Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-18 / 17. szám

Egy sírkő a villányi temetőben,.. Mártírhalál a pécsi Cestapón Nyelvoktatás levélváltással TanárM aki személyesen nem ismeri tanítványait Homéroszi himnuszok képei Papp Oszkár budapesti festőművész tárlata nyílt meg az elmúlt hét végén a szekszárdi Babits Mihály Megyei Művelődési Köz­pont kiállítótermében. A már számos hazai és kül­földi kiállításon szerepelt, ötvenhat éves művész mint­egy hatvan, tűzzománc és grafikai alkotása látható február 8-ig. A bemutatott színes tűzzománcok java­részt a Devecseri Gábor által fordított Homéroszi himnuszok olvastán készül­tek, s a könyv nemrégiben megjelent új kiadását díszí­tő illusztrációk zománckép párjai. Papp Oszkár csoportos kiállításokon szerepelt már műveivel Lengyelország­ban, az NSZK-ban, az NDK-ban, s New Yorkban, a Columbia Egyetemen rendezett zománcbiennálén is. A tűzzománctechnikát a Bonyhádi Zománcgyárban is gyakorolta, résztvevője a zománc-szimpozionokndk. Dr. Farkas Dezső nyelvtanár hirdetéseit sokszor olvashatjuk oz ország napilapjaiban. Kül­földi diplomás szaktanár ő. An­golul, németül, franciául, oro­szul és spanyolul tanítja a je­lentkezőket. Módszere az or­szágban egyedülálló. Tanítvá­nyainak túlnyomó részét sze­mélyesen nem ismeri. Az elfog­laltságot „vidékieknek" hirde­ti. „Telefonetikusan”, levelezés­sel tanít. Felhívtuk telefonon. — Hány tanítványa van? — Sohasem számoltam. Tud­ja, ez olyan, mint a csillagok az égen. Az ember mindig talál újakat, de tisztában van azzal, hogy a számuk nem végtelen. — Egyébként mi a foglalko­zása? — 74 éves vagyok, uram. Az­előtt tanítottam külföldi egye­temeken, így például az angliai Oxfordban is. Most, hogy né­hány éve trombózisom miatt a mozgásom korlátozott, nem foglalkozom mással. — Irigylem önt nyelvtudásá­ért. — Szerencsés vagyok, hiszen édesanyám nyelvtanárnő volt, így németül, franciául és ma­gyarul párhuzamosan tanultam még gyerekkoromban. A többi nyelvvel külföldi tanulmányaim során ismerkedtem meg. Ez idő alatt alakítottam ki módszerei­met is. — Hogyan tart kapcsolatot tanítványaival? — Miután telefonon jelent­keztek, küldök nekik saját ösz- szeállífású feladataimból, majd ezeket kijavítva, értékelve pos­tázom a következőt. Kérésre ritkán telefonon is beszélge­tünk. Elég nagy a lemorzsolod dás. A kezdeti felbuzdulás ha­mar alábbhagy. — Mit jelent hirdetésében a „80 forinttól, havonta" kifeje­zés? — A nyolcvan forint heti há­rom levélváltásra vonatkozik, függetlenül a nyelvek számától. — Vidékieknek hirdeti szolgál­tatásait, vannak pesti tanítvá­nyai is? Hogyan halt meg Hohmann József villányi sváb parasztem­ber a hazáért 1944-ben? Mi­után a kérdésre több — rész­leteiben eltérő — választ is kaptam, nyomába szegődtem annak, mi is a teljes igazság.» A hazai svábság jelentős ré­sze, mint ismert, még a negy­venes évek elején (vagy koráb­ban) belépett a Volksbundba. Ennek ellensúlyozására bonta­kozott ki 1942-től a magyar ér­zelmű svábság köreiben a Hű­séggel a hazához mozgalom. Céljuk a Volksbunddal való ha­tározott szembenállás, a hazá­hoz, a magyar nemzethez való tartozás hirdetése és vállalása volt. Hohmann Józsefet elhurcol­ták és megölték. Kérdés: miért? Dr. Kovács András Vil- lány-kötetében azt állítja, hogy több barátjával együtt nem je­lent meg a német sorozóbizott­ságnál, ezért vitette el a helyi Volksbund-vezetőség 1944. már­cius 16-án. A dátum nem stimmel, az ok nem teljes. Villányban ugyanis sokan emlékeznek még a csön­des, szerény, de határozott ki­állású gazdálkodó emberre. A napra, amikor elvitték, már ke­vésbé. De abban egybehang­zóak az állítások, hogy ez az ország német megszállása után történt. (1944. március 19.) Létai János ny. kalapos kis­iparos: — Iskolatársam volt, jól ismertem. Benne volt a Hű­séggel a hazához mozgalom­ban. Éjjelente ő is osztogatta, vitte a házakhoz a tagkönyve­ket. Alighanem ezért jelentette föl valaki. Én akkor a villányi határvadósz századnál voltam s éppen szolgálatban, amikor egy feke.te autó lassan végig­haladt a főutcán. Nem sok­kal utána a Jóska legényfia, Ádám rohant be hozzánk: „Apámat most vitték el, segít­senek!..." ' Átszaladtam a csendőrségre, Bognár törzs- őrmesterhez. Mondtam, Pali bá­tyám, nem tudtok tenni vala­mit? . . . öregem, így meg van kötve a kezünk... — vála­szolta. Haál Ádám, Hohmann József egykori községi esküdt társa (elöljárósági tag): — Egy va­sárnap délelőtt kb. fél 9 tájt mi a községházán összejöttünk, ott hallottuk a szörnyű hírt. A Tiborcz Jóska főjegyző rögtön telefonált az alispánnak. De letörten jött vissza. „Semmit nem tehetünk. És mindenkinek pofa bel...” mondta. Hohmann Ádám, a Nemzeti Bank pécsi igazgatóságának tisztviselője: — Apám nemcsak tagja, hanem szervezője is volt a Hűség-mozgalomnak. Gyak­ran megkeresték különböző biz­tosítási és egyéb ügynökök. Il­legálisan, mert ilyenkor a bel­ső szobában halkan, négyszem­közt beszéltek. Minket, a csa­ládot soha semmibe nem ava­tott be. De hát sejtettük, hogy vannak felső kapcsolatai. Apám igen jó szónoki képességekkel rendelkezett. • Március 15-én, emlékszem egy beszédére, a hősi emlékmű előtt. Hatalmas tömeg győrit össze. Itt lényegé­ben a magyar nemzethez való hűségre hívta fel a villányi né­metséget. Ezt, illetve a meg­szállást követően gyarapodtak a korábbi provokációk, sértege­tések irántunk, a helyi nácik részéről. Ö azok után is nyíl­tan szólt a nácizmus és a há­ború ellen, pedig tudatában le­hetett annak, mivel járhat ez 44 tavaszán. Arra is emlékszem, hogy amikor a zsidókat depor­tálták, egy kocsiderék élelmi­szert vitt nekik a vasútállomás­ra .. . Elhurcolásakor otthon voltam. Valóban vasárnap dél­előtt történt, de nem az' utcán, hanem a lakásunkról vitték el a Gestapo emberei 44. június 10-én. Betuszkolták egy fekete Mercedesbe, ami a házunktól kissé távolabb állt meg. Telje­sen kétségbeestünk. Anyám is, én is mindenfelé szaladgál­tunk, de senki nem tudott segí­teni. Június 13-án csak a halál­hírét kaptuk meg egy hivatalos papíron. Holttestét elhozhattuk Pécsről, egy leszögezett, kívül fa-, belül fémkoporsóban. Nem nyúlhatott hozzá senki . . . Te­metése hatalmas tömegde­monstráció volt. Azt már egy foglártól és két fogolytársától: Rém Miklóstól és dr. Boros Ist­vántól tudtuk meg, hogy a há­romnapos kínvallatás közben agyonverték . . . Ök látták a fo­lyosón, iszonyatos állapotban. Nyilván a kapcsolatait akarták megtudni. Meg kellett halnia: nem árult el senkit. .. Emlékét egyetlen sírkő hirdeti Villányban. Többet érdemelne. Ha már eddig senkinek nem jutott eszébe, akkor — ezután. Még mindig nem késő. Wallinger Endre Nyolcezer éves lelet Ritka régészeti lelet került elő Szekszárdon, Prantner Jó­zsef villanyszerelő szőlőskertjé­ben. Amint azt dr. Zalai Gaál István, a Béri Balogh Ádám Múzeum régésze megállapítot­ta, a felszínre került kerámia­darab a legkorábbi újkor □Hétfői (neolitikum) úgynevezett starce- voi kultúrájának maradványa. A lelet egy csőtalpas, égetett agyagedénynek a talprésze, körülbelül nyolcezer esztendős­re becsülik korát a régészek. Ilyen régi leletet még csak né­hányat találtak a megyében. A helyszínen tavasszal hitelesítő ásatásokat végez rnaijd a szek­szárdi Megyei Múzeum. B. L. Marhahúst szállítottak űrzenére A szellemi lopások Miért esik le a zenekarban egy kulcscsomó? Senkit sem tisztel a párizsi zenei hetilap címoldala: egy szí­nes rajzot közöl, rajta Beetho­ven komponál, de háta mögül a kottákra les Richard Wagner és ellopja a dallamokat. Túlzás persze ez a kép, de annyi igaz, hogy minden kultúra az előző korszakok rétegire rakódik, azok­ból táplálkozik. Meg sajnos az is igaz, hogy — lopunk, öt­letet, dallamot, történetet, gon­dolatot, sőt, még nevet is. Dr. Németh Antal, az élete végén Pécsett működött nagynevű ma. gyár színházi szakember ötle­teit például rendszeresen olvas­ni élő művészek nyilatkozatai­ban, mint saját ötletet. A kétágú szerzői jog — sze­mélyiségi (névviselés) és anya­gi (jogdíj) ággal — folyvást harcol a szellemi halottrablás ellen, de nem könnyű a harca. Még akkor sem, ha Magyaror­szágon törvényesség van. De éppen a törvényben nem sza-« bályozott, avagy poros, sokszor egymásnak ellentmondó, dzsun. gelmód szövevényes jogszabá­lyi rendszer ad alkalmat a szel­lemi lopásra. A paragrafusok általában sértetlenek. Tipikus történet: irodalmi alapanyagot filmre, tévéjátékra dolgoznak át. (Mivel maguk nem képesek jobbat kitalálni...) Akkor jön a rendezői beavatkozás, ami túl­lép a celluioidszalag műfaji kö­vetelményein és már a gondo­latot forgatja ki. Szinte harsog­ja, „lám ezt én így rendezem meg.” Az író meglátja művét a képernyőn és őrjöng. Bemegy a Szerzői Jogvédő Hivatalba, pa. naszt tesz, ám kifelé az ajtóban megáll: „Ne tessék semmit se csinálni, mert akkor ezentúl nem közlik a műveimet". Pénteken este Volt a pesti Vígszínházban Örkény István: Forgatókönyv cí­mű darabjának a bemutatója. Abban a bohóc, akit eltiltottak a trombitálástól, végre enge­délyt kap a hangszerre, táncol­na örömében, játszana, de megtorpan és azt mondja: „Ját­szanék, de nem merek!” Ne fessünk persze rémeket a falra. A szerzők nem valamilyen po­litikai meggondolás miatt nem mernek hangoskodni. Hanem mert egyeduralom van a nyil­vánosságra hozatal dolgában: például egy tévé-szervezet, egy rádiószervezet. Erre utalt dr. Fi. csór Mihály, a Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatója az írószö­vetség mostani közgyűlésén. A megoldás kulcsa tehát valahol itt van. Aztán: rendező elmegy kül­Félszázezerért kelt el az eozin padlóváza A pécsi eozinboltban még sohasem voltak korábban fél­százezer forint értékű vázák, az elmúlt hetekben azonban kettő­ben is gyönyörködhettünk. Az egyik fekete alapú, törökös mintázatú, gyönyörű eozin padlóvázát azonban többé aligha láthatjuk, pedig azt hit­tük, a Jókai téri üzletből majd egyenesen a pécsi Zsolnay Mú­zeumba vándorol. Most 53 400 forintért vevőre talált. Egy fia­tal pesti házaspár ötnapos pi­henésre érkezett Pécsre, szá­mukra a vázát meglátni és megszeretni pillanat műve volt csupán, a vásárlás is csak ad­dig késett, míg felutaztak a fővárosba a szükséges vásár­lóerőért. Mint mondták, már rég kerestek hasonlóan szép lakásdíszt, amelyre nem saj­nálták a pénzt. földre, színházakat nézni. Meg­lát valahol néhány jó megol­dást, hazajön, megcsinálja, kö­zönség teljesen, kritika részben elámul, ő pedig a mennybe megy. Ki tudja megállapítani, hogy lopott?! Más: színházi ze­nekar játszik de a muzsikusok észreveszik, hogy mikrofonokat lógattak föléjük. No persze, kül. földi turnéra készül a másik mű­faj, jó zene kell a magnóra, de pénz — semmi. Megkezdődik tehát a „zenészsztrájk1,, leesik egy kulcscsomó, „véletlenül fel­dől egy kottaállvány, mindig zaj, mindig zaj, míg meg nem kapják fejenként a százast, vagy kétszázast, fellépti-díj gyanánt. Egy Radnóti leszármazott ezer forintot kap Radnóti-kötet le­fordításakor, de Agatha Chris­tie utódainak százezret fizet ki a magyar kiadó, mert a jog­szabályok eddig erről így ren­delkeznek. A Space együttes re­mek űrrock zenéjét a konténeres marhahússzállításról készült 40 perces magyar híradófilm alá játszották, nagy lett tehát a felháborodás. Hiszen az is szer­zői jogi igény, hogy egy műfait ne alkalmazzanak teljesen hoz­zá nem illő műfajjal együtt. Vé­gül a legcsúnyább ügy: Andrew Lloyd Webber, a Szupersztár szerzőjének nevét magyar szín­házi ember aláhamisította és hamis engedéllyel ügyködött. Szóval nem ártana itt sem né­mi szigor. Földessy Dénes — Vannak. — Értesült már tanítványai eredményéről is? — Néhányszor ... — Mi a véleménye az iskolai nyelvoktatásról? — Egyre fejlődik . . . A rövid gondolkozás után kimondott gondolatot hosszabb szünet követi. Majd az eddigi válaszoknál jóval bőségeseb­ben beszélgetünk .Baranyáról, s Pécsről, ahonnan szintén sok tanítványa van. Nincs szándékomban minő­síteni a nyelvoktatásnak ezt a formáját. Am kétségtelen, hogy ha valaki egyedül ezt a mó­dot választja, nincs különösebb esélye a nyelv pontos megtanu­lására. Hiszen beszélni nincs sok lehetősége, a nyelvtani fo­galmakat sem egyszerű néhány mondatból megérteni. Hogy mégis rengeteg az érdeklődő? Ök tudják . . . Bozsik László Tündérszép Ilona és Argyélus királyfi O A Bóbita Bábszínház teg­nap mutatta be Pécsett leg­újabb gyermekelőadását. Illyés Gyula Hetvenhét magyar nép­mese című könyvéből, Tündér­szép Ilona és Argyélus királyfi meséjét Giovannini Kornél al­kalmazta bábszínpadra. A kü­lönlegesen szép díszleteket és bábokat Honty Márta vendég- művész tervezte. Az egyórás mesejátékot eddig szokatlan előadásban láthattuk. A bábok beszéd nélkül, népzenei aláfes­téssel mozogtak, a mesét köz­ben Paál László mondta el a gyerekeknek. AZ IGAL-GÖLLE ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ 36 hónapos szerződéses üzemeltetésre meghirdeti az Igalfürdön lévő, 23. SZ. KANIZSA MELEGKONYHÁS BISZTRÓT. A pályázatot 1982. február hó 10-ig kell írásban benyújtani az áfész központi irodájába: 7275 Igái, Vörös Hadsereg u. 32. A versenytárgyalást 1982. február hó 25. napján, délelőtt 10 órakor tartjuk az áfész központi irodájában. Tájékoztató adatokat és bővebb djgj] felvilágosítást a fenti cimen Babócsai L / Károlyné főkönyvelő ad. Tel.: Igái 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom