Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)

1982-02-17 / 47. szám

1982. február 17., szerda Dunanttiu napló 5 A földszinten kávéház lesz Az ipari tárca környezetvédelmi tervei Újból értékesítsük a hasznos hulladékokat, melléktermékeket Sajtótájékoztató az Ipari Minisztériumban VI. ötéves terv időszakóban? E témában tartott sajtótájé­koztatót február 16-án az Ipa­ri Minisztériumban Körtvélyes István miniszterhelyettes, az Országos Környezetvédelmi Ta­nács tagja. Elöljáróban el­mondhatjuk, hogy a felesleges­nek vélt melléktermékek, hul­ladékok komplex kezelése - tehát elsősorban újrahasznosí­tása, tárolása és csupán a legvégső esetben a megsemmi­sítése — központi feladat lesz. Az elhatározás meghozatalá­ban főként energiatakarékos­sági okok játszottak közre. A vállalatokat kötelezik arra, hogy november 1-ig mérjék fel a „meliéktermékhelyzetet1' és konkrét tervet dolgozzanak ki például azzal a céllal, hogy a képződött szennyező anyagok újrahasznosítva miként is ke­rülhetnek vissza a termelési láncolatba. E téren sokat vár­nak az ipari víz visszaforgatá­sától, amire a szép példa már adott a gyöngyösvisontai Ga­garin Hőerőműben. Hazánk­ban jelenleg a különböző ipa­ri létesítményekben évente több mint három és fél millárd köbméter hűtővíz kerül a sza­badba az egyszeri felhasználás után, de azt tervezik, hogy en­nek a mennyiségnek legalább az egyharmadát visszaforgat­ják. A bányászatban, a kohá­szatban, az energiaiparban, amelyek a legkomolyabb ve­szélyes hulladéktermelők mind­össze töredékét hasznosítják az értékes melléktermékeknek, s inkább ártalmatlanítják azo­kat. Tehát e három ipari ága­zatban jelentős tartalékok rej­lenek e vonatkozásban is. Ko­moly újrahasznosítható értéket jelenthetne az erőművi pernye és az alumíniumkohászat vörös iszapja, az előbbiből ötmillió, míg az utóbbiból másfél mil­lió tonna keletkezik évente. Az újrahasznosítás nemcsak a gyárban, az üzemben történ­het, hanem egy központi, komplex telepen is és ilyenből hatnak a megépítését tervezik, amelyek regionális feladato­kat ellátva működnének. Az utólagos mentés, védeke­zés mellett természetesen tö­rekedni kell a megelőzésre is, vagyis a hulladékmentes tech­nológiák kialakítására. A hul­ladékszegény technológiák be­vezetésében nagyot lépett a műanyag-, gyógyszer- és nö­vény-védőszer gyártó ipar, mind­ez persze semmi okot nem ad­hat az elbizakodottságra. Je­lentős kísérletek folynak, hogy miként lehetne úgynevezett „környezetbarát”’ anyagokat alkalmazni, például olyan gyomirtószert gyártani, amely 1—2 hét alatt lebomlik és így nem veszélyezteti a talaj víz- háztartását. Az ipari tárca az elmúlt tervidőszakban közel tízmilli- árd forintot fordított környezet- védelmi beruházásokra, há- roTnszor többet, mint 1970—75 között. Ebből négymilliárd fo­rintot a légszennyeződés mér­séklésére költöttek el. 1982—85. között környezetvédelmi célra, döntően a víz- és levegőszeny- nyeződés további mérséklésé­re, a hulladékhasznosításra, valamint a zajártalom-csökken­tésre 12—13 milliárdos beruhá­zást terveztek. Nagyon meg­fontolandó, hogy melyik fel­adat teljesítésével kezdjék, hisz egy magas hatásfokú ipari szennyvíztisztító, majd egymilli- árd forintba, vagy 1—2 erőművi elektromos porszűrő felszerelé­se, beszerzése 200—300 millió­ba kerül. Csuti János Megkezdték a volt SZMT- székház felújítását Valóban kupola nélkül marad? A Kossuth Lajos utca az ön­maga karikatúrájává vált (és a helyzet még romlani is fog, ha az év közepén megkezdik a volt Pannónia Szálló felújítá­sát): az