Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)

1982-02-19 / 49. szám

1982. február 19., péntek Dunántúli napló 3 A világ egyik legszebb községe: Maráza , kivitelező nincs Maráza: irány a pincesor... — Miből él, Misi bácsi? — Megettem fél szál kolbászt reggelire. Abból. Rájaittam két pohár bort. Igaz, alig találta meg a héber a hordó fene­kén ... Drinóczi Mihály, közel a 90 felé, Maráza legöregebb férfiú­ja. A lábbeli-marasztaló sár el­lenére kijött a szőlőhegybe, egy pohárka jóféle juhfarkra. A há­zigazdánk Kis Vince, a tsz éjje­liőre, s velünk van még a pin­ceszomszéd, Rosta Lajos. így együtt könnyen megálla­pítjuk: Maráza a világ legszebb gyek, a nyáron, s lesz annyi, hogy vegyek egy lovat — mond­ja Kis Vince. — Meglehet, még összerakom . . . Maráza kisközség. Talán ha háromszázan lakják 116 házát. (Legalábbis ezt mondta Perlaki Józselné, lent a tanácsi kiren­deltségen. De - és ezt némi büszkeséggel tette hozzá — 129 adófizetője van.) Közigazgatá­silag a mohácsi járáshoz tarto­zik, az életvitel Geresdlakhoz és Pécshez köti" az embereket. Munkásjárat is csak Pécs felé van: a lakók többsége bejár az községe, különösen innen, a présház elől, napsütésben. Le­látni a dolinára — nagy lapály a dombok között, az őzek gyü­lekezőhelye — és túlfelől is ide­köszön a geresdi templomto­rony. A présház egyik sarkában, mint egy nagyobbacska Merk- lin-játék: szétszedett szekér. Ki tudja, összerakódik-e még egy­szer?- Talán, ha nyugdíjba me­építőkhöz. Kőművesek, segéd­munkások. — Mi, falusiak építjük fel a várost — mondta két pohár kö­zött Rosta Lajos. A kétlakiság jól jövedelmez. Mondják: hirtelenjében nehéz volna összeszámolni, hány sze­mélygépkocsi van a faluban, egyebekről nem is beszélve . . . Az emberek főleg az állattartás­sal foglalkoznak, bikával, ser­téssel, baromfival. Kis Vince is rövidesen két bikát fog lead­ni .. . Drinóczi Miska bácsi a sokat látott emberek bölcsességével mondja: — Itt születtem én, ebben a faluban, abban a házban, ahol most is lakom. Volt, hogy jó! ment a sorsunk, akadt, hogy ke­vésbé . . . Egyidőben a fiatalok menekültek innen. Aztán 961- ben utat kaptunk, bejött az em­lékműig a busz is, aztán — ahogy hallottam — a tsz is láb­ra állt. Most már új házakat építenek, bővítik a régit, szíve­sen gazdálkodnak a háztáji­ban.. . Szóval: a falu marasz­tal. "Ehhez tette hozzá Perlaki Jó­zselné : — Aki most föllázad a sorsa ellen, arra csak azt mondom: lustasága miatt lázad. A faluban eredetileg csak horvátok éltek, aztán — a múlt században porig égett —, meg­kezdődött előbb a svábok, majd a magyarok beköltözése. Jól megférnek egymás mellett. . . — Sokat olvasnak a faluban? — Szeretik az idevalósiak a könyvet. De — mi mást is csi­nálhatnának? Az egyetlen szórakozás — kü­lönösen így télen — a könyv meg a televízió. Az EPOSZ — így nevezik ma is a kultúrhó- zat — ritkán nyit ki, akkor sem a szórakozás miatt. Múlt hétfőn szövetkezeti gyűlés volt, most — február 22-én — nyilvános párt­nap lesz, falugyűléssel egybe­kötve. Aztán ismét szünet... — Mi várható a falugyűlésen? — Nincs panaszunk — mondja Perlakiné. - Legfeljebb kérjük, hogy az ígért útépítést fejezzék be, tegyenek rá egy aszfaltré­teget. (Hozzáteszi: ez az út számá­ra szép emléket jelent. Amikor átadták, 1961 májusának utol­só vasárnapján, akkor született Anikó lánya.) Kanyarodjunk vissza a prés­ház elé, ahonnan elindultunk. Vince bácsi kifakad: a tsz az ígért 13 százalék helyett csak 8 százalékot fizet. Legalábbis ma úgy néz ki . . . Kozma Ferenc Kiséknél a sparhelt mellett már ott vannak a dobozban a kiscsibék... • A felvételeket Cseri László készítette Jobb lett volna lebontani? Bölcsőde és óvoda lesz Mecsek-Nyugaton A Mecsek-nyugati lakótelep építéséhez jó néhány villát, családi házat kisajátítottak, de nem mindegyiket bon­tották el: kettőt közülük a tervező a lakótelep leendő bölcsőde-óvoda kiszolgáló részeként vett figyelembe. A két épületet a lakótelep építésekor felvonulási helyként használta az építkező, aztán üresen maradt mindkettő. Amit az elvonu­lok nem vittek magukkal az épületekből, azt a hagyományos beszerzési helyekkel elégedetlenek mozdították el. Az sem sokat segített, hogy a két épületet kecelő UNIBER befalaz- tatta az ajtókat, ablakokat: a maszek „anyagbeszerzők”, va­lamint a „közösségi helyre" igényt tartó csövesek utat tolói­tok maguknak a tetőn keresztül, vagy a befalazott részek ki­bontása által. A két épület, ami oldani se­gíthette volna a panelerdőt, most inkább csúfságára van a városrésznek. A Bornemissza Gergely utcai két épület azon­ket valamivel könnyebb, mint az iskolásoknak vándorolni, ezért az iskolai hasznosítás mellett kardoskodtam. Tavaly ősszel már beszéltem is az Balaskó István: — Én szíve­sen venném, ha a bánya építe­ne, mert ütemesen, szépen dol­gozik, de arról nem lehet szó, hogy az ő tulajdonukba menjen át az épület. Ez iskolának úgy­sem használható, még újszerű állapotában sem lehetett vol­na ott tantermet kialakítani. Gyermekintézményre viszont fel­tétlenül szükség van. Én is ar­ra lakom, látom hogyan viszik a kis kölyköket máshová. Nem jó ez így, de nincs kivitelező, mert mindiq máshová vezénylik a kiszemeltet. De ígéret van rá, hogy a Pécsi Építőipari Szö­vetkezet megkezdi majd az épít­kezést ebben az évben. A mély. építő munkákra már jelentkezett a Délvízköz, de szerződést még nem köthettünk velük, míg nincs szerződés a fővállalkozóval. Különben öt év óta kész a terv, a pénz is rendelkezésünkre áll: azonnal indul az építkezés, ha lesz építő. ban nemcsak esztétikailag ront­ja a városképet, hanem elgon­dolkoztatja a környéken lakó­kat is, akik nem tudják, nem tudhatják a két épület mon­dani rendeltetését. Óvodába, bölcsődébe más­hová viszik a gyerekeket innét, mert nincs a környéken bölcső­de és óvoda, s aki teheti isko­lába és máshová, hiszen a Ju- risics utcai „piros" iskola — mint általában az iskolát ma­napság, túlzsúfolt. Nem légből kapott volt az öt­let tehát néhány szülő részéről, hogy talpalni kezdjenek annak érdekében: az iskolához köze­lebbi romos épületben .alakít­sanak ki — ha másként nem, társadalmi munkával —- szük­ségtantermeket, addig, míg „levonul a demográfiai hul­lám”. Iskoláskorú gyereke van Sza- bóné Erdősi Évának — meg is kapta, hogy önös érdekből cselekszik —, ő szülőként kezd­te meg szervező körútját. De hogy megnyíljanak előtte az ajtók, nem volt elég szülői stá­tusa, s hogy megnyíltak szük­ségeltetett hozzá: a Pécsi Ál­lami Gazdaság párttitkára, a városi pártbizottság tagja. — Amikor megtudtam, hogy kapacitáshiány miatt nem épül semmi, akkor felkerestem a szénbányát. Sok bányászcsalád lakik itt, tehát a Szénbányák is érdekelt abban, hogy ne le­gyen zsúfolt az iskola. Én azt gondoltam, hogy bölcsődébe, óvodába elhordani -a gyereke­MSZB vezérigazgató-helyettesé­vel, aki szerint lehetséges len­ne megegyezni: a szénbányák felújítja az épületet, az iskola rendelkezésre bocsátja ad­dig, amíg az iskolának szüksé­ge van rá, később pedig a szénbányáé lenne az épület. Jenei Szabolcs, a Mecseki Szénbányák vezérigazgató-he. lyettese: — Igen, tavaly érdeklődött nálam Szabóné, nekünk akkor volt építési kapacitásunk, el­vállaltuk volna a felújítást an­nak fejében, hogy a bányáé legyen aztán az épület. Lakást akartunk belőle kialakítani. De- hát hivatalosan nem kerestek meg bennünket. De tárgyalás­ra most is készek vagyunk. A városi tanács elnökhelyet­tesének szobájában beszélge­tünk Komlódi Józselnével, va­lamint Csorba Tivadarral, a művelődési és Balaskó István­nal, a tervosztály vezetőjével. Csorba Tivadar: Ennek a la­kótelepnek nincs bölcsődéje! óvodája, ezekről nem mondha­tunk le az iskola javára. Ott kü­lönben is jobb a helyzet, mint sok helyütt máshol. És jövőre el­készül a- belvárosi iskola, az enyhít majd a gondokon Igaz, bölcsőde, óvoda is van egy ki­lométeres körzetben, tehát nem olyan vészes a helyzet. Min­denesetre a végrehajtó bizott­ság is elfogadta az eredeti ter­veket, miszerint itt bölcsődé­nek és óvodának kell lennie, ezen nem változtathatunk. Tár­sadalmi munkával ez nem el­képzelhető . .. Komlódi Józselné: — Tárgya­lásban vagyunk a Szénbánya vezetőivel, egy hónapon belül választ adnak, akkor talán el­dől az építkezés sorsa Min­den pontatlanság politikai ve­széllyel jár, kár borzolni az ott lakók kedélyét. Balaskó István: — A két épü­let romos léte borzolja az ott lakókat. Talán, ha lebontják azokat, nem is okoznak ennyi bonyodalmat. Különben is ol­csóbb. ha teljesen újat építe­nénk, dehát a tervező figyelem, be vette, hogy hasznosítani le­hetne kiszolgáló helyiségeknek ezeket a volt lakóépületeket. Komlódi Józselné: — Min­dent megteszünk azért, hogy idén meginduljon az építkezés. De csak bölcsődéről és óvodá­ról lehet szó. Ettől függetlenül várjuk a Szénbányák ajánlatát is. Az ott lakóknak meg kell ér­teniük ezt a helyzetet. A városi tanácsnak tehát vi­lágos elképzelése, konkrét ter­ve és pénze is van, hogy a Me- csek-nyugati lakótelepen le­gyen bölcsőde és óvoda. Csak kivitelező nincs még. Ha évi ötszázalékos építési árnövekedéssel számolunk, ak­kor az öt éve elmaradó építke­zés már most 30 százalék körüli veszteséget jelent. Ezért kíván­kozik a tervosztály vezetőjének a beszélgetés közben elhang­zott mondata a cikk végére: — „Mindannyiunknak többet, jobban kellene dolgoznia, hogy legyen építési kapacitás”. Bodó László A tanácsi kirendeltségen éppen az évi adók befizetésére tartottak „fogadóórát”. A falu mäfifzta)

Next

/
Oldalképek
Tartalom