Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)

1982-02-03 / 33. szám

1982. február 3., szerda Dunántúlt napló 3 A fogyasztó kép viselet eben Mindannyiunk érdekét védi a Fogyasztók Országos Tanácsa Az ember böngészi az újsá­gokat és nerfi hisz a szemé­nek. Pedig -Itt áll, feketén, fehéren, hogy „A karácsonykor vásárolt tévékészülékemet 10 hónap alatt kilencszer kellett javíttatni. A bolt mégsem haj- Icndó kicserélni, mert a mű­szerész csak két jótállási je­gyet használt el — kilenc he­lyett. A készülékem továbbra is hibás, de már nincs bizalmam a Gél ka szervizben. Kérem szíves segítségüket, tisztelettel X. Y. nyugdíjas." Az ember hallgatja, mit üzen a rádió, és nem hisz a fülé­nek. Szociális gondozásra szo­ruló, egyedülálló idős emberek panaszolják el a különböző kereskedelmi egységekben, szolgáltató vállalatoknál el­szenvedett sérelmeiket. Gyesen levő kismamák kérdezik, miért a lakosságnak kell alkalmaz­kodni a Patyolat-fiókok szeszé­lyesen váltakozó — és megje­gyezhetetlen — nyitvatartási rendjéhez, miért nem a Patyo­lat fut a rendelői után? Kihez forduljon a vendég, ha a pincér — akinek vastagon fogott a ceruzája — nem haj­landó kiküldeni az üzletvezetőt? Mi a teendő az olyan vásárlók könyvével, amelynek lapjait hónapokig nem forgatják a vállalati belső ellenőrök? Az ilyen és ehhez hasonló kérdések ösztönözték arra a Hazafias Népfront Országos Tanácsát, hogy valamiképp gondoskodjék a fogyasztók kol­lektív érdekvédelméről. Gazdasági erőfölényben Arról van szó, hogy az erő­viszonyok nem egyenlőek. A különböző gazdálkodó szerve­zetek — amelyekkel a fogyasz­tó naponta kapcsolatba kerül — sokkal nagyobb gazdasági erővel, alaposabb szakismeret­tel és kiterjedt apparátussal rendelkeznek, vagyis a kereske­delem, a vendéglátóipar és a szolgáltatás gazdasági erőfö­lényben van a vásárlóval, a vendéggel szemben. S ezzel olykor visszaél. A fogyasztói érdekvédelem ezt az erőfölényt hivatott ellensúlyozni, kompen­zálni, Igaz: a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény mint alapelvet mondja ki, hogy védi a fogyasztói érdekeket és a vásárlók jogait, tiltja a vásár­lók megtévesztését és megká­rosítását — ki ne tudná mégis, hogy a törvénynek olykor csak éles konfliktusok árán lehet érvényt szerezni?! Miniszterta­nácsi rendelet intézkedik a ja­vító-karbantartó szolgáltatások minőségvédelméről is, s vajon akad-e mutatóba közöttünk, akinek még nem gyűlt meg a baja ilyen-olyan szakiparosok­kal, szolgáltatóipari mesterem­berekkel? Meggyűlt bizony, annak elle­nére, hogy a jogszabályok be­tartását a belkereskedelmi tör­vény, az alkatrészellátási köte­lezettségről szóló MT rendelet stb., gyakorlati érvényesülését számos állami és társadalmi szervezet ellenőrzi. Gondoljunk csak a népi ellenőrzési bizott­ságok, a Kereskedelmi Minő­ségellenőrző Intézet, a szak- szervezetek mellett működő társadalmi ellenőrhálózat, a kereskedelmi felügyelőségek, s a különböző szintű tanácsok társadalmi ellenőreinek tevé­kenységére. És a szolgáltatások ellenőrzése? Ha jobban megnézzük, kide­rül, hogy a legtöbb hálózat, bizottság, intézet a belkereske­delem ellenőrzésével foglalko­zik. Csakhogy a fogyasztói ér­dekvédelem nem szűkíthető le a belkereskedelem tevékenysé­gére! A különböző szolgálta­tósok a lakosságnak legalább olyan széles körét érintik, már­pedig itt mind a rendszeres el­lenőrzés, mind a fogyasztói jo­gok kérdése kevésbé rendezett. Erre a területre sem a termelő ágazatban működő, hatósági jellegű minőségellenőrző szer­vezetek, sem a KERMI és a ke­reskedelmi felügyelőségek jog­köre nem terjed ki. A szolgál­tatások terén tehát a többinél nagyobb szükség van a fo­gyasztók kollektív jogvédelmére. Olyan fórumra, amely a gaz­dálkodó szervektől elkülönül­ten, azoktól függetlenül fejti ki tevékenységét. Ilyen fórum lehet — és lesz is — majd a Fogyasztók Országos Tanácsa, amelynek létrehozásáról no­vember 27- i ülésén határozott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. A FŐT a Gazdasági Bizott­ság határozatának alapján mű­ködő, társadalmi jellegű or­szágos szervezet lesz, amely­nek elnökét és tagjait a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa választja. Tagjai között he­lyet kapnak az országgyűlés kereskedelmi bizottsága, a KNEB, a SZOT, az MNOT, a KISZ KB, az illetékes miniszté- riumok, a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatala, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara, a Magyar Szabványügyi Hivatal, a SZÖ- VOSZ, a KISOSZ, a KERMI, az Országos Kereskedelmi Fel­ügyelőség és a Magyar Újság­írók Országos Szövetsége kép­viselői. Bz egész országra kiterjed A területi munka végzésére olyan társadalmi aktívahálóza­tot hoznak létre, amely a me­gyei és a nagyobb városi nép­frontbizottságok mellett meg­alakítandó fogyasztók tanácsa irányításával működik. A FŐT és a megyei, illetve városi fogyasztói tanácsok fi­gyelemmel kísérik a fogyasztók érdekvédelmének alakulását az egyes ágazatokban a termelés, a forgalmazás és a fogyasztási szolgáltatások terén; a fo­gyasztói jogok megsértése ese­tén vizsgálatot, intézkedést kez­deményeznek az érdekelt szer­veknél; elősegítik a fogyasztók tájékoztatását az áruk és a szolgáltatások minőségéről, vá­lasztékáról s a fogyasztói jo­gokról. A FŐT ajánlásaival segíti az államigazgatási szervek és a gazdálkodó szervezetek fo­gyasztókat is érintő tevékeny­ségét; véleményezi a fogyasz­tók széles körét érintő terveket, javaslatokat, jogszabályokat; a fogyasztói érdekek sérelme esetén gazdasági bírság kisza­bását vagy egyéb szelekciók alkalmazását — például sza­bálysértési eljárás megindítá­sát — kezdeményezheti; együttműködik a fogyasztási cikkeket és fogyasztási szolgáltatásokat vizsgáló intéz­ményekkel és a Kiváló Aruk Fórumának titkárságával; a fogyasztói jogvédelem szem­pontjából vizsgálja és vélemé­nyezi a jogi személyeknek a fogyasztókkal szemben alkal­mazott általános szerződési feltételeit, és az indokolatlan egyoldalú előnyt tartalmazó szerződési feltételeket a bíró­ság előtt megtámadhatja; egyedi fogyasztói panaszokkal kapcsolatban tájékoztatást ad, s ha az közérdekű, ellátja a fogyasztók képviseletét a gaz­dálkodó szervezetek, az állam- igazgatási hatóságok vagy a bíróságok előtt. Ny. É. Tanácskozás Gödöllőn az agrárkutatásokról Kétnapos kutatási tanácsko­zás kezdődött kedden a Gö­döllői Agrártudományi Egyete­men a mezőgazdaság gépesí­tési, műszaki fejlesztési felada­tairól. A mintegy hatszáz részt­vevő előtt Vendégh Ferenc me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes tartott meg­nyitó előadást, hangsúlyozva a gazdaságosabb, takarékosabb termelést, a költségek csök­kentését szolgáló agráripari kutatások és gépkísérletek nép- gazdasági jelentőségét. Bánházi Gyula, a MÉM gö­döllői műszaki intézetének igaz­gatója ezután a legújabb ku­tatások és kísérletek eredmé­nyeit ismertette. Mindent a kedves utasért Volán-taxik, magántaxik Szabályozás oldottabb formában Nemrég egy ismerősöm fel­háborodva mesélte: Budapest­ről hazatérve, a pécsi főpálya- udvaron taxira várakozva meg­állt mellette egy magánkocsi. Az udvarias invitálásnak termé­szetesen nem tudott ellenállni, ám kertvárosi lakásához érve újabb meglepetés érte, de ak­kor már a „magántaxis" túlzot­tan magasra szabott tarifája miatt. Nem volt mit tenni, egy százasa bánta a gyors alkalmi Sugár Gusztáv megírja a magyar rádiózás történetét Televíziót nézve, rádiót hall­gatva, telefonálás közben biz­tos, hogy nem jut eszünkbe, hogy milyen csodálatos tech­nikai megoldások teszik ezt le­hetővé. S az sem, hogy bár­mennyire automatizáltak a műszaki rendszerek, a főszerep változatlanul az aíkotó, irányí­tó, ellenőrző emberé. A televí­zió. és rádióműsorok készítői ismertek, azonban azok, akik­nek köszönhetjük, hogy a kép és a hang eljut otthonunkba, háttérben vannak, névtelenek. Egy ilyen ember Sugár Gusztáv, a Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóság pécsi ve­zeték nélküli távközlési felügye­lőségének a vezetője, aki ja­nuár elsejétől -nyugdíjban van. — Valóban, ránk csak akkor gondoltak a nézők, hallgatók, ha valamilyen műszaki meghi­básodás miatt nem volt kép a képernyőn, vagy szünetelt az adás a rádióban, s akkor sem jó szívvel, ami érthető is. Sze­rencsére az utóbbi időben ilyenre egyre ritkábban került sor.., S ez nagymértékben Sugár Gusztávnak köszönhető, aki at­tól a perctől kezdve, hogy be­kapcsolódott a távközlés helyi rendszerének a kiépítésébe, azon fáradozott, hogy ez minél tökéletesebb legyen. A pécsi fiatalember negyven évvel ezelőtt került a postához, miután leérettségizett a felső­kereskedelmi iskolában. A rá­diótechnika, a hírközlés vonzot­ta, de anyagi okok miatt nem is gondolhatott a műegyetemre. Hogy mégse szakadjon el ál­mától, a postán kezdetben a levél- és pénzfölvételnél dolgo- tott, bízva abban, hogy egy­szer a műszakra kerül, ahonnan szinte csak egy „lépés” a ve­zeték nélküli hírközlés. — A felszabadulás előtt q vezetéképítés jelentette a mű­szakot, de ez volt a legvonzóbb postai pálya. Nagyon nehéz volt odakerülni. Közben tech­nikusi oklevelet szereztem, és szinte mindent elolvastam, ami a témában elérhető volt. Sugár Gusztáv igen lelkesen beszél „matróz” éveiről, az ak­kori műszak ma már egyszerű­nek tűnő technikájáról, vezeté­kes rádióróil, telefonókról. Több dioptriás szemüvegét többször megigazítja orrán, s élénken A kérdésre nem válaszolok, hanem sűrűn bólogatok, s mi­kor elgondolkodom, csak ma­gamban mondom: tényleg fan­tasztikus. Közben ismeretterjesztő elő­adást tart a nemzetközi mikro­hullámú lánc Pécshez tartozó szakaszairól, a tv-toronyról, a „tartalék-torta lékberendezések'’ fontosságáról, a lelkiismeretes munkáról, majd szinte meglepe­tésszerűen magáról kezd be­szélni. — A legnagyobb öröm szá­momra, hogy nem kerültem a vádlottak padjára. Mert gyak­ran olyan dolgokat kellett en­gedélyeznem, hogy elhárítsuk a hibát, hogy utólag kivert a ve­ríték. Sugár Gusztáv nyugdíjas nap­jait sem fogja tétlenül tölteni: felkérték, hogy írja meg a ma­gyar rádiózás történetét, s mint mondta, ötezres könyvtá­rában is akad szép számmal ol­vasation könyv — melyekre azonban csak írás után kerül sor... Roszprim Nándor gesztikulál Magáról keveset beszél. — Méréssorozatot kezdtek 1957-ben az országban, hogy a jövendő tv-adák helyét meg­határozzák. Nem sokkal később kiderült, hogy Pécs a fejlesztési elképzelésékben hátul kullog. Erre aztán a helyi MTESZ kez­deményezésére, a városi párt- bizottság támogatásával, nagy társadalmi összefogással telje­sítettük az adólétesítés feltéte­leit, melynek eredményeként 1958, november 7-én elkészült a Misinán az 1 kW-os adó. Ez­zel lehetővé vált — vidéken el­sőként! — 1959 januárjától a televízió-műsorszórás. Büszkén mondja, hogy mi­lyen nagy sikere volt ez annak idején a városnak, s hogy Bal- lönfenger módszer alapján ér­kezett a kép, de azt, hogy 1958 szeptemberében került a Rá­dió Műszaki Igazgatósághoz, s lett a tv-adó vezetője, csak többszöri kérdésemre válaszol­ja. Sugár Gusztáv a technika bűvöletében él. s olyan, mint egy gyerek, aki rácsodálkozik Pythagorasz tételére, akkor is, mikor már tökéletesen érti, s csupán annyit gondol: csodá­latos. Álma valóra vált, s bekerült a vezeték nélküli távközlés sű­rűjébe, egy olyan világba, ahol a megszállottság szinte kötele­ző. Mesél a tv-adások kezdeté­ről, a műszaki hibákról, a gya­logútokról az adóig és vissza, a tábori körülményekről, majd a mikrohullámú rendszer kiépíté­séről, a képminőség javulásá­ról, az URH-adó létesítéséről, a televízió 2. programjának in­dulásáról —• az elmúlt húsz évről. Az új technikák belépé­sének örömeiről, egyre javuló kép- és hangminőségről, de durva hangú telefonhívásokról, csodákat követelő vezetőkről is. — Nekem nemcsak munka volt az itt töltött jó néhány esz­tendő, hanem hobbi is. Hogy ne maradjak el a követelmények­től, tanultam, diplomát szerez­tem, de boldog voltam, hogy az­zal foglalkozhattam, amit sze­retek. Tudja, az ismeretemmel együtt még ma is fantasztikus­nak tartom, s mindennap csodát érzek, mikor a távoli vi­lág megjelenik a képernyőmön. Hát nem fantasztikus? fuvart. Sajnos, az utóbbi idő­ben mind nagyobb azoknak a száma, akik gépkocsijukat fe­ketén személyfuvarozásra hasz­nálják a hivatásos taxisok leg­nagyobb bosszúságára, az al­kalmi utas késői dühére. Nem kívánok látatlanból el­marasztalni senkit, annál in­kább helyes dolog, hogy a Mi­nisztertanács rendeletileg sza­bályozta a magángépkocsik taxiként való használatát. Erre vonatkozóan az illetékes taná­csok hatáskörébe tartozik az engedélyek kiadása. Legutóbbi információnk szerint Pécsett ed­dig tizen nyújtottak be kérel­met a magántaxi engedély megadására. A kidolgozott sza­bályozók most már reményt nyújtanak arra, hogy a taxik feketepiacán is végre rend te­remtődjék, ami a Volán taxi­sok számára is megnyugvást jelenthet majd. Egyébként a Volántröszt által kidolgozott irányelvek — a központi ren­delkezésben is megfogalmazó­dik — négy üzemeltetési formát ajánlanak a vállalatoknak, így a Volán 12-es Vállalatnak is. A megyében működő hatvan taxi — közülük ötven Pécsett tel­jesít szolgálatot — 1968 óta ön­elszámoló rendszerben dolgo­zik, ami azt jelenti, hogy a futójavításokról, az üzemanyag­ról a gépkocsivezetők gondos­kodtak, a fődarabokat, gumi­köpenyt a vállalat biztosította. Keresetük a meghatározott alapfizetésen túl a bevételtől függött. A teljesítménynormát havi százkilencvenegy óra alatt teljesíthették. A vezénylési kö­töttségek viszont nemegyszer nézeteltérésekhez vezettek mun­kaadó és munkavállaló között. Mindennek nemegyszer az lett az eredménye, hogy az amúgy igen jó hatékonysággal mű­ködő URH-lánc ellenére idő­szakosan kevés volt a forga­lomban a gépkocsi. A most kidolgozásra kerülő rendszer egyszerűen megszün­teti a vezénylést, tehát a jövő­ben maga a taxis dönti el az általa ismert forgalmi csúcsok és helyek alapján, hogy mikor­tól meddig teljesít szolgálatot. A kialakítandó úgynevezett ön­vezénylésbe tehát a vállalat nem szól bele. A Volán vezetői a kidolgozott belső szabályo­zás alapján továbbra is az ön- elszámolási üzemelési formát tartják célszerűnek, de oldot­tabb formában; miszerint a gépkocsi karbantartásáról a jö­vőben teljes egészében a taxis­nak kell gondoskodni. A jármű­vek viszont továbbra is válla­lati tulajdonban maradnak. Mit fűzhetünk mindehhez hozzá? Bízzunk abban, hogy a kialakuló egészséges konkur­enciának az utazók látják majd a hasznát. S. GY. Elébe mennek a vevőnek Zárszámadások divatbemutatóval és árusítással Az áruházak között is élese­dik a harc a vevőért, újabb és újabb ötletekkel, kedvezményes akciókkal, szolgáltatásokkal igyekeznek, hogy hozzájuk tér­jünk be vásárolni. A Mecsek Áruház is hasz­nosat talált ki, hogy minél több vásárlójelölt figyelmét hívja fel magára, ötletük a kö­vetkező: megegyeznek a ter­melőszövetkezetekkel, azok le­hetőséget adnak, hogy a zár­számadás utón divatbemutató­val egybekötött vásárt rendez­zenek az áruháziak. A baksai Ezüstkalász ócsár- di művelődési házában megtartott „Mecsek-premier" sikert hozott. Az áruház KISZ-esei — mozgalmi válla­lásként — voltak a maneke- nek, felvonultatták a náluk kapható ruházati cikkeket. Fél­milliós készlettel mentek — 60 000 forint értéken helyben túladtak. A divatbemutatót vé- gignézők a vásárláson túl rá­jöttek, hogy a Konzum és a Centrum mellett a Mecsek Áru­ház is létezik, és ha bejönnek a megyeszékhelyre, azóta biz­tosan oda is betérnek körül­nézni, vásárolni. A Mecsek Áruház még feb­ruárban hasonló — zárszáma­dást követő — divatbemutató­val egybekötött árusítást tart: a mohácsi Dunavölgye, a sik­lósi Magyar—Bolgár Testvériség — a siklósi Vár és a harkányi Bányász Étteremben —, vala­mint az újpetrei termelőszövet­kezetnél. Kezdeményezésük bevallott célja: elébe menni a vevőnek, hogy minél több helyen, minél többen tudjanak róluk, ötletük: a vevőknek is tetszik . . . M. L. Egy munkásélet a távközlés sűrűjében

Next

/
Oldalképek
Tartalom