Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)

1982-02-13 / 43. szám

Iparirányítás - korszerűbben Interjú Méhes Lajos ipari miniszterrel G azdasági fejlődésünk intenzív szakasza, az egyre magasabb követel­ményeket állító világgazdasági változások, s az ezekhez való rugalmas alkalmazkodás a gazdaságirányításban is a feladatokhoz jobban iga­zodó, összehangoltan működő szervezetek kialakítását tette szükségessé. A gazdaságirányítás korszerűsítésének egyik jelentős lépése volt három minisz­térium egységes szervezetbe való összevonása, az Ipari Minisztérium létre­hozása. Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari minisz­ter az egységes iparirányitási szervezet működéséről, az eredményekről és a feladatokról adott interjút a Magyar Távirati Iroda munkatársának, Osváth Saroltának. Tél volt ez a mostani a javából — mondhatnánk, ha már biztosak lehetnénk abban, hogy — legalábbis erre az idényre — mögöt­tünk vannak a fogvacogtató napok. Az idősebbek azonban óva­tosságra intenek, s arra kényszerítenek „fagyos” tapasztalataink is. Három kontinens lakóival együtt dideregtük végig majd’ az egész januárt, február 2-án a medvétől vártuk a csodát, azóta reméljük a tél végét, a tavasz beköszöntét. Tél 82 Ez a felvétel januárban Európa sok városában készülhetett volna. Katonák takarítják a havat az NSZK-ban, Münchenben. Azon az „emlékezetes” januári hétvégén, amikor a tél hozzánk is megérkezett, gépkocsik sokasága akadt el a behavazott utakon. A képen az M—1-es úton folyik a mentés. Az idei tél a szokásosnál is több áldozatot követelt. Az ausztriai Salzburg közelében a hógörgeteg 13 fiatal életét oltotta ki A ké­pen a mentőosztag tagjai elviszik az egyik holttestet.- Hogyan érvényesültek a gyakorlatban az egységes iparirányítás elvei, e rövid idő alatt mik a tapasztala­tok? Milyen hatással volt az átszervezés a vállalatok­ra, mely területeken érződik a legerőteljesebben a kor­szerűsítés hatása, és hol van szükség még további intézkedésekre? — A gazdasági életben ritkán lehet olyan sarkalatos fordula­tokat elérni, hogy adott pilla­nattól kezdve minden egészen másképp történjék, mint ahogy korábban volt. A minisztérium egyesztendös gyakorlati ipar­irányítási tevékenységében is megmutatkozott még a kettős­ség: az új elveken alapuló új munkaslílust a régi gyakorlat továbbélése, folyamatos változ­tatása, egyes elemek elhagyá­sa. mások erősítése mellett kel­lett bevezetni. Legjellemzőbb példa erre a vállalatok közötti együttműködési problémák ren­dezése. Ilyen ügyekkel az Ipari Minisztérium már nem foglal­kozik, azonban amikor a közbe­avatkozás indokoltnak látszott, akkor a mai munkafelfogásunk szerint és a válTalati, valamint az ágazatközi természetes kap­csolatok stabilizálása érdeké­ben igyekeztünk megkeresni a megoldást. „Örökölt” feladatot, folyamatos munkát jelentett az előző évek során kialakult vál­lalati veszteségek és alaphiá­nyok rendezése is. Ezeknél - a korábbi határozatok, intéz­kedések figyelembevételével - már jobban érvényre lehet jut­tatni az egységes szemponto­kat. Arra törekedtünk, hogy a vállalatok saját erejükből old­ják meg — a költségvetés kímé­lésével - a pénzügyi rendezést, s ez ne eredményezzen indo­kolatlanul előnyös vagy hátrá­nyos helyzetet egyetlen vállalat számára sem. Azonos elvek szerint értékel­jük már a vállalatok 1981. évi gazdálkodását, a kollektívák és a vezetők munkáját, amit elő­segített a felügyeleti ellenőrzési rendszer egységesítése is. Az Ipari Minisztérium létre­hozásával kialakított egységes elvek alapján lehetővé vált több, gazdaságpolitikai céljain­kat szolgáló akció megindítása például a nem rubel elszámo­lású export növelésére és az import ésszerű csökkentésére, vagy a kihasználatlan kapacitá­sok hasznosítására. Megítélé­sem szerint e területen minden eddiginél jobban sikerült a vál­lalatok aktivizálása, az érdekek egyeztetése. Azonos elvek sze­rint jártunk el emellett egyebek közt a vállalati bérpreferencia- kérelmek elbírálásakor, ami ugyancsak kifejezi törekvésünket a felügyeletünk alá tartozó ipar iránti követelmények egységesí­tésére. A minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatok, intézmények vezetői és munkatársai azt ta­pasztalták, hogy egészen más összetételű és irányultságú ap­parátus foglalkozik az ügyeik­kel. Az elmúlt hónapokban sok vállalatnak kellett rádöbbennie, hogy az önállóság a vezetés­ben, a gazdálkodásban, a kon­cepcióalkotásban ma már nem­csak lehetőség, hanem kényszer is. Ez a mi számunkra is hozott tanulságokat, mégpedig a ká­dermunka erőteljes fejlesztésé­nek igényében. Az irányítás korszerűsítésének hatását sokféle módon lehet lemérni. Azt nem állítom, hogy minden tekintetben elégedettek lehetünk, de a megnövekedett felelősségben, az önálló kez­deményezések kibontakozásá­ban kétségtelenül megélénkül­tek a kedvező irányú folyama­tok. összegezve: nagyon sok­féle tapasztalat támasztja alá, hogy az iparirányítás átszerve­zése, korszerűsítése feltétlenül szükséges lépés volt.- Milyen vezérlő elvek alapján, mely koncepciók ki­dolgozásával foglalkozott a minisztérium, milyen elkép­zeléseket alakítottak ki az ipar struktúrájának változta­tására, hatékonyságának nö­velésére?- Az ipar szerkezetének egy­séges elvek szerinti alakításá­ban mindenekelőtt az a szán­dék vezet bennünket, hogy az iparvállalatok nagyobb arány­ban járuljanak hozzá a nép­gazdaság egyensúlyának helyre- állításához, a nemzeti jövede­lem termeléséhez. Nem kevésbé fontos, hogy je­lentősen javuljon a termelés gazdaságossága. E törekvéseink természetesen elsősorban a hosszú távú fejlesztésekben jut­hatnak érvényre. A minisztérium megalakítása idején a VI. öt­éves tervet már jóváhagyták, s így az ipar fejlődésének fő irá­nyait a következő évre már rög­zítették. Erre a középtávú terv­időszakra vonatkozóan elsősor­ban az adott kereteknek a ha­zai és külföldi gazdasági hely­zet változásainak megfelelő ki­töltése, a körülményekhez való alakítása lehet a célunk. A hosszú távú iparpolitikai kon­cepció kialakítására a részmun­kálatok még a különálló ága­zati minisztériumokban meg­kezdődtek, de az elmúlt esz­tendőben - az Ipari Miniszté­rium megalakulása után — erő­teljesebb ösztönzést kaptak. E részmunkálatok átfogó és ösz- szefüggő rendszerré formálása — az egész ipart magába fog­laló fejlesztési célok, irányok meghatározása, az iparirányítás módszereinek, szervezetének korszerűsítése, és a kiemelt, hosszú távú tervcélok, koncep­ciók kidolgozása jelenlegi leg­fontosabb feladatunk. Az ipar 13 területének hosszú távú fej­lesztési koncepciótervezetén több száz szakember dolgozik. Ezek a koncepciók 1990-ig, il­letve az alapanyagiparban és az energetikában 2000-ig érvé­nyesek. Az egységes iparpolitikai kon­cepcióvázlat elkészült, rögzítet­tük a munka rrwsnetét, s mind az egyes fejezeteket, mind ma. gát a koncepciót meghatáro­zott körben szakmai vitára bo­csátjuk. A koncepció tartalmaz­za például a gyógyszer-, a nö­vényvédőszer- és intermedier­gyártás és az elektronikai al­katrész részegységgyártás köz­ponti fejlesztési programját, s az előző tervidőszakból áthúzó­dó alumíniumipari és petrolké­miai ipari fejlesztési program végrehajtását, valamint a szá­mítástechnikai fejlesztési prog­ram VI. ötéves tervi feladatait. Az energiagazdálkodás ész- szerűsítésére kidolgozott prog­ram eredménye, hogy a múlt évben nem nőtt az ország ener­giafogyasztása. Az indokoltnál köztudottan több anyag fel- használásának csökkentésére határoztuk el az anyaggazdál­kodás racionalizálását, egy át­fogó program kidolgozását. Az iparszerkezet fejlesztése szem­pontjából nagy fontosságú a háttéripar fejlesztése, amelynek rövid távú intézkedései után már a nagyobb időtávú prog­ram kidolgozását készítjük elő. Az ipar szerkezetének mó­dosítását egyes nagyberuházá­sok megvalósítása is szolgálja, így például a paksi atomerő­mű. Ugyancsak energiagazdál­kodásunkat érinti a kőolaj má­sodlagos feldolgozása: széles körű vizsgálatok folynak még néhány fontos ipari alapanyag hazai termelésének bővítésére. — Melyek az ipar idei fő feladatai, a vállalati tervek hogyan kapcsolódnak a nép- gazdasági elképzelésekhez? A módosított szabályozók várhatóan hogyan befolyá­solják a vállalatok idei gaz­dálkodását, fejlesztését, munkájuk hatékonyságát és a követelményekhez jobban igazodó termékszerkezet ki­alakulását. — 1981-ben lassú fellendülés indult meg az ipari termelés­ben, s ez várhatóan folytatódik az idén is. Az iparra háruló legfontosabb feladat: az eddi­gieknél jobban hozzájárulni a népgazdaság egyensúlyi hely­zetének javításához. A válla­latok többsége a népgazdasági tervekkel összhangban ^álló fel­adatokat tűzött maga elé. Az ipar fejlődése tehát társadalmi céljainkkal egyezően folytatódik. Két területen azonban — a lét­szám és a beruházások terve­zésében — a minisztérium meg­ítélése szerint — a vállalatok a reálisnál kedvezőbbnek érté­kelik lehetőségeiket. Pedig tu­domásul kell venni, hogy a gaz­dasági fejlődés intenzív szaka­szában — s ez nemcsak ná­lunk. hanem szerte a világon így van — csökken az iparban foglalkoztatottak száma. A vál­lalatok beruházási szándékai 12—14 milliárd forinttal halad­ják meg a népgazdasági terv előirányzatát. Szinte bizonyos, hogy ehhez elegendő fejlesztési alappal nem rendelkeznek. Azt ajánlottuk a vállalatoknak, hogy vizsgálják felül elképzeléseiket, s inkább a meglévő kapacitá­saik jobb hasznosításával igye­kezzenek termelési feladatokat megvalósítani. A szabályozómódosítások ha­tása nem lesz és nem is lehet egységes az egész ipanra. Az bizonyos, hogy erősödik az ösz­tönzés az anyag- és energia­takarékosságra, a jobb készlet- gazdálkodásra, az élőmunka hatékonyabb foglalkoztatására. Az idén a szabályozók jobban ösztönzik, sőt szinte kényszerí­tik a vállalatokat — mind a szocialista, mind a nem rubel elszámolású piacokon — az ex­port növelésére, amelyben az eddigieknél fokozottabban elő­térbe kerül a gazdaságosság. Mindehhez elsősorban a belső tartalékokat kell feltárni. A termékszerkezet változtatá­sára, korszerűsítésére, s a mun­ka más területeinek javítására a vállalati készség is megvan.- Hogyan látja a nagy- vállalatok és a kibontakozó kisvállalkozások kapcsola­tainak, együttműködésének lehetőségeit? Véleménye szerint a vállalatok hogyan fogadták az új vállalkozási formákat ösztönző intézke­déseket? Indokoltnak tartja-e egyes nagyvállalatok veze­tőinek kezdeti fenntartásait, például a munkaerő-elván­dorlás miatt?- Az Ipari Minisztérium tá­mogatja az új típusú, a kis­üzemi termelés- és a kiegészítő­tevékenységek fejlődését előse­gítő kis-szervezetek létrejöttét, a különböző méretű és tevékeny­ségű gazdasági formák egy­másra épülését. A kis-szerveze­tek nem pótolják a szocialista gazdaságban alapvető szere­pet betöltő nagyüzemek funk­cióit, de jól kiegészíthetik azo­kat. Éppen ezért a nagyüze­mek igen sok területen és sok­féle módon lehetnek a kisvál­lalkozások kezdeményezői, se­gítői. Ezt a lehetőséget a vál­lalatoknak feltétlenül ki kell használniuk, azt kell vizsgál­niuk, hogyan fordíthatják saját hasznukra az új lehetőségeket. Az új típusú kis-szervezetek megalakulásának szükségszerű velejárója a munkaerő bizo­nyos mértékű átcsoportosítása. Tagadhatatlan, hogy ez ese­tenként vonzó lehet a jó szak­emberek számára. Attól nem tartunk, hogy a kisvállalkozások - egy elviselhető szinten túl — elszívják az iparvállalatoktól az ambíciózusabb mérnököket, szakmunkásokat. Ahol ettől fél­nek, ott jobb lenne, ha önkriti­kusan magukba néznének: va­jon kellően megbecsülték-e eze­ket az értékes embereket, ki­használták-e eddig képességei­ket? Ha nem, ne csodálkozza­nak, hogy ezek a szakemberek élni kívánnak az új, törvényes lehetőségekkel. Ha saját szak­májukban máshol hasznosab­ban tudnak dolgozni, az a nép­gazdaság számára csak előnyös lehet. A nagyüzemek a jó szak­emberek jobb anyagi és erköl­csi megbecsülésével, a belső érdekeltségi rendszer fejleszté­sével, az új kis-szervezetek kez­deményezésével, támogatásá­val válaszolhatnak a kihívásra. Ezzel ugyanis éppen a legjobb szakemberek megtartására, al­kotó munkájuk kibontakoztatá­sára nyújtanak módot. — Milyen segítséget je­lenthetnek az új vállalkozási formák az ipar számára, és főként mely területeken — ágazatokban, vállalatoknál — látja feltétlenül szüksé­gesnek a kisvállalkozások beépülését a termelés szer­vezetébe? — A kisüzemi termelés és a kiegészítő tevékenységek új for­mái alapvetően a differenciá­lódó, bővülő szükségletek és az eddig ki nem használt gazda­sági energiák szervezetteb, tár­sadalmilag ellenőrizhetőbb ösz- szekapcsolását teszik lehetővé. Az ipari kisvállalatok várhatóan nagyobb innovációs készsége jobban elősegítheti — az ipa­ri termelés bizonyos korlátozott területén — a műszaki újdon­ságok bevezetését, gyorsabban alkalmazkodhatnak a fogyasztói igények változásához. Mindezek révén lehetővé teszik az ipari nagyvállalatok hatékonyságá­nak, rugalmasságának növeke­dését. Kis szervezetekre van te­hát szükség a háttéripari kapa­citások bővítéséhez, a koncent­rált ipari szolgáltató kapacitá­sok létrehozásához, kis szériá- jú, divatos termékek előállítá­sához, speciális gazdaságszer­vező tevékenységhez. A nagyvállalatok szerződé­ses rendszerben üzemeltethetné­nek például javítást, karbantar­tást, szolgáltatást, háttéripari termékelőállítást végző kis egy­ségeket — ezek jelenleg gyak­ran gazdaságtalanok a vállala­tok számára. Hangsúlyozom azonban hogy a kisvállalatok bekapcsolódásá­nak lehetőségei az innovációs folyamatba korlátozottak. Pél­dául a gyógyszer, a növény- védőszer-ipar kutatás-fejlesztés igényessége olyan méretű, hogy az egész világon a termelés 75 százalékát ma is a nagyválla­latok, trösztök adják. Nem le­beszélni akarok a kisvállal­kozások előnyeiről, hanem óv­ni magunkat az illúzióktól. — A magyar ipar hogyan kapcsolódhat be eredmé­nyesebben a nemzetközi munkamegosztásba, mely te­rületeken bővítheti gyorsab­ban kooperációs kapcsola­tait a KGST-országokkal? — A jövőben elsősorban a jól bevált kapcsolatokat kell továbbfejlesztenünk, például a gépiparban, a közúti járművek, szerszámgépek, mezőgazdasági gépek, műszerek és automati­ka elemek, élelmiszeripari gé­pek gyártásában, A vegyiparban a gyógyszer-, a petrolkémia-, a vegyiszálgyár- tás és az agrokémia területén szándékunk az együttműködés fo­kozása, de tervezzük a kohá­szati termékcsere választékának bővítését. Továbbfejlesztjük kap­csolatainkat a timföld-alumí­nium egyezmény alapján és az energiaszállításokban is. A ma­gyar iparnak az az érdeke, hogy elsősorban a viszonylag kevés anyagot és energiát, vi­szont nagy szellemi tartalmat és élőmunkát megtestesítő termé­kek gyártásában fejlessze ki­emelten együttműködését a KGST-országokkal. Jó példa er­re a számítástechnikai és az elektronikai program, amelyet a magyar ipar korszerű, az igé­nyeknek megfelelő termékek kí­nálatával segíthet elő. — Milyennek ítéli az ipar tudományos-műszaki fejlesz­tési munkáját, milyen változ­tatásokat tart szükségesnek ahhoz, hogy a kutatási ered­mények kellő tartalékot nyújtsanak az ipar későbbi, gyorsabb ütemű fejlődésé­hez? — Az elmúlt időszak gazdasági irányítási reformjai a kutatóinté­zetek munkájában nem hoztak lényeges változást. Az innová­ciós folyamat fejlesztési-terme­lési-értékesítési részfolyamatait kézben tartó vállalati, és a ku­tatást főtevékenységként műve­lő intézeti munka közötti kap­csolat megszakadt, és a sajátos érdekeknek, ösztönzési formák­nak megfelelően, eltérő pályá­kon mozgott. Az Ipari Minisz­térium a jelenlegi helyzet meg­változtatása érdekében meg­kezdte 16 kutató-fejlesztő inté­zetének gazdálkodási, szerveze­ti korszerűsítését. így ezek a vállalatok 'közös kutatóintéze­tévé, vállalati kutatóbázissá vagy fejlesztő vállalattá alakul­nak. Lényegesen megváltozik tehát az irányítási, érdekeltsé­gi és ösztönzési rendszer, elő­térbe kerülnek a közvetlen gaz­dasági célú kutatások, valamint az ezekhez kapcsolódó fejlesz­tések Kutatásfejlesztési tevékeny­ségünknek az eddigieknél job­ban kell szolgálnia a gazdasá­gosan előállítható, korszerű, piiacképes termékek növekvő arányú gyártásának tudományos és technológiai megalapozását. Ennek megfelelően műszaki fej­lesztési alapunk jelentős részét az országos távlati tudományos kutatási terv és az országos középtávú kutatásfejlesztési terv kiemelt programjaira fordítjuk. Az Ipari Minisztérium ez utób­bi 14 — közvetlen gazdasági célra orientált — programból tízben érdekelt. Hal programért közvetlenül felelős, négy prog­ramban társfelelős. Irányítási munkánk és pénz­ügyi gazdálkodásunk legfonto­sabb feladata, hogy folyamatos ellenőrzéssel, a gazdasági fo­lyamatokat és a piaci viszonyo­kat figyelemmel kísérve, a ku­tatásfejlesztési " tevékenységet csakis addig finanszírozzuk, amíg adottak a várható kutató-, si eredmények gazdasági hasz­nosításának feltételei. Az ipar műszaki-tudományos tevékenységének fejlesztése vár. hatóan jelentősen javítja kuta­tóbázisaink eredményességét, a vállalatokkal való együttműkö­dés megteremtésével pedig mo­torjaivá lesznek az ipar mű­szaki előrehaladásának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom