Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-10 / 9. szám

1982. január 10., vasárnap Dunántúlt napló 3 Fakitermelés a Mecseki Erdőgazdaság józsefházai kerületében Erb János felvétele Rózsabimbók A z asztalomon a vá­zában három szál bimbózó rózsa. Nem melegházi, hanem kerti vi­rág, Kálmán Jánosné pé­csi olvasónk hozta be há­rom nappal ezelőtt. Kálmánék széltől védett Radnics utcai kis kertjé­ben máskor is produkált ilyen meglepetéseket a ter­mészet. Novemberben, sőt a melegebb decemberi na­pokon szirmot bontott az ibolya, s a büszke tulajdo­nos rózsát szedhetett Ka­talin napra. A szokatlanul enyhe január elején feste­ni kezdtek a rózsabimbók. Kálmánná letörte és elhoz- ta őket, hogy örömet sze­rezzen a szerkesztőség dol­gozóinak. Ez volt a rózsák szerencséje, különben már pénteken hajnalban elfagy­tak volna. Virágéletük így pár nap haladékot kapott. W. M. Tavaly 34000 köbméter fát termeltek ki Az árpádtetői erdészet és a farönkhizlalás Az árpádtetői erdészet jó- zsefházi kerületében 5400 köb­méter fát kell idén kivágnia a Nagy Imre vezette négytagú brigádnak. Méghozzá nem ta­rolva, mindent kivágva, hanem természetszerű gazdálkodással. Hohmann Antal kerületvezető erdész irányításával már ta­valy elvégezték a vágásbecs­lést, bejelölték a kivágandó fákat. Most Czárt Ferenc fa­használati műszaki vezetővel járunk a helyszínen, a munka­padnak nevezett tisztáson. Hajdú Ferenc, az erősödő szélben is garbóban dolgozik. Hasítófejszével, egyetlen csa­pással hasjtja a méteres, 26— 28 centi átmérőjű cserfahenge­reket. Ha megszorul a fejsze, súlyokkal repeszt tovább. Szeitz Gábor — augusztustól, a bar­csi erdészeti szakmunkásképző elvégzése óta tagja a brigád­nak — a két nagy testű lóval, Matyival és Kesével vontatja a hosszú rönköket. Nagy Imre tankolni jött vissza, a zöld pi­henőkocsihoz. A Stihl motoros gépi fűrész vágólónca ilyenkor megérdemli az élezést, ezen is múlik, hogy hogyan és merre dől a fa. A negyedik, Várfoki József most épp a szegedi erdészeti szakközépiskolában van beszámolón. A fiatalabbak­nak ez a vágya. Hajtanak, teljesítménybérben dolgoznak. Nem mindegy, hogy 4—5, vagy 5—6 ezer kerül a borítékba. A decemberi időjá­rás miatt alig kaptak többet háromezernél. Volt hogy fejen­ként a nyolcezret is megkeres­ték. Januártól a fakitermelők is szabad szombatosok, így no­vembertől februárig napi 7, a többi hónapban napi 9 órát dolgoznak. Egymást váltogat­va döntenek, •gallyaznak az er­dőben, a munkapadon hosszol- nak, darabolnak, felkészítenek, (hasogatnak, stb.), sarangolnak, más szóval rakásolnak. Mindezt kánikulában, esőben, hóban, fagyban, sárban. „A sár a leg­nehezebb, egyébként egyforma. Szép, bár nehéz ez a munka" — mondja a brigádvezető. Ahogy nézem őket, elhiszem . .. A Mecseki Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság Árpádtetői Er­dészetének vezetője dr. Papp Tivadar, a 7000 hektáros te­rületről: „Erdészetünk 42 szá­zaléka tölgyes, egynegyede bükk, 13 százaléka cser, a többi gyertyán, kőris, juhar. Valljuk, hogy fakitermelést csak természetszerű gazdálkodással lehet és szabad végezni”. Hogy ez mit jelent? Nem a tarvágás, hanem a felújító vá­gás hívei. Amíg országos át­lagban 20, addig Árpádtetőn ez 70 százalékot is kitesz. Ezért is ilyen nagy értékű az árpádte­tői faállomány. Rájöttek, leg­jobb és legolcsóbb újrateremtő maga az erdő. A 100—120 éves fa már vágásérett Ekkor sem irtják ki az ilyen korú erdőrészt, hanem csak megbontják. Meg­várják, míg a megmaradók makkot teremnek, abból cseme­te nő és amikor eléri a 20—30 centiméteres magasságot, akkor vágják csak ki a meghagyott öregeket. Ez a természetes fel­újítási gazdálkodási mód. A sarjerdővei szemben a száler­dő az értékesebb, ezért igye­keznek szakszerű gyérítésekkel „hizlalni” a farönk átmérőjét, ami a 35—40 centimétert elér­ve már igazi kincs. Az árpódtetői erdészet az 1985-ben záruló 10 éves cik­lusban összesen 380 000 köb­méter fa kivágásával számol. Az elmúlt évben kitermelt 34 000 köbméter majd kétharmadát ipari farönkként, fagyártmány­ként, vagy papírfaként értékesí­tették, a maradékot a tűzifá­nak. Hogy szép-e a Mecsek hegyeivel, erdeivel, azt bárki egy pillantással eldöntheti. Azt viszont csak a szakemberek tudják, hogy milyen az erdő állományértéke. Nos, Az egy hektárra számított élőfakészlet terén hazánkban Zala után a Mecsek következik, viszont a természetszerű gazdálkodás te­kintetében a mecseki az ország­ban a legjobb. Murányi L. Két új műsor A balett­teremben Két új műsorral készül febru­ár 13-i bemutatójára a Pécsi Balett. Eck Imre Szentivánéji álom, Tóth Sándor Médea cím­mel készített új koreográfiát. Tegnap a Pécsi Nemzeti Színház balett-termébe látogattunk el egy-egy próbájukra. A bejárattal szemközti hatal­mas tükörfal előtt Tamás Gyön­gyi és Hajzer Gábor. Elmerül- ten figyelik a koreográfus tech­nikai utasításait egy lépések­kel, emeléssel és több fordulat­tal kombinált motívum eltánco- lása, pontosabban apró mozza­natainak kidolgozása előtt. Tóth Sándor amit elmondott, néhány mozdulattal szemlélteti is. Asszisztense, Lőrincz Katalin, aki mindvégig a koreográfus mellett ül a hosszú kispadon, lerúgja csizmáit, s az emelés legfontosabb elemeit együtt mutatják be — mint egy film­beli lassított képsorban. Azután elkezdődik a munka, a két fő­szereplő kettősének a próbája. — Juliusz Lucik lengyel kom­ponista balettzenéjére készítet­tem a koreográfiát — mondja Tóth Sándor. — A történetben elsősorban a mitológiai téma­kör felé nyúltam. Itt eleve más a mérce, mint a földi halan­dók tetteivel szemben. Médea nem eleve gonosz, többszörös gyilkos, hanem egyszerűen más a „mértékegysége” a cseleke­deteinek. Okossága, boszorká­nyos hatalma ellenére képtelen boldog lenni a földön — ezt érzi meg benne Jászon, aki be­leszeret Kreón lányába, Glau- kéba. Ezt a kettőst próbáljuk most. Médeát Uhrik Dóra, Kreónt Gallovits Attila, Peliászt Herda János táncolja. Még annyit: az alaptörténet azo­nos az ókori tragédiával, de itt természetesen kihasználunk minden olyan lehetőséget, ami adott a táncművészet számára. Ez a kettős most olyan, mint az olajozatlan fogaskere­kek forgása. De az a folya­mat, amíg minden apró moz­dulatot kidolgozunk, begyakor- lunk —, hogy végül is pehely­könnyű ívben emelkednek és érkeznek vissza a földre - az csodálatosan izgalmas szá­momra ... — mosolyodik el a koreográfus, majd megszólal a zene, s folytatódik a lépés-ug- rás-emelés láncolata a nagy tükör előtt. Eck Imre próbájához a Nászinduló utolsó taktusaira érek oda. „Holnap folytatjuk" — mondja a Pécsi Balett művé­szeti vezetője, s rögtön le is ülünk néhány szóra. — Elég sokfelé műsorra tűzik mostaná­ban ezt a művet, Britten fel­dolgozásában is. Én Mendels­sohn zenéjéhez fordultam, de beleszőttem más műveiből, így az Olasz szimfóniából is. És van benne néma taktusokra és zörejekre építkező tánc is. Egyébként a történet követi a shakespeare-i főcseiekményt. Azzal a különbséggel, hogy ke­retbe foglalom, amely erősen kötődik ai Európa-szerte ismert népszokásokhoz. Egy faluban a hatolok kiröppennek a köze­li erdőbe, s ahogy kiosztják egymás között a szerepeket, az már az alapszituáció. Vagyis elkezdenek játszani... A vé­gén visszaáll a falu rendes hétköznapi élete. A főbb sze­repeket Zarnóczai Gizella, Hajzer Gábor, a fiatal szerel­meseket Paronai Magdolna — Sólymos Pál és Tamás Gyön­gyi — Lovas Pál; Puck-ot Bre- tus Mária táncolja. Mesterem­berek: Hetényi János, Kuli Fe­renc, Tóth Sándor, Uhrik Dóra és jómagam. W. E. Csúcsforgalom Pécsett, a Kalinin úti ABC-ben Hz első új rendszerű szombat a boltokban Tömeg az élelmiszer­szakiizletekben, csend az iparcikkboltokban Január első szombatja újabb 3 millió dolgozónak jelentett sza­badnapot, azoknak, akik az elmúlt évben csak minden második héten élvezhettek két pihenőnapot. Igazodva az egész országban bevezetett ötnapos munkahéthez, január 3-tól a szolgáltatási ága­zatban is új munkarend lépett életbe, azzal a céllal, hogy az ál­lampolgárok kereskedelmi, egészségügyi ellátása, a közlekedés színvonala lehetőleg emelkedjék és a lakosság egyéb szolgálta­tási igényét kielégítsék. Új rend az üzletekben az el­ső szombaton. A vásárlók még nyújtóztak egyet, amikor a ke­reskedők mór ott álltak a pult mellett, s a vevő bizony nem­igen jött. Úgy fél nyolc, nyolc óra táján meg annyira meg­rohanták az élelmiszeráruháza­kat, kisebb élelmiszerboltokat, hogy győzték őket kiszolgálni. Aztán délután — csend, és itt- ott mór fogyóban az áru. Alig egy-két kései vevő. Ez volt az általános kép a mindennapi kenyerünk és más enni-inniva- lónk megvételekor, az első új rendszerű szombaton. Érdemes persze kissé mé­lyebbre nyúlni a vizsgálódás során. Pécsett a Kodály úti ABC-áruházban pénteken este 7 és 8 óra között 12 vevő volt, tegnap, szombaton délelőtt pe­dig a régi, úgynevezett sza­badszombatos hétvégénél is 15 százalékkal erősebb forgalom keletkezett, amit vevőtömeg és fáradtan, de gyorsan kiszolgá­ló kereskedők jeleztek. Kissé arrébb, az Ifjúság útján, az orvosegyetem mellett, reggel 8-ig alig jött vevő az ABC-be, de akkor, egészen fél 12-ig szinte szünet nélkül érkeztek a vásárlók. Ott is minden más szombat délelőttinél több élel­miszert adtak el. A Szliven ABC-ben már fél 8-kor sorba - álltak, s délig tartott a csúcs- forgalom. Ahol érdeklődtünk, azok közül az üzletek közül ez volt az egyetlen, ahová a jó felkészülés ellenére is utánpót­lást kellett kérni: 350 pohár tejfölt, 120 csomag túrót, 300 zacskó tejet, aztán folyamato­san kenyeret is. De mindössze a kenyér miatt kellett, csupán egyszer, fél órát várni, a nagy túlterhelés ellenére minden idejében megérkezett. Kifeje­zett panasz csak a Kertváros­ban, a Sarohin tábornok útja 26. számú ABC-ben volt, ott a vevők két órára, délelőtt 9 és 11 között akartak mindent megvenni. Az eredmény: sor­ba állás az utcán, s várakozás a bevásárlókosárra. És persze 30 százalékkal nagyobb forga­lom, mint más szombat dél- előttön. Ennyit a mindennapi élel­münkről. Hiszen azért, ha szer­telenül is, éppen ezzel a rossz időbeosztással önmaguknak kényelmetlen, várakozást okoz­va, de eljöttek. Nem úgy az iparcikkért. A Csongor divatüz­letbe délelőtt tíz óráig Jcét vevő jött, a hanglemezboltba hat, a Belvárosi Áruházba is jóval kevesebb, mint más szom­batokon. Hasonló helyzetképet kaptunk a megye távolabbi részeiről is. Mohácson a ruhá­zati boltban a tavalyi első szombat délelőtt 125 ezer forin­tos forgalmával szemben teg­nap délig csak 104 ezret árul­tak. Szigetváron a ruházati bolt csak azért adott el több árut, mert a tizediki fizetéseket teg­nap adták ki. A vevők az ipar­cikkvásárlástól tehát tartózkod­tak. Hiába, a kereskedelem klasszikus ellensége, a hideg, a hó, a karácsonykor, szilveszter­kor megcsappant erszények, aztán a sok leltár, a még nem mindenütt pótolt áru — nem engedi meg, hogy az ötnapos munkahét első szombat dél­előttjén valós áruforgalmi képet kapjunk. Tapasztalatok a fővárosban Ezentúl szombatonként az élelmiszerüzletek csak 14 óráig tartanak nyitva, de néhány — Budapesten 110 — hosszabbí­tott nyitvatartásra kijelölt üz- iet 17 óráig tart nyitva. A bu­dapesti éjjel-nappal közért el­ső heti forgalma elmaradt a szokottól, és a várakozással ellentétben a péntek délutáni forgalom is gyengébb volt. Szombaton reggel szinte telje­sen üres volt az üzlet, és csak 11 órától kezdtek szállingózni a vásárlók. Hasonló tapaszta­latokról számoltak be a Bat­thyány téri közértben is, amit annak tulajdonítanak, hogy a háztartásokban sok még az ünnepekre vásárolt áru. A ruházati és a vegyesipar- cikk-üzletek, az áruházak és a bevásárlóközpontok iparcikk­részlegei pénteken _ a csütör­töki bevásárlónaphoz hasonló­an — tovább tartanak nyitva. Szombaton 13 órakor zárnak. A Skála Áruház pénteki forgal­ma meg sem közelítette a csü­törtökit. Az áruház vezetői sze­rint a vevők bizonyára még nincsenek hozzászokva az új nyitvatartási rendhéz. Hasonló­an az élelmiszerboltokhoz, az iparcikküzletekben is csak a déli órákban élénkült a forga­lom. A Corvin Áruházban szom­bat reggel 10 óráig mindösz- sze néhány ruhát adtak el. Ar­ra számítanak, hogy a januári forgalom végig mérsékelt lesz és csak a hó végi téli vásár idején nő meg a kereslet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom