelmi határozatot a munka- védelmi hiányosságok megszüntetésére, három alkalommal, kiJ' rívó esetekben szabálysértési eljárást indítottunk munkahelyi vezetők ellen, kevésbé súlyos esetekben, 29 munkahelyen figyelmeztetéssel éltünk. — 149-ből 87 munkahelyen ki- sebb-nagyobb munkavédelmi hiányosságot tapasztaltak, vagyis valamivel több, mint minden második ellenőrzésnél. Elég rossz arány. Mit tervez a munkavédelmi felügyelőség, annak érdekében, hogy a baleseti statisztika lényegesen kedvezőbben alakuljon? — Feladatainkat, törekvéseinket három csoportra lehet osztani: segíteni kell megismertetni az új munkavédelmi jogsza-, bolyokat, mert az utóbbi években sok lényeges változás történt a szabályozásban, s ez a folyamat még nem zárult le; fokozottabban figyeljük a vállalati szociálpolitikai tervek alakulását, s ezen belül a munkavédelemre fordított kiadásokat; fokozzuk a tervszerű, más szervekkel összehangolt megelőző célú munkavédelmi ellenőrzéseket Abból kell kiindulnunk, D. I. Az emberek nem szeretik a merev, szögletes dolgokat Lukics József, a Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezetének megyei titkára 14 évi szak- szervezeti munka után nyugdíjba vonult: — Ennek csak elégséges feltétele volt az, hogy elértem a nyugdíjkorhatárt. Ettől még maradhattam volna egy-két évig, de úgy éreztem, eddigi tevékenységem logikus folytatása csak az lehet, ha átadom ezt a munkát, másnak, fiatalabb- nak. Bár mondtam neki, átadom, ami átadható, de mindent nem, mint ahogy minden ember egy, a maga egyéniségében. Ebből az is következik, hogy minden embernek más a munkastílusa, nem lehet, s nem is szabad a másokét utánozni. Ki kell alakítania mindenkinek a magáét. Jól sokféleképpen lehet dolgozni. — Soha nem tartottam magam csalhatatlan, mindenhez értő embernek. Az én munkastílusomra ezért az volt a jellemző, hogy mindig igényt tartottam mások véleményére, javaslataira. S az is hozzá tartozott, hogy jó kapcsolatban legyek a politikai, társadalmi, gazdasági vezetőkkel éppen úgy, mint a dolgozókkal. Bár biztosan vannak, akik legalább úgy várták, hogy nyugdíjba menjek, mint én — ha nem így lenne, talán még haragudnék is magamra. — Senkinek sem kell bizonygatni, hogy milyen jelentős változáson ment keresztül a magyar mezőgazdaság. Úgy érzem, ebben a jelentős változásban volt némi szerepe a Mezőgazdasági Dolgozók Szak- szervezetének is. Hiszen a szak- szervezet a párt politikáját hajtja végre, konkrét teendőkre kell beváltania az elvi állásfoglalásokat, funkciójának mtgfelelően, a dolgozók érdek- képviselete által. Ezért gyakori, hogy a dolgozók érdekeit kell „felfelé" képviselni, de az is hozzátartozik a munkánkhoz, hogy ezeket az érdekeket fel kell ismertetni az érdekeld tekkel magukkal is. Ez utóbbira éppen a mezőgazdaság adja a legmeggyőzőbb példát: a parasztnak, az államnak is érdek volt a nagyüzemi gazdálkodás kialakítása, ma már ezt nem is vitatja senki. De húsz éve bizony ez nem volt olyan magától értetődő. S érdekes, hogy miként változnak a dolgok: annak idején arra is külön rá kellett beszélni az embereket, hogy az egy szem tehenüket is vigyék be a tsz-be, ma pedig az az agitáció egyik területe, hogy minél többet tartsanak a háztájiban. Mert akkor az volt a közös érdek,, ma pedig ez. — Sokat beszélünk ma általában a szakszervezet megnövekedett szerepéről, feladatáról. De látni kell, hogy az élet kényszeríti ki ezt a megnövekedett szerepet, a mi dolgunk, hogy ezt felismerve jobban végezzük a munkánkat. Valójában a szakszervezet elvi jelentősége ugyanakkora volt korábban is, mindennapi jelentősége azért növekedhetett, mert megváltozott a mezőgazdaság szerkezetétől kezdve a mező- gazdasági dolgozók életkörülményeiig minden. — Az emberek nem szeretik a szögletes, merev dolgokat, különösen nem, ha elméletet kapnak a gyakorlat helyett. Tapasztalatom és meggyőződésem, hogy kéréssel kell a legnagyobb munkába is belefogni, s ha a kérés után megegyeztünk, akkor viszont kérés nélkül is el kell végezni a munkát. Optimistán, jó kedvvel. — Baranyában születtem, Baranyában dolgoztam, itt is szeretnék pihenni. Mert bizony hatvanéves korára elfárad, az, aki dolgozott, s át kell adnia a helyét azoknak a fiataloknak, akiket felkészített. Abszolút szabálytalanul felépített állványzat; téglarakás és egy élő fa támasztja alá. látása szerint ugyan kordában tartja gyermekét, de egy. egy pofon után lelkiismeret- furdalása van, mely több hétre rátelepszik. De vajon furdalja e a lelkiismeret, ha munkatársba „rúg” egyet? Rohanunk, s közben bántjuk egymást, hüvelykujjunkat lefelé fordítva mutatunk ki autónkból, a buszban rálépünk a mellettünk álló lábára, s fejünket a kapaszkodóra szegezzük, az ABC-ben naqyot taszítunk az előttünk haladón. A minap egy csókolódzó fiatal párt láttam a buszmegállóban. Néhány idősebb asz- szony félszegen tekintett rájuk, a középkorúak észre sem vették őket. Nyugodtan, belefeledkezve egymásba ölelkeztek. Vajon ők mikor kezdenek el rohanni? Roszprim Nándor ■SMKIIllllMlllli R ohanunk. Mindenki tudja, hogy miért, legalábbis azt hiszi, közben megfeledkezünk egymásról, zaklatottan kapkodjuk fe-* jünket, s közben nem vesz- szük észre a nagy vágtában, hogy szívinfarktusba kergetjük magunkat, s cigaretták garmadával, kávéval, alkohollal gyűjtünk erőt az újabb méterekhez. S miközben veszettül rohanunk, jobb sorsra érdemes családok becsapódó gránátok módjára hullanak szilánkokra. Nem beszélgetünk egymással, mert arra nincs időnk, gondjainkat magunkba zárva Derrick, Kojak alatt tépelődünk, s gyomor- falunkat úgy roncsolja a sav, hogy csak akkor vesszük észre, mikor az ulcust már nem tudjuk kivédeni szódabikarbónával, száraz süteményekkel. Rohanó világban élünk, halljuk nap mint nap a közhely-esszenciát, s aki nem veszi fel a tempót, az végérvényesen lemarad, s csak akkor eszmél, amikor a soványka nyugdíját kézbesíti a postás. Létünkért küzdünk, pontosabban a minél jobb létünkért, de az élet apró lényeges rész. létéiről úgy megfeledkezünk, mint varrólány arról, hogy hová tette a tűt Lehet, hogy a tűt mi is megtaláljuk, igaz, a lakást fel kell forgatni, mindent félrehányni, fiókot kiborítani, a lényeg, hogy a tű meglegyen. Hogy miközben a tűt keressük, összetörünk egy vázát, feldöntünk egy cserepes virágot, az nem számít, de a tű meglegyen. Mert az a fontos. Olyan világban élünk, melynek megismerése középiskolai tananyag, azonban a valós megismerés néhány géniusz kivételével keveseknek adatik meg. De nem is igyekszünk a megismerésre, mert az eszeveszett rohanásban nincs is időnk rá. Hála a fejlett tömegkommunikáció, nak, előbb értesülünk arról, hogy Barnard professzor elvált a nála 27 évvel fiatalabb nejétől, mint arról, hogy kollégánk, aki tőlünk néhány méterre dolgozik, otthagyta a családját. Elhallgatom, rácsodálkozom az ötvenesekre, akiknek 30 évvel ezelőtt még volt ide. jük leülni egy étterem egyik sarkába, hogy egyszerűen csak beszélgessenek. Bizonyos történetek reflénszerűen visszatérnek, de a mai hallgatóság nem únja, inkább irigykedik és elgondolkodik. Vajon mit fogunk mesélni 30 év múlva? Ismerősöm a családalapítás kezdeti lépéseinél tart, néhány hét múlva vezeti kedvesét az anyakönyvvezető elé, alig múlt 20 éves, s egyik este kifakadt „de nehéz felnőttnek lenni!" Gyerekfejjel az Élet olyan, mint egy játékvár, ahol a műanyag katonákat oda tolja a kisember, ahová akarja. A problémákat elsimítja a szülő, aki józan beNyugdíjban a MEDOSZ-titkár
