Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)

1982-02-02 / 32. szám

6 Dunántúli napló 1982. február 2., kedd „Nemzeti könyvkereskedés” A nyomda az 1870-es években Emich Gusztáv és az Athenaeum 1841-ben Pest város tanácsától Emich Gusztáv 27 éves polgár arra kért engedélyt, hogy „nemzeti könyvkereskedés"-t nyithas­son. Szaktudása megvolt, Pesten, Bécsben, Párizsban és Lipcsé­ben sajátitotta el a szükséges ismereteket, de a tanács nem ér­tette, hogy üzletének miért kell „nemzeti,,-nek lenni. A kérvényt először elutasította, és az engedélyt csak József nádor köz­belépésére adta meg. A kereskedés 1842-ben az Urak utcája (ma Petőfi Sándor utca) és a Kígyó utca sarkán nyílt meg, kirakatában Petőfi nemzetiszínű szalaggal átkö­tött arcképével. Nevéhez híven főleg a magyar írók műveit árusította és népszerűsítette. A bolt hamarosan a fiatal írók és politikusok találkozóhelye lett. Emich a kereskedés mellett kiadással is foglalkozott, meg­vette például Petőfi összes köl­teményének kiadási jogát. 1848-ban nyomdát is alapított, itt készültek a honvédségi és nemzetőri szolgálati szabályza­tok és más állami nyomtatvá­nyok. Az abszolutizmus alatt szá­mos folyóiratot, sok magyar író művét jelentette meg, olya­nokat is, amelyekért vagyonát, szabadságát kockáztatta. Emich 1860 táján megvette a gyarmatházi Sándor család­tól a Barátok terén (ma Káro­lyi Mihály utca) álló szép ro­kokó palotát, s a palota tágas udvarán egyemeletes, korszerű nyomdaépületet emeltetett. Ek­kor 326 nyomdai és 60 szer­kesztőségi alkalmazottat fog­lalkoztatott állandóan. A vállalat egyre fokozódó jelentőségét mutatja, hogy 1868-ban 17-féle hírlapot, napi­lapot, képes folyóiratot, élc- lapot, kertészeti közlönyt (Bu­dapesti Közlöny, A Hon, Pesti Napló, Fővárosi Lapok, üstö­kös stb.) jelentetett meg; itt nyomták az Akadémia, a Tör­ténelmi Társulat, a Kisfaludy Társaság, a Szent István Tár­sulat valamennyi kiadványát. A nyomda legszebb terméke a Képes Krónika hasonmás ki­adása volt, akkor amikor hal­latlan összegbe, 14 000 forint­ba került A párizsi világkiál­lításon aranyéremmel tüntet­ték ki. 1868 végén Emich fontos el­határozásra jutott. Vállalata egyre nagyobb lett, egyre több gondot, fáradtságot igényelt a vezetése, s ő maga beteges­kedni kezdett. Ezért a nyomdát, a kiadó céget, a megvett szer­zői jogokat és a telephelyet 610 000 forintért (mai értéke kb. 15—20 millió forint) eladta egy újonnan alakult részvény- társaságnak, amely az Athe­naeum nevet vette fel. Az Athenaeum első vezetői között ott találjuk Emichet, Ke­mény Zsigmondot, Jókai Mórt; igazgatónak Osterlamm Ká­rolyt, a jónevű könyvkereske­dőt nevezték ki. Emich kiadói politikáját folytatták, kiadták Arany János, Ambrus Zoltán, Heltai Jenő, Kaffka Margit, Ka­rinthy Frigyes, Kiss József, Szép Ernő, Reviczky Gyula, Szomory Dezső, Tolnai Lajos, Vajda Já­nos, Vértesi Arnold és mások számos munkáját. Az Athenaeum üzletnek sem bizonyult rossznak, mór az első évben 30 százalék osztalékot fizetett. Gyors iramban terjesz­kedett, megvásárolta az Eggen- berger könyvkereskedést (1898), a Grafikai Intézetet (1911), Riegler Ede papírgyárát (1913) és 1898-ban új székhely ré­szére négy telket a Miksa (ma Osvát) utcában, valamint két házat az Erzsébet (ma Lenin) körúton és a Kerepesi (ma Rá­kóczi) úton. Ma is itt működik két utóda. Mindezzel párhuzamosan egyre nőtt az irányításban a bankok szerepe. Pest ostroma a nyomdában is súlyos károkat okozott, de az Ideiglenes üzemi Bizott­ság Buda felszabadulását sem várva meg, megkezdte a hely­reállítást és termelést. 1945. február 1-én már itt nyomtat­ták a szovjet hadsereg magyar nyelvű lapját, az Új Szót. 1947-ben az Athenaeum ket­tévált. A nyomda a régi néven működött tovább, a könyvki­adói szerepkört a Szépirodalmi Kiadó vette át. Vértesy Miklós A mai nyomdoépület IS* Idén elkészül az új bázis? Szolgáltatás­bővülés az autóklubnál A „sárga angyalok” látványa az utakon sok vezetőnek jelent biztonságérzetet, de sokan csak ilyenkor szereznek tudomást az Autóklub Baranya megyei Szer. vezetének működéséről, pedig szolgáltató tevékenységük ská­lája az elmúlt esztendőkben igencsak bővült. Van korszerű műszerekkel felszerelt műszaki állomásuk, foglalkoznak „úrve­zetők” képzésével, turistauta- kat szerveznek, autóversenyeket bonyolítanak le. Taglétszámuk Baranyában 1981-ben az öt­ezer főt is meghaladta. Legtöbb klubtag ' a műszaki állomás szolgáltatásait igény­li. Az elmúlt évben Pécsett, a Citrom utcai javító bázison 4500 autó kisebb-nagyobb ja­vítását, műszere» vizsgálatát végezték el a szerelők. A tu­ristaszezonban üzemelő se­gélyszolgálati kocsik, a „sár­ga angyalok" 300 bajbajutott autósnak nyújtottak segítsé­get. Az autómentő 140 eset­ben szállított mozgásképtelen, vagy karambolos, sérült sze­mélykocsit. Rendkívül népsze­rű a zárt technológiás vizs­gáztatási rendszerük, melynek során a hatósági műszaki vizsgát egy általános ellenőr­zés, szükség szerinti javítás előzi meg. Ezzel a lehetőség­gel 1733 autós élt. Az autó­felügyelettel és a Baranya megyei KBT-vel közösen két alkalommal rendeztek nyílt na­pot, ahol a járművek műsza­ki állapotát ellenőrizték. A mozgássérültek részére is meg­rendezett akción a megfelelt gépkocsik forgalmi engedélyé­be az érvényességet is beje­gyezték. A műszaki állomás kollektívája az elmúlt évtől fogyasztáscsökkentő torokszűkí. tők beszerelését is vállalja. Tavasszal és ősszel hirdettek meg díjtalan fényszóró-beállí­tási akciót Baranya öt városá­ban, de ezeken csupán 60 autós jelent meg. Az autóklub autós iskolája 180 „úrvezetőt” tanított meg a gépkocsivezetés mesterfogá­sainak alapszabályaira. Az is­kola tanulóinak elméleti és gyakorlati vizsgaeredményei magasan jobbak az országos átlagnál. A klubirodában belföldi és külföldi autóstúrákra is lehe­tett jelentkezni, de a lehető­séggel kevesen éltek. Élén- kebb volt az élet az autósport terén. A Baranya Kupa elne­vezésű ügyességi verseny a legnépszerűbb rendezvények közé sorolható. Tavaly is lebo­nyolították a Pécs—Eszék autós versenyt, sőt a Mecsek rali­nak is szervezői voltak. Terveikről, elképzeléseikről Vaksics Lászláné, az Autóklub Baranya megyei Szervezetének titkára elmondta, hogy a klub jelenlegi helyén már kinőtte magát. Elkészültek az új iro­daépület és műszaki állomás tervei, és amennyiben lesz megfelelő kivitelező partner (I), 1982-ben átadják az új bázist Pécsett, a Hengerma­lom utcában. Baranya több kis településén mini műszaki állomásokat kívánnak üzembe helyezni, hogy a távolabb la­kó klubtagoknak ne kelljen Pécsre járni autót javítani. Márciustól Ecotron nevű üres­járati benzinmegtakarító be­rendezések, valamint elektro­nikus gyújtásmegszakítók áru­sítását és beszerelését is vál­lalják klubtagjaik részére a már meglevő szolgáltatások mellett. B. Gy. Új energiatelep elektromos meghajtáshoz Legsúlyosabb gond a könnyebb akkumulátor Újabb energiatároló előállí­tásáról érkezett hír, amely kö­zelebb viheti a környezetba­rát, és az olajáraktól függet­len autót a hétköznapi hasz­nálhatósághoz. Mielőtt azon­ban bárki is túlzott reménye­ket fűzne az ilyen erőforrások­hoz, két dolgot érdemes elő­rebocsátani: nem ez az első hír az elmúlt évtizedben, amely kedvező eredménnyel kecseg­tetett, majd technikai, gazda­sági okokból mégsem érett be. A másik: az új akkumulátor föltalálói is csak az évtized végére ígérik szélesebb körű fölhasználhatóságát. De miről is van szó? Nos, a National Laboratory (USA) technikusainak sikerült egy olyan alumínium-levegő tele­pet kikísérletezni, amely oxi­dációs folyamat során termel elektromos energiát. A 60 cel­lás akkumulátor tömege 450 kg. Kapacitása pedig egy öt­személyes kocsi 500 km-es út­jához elegendő 88 km-es át­lagsebesség mellett. (A ha­gyományos ólomakkumulátor 800 kg-nyi tömege ellenére csak 50 km-es városi utat tesz lehetővé egyszeri feltöltéssel.) Az új akku előállítása nem ol­csó legalábbis egyelőre. Ah­hoz, hogy versenyképessé vál­jék a benzináraknak mintegy további 20 százalékos emel­kedése szükséges. Ez csaknem nyilvánvalóan előbb következik be, mint az évtized vége. És akkor is: hol leszünk még at­tól az alig 50 kg tömegű ben­zinmennyiségtől, amellyel már ma könnyedén lefuthatjuk azt a félezer kilométert? B. L. * STOP Üj típusú kocsik az autószalon­ban. A gépkocsivásárlás gondo­latával foglalkozók Pécsett, a Merkur Fürst Sándor utcai autó­szalonjában 1500-as Lada (érde­kessége az 1600-as karosszéria), tolótetős Wartburg de Luxe és Trabant Special típusú gépko­csikkal ismerkedhetnek meg. * Airtójavító kisiparosok. Bara­nya megyében ez év elejétől két autószerelő, két karosszérialaka­tos, két autóápoló és egy gumi­javító kisiparos kezdi meg szol­gáltató tevékenységét. * Üj vezetői engedélyek. A gépi adatfeldolgozás érdekében január 1-től újfajta (egyszerűbb és esz- tétikusabb) vezetői engedélyek és forgalmi engedélyek kerülnek for- délyeket csak abban az esetben cseréli ki az illetékes hatóság, ha li ki az illetékes hatóság, ha azok megrongálódtak, vagy betel­tek. * Autóvásár. Parkolási, közlekedé­si problémák miatt az eddigi gya­korlattól eltérően februártól ha­vonta csupán egy alkalommal, minden hónap második vasárnap­ján lesz autóvásár Pécsett. A vá­sárterület bővítése után ismét a régi rend szerint, két vasárnap kínálhatják majd eladásra jár­műveiket az autótulajdonosok. * Alkatrészek. A hiánycikknek szá­mító Lada légszűrő és olajszűrő betétek most kaphatók Pécsett, az Autóker Fürst Sándor utcai szaküzletében. Autóklub autómentő. A hét vé- gpn ismét autómentő ügyeletet tart az Autóklub Baranya me­gyei szervezete Pécsett, a Cit­rom utcai bázison. A segítségre szoruló autósok szombaton 14—19 óra, vasárnap 7—19 óra között hívhatják a 12-738-as telefonszá­mot. Gyermeksikoly A vélemények — mint ren­desen és mindenütt — igen megoszlók. Van aki a balesete* megelőzése érdeké­ben színes, vérgőzös, velőfröcs­kölő mozifilmek bemutatását javasolja, azt hívén, hogy effé­le elborzasztó mozik óvatos közlekedésre intik az embereket. De van, aki a nevelés minden- hatóságára esküszik, s nem szívesen menne a moziba. Hol lehet az igazság? Valahol a kettő között? Az Országos Közlekedésbiz­tonsági Tanács egy nemrég is­mertetett statisztikája szerint hazánkban a közúti balesetek száma és kimenetele — külö­nösen a sebességkorlátozó ren­delet életbelépte óta — ked­vezően alakult. Van viszont egy nagyon elszomorító adat, a gyermekbalesetek alakulása. Sokkol erőteljesebben növekszik, mint ahogyan csökken az ösz- szes. Ezernél több gyerek halt meg, és huszonhatezemél több szerzett könnyebb-súlyosabb sé­rülést tavaly a közutakon. Iszonyatos szám. Hazugság lenne azt állítani, hogy a gyermekek közlekedésre vqló nevelése ügyében semmi sem történt. Ezek a számok sok­sok évvel ezelőtt kényszerítet­ték a belügyi és művelődési 'kormányzatot, hogy tegyenek valamit a számok csökkentése érdekében. A propaganda kü­lönféle eszközeivel a pedagó­gusjelöltek és pedagógusok kedvezményes jogosítványszer­zési akciójával, oz iskolai ve­télkedők, mozgalmi keretek közt működő közlekedési úttörőte­vékenység rendszerével próbál­ták hatékonnyá tenni a gyer­mekek közlekedésre való neve­lését. Az volt a szándékom, hogy e sorozat elején a számokkal káp­ráztatom el az olvasót De el­állók ettől, valami homályos meggyőződéssel, hogy a szá­mokat tudomásul vesszük, kü­lönösebb fáradság nélkül, s hallom, hogy a statisztika is­mertetése még nem támasztott fel holtából egyetlen kisgyer­meket sem. Igaz s ezért is elégszem meg mindössze azzal, hogy a gyer­mekbalesetek száma és kime­netelük súlya növekszik, igyek­szem a köz vélekedéséhez ha­sonlóan ezt okozatként kezelni, s megkísérelni az okokhoz való közelebbjutást. Szeretném a fi­gyelmet a már felsorolt kompo­nensekre irányítani, s külön-külön kinagyítani őket a baleseti hely­zet egészéből. Talán a propaganda milyen­ségét kellene megtárgyalni egy kissé aprólékosan. Milyen anyagok vannak az illetékesek birtokában, milyen mértékben és mélységben foglalkoznak a tömegkommunikáció szervezetei ezzel a témával? Azután — e sorrendi felemlí­tés természetesen nem kötele­ző — szeretném megvizsgálni, hogy a műveltség korszerű rend. szerébe hogyan integrálódik a közlekedés valamennyi ismere­te, megtanulható-e, hol tanul­ható meg, a családban, az óvo­dában, az iskolában, a kórházi ágyon, vagy a temetőben? E szép felsorolás kínálja a felelősök felkutatását. Egy kö­vetkező téma: ki a felelős? A család? Az óvoda? Az iskola? Foglalkozunk-e és hogyan az említett szervezetek keretei kö­zött gyermekeink közlekedésé­hez való viszonyulásával? Van-e recept, hogy mit, mikor, hogyan és hol kell csinálni? Vagy ez is olyan, mint a szexuális fel­világosítás? Hogy majd, ha el­üti a labda után rohangászó gyereket az autó, megtanulja? Mindezek után kívánatosnak tűnik, hogy a speciálisan közle­kedésre oktatás-nevelés intéz­ményrendszerét is kiemelten vizsgáljuk. Elegendő-e vajon a szabálykönyv bemagolása, vaqy komoly gyakorlati .elméleti és morális felkészültségű, közleke­dési látással (figyelemre méltó kategória!) megáldott közleke­dőkre volna szükség, akik a sza. bály mechanikus ismeretén kí­vül a szürkeállományukat is használják? Nem szabad elvonatkoztat­nunk a szándéktól. Ez a szomo­rú tény, mármint hoav évről évre növekszik a gyermekba'lese- tek száma, fölveti valamennyi­ünk felelősségét, s szinte kije­löli közös tennivalóinkat. Szük­séges hót erről csevegni, hogy minél kevesebb qyermeksikoly visszhangozzon a lelkekben. Kampis Péter Az oldalt összeállította Roszprim Nándor Hazafelé a pincéből

Next

/
Oldalképek
Tartalom