Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)

1982-02-14 / 44. szám

1982. február 14., vasárnap Dunantait napló 5 unsflRiuapi iwng*»zini Mit ajánlanak az utazási irodák 1982-re? V.v.V.V. V.V.V. V. V.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v/.v.v.v.v.v.v.v Zenerol zenere ............................................................................................................... .................................................................... MALÉV Air Tours A zene tartalma Az Arany Prága A szervezett légi turizmusban a MALÉV Air Tours immár 14 éve vesz részt. A MALÉV gépeivel nyugatra és keletre, sőt a Közel-Kelet országaiba is el lehet jutni, de aki még ennél is érdekesebb programot szeretne, az választ­hatja úticélul Ciprus szigetét is. A ciprusi járatokon mindig ki­tűnő a hangulat. A sziget ég­hajlata kellemes, népe barát­ságos és látványosságokban sincs hiány. Télen is napsütéses, noha a hegyeket hó fedi, nyá­ron viszont nem elviselhetetlen a hőség, mert a tenger felől jövő légáramlatok állandóan magukkal hozzák a víz kelle­mes hűvösségét. Cipruson a ta­vasz csodálatos, amikor minden virágba borul, s az ősz nem különben, amikor csupa szín és fény a táj. A gazdag történelmi múlt, a sokszor változó hatalmi helyzet természetesen ma is lát­ható nyomokat hagyott a sziget arculatán, de a műemléki lát­ványosságok nagy része meg­oszlik Nicosia, s a többi váro­sok: Famaguszta, Kyrenia, Lar- naka, Limaszol között. Szinte mindenütt van valami egyedül­álló nevezetesség, de a külön­böző kultúrák Cipruson úgy egymásra rétegeződtek, mint talán sehol másutt. így például Larnaka, a sztoicizmus születé­sének helye, s a ciprusiak úgy tudják, hogy Paphos fehér szikláinak közelében született a habokból Aphrodité, a szerelem istennője. A ciprusi útra április 6-12, május 7-12, május 14-19 között lehet menni. Nem kevésbé érdekes a cseh­szlovák főváros, az „ezeréves” Prága sem. Itt a várhegyen ér­demes a sétánkat kezdeni, ahonnan egész Prága áttekint­hető. Elénk tárul a Vltava fo­lyó, 13 hídjával és látható az óváros a középkort idéző zeg- zúgos utcáival, öreg tornyaival. A vár uralkodó épülete a Szent Vitus székesegyház, amelynek elődjét 930 körül Vencel feje­delem emeltette. A mai temp­lomépület I. Károly király nevé­hez fűződik éppúgy, mint Prága sok más gótikus építészeti ne­vezetessége. Az óváros téri régi városháza tornyának oldalfalán ven a híres középkori csillagá­szati óra, az Orloj. Minden ke­rek órában látható bábjátéka közel félezer éves. A történelmi nevezetességek megtekintése után a csehszlovák főváros ol­csó és hangulatos éttermei, kis­kocsmái is kellemes időtöltést ígérnek. A városnéző túrákat március 19—21, valamint már­cius 26-28 között szervezik. Aki a hosszabb utakat ked­veli, annak érdemes egy szov­jet körutat választani a MALÉV Air Tours programjából, amely július 16-tól 30-ig tart, a Moszk­va—Alma-Ata—Taskent—Ashabad —Irkutszk—Moszkva útvonalon. O. É. A zene a valóságot tükrözi sajátos módon. A zeneművészet évszázadokon keresztül a zenei eszközök (ritmus, dallam, tem­pó, dinamika, harmónia, hang­szín, műfaj) sokféle kombiná­ciójából és rendjéből gazdag és sokrétű módszert alakított ki a valóság tükrözésére. A zenei tartalom nagysága és értéke szóbeli közléssel nem mérhető, és színvonalát sem az dönti el, hogy mennyit és mit mondhatunk róla. A zenében a valóság egyes tárgyait vizuálisan megrögzött képünk szerint nem ismerjük fel. A zene a valóságot a tudat révén, általában annak érzel­mi tevékenysége által tükrözi. A zenében a valóságnak nem „egyes”, hanem egymást köve­tő általános képe tükröződik. A fent elfogadott megállapí­tósokat számtalan kinyilatkoz­tatás, vélekedés előzte meg a zene világából. Platon (i. e. 427-347), a fi­lozófia megteremtője azt állí­totta: „a zene nem végződhet másutt, mint a szép szereteté- ben". Arezzoi Guido (kb. i. sz. 995—1050), a vonalrendszer fel­találója és a szolmizáció meg­alapozója írja:, „a hangok sok­féleségében gyönyörködik a hallás, hiszen a látás is a szí­nek sokféleségén örvendezik és az ízek váltakozásának örül az ízlés. A zenei hang mozgásból lesz, a mozgásnak pedig önma­gában tartalma van.” Az 1300 körül működő francia zeneelmé­letíró, Groche szerint: „a zene alapjait Pythagoras fedezte fel. . . a zene a hangokra vo­natkoztatott számok körébe tar­tozik. A zenének a különböző államok és vidékek eltérő szo­kásai, elütő nyelvjárásai vagy nyelvei szerint sok és különbö­ző része van.” Shakespeare mű­veiben több helyen fordul elő hivatkozás a zenére, pl. a II. Richardban, az V. felvonás­ban: ........Mi a zene? / Hé, ü temet! Mily keserű az édes / Zene, ha nincs benne mérték és ütem! / Ilyen az életünk ze­néje is", lohann Matteson (1681—1764), a német barokk jelentős zeneírója és zeneszer­zője, Händel jó barátja kijelen­tette: „A jó dallamcsinálás mű­vészete az egész zene legben­sőbb lényege ... az egyszerű melódia bizonyára gyengé­debb érzést, mint pl. szerel­met, reményt, félénkséget stb. egymagában is igen jól fel tud kelteni.” Rousseau (1712-1778), a nagy francia gondolkodó azt hirdette, hogy a zene egyetlen természetes mintája az emberi beszéd. „Az igazi zene — írta — ■•az utánzó zene« elevenen hangsúlyozott s úgyszólván be­szédes lejtéssel minden szen­vedélyt kifejez, minden képet megfest, minden tárgyat vissza­ad." Két XVIII. századi angol ze­neesztéta a következőkért szállt síkra: Thomas Twinning tiltako­zott a zenének az „utánzó" művészetek közé való helyezé­séért, Daniel Webb pedig ta­lálóan fejtette ki: „ . . . a zené­nek semmi egyéb módja nincs valamilyen látható tárgy fel­idézésére, mint az a képessége, hogy a lélekben éppen olyan mozgásokat váltson ki, amelye­ket természetesen éreznénk, ha a tárgy előttünk volna." Charles Batteux (1713—1780), korának jeles francia esztétikusa is azt vallja: „a zene legszemélye­sebb tárgya az érzések és szen­vedélyek utánzása ... a zené­nek mindenkor jelentése kell, hogy legyen. Kétféle zene van: az egyik csak affektus (érze­lem) nélkül zajokat és hango­kat utánoz. Ez megfelel a táj­képnek a festészetben: a másik azokat a lélekkel áthatott han­gokat fejezi ki, amelyek érzé­sekből származnak: ez a figu­rális kép.” Goethe (1749-1832), a német költőfejedelem is két­féle zenei irányzatot ismert el. Az egyik irányzat hívei — véleke­dett — önálló művészetnek te­kintik a zenét, mint pl. az ola­szok általában, akik „magá­ban a mozgásban" gyönyörköd­nek; a másikhoz tartozók az ér­telemmel, érzéssel és szenve­déllyel hozzák kapcsolatba (pl. a franciák és németek), és „az elragadtatás, a félelem és két­ségbeesés kiáltásait" kívánják kifejezni. Romain Rolland (1866 -1944) századunk első évtize­dében arról írt, hogy a zenét egyesek mozgó építőművészei­nek nevezik, mások költői lélek­tannak. Van, aki „plasztikus művészetet lát benne”, van, oki „a tiszta erkölcsi kifejezés művészetét" dicséri általa. Rol- landnak az a meggyőződése: ,,A zenének minden formája kapcsolatban van a társadalom egy formájával és jobban meg­érteti azt. A zene .. . gyakran első jele olyan irányzatoknak, amelyek később szavakban, az­tán tettekben nyilatkoznak meg. Sőt, vannak esetek, amikor a zene az egyetlen tanúja egy egész belső életnek, amelyből kifelé semmi sem nyilatkozik meg. A művészet az emberiség álma, álom a fényről, a sza­badságról, a sugárzó erőről." A zenei utánzás gondolata Arisztotelésztől származik, a ze­nének a nyelv oldaláról való