utcát sárga palánk fe­lezi, s az elkeskenyült úttesten most többször akkorának látszik a forgalom, a zsúfoltság, a lök­dösődés. Megkezdték a volt SZMT- székháznak — a Pécsi Nemzeti Színház leendő üzemházának — a felújítását. Hosszas előkészítés után a kész kiviteli tervek birtokában januárban kezdte meg a nagy­lélegzetű munkát a BÉV épület- felújító üzeme. Talán az utolsó pillanatban . . . Most, amikor Gáspár Márton építésvezetővel járjuk a furcsán kícsupaszított házat, egy három évvel ezelőtti szemrevételezés jár az eszem­ben. Akkor azt mutatták — sza­kadó eső idején —, hogy a rossz tetőn át bezúduló víz útját egészen a földszintig lehet nyo­mon követni, s közben minden ronggyá ázik. Most mór sza­baddá váltak a tartószerkeze­tek, a tartós beázások nyomai közvetlenül láthatók: rozsda­marta vastraverzek, penészes­korhadt fagerendók . . . Vajon egy időben elvégzett tetőfelújí­tás révén nem lehetett volna mostani költséges munkarésze­ket megtakarítani? De ezen ma már kár elmél­kedni. A terv kijelölte azokat a feladatokat, amelyeknek a végrehajtása megkezdődött. Az alsó szinteket keményen aládú­colták — azoknak bírniok kell a terhet a jövő évig. Az első és második emeleten „kidobták” a közfalakat, s csak a teherhor­dó falak állnak még. Az idei program — ahogyan az építés- vezető elmondja — a felső szin­tek födémjeinek kiváltása és újraépítése, a tetőszerkezet el­bontása és újraépítése . .. Pillanatnyilag olyan a belső kép, mintha egy éppen véget ért háború utón lenne az egész. Ebből a mostani káoszból — hordják le a hasznavehetetlen­né korhadt ajtókat, ajtókerete­ket, cipelik fel a 4—5 méteres gerendákat új dúcolásokhoz — nehéz kisejteni, mi is lesz itt. A Középülettervező Vállalat hatal­mas tervdokumentációjából (a felújítás terveit Siklós Mária építész készítette) hámozzuk ki, hogy a színház új üzemi épüle­te sok régi gondot old meg: végre igazi próbateremhez jut­nak a balettosok, s további próbatermek sora segíti majd a színvonalas művészi munkát. A földszinten feléled az egy­kori kávéház, amelynek a bejá­rata hat lépcsőfokon a sarkon nyitandó ajtón át lesz. Az épü­let külső képe nem változik. Egy valami azonban nagyon hiányozni fog majd róla: a ku­pola. Ennek a felújítása ugyan­is sajnálatosan nem szerepel a programban, a kupola hiánya pedig az egész Kossuth Lajos utca karakterét változtatja meg. Vajon nem lehetne ezt még újragondolni? Bizonytalan a lépcsőházi kovácsoltvas korlát sorsa is, bár a megőrzéséről intézkedtek már. De vajon hol szolgál tovább korlátként? Itt uqyanis a beton liftakna körül aligha lesz helye! A sárga palánk fölé hama­rosan 4 méter magas, befelé lejtő védőtetőt húznak — ezzel óvják a lehulló törmeléktől az utca szabadon hagyott oldalát. Jövőre veszik munkába a ka­maraszínház épületét. Az egész együttes — a jelenlegi program szerint — 1986 közepére készül­ne el. H. I. (Munkatársunk jelentése) A környezetvédelem érdeké­ben mit tesznek a vállalatok a Pécs óvodai ellátottsága köz­tudottan sokat javult az utób­bi öt-hat évben A város ötven óvodájában több, mint 6000 kisgyereket tudnak elhelyezni: gyakorlatilag a város állam' (nem üzemi) óvodáiban az igé­nyek mintegy 98 százalékát tel­jesíthetik a jelenlegi mutatók szerint A szorosan körülhatárolt bel­város helyzete azonban válto­zatlanul gondokat okoz. A meg­levő hét óvodában mindössze 640 az óvodai helyek száma. Épületeik túlnyomó többsége nem óvodai célokra készült an­nak idején: régi, elavult, kor­szerűtlen: kicsi a befogadóké­pességük és nagy bennük a zsúfoltság. Ebben a helyzetben mennyiségi és minőségi válto­zást hoz rövidesen egy új óvo­da fölépülése, átadrjsa és — bizakodunk —, mielőbbi mű­ködése a Kulich Gyula utcá­ban, ahol városi tanácsi beru­házásból elkészült egy 150 sze­mélyes befogadóképességű két­szintes új óvodaépület. Mun­kálatai 1980 augusztusában kezdődtek el, műszaki átadása február második felében küszö- bönáll. Felépítése 13 millió, a műszaki átadást követő mély­építésű tereprendezése további 5 millió Ft-ba kerül. Berende­zése meghaladja a másfél mil­lió forintos költséget. Ha telje­sen elkészül, a belváros legkor­szerűbb óvodája lesz, ahol a hat gyermekcsoport nevelésé­vel 13 óvónő, és kilenc dajka foglalkozik, konyhájában öten dolgoznak majd. W. E. Csökken a zsúfoltság Átadás előtt a Kulich utcai új óvoda A belváros legkorszerűbb gyermekintézménye lesz Tűzesetek! A hidasi tsz baromfióljábon a kéményből kipattanó szikra 870 000 forint kárral járó tüzet okozott . . Érdemes gondol­kodni. A tüzelési szezon kezde­te óta ez volt a legnagyobb kárral járó tűzeset. Túl sokszor lobbanhatta lángra a lakószo­bák, konyhák, fürdőszobák be­rendezését, a tetőszerkezeteket az emberi figyelmetlenség, a gondatlanság. A tüzelőberen­dezések nemcsak szenet, fát és olajat, hanem figyelmet i,s igényelnek. Pécsi présházban eresz alatt lévő katlanban forraltak vizet. Kigyulladt az eresz és a te­tőszerkezet. 20 000 forint túl nagy ára meleg vízért. Csillagszóró­tól gyulladt ki Pécsett a lakó­szoba berendezés és keletke­zett lakástűz, melynek során felnőtt és gyerek is égési sé­rüléseket szenvedett. Orfűn nem is sejtették, hogy a régi ház kéményébe valamikor gerendát építettek be. Leégett a födém­rész Olajkályha műszaki" meg­hibásodása miatt Siklóson 3000, Kisjakabfalván 15 000, Szent- lászlón 4000, Komlón 20 000 fo­rint kár keletkezett A harkányi társasüdülőben is az olajkály­ha volt kizárólag a ludas? A kályha melegénél a mellette lévő széken ülő ittas személy kabátja gyulladt ki. Dunaszek- csőn sem az olajkályha tehe­tett arról, hogy égett a szoba­berendezés. Ugyanis az égő olajkólyha tartályába öntötték az olajat, az mellé folyt, és úgy gyulladt .meg. Tizennégyen lakták azt a du- naszekcsői szobát, melyben a kémény nélküli széntüzelésű kályha adta a meleget. A bent­lakók legalábbis kimelegedtek. A födém két négyzetméteres ré­sze leszakadt, égett a geren­da, a tetőszerkezet. A baranyai januári tűzkár­statisztika eléggé lehangoló adatai: ötven tűzeset, öt sérült — köztük ea.y kisgyerek. — Egy ember meghalt. A kór 1,5 millió forint. Szabálysértési feljelen­tést 16 személy ellen tettek. A dohányzás káros az egész­ségre, főként, ha ágyban szív­juk a cigarettát. Egy pécsi mun­kásszállón még csak az ágy­nemű és a bútorzat égett Pa- tapoklosiban a 75 éves néni valószínűleg elaludt dohányzás közben az 0gybant kórházba szállítás közben belehalt sérü­léseibe. Elektromos áram is jellegze­tes tűzeseteket okozott, Bere- menden a sertéstelep szociális helyiségében villanybojler gyul­ladt ki rövidzárlat következté­ben, a kár 10 000 forint. Szá- gyon istálló tetőszerkezete vált a lángok martalékává a sza­bálytalanul szerelt elektromos berendezés rövidzárlata miatt. A kár 15 000 forint. Mólomban a személygépkocsi védőfedél nélküli akkumulátorára rácSÚ- szott a drótkötél, az szikrát hú­zott és meggyújtotta az akkumu­látort, a csomagtartóban az éghető anyagokat. A kár 45 000 forint. 