Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)
1982-01-09 / 8. szám
A szigligetin kívül az egyetlen Irodalmi alkotóház Sikondán Van egy ház Sikondán, éppen a fürdő fölött, a domboldalon'. Mindenki szívesen elfogadná lakóhelyül: a halijába két panelszoba beleférne, az üveges veranda ebéd utáni borozgatásra csábít, s a négy szobában talán még a vendégeknek is jutna hely, A ház régen egy molnáré volt, ma az íróké. Alkotóház. „ Kellemes körülmények között töltöttünk három hetet az új alkotóházban. Gratulálunk Baranya megyének az ötletért és a megvalósításért: remek szállást biztosítanak az íróknak. Sikondai lokálpatriótákként térünk vissza Budapestre, Jováno- vics Miklós." „Szivből köszönöm a kedves gondoskodást az alkotóház fenntartóinak és a szorgos, figyelmes, készséges Marikának és férjének. Otthon voltam. Radnóti Miklósné." „Hálásan köszönjük a sikondai alkotóház vendégszeretetét. Kitűnően éreztük magunkat. A nagyszerű hely jó alkalmat nyújtott az ihletett munkához, a pompás természeti környezetben az ember állandóan úgy érezte, mintha Pegazus állna az oldalán . . . Jerzy Robert Nowak, Lengyelországból." Idézetek a vendégkönyvből. Csák Gyula, csak ennyit írt bele: „Sikonda gyöngye Marika néni!" S ez így igaz. Csertei Ferencné és férje nélkül valószínűleg kevesebb emberi élmény nélkül távoznának az írók az alkotóházból. Marika „néni" a gondnok, aki ezt a szerepét szó szerint veszi, s valóban gondját viseli a vendégeknek. Az országban pillanatnyilag csak két irodalmi alkotóház működik: a híres szigligeti, s a kevésbé ismert sikondai. öt évvel ezelőtt költözött ki innen a komlói iskolák nyári napközije, s kapóra jött a megyének, hogy a városi tanács nem tudott hirtelen funkciót adni az épületnek. Ha vannak Baranyában művésztelepek, miért ne lehetne egy • alkotóház is? — tanakodtak a megyei művelődési osztályon. A Művészeti Alap kapott az ötleten, így nem volt akadálya, hogy 1976-ban Lo- sonczi Pál fölavathassa a Iíte- ratúra új hajlékát. A belsőépítészeti munkákat ugyan kissé összecsapták — egyik-másik helyiség az egyiptomi királysírok vagy a szecessziós garni-szál- lók stílusára emlékeztet — de remény van rá, hogy az elkövetkező években a tatarozás majd ízlélesebb külsőt kölcsönöz a szobáknak. A négy szobából kettővel, a Művészeti Alap, kettővel a Megyei Tanács, pontosabban egy társadalmi bizottság gazdálkodik, amelynek tagja Molnár G. Judit megyei művészeti főelőadó is: Csönd, fenyők és Marika „néni — Az alkotóház mostanában kezd igazán kedveltté válni, amióta sikerült a központi fűtést megoldani — mondja. 1— Nyáron inkább pihenni járnak ide az írók, legtöbbször családostul, ami persze nem jelenti azt, hogy a társaságtól elzárkózva ne lehetne itt ebben az évszakban is nyugodtan dolvan hely. Az igazság az, hogy a ház egész éves látogatottságát tekintve kihasználatlan. Takarékossági ökokból 1982. január 5-től március végéig nőm is fo. gadunk vendégeket. Nemcsak a vendégkönyv árulkodik a hely kelleméről. Aki eltöltött itt akár csak néhány órát is, rabul ejti a nyugalom, amely Marika néni gozni. Az igénylések elbírálásánál a bizottság igen rugalmas: újságírók, művészettörténészek, tudományos munkán dolgozók is elvonulhatnaik Sikondára, ha ebben a fenyőfákkal övezett házban uralkodik. A hallban könyvszekrény áll. Egyre több benne a sikondai alkotóháznak dedikált regény, novellás- vagy verseskötet. Az írók kötődéséről tanúskodnak az itt sorakozó művek. — Jó volna, ha a házigazda komlóiak egy kicsit jobban szívügyüknek tekintenék az alkotók vendéglátását — folytatja Molnár Judit. — Nem azt mondom, hogy minden turnust, de évente legalább kétszer-há- iromszor el kellene -kalauzolni őket Komlóra, a megye szép tájaira. Számos híres ember fordul itt meg, bizonyára szívesen látnák őket ankétokon, rendhagyó irodalmi órákon író —olvasó találkozókon. Magam láttam, milyen jólesik a vendégeknek, ha rájuk nyitja valaki az ajtót, s megtudakolja, van-e valamire szükségük, hogy érzik magukat. Néha az az érzésem, hogy Komlón azt sem tudják, kik dolgoznak éppen a sikondai alkotóházban, — Mit jelent Komlónak ez a ház? A kérdést dr. Rácz Sándorhoz, a komlói Városi Tanács művelődési osztályvezetőjéhez intéztem : — Az alkotóházat a város, hozta létre, fenntartása — a Megyei Tanács támogatásával — a mi feladatunk — mondja. — Úgy hiszem, ezt a házat nem lehet egy kalap alá venni a művésztelepekkel. Itt alkotás nem marad, az idő kevés is arra, hogy valaki egy kész regényt megírjon. író—olvasó találkozót lehetne talán szervezni, de ahhoz a művelődési központ túl későn kapja meg a vendégek névsorát. Meg aztán olyan nagy nevek nem is igen járnak ide. Megkössük, hogy Komlóról és környékéről írjanak? Ez értelmetlen volna és nem is kivitelezhető. Úgy hiszem, akik idejönnek, elsősorban csöndre és nyugalomra vágynak, nem arra, hogy ankétokkal zaklassák őket. Hogy mit jelent Komlónak az alkotóház? Nem tudom, Szigligeten- megkérdezik-e, hogy mit jelent az írók jelenléte a községnek. Ha a megyénél úgy látják, hogy meg kellene mutatni az alkotóknak Baranyát, szervezzék meg ők a programjukat. Nekem az a véleményem, hogy az ide alkotni étkező emberek napirendjébe ne szóljunk bele!... Sikonda vendégváró hely. Otthon érzi vagy érezte magát Göncz Árpád, László Lajos, a szombathelyi Káldi János, és törzsvendég jó néhány műfordító. Érdekes, hogy a dél-dunán túli írók alig használják ki ezt a lehetőséget. Talán azért, mert túl közel van. A Bajor Gizi Szinészmúzeum épülete Bajor Gizi Színészmúzeum „Ami a színészből megmaradt” „A múzeum létrehozásában az vezérelt bennünket, hogy pályatársainkkal, akik előttünk jártak, a mag.uk idejében fénylő csillagok, néha sarkcsillagok voltak a nemzeti kultúra egén, ne menjen el nyomtalan az idő hajója" — így ír Gobbi Hilda a színészmúzeümról most megjelent útikalauz előszavában. A „szép nagy ház", amelyről egykoron Déryné álmodozott, most ott áll Budapesten a XII. kerületben, a Stromfeld Aurél utca 12. szám alatt, egy szép nagy parkban. Színészmúzeum hangulatos környezetben, gyönyörű helyen. — Ez a villa valamikor a tragikus körülmények között elhunyt nagy színésznőnek, Bajor Gizinek adott otthont — mutatja be a múzeumot dr. Cenner Mihály színháztörténész, aki maqa is részese volt az itt kialakított „színháztörténet"-i világ megszületésének — Gobbi Hilda, aki rendkívüli módon rajongott Bajor Giziért, szorgalmazta szívvel, lélekkel ennek a múzeumnak a megteremtését. Ö mondta: „Ne engedjük elveszni azt, ami a színészből megmaradt”. A múzeum több szakaszban nyílt meg. Az első megnyitóra 1952-ben került sor. Az akkori múzeum még mindössze négy szobából állt. A többi részben még a hajdani Beyer család —a művésznő testvérének rokonai — laktak. Bajor Gizi ebédlőjét és nappali szobáját rendezték be művészszobának eredeti bútorokkal és az utolsó szerepéből származó, az Ármány és szerelem Lady Millfordjának jelmezével. Ma itt még egy jelmez látható: Cleopátráé. A földszinten levő másik két szobában, miután Bajor Gizi mindig is nagyon szerette a társaságot, még két nagy nevű művész,_ Márkus Emília és Jászai Mari relikviái láthatók. Azóta ezt a földszinti részt tovább bővítették újabb három szobával és a loggíás folyosóval, mert a hajdani barátnő, Baráth Irén, aki ugyancsak itt élt a villában, váratlanul meghalt. A négy szoba berendezését meghagyták az első elképzelések alapján, az újonnan - megnyitott múzeumi helyiségeken viszont huszonnyolc színész és színésznő osztozik ma. Olyan rangos egyéniségek, remek művészek, mint Somlay Arthur, Tímár József, Uray Tivadar, Tőkés Anna, Gombaszögi Frida, Törzs Jenő, Rátkay Márton, Ódry Árpád, Sugár Károly. Folytathatnánk a rendkívül előkelő nevek sorolását . . . Fotók, szerepek, relikviák! Huszonnyolc színészcsaládot mozgósítottak az ügy érdekében. De nemcsak fényképeket láthatnak a betérők. — Igyekeztünk lehetőleg minél több emléket idehozni a régen lebontott Nemzeti Színház megmentett darabjaiból: díszítőelemeket, konzolokat, csillárokat. Más színházak is adtak, amit tudtak. Főleg a Madách Színház és a Vígszínház — mondja dr. Cenne Mihály. Új fejezet kezdődött a színészmúzeum életében. A televízióban beolvasott kérelem nyomán fantasztikus mennyiségben érkeztek a legkülönbözőbb küldemények, ajándékok, képek, relikviák, függönyök, képkeretek, és ki győzné felsorolni, mi minden. Megszületett a múzeumi emelet. A földszinten főleg személyi emlékek halmozódtak fel, szép számmaf, fent műfajok szerint elrendezett szobákba nézhetnek ma be a látogatók. Az első a rendezők, a tervezők és a színigazgatók szentélye: a második azoké a „kortárs művészeké", akik 1949-től napjainkig játszottak a színpadon. Itt található Várkonyi Zoltán, Latinovits Zoltán, Básti Lajos, Kiss Manyi, Dómján Edit, Darvas Lili és több már jól ismert, nemrég elhunyt művész képe. Az „operett-terem” a magyar operett történetét kíséri figyelemmel Blaha Lujzától Hon- thy Hannáig ... És itt található a „félmúlt" szoba azon művészek számára, akik a századfordulótól kezdve a második világháborúig játszottak színházainkban, mint például Prielle- Kornélia, Petőfi Sándor egykori jegyese, aki századunk elején még élt.. . S ott van közöttük néhány nagy név, mint Rákosi Szidi, Lehotay Árpád vagy a híres Góth házaspár. Aztán két kis szobába toppanunk be. Az egyikben a magyar kabaré történetének híres alakjaival találkozhatunk, kezdve Kondor Ernőtől egészen Komlós Jánosig ... A másik szobácskábán a magyar politikai színház fejezetei kelnek életre: a régi Thália Társulattól egészen a „száműzöttek színházáig”, az OMIKE-iq. — S végezetül vdn még egy beépített folyosó, uavancsak kiállítási tárgyakkal. És egy előadóterem is — fejezi be tárlat- vezetését dr. Cenner Mihály. A. Bajor Giziről elnevezett múzeumot 1981-ben nyitották meg a nagyközönség számára. Sz. B. !□ A sikondai alkotóház hangulatos hallja Fotó: Proksza László Havasi János Részlet az „operett-teremből1 A ház a fürdő felett Fotó: Havasi J.