megközelítése Platóntól. A mű­vészi világkép változásai az író művében a mondatbeli kapcso­latok, a képzőművész vásznán a térviszonyok, a zenész kom­pozíciójában a hangrend (hangnem) és ütemrend módo­sulásával jelentkeznek. Ezek a változások határolják be az utánzás módozatait a művésze­tekben. A nyelv és a zene a valósá­got sok tekintetben hasonlóan, de alapvetően mégis más és más módon tükrözi: A zene legsajátosabb, a beszédtől alapvetően eltérő, jelentést hor­dozó tulajdonsága a hangok magassági rendje. „A zene — Ujfalussy József tömör megfo­galmazása szerint — a beszéd­ben másodlagos tulajdonságo­kat, a hangok magassági vi­szonyait differenciálja oly mó­don, hogy kapcsolataik, egy­másutánjuk és egyidejű meg­szólalásuk időrendje és ma­gassági egymásra vonatkozása o valósáq relációinak képe le­gyen.” Megjegyzésre fontosnak tartom még azt, hogy a zene zörejszerű elemeinek elszapo­rodása, használata erősen tük­rözi a beszédhez való közele­dési szándékát. Az érzelmek és az érzelmi ál­lapotokat aláfestő hangulatok nem elkülönített tartalmai tu­datunknak, hanem a többivel szoros egységben működő funk­ciói. Az érzelmek a bennünket körülvevő objektív társadalmi valóság tükrözései. „Az érzel­mek — írja Ujfalussy — világá­nak egyrészt objektív-tükröző, másrészt a tudati tevékenység mozzanatai, valamint a külső és belső közötti dialektikuson egymásra vonatkozó, összekap­csoló és szembeszegező jelen­tőségében való meg nem értése az oka annak . . . hogy miért állítja még mindig szembe az esztéikai gondolkodás az „utánzás", „ábrázolás" és a „kifejezés" problémáját. A két mozzanat dialektikus egységé­nek megértésén át vezet az út nemcsak a zene, hanem általá­ban a művészet megismerésé­hez". Várnai Ferenc Szentpéteri József ötvösmester kiállítása A 19. századi ötvösség leg­jelesebb mesterének, Szent­péteri Józsefnek rendezett ki­állítást a Budapesti Történeti Múzeum. Szentpéteri ragyogó tehet­ség volt, mégis nehezen ér­vényesült. Tanulóévei után Rimaszombatban az ötvös­céh mesterei eltanácsolták a mesterremekléstől. Lőcsére ment dolgozni, majd a kor szokása szerint külföldi ván­dorútra indult az 1800-as évek elején. Bécs, Lőcse, ismét Bécs útjának állomásai - a háborúk miatt nem jutott el Itáliába és Franciaországba. De bécsi tartózkodása alatt megismerkedett a francia öt­vösséggel is. 1309-et írtak, amikor rossz- indulattól vezéreltetve a pesti ötvöscéh ismét elutasítja fel­vételi kérelmét. Csak 1811- ben fogadták el mesterreme­két, egy kelyhet, amely a szilvásváradi református temp­lomba került. Már ez a mun­ka tanúskodott Szentpéteri eredeti tehetségéről, adottsá­gairól. Losonci, majd pesti mun­kálkodása alatt számos egy­házi és világi ötvöstárgy ké­szítésére kapott megbízást. Használati tárgyak, kész­letek, serlegek, egyházi szer­tartásedények kerültek ki műhelyéből — gondosan, mű­vészi módon formálva. De Szentpéteri fő ambíció­ja a sokalakos dombormű veit. Első ilyen munkája, a Nagy Sándor átkelése a Gra- nians folyón cimű rézdombor- műve bécsi kiállításon ara­tott nagy sikert. Sorra készíti hasonló munkáit, amelyek meghozzák a megérdemelt sikert. Most már tiszteletbeli tagjává választotta a beszter­cebányai és a bécsi ötvös­céh is, tagja volt a párizsi művészeti egyesületnek. Szentpéteri elméleti írásai is figyelemre méltók. A Tu­dományos Gyűjteményben síkraszállt a céhek eltörlése mellett, a munkás- és mű­vésznevelés színvonalának emeléséért. Számos munkáját őrzik ha­zai és külföldi múzeumok, sok egyházi tárgyát refor­mátus templomok. Szentpéteri József kiállítá­sa 1982 decemberéig látható a Budapesti Történeti Mú­zeumban. Kávéskészlet (Hauer Lajos felvétele) Kőibe Mihály rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom