Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)

1982-02-18 / 48. szám

1982. február 18., csütörtök Dunántúlt llaplo 3 Néptáncos hétvége Dunaszekcsőn A nagyszülők egykori viseletében Falusi amatőr együttesekről, csoportokról ritkán hallani. Pe­dig vannak, de soha nem tud­ni, most éppen hányán. Dol­goznak és küszködnek: hagyo­mányt ápolnak vagy újakat te­remtenek. Feltételeik szerint működnek vagy megszűnnek; újra alakulnak vggy elhal­nak . . . Olykor meglepően szép eredményeket mutatnak fel. Ám a siker ott sem „ingyenes". Ott különösképp nem . .. Alig fél éve Dunaszekcső néptóncegyüttese tíz napig Magyarországot jelentette Bre- tagne-ban, a franciák híres félszigetén zajló, hagyományos nemzetközi folklórfesztiválon. Amerre jártak — föllépéseiken és utcahosszú menettáncaikkal — zajos sikereket arattak. Az együttes tagjai tizenéves fia­talok. A falu okkal büszkén várta haza és nyilván volt, aki némi irigységgel fogadta őket. De vajon arra gondolt-e va­laki, mi is rejlik egy átlagos szereplésük mögött? Ebbe próbáltunk bepillantani egyik próbájukon, ami vasárnap reggel fél 9-től délig tartott. Ehhez vezetőjük, Hetényi Ádóm- né segítségét kértem, aki a he­lyi iskolában tanít földrajz- biológia szakos tanárként. Kar­csú, barna fiatalasszony, s gya­nítom, amo pedagógus karak­terekből való, aki soha nem emeli fel a hangját, mégis figyelünk rá. Itt is, a bemele­gítés ricsajában, csak az ujját emeli magasra. Négyet tapsol, s az előbb még vidáman évő- dő, szép mellű „tinik" és kac- kiás legénykék ruganyos körben lépik, dobbantják a próba első, izomlazító fázisát — az ........esz­t erfánci cérna" dallamára. Előtte, s közben is váltunk né­hány szót Hetényi Ádámnéval, aki mellesleg éppen a bre- tagne-i szerepléskor kapta meg - távol létében — a Szocialista kultúráért kitüntetést. Megtudom: a falunak vannak néptánchagyományai, még gyöngyösbokrétás korukból. Sa­játos helyi táncuk viszont egy dunafalvi lánytónc kivételével nincs. Csak az van, ami a Sár­közből beszivárgott. így azután különböző magyar tájegységek táncaiból választva tanulták meg teljes műsoranyagukat. A széki, alföldi, szatmári, dél-du­nántúli s más táncokból össze­sen tizenkettőt tudnak előadni. Dt év áldozatos munkájával. Az áfésztől évente 30 000 Ft anyagi támogatást, olykor egyéb segítséget is kapnak. A szekcsői táncanyag ruháit va­laha a nagyszülők viselték, a többiekét a gyerekek szülei varrták meg társadalmi munká­ban, hiteles szabásminták alap­ján. Hetényiné 1977-ben vette át a csoport 'vezetését. A munkát „Egész nyáron nem volt eső/ Nem is termett hű szerető .. Hosszú percek után a ritmus alig észrevehetően gyorsul, élénkülnek a figurák, a forgá­sok; csattan a tenyér a csizma­száron, ahogy a fiúk „csapá­solása" váltakozik a lányok csu- jogató rigmusaival (a szolidab- bak közül) mígnem fergete­gesre vált záró szakaszában a táncházi tánc ritmikája, tempó­ja. Szatmári verbunk egy bretagne-i kisváros főterén, a szekcsői néptáncegyüttes fellépéseinek egyik szinhelyén. 