2SUK kisteherautó rö­vidzárlat miatt égett le, a kár 23 000 forint. Két érdekes szezonális, még­sem egyedi eset: Szabadszent- királyon szabálytalanul füstöl­ték a húst, a dísznóságok a parázsba estek és elégtek. Di- ósviszlón pb-gázpalack csere alkalmával a túlnyitott szelep fennakadt, a helyiség alulról fokozatosan megtelt gázzal, majd belobbant. Két személy — az egyikük súlyosan — megsé­rült. Murányi L. Rádió mellett... A hülyeség fokozatai E n ugyan nem ájuldozok a büszkeségtől, amikor azt hallom, hogy — sok egyéb mellett — jó humorú, kedélyes nép is vagyunk, azt hiszem más népek szintén tudnak vic­celődni, ha életkörülményeik révén erre is jut idejük, de az biztos, nincs az a politikai áramlat, társadalmi esemény, amelyekre derék magyarjaink hihetetlen gyorsasággal ne reagálnának remek viccekkel. A viccek elterjednek az or­szágban, névtelenül persze, mert soha nem tudjuk ki volt a „komponista", akár csak a népdaloknál. Mondhatjuk ta­lán, hogy a „nép ajkán szület­nek”, többnyire a városi né­pén. Vannak „örökzöld" témák, emlékezhetünk rá, valamikor a hatvanas évek elején a Patyo­lat szerepelt az újságok hu­moroldalain, később a tsz-el- nökökről csevegtek a pódiumo­kon a humoristák, a kabaré­színpadok ki nem fogytak a társbérlettel kapcsolatos szel­lemes konfliktusokból, bevonult a szatíra világába a tsz-pa- raszt is, csakúgy mint a pin­cér, „akin" keresztül el lehe­tett verni a port az uniformizált vendéglátóiparon. A „szerep­lők” persze átadják helyüket a következőknek, hiszen ma már nem viccelődünk sem a Patyo­laton, sem a társbérleten, a téma - ahogy mondani szokás - „kifújt". Már amelyik. Mert a rendőr­viccek szinte halhatatlanok. Jómagam Is tudpk néhányat, nagy igyekezettel terjesztem is, hiszen valljuk be őszintén, kel­lemes társaságban élvezettel adunk elő egy-egy történetet s úgy aratjuk le a babérokat, mintha mi agyaítuk volna ki a remek viccet, pedig mindenki tudja, hogy nem így van. De hát a társaság akkor jó, ha „egy húron pendülve" jókat nevethetünk. Azt még hozzá tehetem, hogy a legjobb rend­őrvicceket többnyire rendőrök­től hallottam, és remélhetően rendőrismerőseim ezután sem fosztanak meg ettől az élvezet­től. H étfőn este hallgatom a rádió humorfesztiválját, mondhatom, jól szórakoz­tam - külön tiszteltetem Mar­ton Frigyest és együttesét, ami­ért jó ötlettel időnként meg­rendezik a tehetségkutatást (kitűnő kútforrás!) —, de az értékelésnél felszisszentem. A zsűri tagja, Moldova György többek között ezt mon­dotta: ugye van hülye, hü­lyébb, leghülyébb, rendőr, pos­tás, vasutas. A minősítés e meghökkentő fokozásán már nem tudtam derülni. Pedig -mint ismeretes, nem vagyok sem rendőr, sem postás, sem vasutas. ízlésbeli ficamot kap­tam? Lehet. De lehülyézni tes­tületeket ország-világ előtt, azt hiszem, nagyon bántó do­log. Tudom, ha bármelyik ré­széről — rendőrtől, postástól, vasutastól — vélt vagy valós sérelem éri az embert, csak le­gyintünk és azt mondjuk: hü­lyék. De a sort folytathatnám is akár: hülyéztek mór le új­ságírót okkal—ok nélkül, csak­úgy mint írót, hentest és ta­xist, buszsofőrt és rendezőt, ut­calányt és apácát, minisztert és politikust, ám isten bo­csássa meg nekem, az ember ezt csak kiröppenti a száján első felindulásában. De nem nyilvánosság előtt, több milliós hallgatóság füle hallatára. A nyilvánosság kötelezi a kabarépódiumot bizonyos tisztességtartásra is. Ami durva, már eleve nem szelle­mes. Játszottam a gondolattal: le írjam, ne írjam? Leirom. Tu­domásom szerint Moldova Györgyöt — nagyszerű könyve megjelenése után — tisztelet­beli vasutassá fogadták a MÁV dolgozói. Csak úgy mon­dom. Rab Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom