Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)

1982-02-15 / 45. szám

A Hétfői Dunántúli Nap­ló is részt vállal a televízió Ablak szerkesztőségének munkájában. .Olvasóink, il­letve a nézők közérdekű kérdéseire, amelyekre a műsorban nem jut idő vá­laszolni, lapunkban adunk tájékoztatást. Ezentúl min­den második héten nyitunk ablakot a Hétfői Dunántúli Naplóban. Autós olvasóink közül a legtöbben a fogyasztás­csökkentőkről érdeklődtek: Bokrétás András Pécsről (19-974) kérdezte: ha be­szerelnek az autójába ilyen készüléket, kell-e emiatt rendszeresen ellenőriztetni a járművet? Magasabb ok­tánszámú benzin vásárlása előírt-e, és igaz az a men­demonda, hogy ezek a fo­gyasztáscsökkentők rongál­ják a motort, a főbb alkat­részeket? Sctkféle fogyasztáscsök­kentőt használnak, illetve építenek be az autókba hazánkban, ezért reméljük, _ nem vádolnak olvasóink túlzott lokálpartiotizmussal, ha a pécsi ÉPFU találmá­nyáról, a torokszűkítőről ér­deklődtünk Schäifer Attilá­tól, a pécsi autóklub mű­helyvezetőjétől. Az autó­klub műhelyében, és az AFIT szervizeiben általában ezt szerelik a gépkocsikba. Nos, a torokszűkítő haszná­latával nem kell az autót gyakrabban szervizbe vinni, mint ahogy az üzemelteté­se egyébként megköveteli. Nem kell áttérni más mi­nőségű benzinre sem, mint amit a gyár eleve az autó típusához javasol. Az autó­klubban 350 autós közül, akik a torokszűkítőt alkal­mazzák, körülbelül 15 rek­lamált, de a szervizben ki­derült, nem a fogyasztás­csökkentő okozta a hibát. Egészségügyi dolgozó kérdezte a pszoriózisos (pikkelysömörös) betegek érdekében: Pécsett mikor szerzik be a sokak által is­mert PUVA készüléket, hi­szen ezzel a berendezéssel, a rendszeres kezelések so­rán tünetmentessé tehetik ezt a kellemetlen betegsé­get. A telefonáló, maga is Szegedre jár kéthetenként a kezelésre, de ezt valóban csak kevesen vállalhatják. Kedvező választ kaptunk dr. Grál Pál professzortól, a Pécsi Bőrklinika igazga­tójától : Januárban megrendelték a készüléket, s remélik, hogy jövőre már a Pécsi Bőrklinikán is alkalmazhat­ják a fotókemoterápiai ke­zelést. Cáldonyi M. Zala vonzásában A hónap elején nyitotta meg a zalaegerszegi Göcseji Mú­zeumban Keresztury Dezső akadémikus Cservenka György fotóművész kiállítását. A zala- apáti fotós Sopron, Keszthely, Tatabánya után, most szűkebb hazája érdeklődőinek mutatja be jellegzetesen zalai vonat­kozású képeit előreláthatóan egy hónapon keresztül. Témáit nemcsak a vidék ábrázolása, hanem az urbónusság is jel­lemzi. Néprajzi vonatkozású a megyeszékhely Városi Művelő­dési Központjában októberre tervezett Zala kincsei című ösz- szeállítása és Zala megye mű­emlékeivel foglalkozó vándor- kiállítása. Nagy Gyula Fű feladatuk a rehabilitáció Kevés a hely a szívkórházban A tihanyi apátság Balaton- füreden épült kórháza már hatvan éve a beteg szíveknek nyújt enyhítő gyógyírt. Három évtizeddel ezelőtt kettőszáz, ma kilencszáz férőhelyet bizto­sít az ország szívbetegeinek. — Sok ez? Kevés? — kérdez­tem dr. Szigeti Gyula főorvos­tól. — Évente huszonötezer a ha­zai új infarktusok száma. Az összlakosságot tekintve bizony azt jelenti, hogy elértük a fej­lett ipari országok szintjét! Elég csak az előbbi két számot összevetni, szomorú tanulságot vonhatunk le. Ehhez még te­gyük hozzá azt is, hogy a már operáitokat, a szívbántalomban szenvedőket is el kell látnunk. A tényleges igény tehát a le­hetőség ötszöröse lenne. — Hogyan lehet elosztani a keveset? — Ezen a kevés* helyen úgy próbál igazságosan osztozkod­ni az egészségügy, hogy a megyékre bízza: gazdálkodja­nak ők vele. És azt se hallgas­suk el, hogy majdnem húsz vállalat támogat bennünket! — Fő feladatuk? — A rehabilitáció, a munka- képesség visszaadása. Emellett vállaltuk a Füred környéki he­veny-ellátást is . . . — Fejlődésüket mi jellemzi? — Az utóbbi öt-hat évben rengeteget fejlődtünk. Igenis, dicsekvéssel mondom, hogy Európában, de talán másutt sem létezik ilyen kardiológiai központ! Egy-egy év beszerzési költsége hatmillió forint körül van . .. —. Ez sajnos nem vigasz a helyhiány miatt kiszoruló be­tegeknek. — Az olyan regionális köz­pontok. mint a szentgothárdi, ma már sokat enyhíthetnek ezen a gondon. — Szakmai tekintélyük? — Nincs okunk panaszra. Elég, ha csak az ausztrál, ame­rikai, kanadai betegeinket em­lítem. Jó a hírnevünk, s ezt an­nak köszönhetjük, hogy nálunk egyedülálló lehetőség nyílik a tudományos munkára. Intéze­tünk vezetője, Böszörményi professzor az egyetemen tanít. (Egyébként májusban jelenik meg a rehabilitációval foglal­kozó kézikönyve.) öt kandidá­tusunk van. Hárman most ké­szítik elő a nagydoktori disz- szertációjukat. Évente negyven előadást tart az orvosi karunk, és huszonöt közleményt adunk ki nyomtatásban. Szakmai fó­rumot nyújtunk más orvosok­nak. Egyszóval rangot jelent nálunk dolgozni. — Azt hallottam, hogy a gyógyult betegek zárójelentésé­ben tanácsokat adnak a továb­bi helyes életmód kialakításá­hoz. — Ezt a magam részéről na­gyon fontosnak tartom, hiszen ezek a tanácsok mozgásterá­piát is tartalmaznak. A szívbe­tegeknek pedig döntő fontos­ságú az optimális mozgás. — Gondolom, mindez az egészségeseknek sem árthat. — Sőt! Ajánlatos. Hiszen a mozgás megelőzés is. De csak akkor, ha rendszeresen törté­nik. Ezért kell minél korábban elkezdeni a testedzést és ezért nem szabad soha többé abba­hagyni. Mészáros István A nyerő ember — Ember! Eljátszod a pén­zemet! — teremtett le a fele­ségem, mikor megtudta, hogy eldobtam a régi variációs táb­lát. Bánkódtam is miatta az öcsémmel, elhiheti, mert azon a héten négyesünk lett volt. — Ami nem jött be január második hetében önnek, sike­rült a következő pénteken a feleségének. — Az úgy történt, hogy pén­teken el is feledkeztünk a lottószámokról. Mondom az uramnak szombat délelőtt, mo­sás közben. Nézd már meg, nincs-e találatunk! — Először azt hittem, káp- rárik a szemem, — mondja J. Aztán még egyszer, meg még egyszer összehasonlítot­tam a szelvényre írt számokat, az újságban megjelentekkel. De akkor mór hangosan mond­tam Egy! Kettő! Három! Négy! És még egy négyesünk van, asszony! Meg három darab hármasunk! Azon nyomban ro­hantam a meszesi lottózóba, de zárva volt, elment ebédelni az OTP-s. Később ismét vissza­mentem, de akkor már óvato­sabb voltam. Körülnéztem, hogy nincs-e ismerős. Csak azok után mutattam meg a szel­vényeimet. Mert azt mondta a feleségem, nem kell kikürtölni a dolgot. — Persze, hogy azt mondtam, mert a Népsazbadsógban is meg akartam győződni arról, benne van-e a szelvényszá­munk. Mikor megláttam, akkor már megnyugodtam, összesen kétszáznegyvenhétezer forintot nyertünk. De nem ez volt az első nyereményünk. Négy évvel ezelőtt jutottunk el odáig, hogy a hűségjutalomból autónyere- mény-betétkönyvet váltottunk. Hát mit tesz isten! Még egy esztendeig sem volt benn a pénzünk, egy 1200-as Ladát nyertünk. A fiam furikázik vele. — Mióta lottóznak? — ötvenhét óta. Még Bor­bála-telepen laktunk abban az időben. A feleségem már akkor is a gyárban dolgozott, én pe­dig a Szénbányáknál, most is / Yízkereszttől húshagyókeddig Lassacskán már kifelé tán­colunk a farsangból, bár a csúcspont még csak ezután kö­vetkezik: a farsang vasárnapja közvetlenül húshagyókedd és hamvazószerda előtt amely már a húsvét közeledtét jelenti be a negyvennapos böjt kezde­tével. Legalábbis a keresztény vallás szerint. Mindebből első hallásra az következne, hogy a farsang valamiféle keresztény vallási ünnepsorozat, pedig csak arról van szó, hogy a ke­resztény egyház, mint annyi más pogány ünnepet, végül ezt is átvette és át is formálta kis­sé, miután üldözésével, tiltásá­val csekély eredményt ért el. A farsang mindenkinek .úgy él a tudatában, mint a bálok végeláthatatlan sorozata. Né­□Hétfői hány évtizeddel ezelőtt még inkább így volt ez, s nem egy ifjú hölgy dicsekedhetett azzal, hogy a téli báli idényben tövig eltáncolta cipője sarkát. Per­sze annak idején sem ők, sem a mostani táncolok nem gon­dolnak arra, hogy tulajdonkép­pen mi is annak a vidám idő­szaknak az eredete, amelyet végigmulatnak. Pedig a gyö­kerek nagyon js messzire nyúlnak, hiszen a farsang a pogánykor tavaszt váró, a te­let különböző maskarás ala­kokkal riogató, majd végül jel­képesen eltemető, termékeny­séget varázsló ünnepségsoroza­ta volt. A máig élő hagyományoknak talán legjellegzetesebb előz­ményei a régi latinok, rómaiak saturnáliái voltak, a Saturnus isten tiszteletére rendezett ünnepségek. Saturnus a vetés és aratás itáliai istene volt, s a latinok hagyománya sze­rint amikor ő uralkodott főis­tenként, az volt az aranykor: a föld művelés nélkül hozta a termést, az emberiség nem is­merte a háborút és nem is­merte a társadalmi különbsé­geket sem. A saturnáliák min­den év december 17-től, hét napon át tartottok, ^ ez idő alatt sem magánügyeket, sem államügyeket nem intéztek Ró­mában. S egy kicsit fordított vi­lág is volt ez a hét nap, hiszen a rabszolgákat megajándékoz­ták uraik, maguk mellé ültették őket az asztalhoz, felszolgálták nekik az ételt. A farsangi mas­karás felvonulást, sőt a farsan­got hagyományosan lezáró kar­nevál elnevezését is a rómaiak­tól örököltük. Ilyenkor álarcoson és állati alakokat öltve maguk­ra, vonultok végig az utcákon, vidám dalokat énekelve, tréfá­kat űzve, s rendszerint maguk után húztak egy hajót ábrá­zoló szekeret: a carnis navalis-t. A keresztény korban hamar újjáéledt ez a népi mulatság. Ezt bizonyítja, hogy a száza­dokon keresztül máig világhírű velencei karneválról az első dokumentum 1094-ből szárma­zik. Persze a farsangnak, a karneválnak az igazi fellendü­lést a reneszánsz adta: abban a korszakban még a pápák sem tudták, s nem is igen akar­ták kivonni magukat a karne­vál hangulatából. S a huszadik század embere sem tudja. Milyen kellemes ér­zés például, ha csak egy éjsza­kára is, álarcot ölteni, s an­nak látszani, aminek éppen akarunk. Hétköznapi álarcaink­kal ep. legtöbbször úgysem si­kerül. — Még jó, hogy nyertük a Ladát is, igy legalább van mivel hazavinnünk a többi nye­reményeket is. gépkezelőként. Szóval még fia­tal házasok voltunk, hát per­sze, hogy örültünk a lottón nyert villanytűzhelynek. — önök aztán nem állnak hadilábon a szerencsével. Ezért nem fedik fel kilétüket? — Nem akarjuk, hogy az em­berek szájukra vegyenek ben­nünket — válaszol óz asszony­ka. — Ezért ij kértem, ne a gyárban beszélgessünk. A csa­ládból is csak a fiam meg a férjem tudja a legutóbbi nye­reményt. Ez nekünk nagy pénz, és be kell osztani. Televíziót akarunk vásárolni. De nem ám színeset. Fekete-fehéret, a leg­jobbat. Salamon Gyula ' Bemutatkozik Paks Bemutatkozik a Paksi Atom­erőmű Vállalat címmel kezdő­dik ma délután rendezvényso­rozat a város munkásművelő­dési központjában. A február 22-ig tartó sorozaton a PAV dolgozóinak a vállalót meg­alakulásától máig tartó, a nagyberuházást segítő, az üze­meltetésre felkészülő, továbbá szabadidős tevékenységet szemléltetik, filmvetítéseket, előadásokat, ankétokat, kultu­rális és sportműsort rendeznek. A rendezvénysorozat a reaktor makettjét, az atomerőmű más modelljeit, épületeit, fotóit, be­mutató kiállítással kezdődik ma 17 órakor. A PAV-irodaépület földszintjén megnyílik a Paks múltját és jelenét képeken és diafelvételeken a nézők elé tá­ró kiállítás is. B. L. Bonyodalmak az új Tarzan-film körül Bo Derek, a dzsungel királynője Bo Derek, az álmok asszonya 1979-ben úszott be a filmvilág egére, és tündöklése tartósnak bizonyul. (Három évvel ezelőtt ő volt az egyike a híres, sok- száz-copf hajviselet divatba ho­zójának. Természetesen magán­életében is voltak olyan ese­mények, amelyek vonzották a közönség figyelmét. Férje a nála 30 évvel idősebb John Derek filmrendező.) Frigyük szerencsésnek mutatkozik, már­mint a közös munkát illetően: elkészült az új Tarzan-film, amelyet a férj rendezett, produ­cere és főszereplője pedig vi­lágszép felesége. Nem kevés bonyodalom előz­te meg a forgatást, mert a hollywoodi celluloid-dzsungel nem sokban különbözik a lány­rabló gorillák, leopárdok és húsevő növények világától. A Warner testvérek, a Tarzan-jog birtokosai nem nagy hajlandó­ságot mutattak, hogy a nép­szerű hőst kiszolgáltassák Bo Derek bájainak. Szerencsére a celluloid-dzsungelben éppúgy fellelhető a megmentő lián, je­len esetben John Derek szemé­lyében, akinek gondolata talál­kozott a Metro—Goldwyn—Meyer szándékával a Tarzan újrafil- mesítését illetően. Az MGM ugyanis a 30-as évek ősrégi filmszalagjainak a birtokosa, amelyek még Johnny Weissmül- lert és Möureen O'Hara-t örö­kítik meg. A Warner testvérek dühöngése ellenére létrejött az üzlet. Felháborodásuk azonban csillapodott, amikor megtudták a „szereposztást": Bo mint pro­ducer és John Derek mint ren­dező; véleményük szerint_ ez biztos kudarc. (Johnt a filmvi- láaban arrogáns őrültnek titu­lálják, és ő a jelzők ellen nem is nagyon tiltakozik.) Tény, hogy a forgatásra ka­pott pénzösszegből, ami inkább alamizsnának minősül, nem te­lik nagyzási hóbortra. Az öt és fél millió, amit a Tarzanra szántak, Copollának csak tíz percre volt elegendő például az „Apokalipszis most"-ban. Bo­nyodalmak voltak a férfi fősze­replő személye körül is. Bo Lee Canalito mellett döntött, oki a ringben püföltette magát, illet­ve vasrudakat cipelt. Ragyogó a profijja — így Bo. Az éppen szükséges primitivitással — kontrázott a férj. Állítólag fél­tékenység miatt, de az új Tor­zon végül is Miles O’Keeffe lett, akinek nemcsak feje van — nyi­latkozza Bo. hogy mégis övé legyen az utolsó szó. A dzsun­gel királynője egyébként me­rész gondolatot forgat szépsé­ges fejében, úgy érzi, 24 évesen inkább a kamera mögött van már a helye. John Derek is ha- ' sonlóan vélekedik: feleségem­nek mesés ötletei vannak a jö­vőben egészen biztos, hogy nem éri be azzal, hogy a keb­leit tárja a nagyközönség elé. Olvashattuk a hazai sajtóban is, hogy a film próbavetítésén a honatyák mérhetetlenül fel­háborodtak. különösen ott, ahol Bo-nak túl közeli kapcso­latot sikerült kialakítania a ma­jommal. így aztán néminemű vágások után mégiscsak enge­délyezték a film bemutatását. Dr. Juhász Edit A LAKOSSÁG RÉSZÉRE villanybojlerek és hőtárolós villanykályhák szerelését rövid határidőre VÁLLALJUK CÍM: ÉLISZ, PÉCS, FELSZABADULÁS ÜTJA 16. Ügyintéző: Jobbágy Gy. Telefon: 13-053

Next

/
Oldalképek
Tartalom