21 kislánnyal kezdte el, jelenleg az utánpótlás korosztállyal együtt 87 fiatal dolgozik az együttesben. Egy év utón a minősítésen a zsűri elégedetten konstatálta: lám, teremnek fiúk is Szekcsőn . . . „Igen, mert minden új lány csak akkor jö­hetett, ha hozott egy fiút cT karján ...” — árulja el a nagy létszámú együttes „titkát" a ta­nárnő, miközben fél szeme a táncoló fiatalokon van. Időközben ugyanis megindult a magnószalag, s a termet be­tölti egy mezőségi táncház mél­tóságteljes, tiszta, szép dallam­világa. A harminc-egynéhány motívumot már korábban meg­tanulták. Most c maguk ötlete lendíti őket, meg a fantázia, a rögtönzőkészség. Szabad vari­ációban gyakorolják a lépése­ket, forgásokat. Az első szakasz­ban lassú, szép tartással, még­is könnyedén, hajlékonyon. A dallam is lassú, szélesen árad, s inkább dúdolják, mint ének­lik. Azután felcsattan a lányok nyers, népi hangvételű éneke: Nem mértem, mennyi lehe­tett, 20 vagy 25 perc. Minden­esetre jól bírták, s láthatóan örömmel, élvezettel, hogy szusz- szanásnyi pihenő után hozzá­kezdjenek a voltaképpeni tánc­próbához. Szatmári verbunk és páros, azután sárközi, majd méhkeréki román táncok: a mai „adag". A busójárásra ké­szülnek vele. Azután országos minősítésre. Azután nyilván még sokfelé. A karcsú fiatalasszony most az előtérben táncoló, három szép fiatal párra mutat. „Jú­niusban ez a három lány le­érettségizik, továbbmennek; a fiúkat elviszik katonának. Min­den évben újra kell kezdeni . . ." — néz egy kicsit szomorúan, maga elé, mintha máris búcsúz­na tőlük. Vasárnap délelőtt fél tíz. Néptelenek az utcák. Pihen, al­szik a falu még ilyenkor, leg­alábbis úgy tűnik. Azaz még­sem. A saroknál most egy csa- patnyi „tini" bukkan fel. Be- viharzanak a presszó ajtaján. Wallinger Endre Továbbtanulási lehetőségek Tájékoztató a szentlőrinci Mezőgazdasági Szakközépiskoláról Olvasóink közül Sokon ér­deklődtek az általános iskolát végzettek, illetve végzők to­vábbtanulási lehetőségeiről. Alábbi tájékoztatásunkban a szentlőrinci „Újhelyi Imre" Me­zőgazdasági Szakközépiskolát mutatjuk be. E középfokú képzési célú szakközépiskola két szakon — állategészségügyi, valamint mezőgazdasági áruforgalmazá­si szakon - nyújt korszerű ál­talános műveltséget és elmé­leti, szakmai ismereteket tanu­lóinak. . Felvételi beszélgetés során a jelentkezőknek élővi­lág, kémia, magyar nyelv és irodalom és matematika tudá­sukról kell számot adniuk. A szakközépiskolában végzett fia­talok érettségi bizonyítványt kapnak, és lehetőségük van felsőoktatási intézményekben való továbbtanulásra. Az állategészségügyi szakon szakmunkás-képesítést is kap­nak, egyben lehetőséget a technikusi minősítés megszerzé­sére. A szakra elsősorban fiúk, kisebb létszámban leányok je­lentkezését várják, akik jó ta­nulmányi eredménnyel, megfe­•elö fizikai adottságokkal ren- de'keznek és kedvet éreznek a szakma elsajátításához. Az ál­lategészségügyi szakon a köz­ismereti és szakmai előkészítő tárgyak mellett a következő szakmai tantárgyakat oktatják: háziállatok bonc. és élettana, állattenyésztés, szaporodásbio­lógia, sebészet, állatbetegsé­gek, állategészségügyi szak. igazgatás. A szakmai gyakor- Ir.iok heti hat órát, az év közi összefüggő gyakorlat három hetei és az év végi összefüg­gő gyakorlat négy hetet tesz­nek ki. A tanulók a gyakorla­tokat mezőgazdasági üzemek­ben, állategészségügyi állomá­sokon, laboratóriumokban, vá- góhidakon, mesterséges termé­kenyítő-állomásokon, állatkór­házakban végezhetik. Később ezeken a munkahelyeken he­lyezkedhetnek el, mint állatte- nyésztő-műszakvezető, állator­vos szaksegéd, inszeminátor, ellető, húsvizsgáló, laboráns stb. Az állategészségügyi szakkö­zépiskolai képzés jelenlegi for­májában teljesen újszerű és jelentőségét fokozza, hogy a korábbi középszintű állatte­nyésztő képzés megszűnt, s an­nak feladatát ez nagy részben pótolja. A mezőgazdasági áruforgal. mi szak új képzési célú okta­tás, 1979-ben indult először Magyarországon. Dél-Dunántú- lon csak Szentlőrincen folyik ilyen irányú szakmai képzés, ezért a szomszédos megyék mezőgazdasági üzemeinek is innen biztosítják az új szak iránt érdeklődő tanulók képzé­sét. Az ide jelentkezők a mező­gazdasági termelés és feldol­gozás, mezőgazdasági árufor­galmazás, agrárgazdaságtan, mezőgazdasági üzemtan, me­zőgazdasági műszaki ismere­tek, munkavédelem és közleke­dési ismeretek tantárgyakat sajátíthatják el. A szakmai gyakorlat heti öt óra és év vé­gén négyhetes összefüggő szakmai gyakorlat vár a tanu­lókra. A gyakorlati képzés el­sősorban mezőgazdasági üze­mekben, feldolgozó, felvásárló, raktározó, értékesítő vállalatok­nál és intézményeknél történik. A végzettek a következő — vagy azokhoz hasonló — munkakö­rökben helyezkedhetnek majd el: áruátadó, -átvevő, árufor­galmi előadó, anyaggazdálko­Megjelent a Somogy idei első száma Tizedik évfolyamába lépett a folyóirat Tizedik évfolyamába lépett a Somogy (a Somogy megyei Ta­nács kulturális folyóirata). Idei első számának valamennyi ro­vata széles körű választékot kí­nál versekben, esszékben, tanul­mányokban és recenziókban egyaránt azoknak is, akik nem szomszéd megyénkben élnek, de érdeklődnek a dinamikusan fej­lődő megyeszékhely és Somogy megye kulturális élete iránt. A folyóirat idei első számá­nak Irodalom, Művészét rovata érdekes irodalomtörténeti, egy­ben iskolatörténeti adalékokkal is szolgálhat. Az egykori neves Somsich (ma Táncsics) Gimná­zium önképzőkörére emlékezik Simon Gy. Ferenc, fölelevenít­ve egy diákköri emlékét. Emlé­kezésében Benedek Marcel, Bemáth Aurél, Mórái Sándor, Sik Sándor és Szabó Lőrinc le­veleit közli, amelyek Kassák La­jos költészetére vonatkozóan ódnak válaszokat a gimnazista diáknak. Az írás külön érdekes­sége az 1946—47-es tanév ön- képzőköri ifjúsági elnöke, Fodor Andor utóirata. Szerzőjét- ma neves költőként, Fodor András­nak ismerjük. A rovat közli Gyarmothy Irén Ha megmara­dok című elbeszélését: Pomo- gáts Béla Költészet és szolgálat című esszéjét valamint Kanyar József emlékezését Sípos Gyula költő kaposvári emlékestje al­kalmából. Laczkó András, a fo­lyóirat főszerkesztője ebben a számban adja közre a balaton- boglári szőlőgazdaságról ké­szített szociográfiája befejező részét. A folyóirat Nyilt város- politikával címmel érdekes in­terjút közöl Kaposvár fejlődé­séről Deák Ferenccel, az MSZMP városi első titkárával. Ugyancsak a városhoz kötődő témakörökben jelent meg Csá- nyi László Kaposvár, a látha­tatlan iskola című esszéje; Ta- káts Gyula Rómahegyi alkalmi triumvirátus című emlékező esz- széje, ezenkívül Berták László, Bisztray Adóm, Papp Árpád, Fo­dor András valamint számos fiatal, kötettel még nem ren­delkező költő verse. A Szülötöldünk rovatban kü­lön érdeklődésre tarthat számot E. Szabó Zoltánnak a kapos­vári tanítóképzőt bemutató írá­sa a Somogyi alkotóműhelyek sorozat keretében. A Figyelő rovat több képzőművészettel foglalkozó írást, recenziót közöl. F. Komáromi Gabriella a ka­posvári színház Turgenyev: Egy hónap falun című drámájának adásáról; Tüskés Tibor Berták László Tárgyak ideje című vers­kötetéről ; Kernya Róza Bécsy Tamás: A drámaelmélet és a dramaturgia Csokonai művei­ben című kötetéről írt recenziót. Daniel Safran gordonkaestje Daniel Safran, a szovjet ze­neművészet egyik legjelentő­sebb, ugyanakkor egészen sa­játos egyénisége. Tizennégy éves kora óto minden jelentős verseny nyertese, később a hangszerével kapcsolatos nem­zetközi zenei versenyek elnök­ségének tagja. Hangversenyei szinte az egész világ koncert­pódiumainak jelentős esemé­nyei, lemezfelvételei jóformán hangszerének teljes irodalmát felölelik. Hangszertudása egyedülálló. Technikai, hangi problémák előtte ismeretlennek tűnnek, hangszere így különösen izzó egyéniségének maradéktalan tolmócsolójóvá válik. Minden megnyilvánulása a koncert izzó kohójának füzében születik. Ez dó, termeiéselsmző, időelemző, munkafolyamat-tervező, beosz­tott üzemgazdász, minőségel­lenőrző. szállítási előadó stb. Mindkét szakon igény szerint lehetőség van — a tanulmá­nyok folytatásának idejére - társadalmi tanulmányi ösztön- dijszerződés kötésére is. a kü­lönböző intézményekkel, vál­lalatokkal. A tanulók második osztálytól oz iskolától ösztöndíjban ré­szesülnek, melynek összege ta­nulmányi eredménytől függően havi 110—650 Ft lehet. Az • is­kola székhelyétől távol lakó tanulók részére kollégiumi el­helyezést biztosítanak. A .mezőgazdasági üzemek, vállalatok, intézmények várják a jól képzett, hivatósszeretettel rendelkező állategészségügyi, valamint mezőgazdasági szak­embereket -, így a szentlőrinci „újhelyi Imre" Mezőgazdasági Szakközépiskola is várja a me­zőgazdasági és állategészség­ügyi pályák után érdeklődő ál­talános iskolát végzett tanulók jelentkezését. Kőszegi L. a kohó — előadó és hangszere együttese — mindent azonnal magába olvaszt és egységgé hevít, ami közelébe kerül; mű­vet, stílust, kísérő partnert egya­ránt. Daniel Safran játéka sa­játos, önálló jelenség, mely nem tűr összehasonlítást más, ha­sonló jelenséggel, mert minden különbség füstté válik saját izzásától. Játékstílusának legszembeöt­lőbb eszköze a vibrátóval való bánásmód. Az utóbbi száz év előadói gyakorlatában meg­szoktuk már a vibrált hangot minden olyan hangszeren, ahol erre lehetőség van. Ez teszi élővé, érzékennyé, emberivé egy-egy hangszer hangját. Já­tékában az egyenes és vibrált hang kettősének plusz drama­turgiai funkciója van. Feszült­ség és oldás viszonyát akár egy hangba is belesűrítve megnö­veli a zenei történések gyakori­ságát, fokozza a folytonosan megújuló kitárulkozás drámai erejét. Egyénisége, mint ahogyan az összehasonlítást sem, nem tűr társakat sem maga mellett. így szerda esti koncertjén azt a Da­niel Safrant hallottuk, aki Sosz- takovics, Snitke és César Franck egy-egy művének megszólalta­tása apropóján megnyilvánult előttünk. Partnere, Gulyás Már­ta született zongorakísérő. Hi­bátlan játékának értékét szere­pének felismerése, és annak tökéletesen megfelelni tudó szakmai tudása növeli. Safran előadói stílusán vitat­kozni lehet, a szakmabéliek biz­tosan meg is teszik, egy azon­ban biztos: egyéniségének tüze a közelében lévőket is átmele­gíti. Kircsi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom