Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)
1982-02-28 / 58. szám
1982. február 28., vasárnap Dunántúlt napló 5 uasaRiuapi nnnGnzini Restaurálják a szixtuszi kápolnát A festő Michelangelo 2. A kereszténység botrányképe Jubileumi műsor a színházban Tizenöl éves a Baranya Táncegyüttes Michelangelo tudta, mit ér. Ezt megmutatta korának leghatalmasabb embereivel való érintkezésekor is. Egyszer, amikor II. Gyula cápa (IV. Szixtusz unokaöccse) nem akarta azonnal fogadni, az önfejű művész rögtön továbbutazott Firenzébe. És amikor később Gyula pápa a szixtuszi kápolna festési munkáira adott neki megbízást, így szájaskodott Michelangelo: „Én szobrász vagyok, és nem festő." És: „Itt csak az időmet vesztegetem!” A képek tartalmáról is olyan sokáig vitatkozott a pápa és a művész, hogy végül Gyula pápa lever- ten feladta: „Csinálj, amit akarsz!" Michelangelo ezt tette. De volt valami, amiről nem tudott: A tervet, a szixtuszi kápolna festését, két híres kortársa és haragos ellensége is kinézte magának. Az építész Bramante és a festő Raffael ki akarta űzni a szobrászt, aki a Dávid- szobor felállítása óta már Firenzében is híres volt; „Ha figyelembe vesszük, hogy mihelyt festenie kellene, a freskóban való tapasztalat hiányában, kevésbé dicséretes művet hozna létre" (Vasari). 1508-ban kezdte meg, Michelangelo a munkát a szixtuszi kápolnában. Segítőit hamar elküldte alkalmatlanságul« miatt. „A fresco" festett, ez azt jelenti, hogy a frissen felvitt vakolatra. Ha a hely megszáradt, nem lehetett rajta többé változtatni, hozzátenni, javítani; akkor lehetett volna, ha a vakolatot leverik. így naponta csak a mennyezet egy kis darabját lehetett kialakítani. Michelangelo — ellentétben a legendával — nem fekve, hanem állva festett, „arcát felfelé fordítva, ami rontott a látásán, úgy hogy több hónapig csak alulról felfelé tudott levelet olvasni". (Vasari). 1512 október elején elkészült a mennyezeti mű. Október 31- én megnyitották a látogatók előtt a kápolnát. Ellenségei reményei nem teljesedtek, mert „mindenki megdöbbent és elnémult” (Vasari). A pápa meg volt elégedve, 600 dukáttal és gazdag ajándékokkal jutalmazta Michelangelót. Egy „mellékművel” jutott a dicsősége csúcspontjára a szobrász, akit festésre „kényszerítettek". Legismertebb és legvitatottabb gyermekének továbbélése sokáig kérdéses volt: a szixtuszi kápolna oltárképe, melyet 1536-tól 1541-ig ismét csak hosszas vonakodás után — festett. A 17 méterszer 13,30 méteres gigantikus színjátékot, mely a kárhozatot és a feltámadást ábrázolja, csak úgy tudja megszemlélni a látogató, ha már megszűnt a tarkójában az a fájdalom, amit a 20 méter -magas mennyezeti festmény megtekintése okozott. A tömjéntől és gyertyafüsttől megfeketedett és elsötétedett freskó ma már nem sejteti, hogy egykor a kereszténység legnagyobb botrányképe volt: Krisztus meztelenül és szakáll nélkül, körülötte meztelen testek. Henry Thode Michelangelo- 'kutató: „Gyakran megállapították, hogy ez már nem az evangélisták Krisztusa, hanem olym- poszi istenség." A tridenti zsinat (1545—1563) ellenreformációja nem állt meg Michelangelo élettel teli figurái előtt sem. Azóta öt pápa akarta leveretni az „Utolsó ítéletet”, elfüggönyözték, elkárhoztatták, szidták. A poéta és irodalmár Pietro Aretino így dühöngött egy Michelangelóhoz írott levélben: „Egy buja fürdőszobát, de nem a legszentebb kápolna kórusát lehet így megfesteni í” És a pápai ceremóniamester, Biagio von Cesena így mérgelődött a mű miatt: „Illetlenség egy szent helyep ilyen sok meztelen alakot festeni." Michelangelo úgy bosszulta meg magát, hogy Biagio urat elátkozta a pokolban: Minosz- ként, az alvilág bírójaként, festette meg egy ördögcsapat körében. Amikor Biagio emiatt panaszkodott a szent atyának, III. Pál cselesen válaszolt: „Az égben és a földön hatalmat adott nekem az Isten, de a pokolban nem. Ibi nulla est re- demptio" (Ezen nem lehet változtatni.) Biagio a mai napig ott van, ahová Michelangelo festette. Még a mester életében elkezdték ecsettel „felöltöztetni" a meztelen figurákat. A munka vezetője Michelangelo egyik tanítványa volt, Daniele de Volterra (1509-1566), aki rászolgált a „nadrágtartó-festő” melléknévre. Michelangelo túl volt korának botrányán, áttört minden addig érvényes tabut: „A szixtuszi kápolna Utolsó ítélete az új idők első fontos műalkotása, mely már nem szép” ... — így Hauser. A „már nem szép” művet Mancinelli és Colalucci pontos terv alapján fogja „megszépíteni". 1984-ig megtisztítják és megerősítik az oldalfalakat és a lünettákat. A következő négy évben a mennyezetet, és azután 1993-ig az Utolsó ítéletet. (íolyt. köv.) Tizenöt éves fennállását ünnepli a Baranya Táncegyüttes, melynek tagjai március 2-án, kedden 19 órakor mutatják be jubileumi műsorukat a Pécsi Nemzeti Színházban, Tevékenységüket az elmúlt tizenöt év alatt lezajlott 7—800 előadás nyomán jól ismeri nemcsak Baranya megye és az ország közönsége, hanem számos külföldi táncfórum is. Másfél évtized, del ezelőtt a Pécsi Tanárképző Főiskola délszláv tanszékének hallgatóiból alakult Roczkó Milán vezetésével az együttes azzal a céllal, hogy a különböző hagyományokkal rendelkező, magyarországi délszláv faluközösségekből érkezett fiatalok az együttes keretében ennek az etnikumnak népzenéjét és táncait ápolhassák. 1973 óta vezeti a Baranya Táncegyüttest Vi- dákovics Antal. Ez idő alatt ala. futották ki a csoport koncepcióját: céljuk nem a szó szoros értelmében vett hagyományőrzés, bár erre is számos példát találhatunk műsoron tartott táncaikban. Lassan teljessé válik ugyanis a magyarországi délszláv táncantológiájuk, amely a hazánkban élő szerb és horvát nemzetiségek, a különféle tájegységek muzsikáját, táncait viszi a közönség elé. Ezen túl azonban a ma emberének is mondani szeretnének ma aktuá. lis gondolatokat — mint ahogyan azt a Pécsi Nyári Színház Antigoné-produkcióján is láthattuk. Az Antigoné táncai is a Baranya által hordozott koreográfiái anyagból építkeznek, gazdagodva az egész Balkán népeinek táncmotívumaival. Mindezen túl a Baranya Tánc- együttes mindig műsorán tart magyar táncokat és fontosnak tartja az együtt megjelenő magyar és délszláv táncmotívumok felmutatását. A tizenöt éves Baranya Tánc- együttes jubileumi műsorán ezeket az elképzeléseket látjyk majd megvalósulni-. Ismét megelevenednek a Pécsi Nemzeti Színház »színpadán olyan korábbi műsoraik, mint a Pest környéki szerbek Tavaszünnepe, Jánossy Lajos, a kiváló magyar fizikus 1912. március 2-án Budapesten született. Édesapja a Mértékügyi Intézet matematikusa volt, s a Tanácsköztársaság idején tanúsított tevékenysége miatt 1919 után emigrációba kényszerült, ezért fia Bécsben végezte középiskolai tanulmányait, majd az ottani egyetemre is beiratkozott. Később Berlinbe került, ahol egyetemi doktorátust szerzett 1936-ban, huszonnégy éves korában, a kozmikus sugárzás tárgyában írott disszertációja sikeres megvédésével. A később Nobel-díjjal is kitüntetett P. M. S. Blackett meghívta a londoni egyetemre, majd Manchester egyetemén tanított. A fiatal fizikus-professzor neve ekkor már egész Európában jól Csengett. 1947-ben az ír kormány meghívására elvállalta az Institute for Advanced Studies — az ír egyetem — Kozmikus Fizikai Intézetének vezetését. Egyidejűleg megválasztották az Ír Tudományos Akadémia tagjául is. A dublini egyetem egyik vezető profesz- szora volt, amikor kézhez vette a bánáti szerb késes tánc, a Dráva menti két horvát legény kólója, a Bács-Kiskun bunye- vác táncok vagy az Accelerando egyre gyorsuló iramú makedón férfitánca. Két új koreográfiát mutat be az együttes: VidákoAz erdő-mező állatai gondosan előkészültek a hosszú téli alvásra. Paul Raths professzor az állatok téli álmáról szóló könyvében így ír: „A hangyászsün és a madarak kivételével az összes többi olyan melegvérű gerinces, amely azzal a képességgel rendelkezik, hogy szükség esetén letargikus állapotba süllyedjen (azaz téli álmot aludjék), a lapockái között, a nyakán és a gerincoszlopa fölött a hátoldal középvonalában egy kis „kályhát" hurcol magával, mégpedig az úgynevezett barna zsírszövetet, amelyet téli álommirigynek is szoktak nevezni ... Ez a barna zsírszövet a téli álom kezdetén a legtömegesebb. A tél folyamán lassan felhasználódik . . Ha már a felkészülésnél tara magyar kormány meghívását. 1950-ben tért haza Budapestre. Az Akadémia azonnal rendes tagjául választotta. Itthon Jánossy először az akkoriban épülő-szerveződő szabadság-hegyi MTA Központi Fizikai Kutató Intézete kozmikus-sugárzási laboratóriumát irányította, majd 1956-ban — a legnehezebb pillanatokban — az ország egyik legfontosabb kutatóhelyének az igazgatójának nevezték ki. Több mint egy évtizeden keresztül állt a KFKI élén; ez az időszak meghatározó fontosságú az intézet történetében is. Jánossy munkásságából a kozmikus sugárzás témakörére vonatkozó dolgozatait a világon mindenütt használják, idézik. Elsősorban az úgynevezett levegőzáporok, mégpedig különösen az áthatoló és kiterjedt záporok elméletével vívta ki az őt világszerte övező szakmai megbecsülést. A nagy koincidencia-berendezésekkel végzett nevezetes kísérletes vizsgálataira - melyek az áthatoló levegőzáporokban előforduló elemi részecskék természetét segítettek feltárni — máig sokan hivics Antal magyarországi szerb táncokkal gazdagította most táncantológiájukat, és láthatunk majd dunántúli magyar táncokat is, Farkas Zoltán, az Állami Népi Együttes koreográfusának munkáját. A program baranyai tunk, meg kell állapítanunk, hogy a szorgos hangyáról és a léha tücsökről szóló tanmese ugyan tanulságos, de valóban csupán mese. A mérsékeltövi hangyafajok meg is eszik azt, amit szorgosan összegyűjtenek, eszük ágában sincs téli tartalékot képezni. A telet dermedt álomban vészelik ót, egy falatot sem esznek tavaszig. A téli álomra való felkészülés fontos feladata a telelőhely kiválasztása. A medve a közhiedelemmel ellentétben általában nem barlangokba húzódik télen, jobban szereti a szűk repedéseket, sziklaüregeket, amelyeket fenyőgallyakkal bélel ki, és a bejáraton csak egy kis szellőzőnyílást hagy. Több vadász álmélkodott már azon, hogy a kis üregekbe hogyan vatkoznak. Fontos eredményeket tulajdonítanak neki a mezonkeltés és a levegőzáporok problémáinak kvantitatív tárgyalásra vonatkozóan is. Ezekért a dolgozataiért alig egy évvel hazatelepedése után, 1951-ben megkapta a Kossuth, díjat. Jánossy Lajos azok közé a tudósok közé tartozott, akik tudományos alkotómunkájuktól nem választották el az ismeretterjesztést sem. Még a középiskolai fizikaoktatás reformjában is szívesen közreműködött, rendszeresen látogatta a gimnáziumok fizikaóráit. Emlékezetes televíziós ismeretterjesztő előadássorozata mellett a lapokban is gyakran felbukkantak színes és érdekes cikkei. A gravitáció és az atomok közötti kapcsolatról éppoly természetességgel értekezett, mint az oktatás és iskolai túlterhelés kérdéseiről. Köztudott, hogy Jánossy az MSZMP Központi Bizottságának tagjaként a hazai tudománypolitikai irányítás egyik kulcsszereplője volt. A legkülönbözőbb fórumokon: kongresszusi előadásain, akadémiai bizottsági üléseken, a magyar tudomány táncokkal zárul. A jubileumi műsort máris igen nagy érdeklő, dés kíséri, ezért ismétlését is kitűzték mór május 4-ére, ugyancsak a Pécsi Nemzeti Színházban. fért be a hatalmas állat. A nagy pele téli szállását fák od- vaiban, föld alatti lyukakban, sziklahasadékokban, vagy régi, romos épületek falmaradványai között, mohafészket rakva rendezi be. üregekben — gondosan elzárt, ki bélelt szálláson — tér nyugovóra az alvás abszolút világcsúcstartójá, a mormota: alaposan meghízva kezdi téli álmát, ami a havasi mormotánál hét-nyolc hónapig, sőt még tovább is tarthat! A mi égövünk alatt a puha testű, nagy víztartalmú csigák a kiszáradást kerülve fák repedéseibe, sziklák hasadékaiba rejtőznek és házukat meszes réteggel elzárva nyugszanak a kánikulai időszak végéig. Csorna Béla eredményességéért, de az eh- - hez szükséges feltételek - megteremtéséért is síkraszállt. Mindazokon az őrhelyeken szolgált, ahol a magyar fizika és matematika ügyét — akár hazai, akár nemzetközi testületekben — hatékonyan képviselni lehetett. Négy esztendeje, 66 éves korában — szívroham következtében — hunyt el. Szimbolikus, hogy éppen óralátogatásra indult egy középiskolába: az utánpótlás ügye volt talán utolsó gondolata. Szántó György Tibor 70 éve születeti Jénossy Lajos g. o. A téli erdő „hálószobatitkaiból”
