Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-03 / 2. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIX. évfolyam, 2. szám 1982. január 3., vasárnap Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Tavaszias tél Baranyában • Török Péter próbajátéka a spanyol Celta Vigóban PMSC-siker a serdülő labdarúgó teremtornán Losonczi Fal mevi koszontoie Jó hangulatban búcsúztattuk az óesztendőt Tisztelt Honfitársaim! Kedves Elvtársak! Új esztendőt köszöntünk. Ilyen­kor szokásunkhoz híven mérle­get készítünk a múlt esztendő­ről és kifejezzük egymásnak jókívánságainkat az új évre. Milyen is völt a múlt esz­tendő? Nem mondható sem jobbnak, sem rosszabbnak, mint más, előző éveink. Folytatása volt annak a munkának, ame­lyet kipróbált, bevált politi­kánk szellemében 25 éve foly­tatunk. Eredményekben gazdag negyedszázadunkról méltókép­pen emlékeztünk meg magunk és megemlékeztek mások is. Nyugodt lelkiismerettel mond­hatjuk, hogy bár sok minden történt a világban és itthon is bőven akadt tennivalónk, fejlő­désünk töretlen volt. Ennek a negyedszázadnak az eredmé­nyeit nyugodt lelkiismerettel vállalhatjuk most és a követ­kező nemzedékek előtt is. Népgazdaságunk a súlyosabb nemzetközi feltételek ellenére tovább szilárdult és új módon, az új követelményeknek meg­felelően kezd dolgozni. Gazdál­kodásunkban már jelentkeznek erőfeszítéseink első eredményei. Két fő célunknak megfelelően a külgazdasági egyensúly javult és életszínvonalunkat megőriz­tük. Hazánk politikai, gazdasági és társadalmi eredményeiről határainkon túl is elismeréssel beszélnek. Ennek kézzelfogható jele, hogy a külső piac a világ- gazdasági hanyatlás ellenére növekvő bizalommal fogadja termékeinket. Ez alkalommal is megköszö­nöm a párt- és az állami veze­tés nevében munkásosztályunk­nak, szövetkezeti parasztságunk­nak, értelmiségünknek, társadal­munk minden más rétegének, minden jószándékú állampolgá­runknak a közös nagy célok elérése érdekében kifejtett erő­feszítést. Kedves Barátaim! Feszültségekkel terhes világ­ban élünk. Terveink megvalósí­tásának külső feltételei nem ja­vultak tavaly sem. Munkánk bel­ső feltételeinek alakulásában viszont kedvező változások ta­pasztalhatók. Városokban, köz­ségekben egyaránt szaporod­nak a közös gondolkodás, a kö­zösen végzett munka, a szorga­lom biztató eredményei. Jó a politikai légkör, a létbiztonság, aktív a közélet. így nemzeti cél­kitűzéseink elérése során ki-ki személyes elképzeléseit is való­ra válthatja. Szocialista társadalmunkban a politikát a vezetés és a köz­vélemény együttes erőfeszítései alakítják és emelik a közügy rangjára. A Magyar Szocialista Munkáspárt kipróbált politikája, a Hazafias Népfront programja egész dolgozó népünk eszére és szívére apellál. Innen a színes vitákban alakuló szocialista nemzeti egység, amelyet a kü­lönböző társadalmi rétegek nemzetiségre, vallásfelekezetre, korra és nemre való tekintet nélkül a sajátjuknak éreznek és vallanak, s amelynek örvendetes eredménye a politikai, a gazda­sági és társadalmi stabilitás. Eredményeink nem vitathatók, de óvakodnunk kell azok túl­értékelésétől. Valamennyien tud­juk, mennyi tennivalónk van még a vezetésben, a vállalatok, intézmények irányításában, a társadalom fejlesztésében. Szo­cialista céljaink, gazdasági helyzetünk realitásai és a világ­piac helyzete arra kényszeríte­nek, hogy munkánkban a fő figyelmet az 1982-es esztendőben is két nagy feladat megoldá­sára összpontosítsuk: a külgaz­dasági egyensúly további javítá­sára és az életszínvonal meg­őrzésére, vagyis egész életünk nyugodt, biztonságos körülmé­nyeinek fejlesztésére..Ez reális, megvalósítható cél. Kedves Elvtársak! Napjainkban nőnek a nagy­világ gondjai, veszélybe kerül­tek az enyhülés eredményei. Az imperializmus reakciós erői el­vesztett pozícióik visszaszerzé­sére törekszenek. Katonai erő­fölénnyel szeretnék akaratukat a világra kényszéríteni. Nem akarják tudomásul venni, hogy a népek szabadon akarnak él­ni, a történelem kerekét nem lehet visszafordítani. Az erőviszonyok egyensúlya kialakult és ez a garanciája annak, hogy a haladás és a béke erői nélkül, vagy azok el­lenére ma már nem lehet tenni semmit a világon. A mi véleményünk a világ nagy kérdéseiben világos. A béke elkötelezett hívei vagyunk. Barátainkkal és szövetsége­seinkkel szoros egységben, nem kíméljük erőinket azért, hogy az enyhülést, a békét és a ha­ladás ügyét megoltalmazzuk. Ennek érdekében pártunk és kormányunk a jövőben is foly­tatja aktív, széles körű nem­zetközi tevékenységét. Békénk, biztonságunk, szocia­lista fejlődésünk szempontjából különös fontossága van annak, hogy folytassuk testvéri barát­ságunk ápolását, sokoldalú együttműködésünk fejlesztését a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal. Ebben a szellemben üdvözöl­jük és támogatjuk lengyel ba­rátainknak a szocializmus vé­delmére és a belső rendterem­tésre irányuló lépéseit is. Ab­ban a meggyőződésben, hogy ez a legjobb megoldás a len­gyel nép éS a világ számára is. Külpolitikánk sarkalatos téte­lei változatlanok: a Magyar Népköztársaság hű szövetsége­seihez, barátja a nemzeti sza­badságukért, az önálló fejlődé­sért küzdő volt gyarmati né­peknek és a békés egymás mel­lett élés elve alapján korrekt partnere a fejlett tőkés orszá­goknak. Mindannyiunkat foglalkoztat a gondolat, hogy mit várha­tunk az új esztendőtől. Minde­nekelőtt békét. Szilárd meggyő­ződésünk, hogy a békeszerető erők meg tudják .akadályozni a nemzetközi feszültség fokozó­dását, a béke megvédése reá­lis lehetőség. Előbbre akarunk lépni szo­cialista vívmányaink gyarapítá­sában. Szembe kell néznünk a világgazdaság, a világpiac ki­hívásaival. A követelmények mind szigorúbb feltételeket tá­masztanak velünk szemben. Ez a kényszerítő erő pillanatnyilag kellemetlen, de hosszú távon segíti fejlődésünket abban a versenyben, amely elől nem tér­hetünk ki. Munkánkat ebben a helyzetben nagyon fegyelmezet­ten és ésszerűen kell végez­nünk, még takarékosabban és okosabban kell gazdálkodnunk szellemi és anyagi javainkkal egyará nt. Tisztelt Elvtársak! Kedves Barátaim! Határozottan haladunk to­vább a kipróbált, jó úton. Nem gondtalanul, de magabiztosan. Nem állhatunk meg, szorga­lommal és közös fejtöréssel kell siettetnünk a pozitív változáso­kat. Politikánk szellemében mind ésszerűbb megoldásokat, a boldogulás célszerű módjait keressük. Bizakodva tekintünk a jövőbe, mert szilárd alapokra, tehetséges, jóra törekvő né­pünk erőfeszítéseire építünk. Sorainkat még szorosabbra zárva vállaljuk sok, közös ten­nivalóinkat. Az új év első napján a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében kívánok hazánk valamennyi ál­lampolgárának, egész magyar népünknek, minden barátunk­nak eredményekben gazdag, boldog és békés új esztendőt! Az Ércbánya IV-es üzemének dolgozói szilvesztereznek a vállalat műszaki klubjában Erb János felvétele BUÉK, 1982! „Csillagszóró”-eső és tűzijáték W bőség zavarával küzdünk: mit is válasszunk ki a sok- sok vidám eseményből, ami az év utolsó éjszakáján történt. Mert a népszokástól a körtáncig, az élő malac kisor­solásáig igen változatosan telt el ez a december 31 -e is. Szilveszter napjának késő délutánján Egyházaskozáron egy régi moldvai csángó nép­szokást elevenítettek föl: a hely­beli csángó pávakor népvise­letbe öltözött tagjai — ezúttal a gyerekek — megrendezték a hejgetést, amit más szóval ura­lásnak is neveznek. Házról ház­ra jártak a kellékekkel: egy fá- hengerre feszített bőrből készült „bikával”, amelynek megvize­zett farka különleges hangszer­ként szolgál, ezenkívül vittek magukkal még néhány kolom- pot, csengőt, furulyát, ostort és dobot. Az uraló köszöntőt mond, s minden versszak végén fölszólítja a lármázó kíséretet: „hejgessetek I” Innen a szokás elnevezése. Az uráló mondó- kája a kenyérről szól, a szán­tástól a sütésig végigkíséri az összes munkafolyamatot, hogy ezzel a mágiávcl biztosítva le­gyen az idei jó termés is. A csángók népszokásán kí­vül persze egyéb „népünnepé­lyek” is zajlanak minden szil­veszter éjjel. Például a váro­sokban. Megyeszerte telt ház volt a szórakozóhelyeken, min­denütt zene, ének, tánc, s ter­mészetesen éjféli - pezsgő kö­szöntötte az év első napját. Sok helyen idén is ragaszkodtak a régi szokáshoz: a vendégek kö­zött kisorsoltak egy élő mala­cot. Sőt arról is tudunk, hogy a mohácsi Halászcsárdában az élő malacon kívül két sült fél malac is gazdára talált. Pécsett most is kitódultak a vidám szilveszterezők éjfél után a Széchenyi téri mindenki ka­rácsonyfájához, ahol végül lát­ványos körtáncba kezdtek. A belvárosban, a Kertvárosban, Újmecsekalján egyaránt dur- rogtak a petárdák — állítólag még a Hotel Pannóniában is eldurrant egy —, szikráztak a csillagszórók, s a lelkes vállal­kozók magánakciója nyomán még színes tűzijátékban is ré­szünk lehetett. Voltak azonban olyanok is persze, akiknek szilveszter éj­Az ünnepek után ismét kinyitott a harkányi gyógyfürdő, amelyet vendégek kerestek fel. január 2-án elsősorban IBUSZ-csoportok, valamint jugoszláv szakáján a munka jutott. A MÁV Pécsi Igazgatóságán, ,. a főmenetirányítóknál csende­sen telt el a szilveszter, nem úgy a Volánnál: rengetegen kértek taxit az éjszaka folya­mán. A mentőknek sem akadt túl sok dolguk: egy-két lábtö­rés, és három korai részeg adott némi munkát. A Megyei Rendőr-főkapitányság ügyelete­se hajnali háromkor még nem tudott egyetlen balesetről sem. Nyugodt, mindemellett igen vi­dám, problémamentes órák tel­tek reggelig. A tűzoltók is ha­sonló szerencsés éjszakáról adhattak számot. Egyébként ők az éjfél tiszteletére megszó­laltatták a szirénákat. Jólesett a figyelmesség a szolgálatot teljesítő közlekedési rendőrök­nek, akiket a magánautósok nevébpn köszöntött a Magyar Autóklub Baranya megyei el­nöksége, megköszönve munká­jukat. A posta 01 -es telefonján 11 és éjfél között volt a csúcsfor­galom: kétszázhúszan telefonál­tak, legtöbben újévi üdvözlő táviratot küldtek, főként kül­földre. (A legtöbb távirat az NSZK-ba ment, egy pedig Tanzániába.) S végül egy meteorológiai „szenzáció": a szilveszter éjsza­kai időjárás megtévesztően ha­sonlított egy kellemes tavaszi éjszakára. Szokatlanul enyhe, derült idő volt, éjféltől hajnali háromig plusz 10 Celsius fokig emelkedett a hőmérséklet. így hát hógolyózni nem lehetett, de annál kellemesebb volt az éjfél utáni séta a zajos utcá­kon . . . W \

Next

/
Oldalképek
Tartalom