Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-02 / 1. szám

Az argentin Grand Prix győztesei: (balról) Reutemann, Piquet és Prost Száguldó gladiátorok V itatkozás, kölcsönös vádaskodás előzte meg a Forma- 1-es versenyévad 1981-es futamait. A két szemben álló fél Jean-Marie Balestre, a Nemzetközi Automobil Sportszövetség (FISA) elnöke és Bernie Ecclestone a Terve­zők Szövetségének (FOCA) vezetője volt; s az utóbbi egyre több beleszólást követelt a versenyhelyszinek kijelölésébe és a pénzdijak megállapításába. Már-már szakadással fenyegetett a két tábor vitája, mikor a nagy összegű reklámbevételek és a tv-közvetitésekből befolyó dollármilliók jobb belátásra kész­tették a két szövetség erős emberét. Döntő szerepet ját­szott az is, hogy a támogató mecénások csak az egységes világbajnokságban voltak érdekeltek. A hosszú huzavona után március 15-én Long Beachben indították az első versenyt, amit a tavalyi világbajnok, az ausztrál Alan Jones nyert az argentin Carlos Reutemann előtt. Mindketten a szaudi olajdollárokkal pénzelt Willi­ams istálló színeiben rótták a köröket, s csak egymás közti torzsalkodásuknak „köszönhető", hogy nem a két legjobban fel­készített kocsi pilótája közül ke­rült ki az idei világbajnok. Frank Williams csapatvezető nem tudta összebékíteni a két rutinos versenyzőt, s így a ne­vető harmadik, a brazil Nelson Piquet a lehető legkisebb előnnyel (egy ponttal!) győ­zött, de a márka vb-t nagy fölénnyel így is a Williams nyerte. Az egyenletes teljesítményt nyújtó, s a kínálkozó lehető­ségeket maximálisan kihasználó Piquet tavalyi második helyé­ért az idén kárpótolta magát. A fekete hajú brazil 1952. au­gusztus 17-én született Rio de Janeiróban, go-kart verseny­zőként kezdett majd világhírű honfitársa Emerson Fittipaldi segítségével gyorsan elérte ki­tűzött célját — Forma—1-es pilóta lett. 1978 nyarán mu- tatkozot be Grand Prix viada­lon az NSZK-beli Hockenheim- ben. Az Ensign és a McLaren csapat után a Brabham cégnél már a kétszeres világbajnok Niki Lauda márkatársa, s vb- sikereit is Brabham kocsival aratta Eddig 49 Nagydíj futa­mon indult és hatszor haladt át elsőként a célon. Az idei esztendő ismét csa­lódást okozott két híres istál­lónak, különösen a Lotus-fő- nök, Colin Chapman sötét tor­pedóival volt sok gond — egy­szer sem sikerült a győzelem. A fenegyerek Gilles Villeneu- ve kétszer ugyan sikerre ve­zette tűzvörös Ferrarijét, de az összesítésben így is csak he­tedik lett, s ez a többszörös márkabajnok Ferrarinak az utóbbi évek leggyengébb telje­sítménye. Nem a pilótával volt a baj, a turbo motorral kísér­letező olaszok új konstrukciója nem vált be. A francia Renault viszont oz idén csaknem tökéletesre csi­szolt turbo autójához megta­lálta az új sztárpilótát a 26 éves Alain Prost személyében, akit háromszor intettek le el­sőként a kockás zászlóval. A Forma—1 cirkusz 1981-es porondjáról hiányoztak a ko­rábbi évek nagy egyéniségei (Lauda, Fittipaldi, Hunt), így a hamar csúcsközeibe kerülő, sokat kockáztató fiatalok ját­szották a főszerepet. (15 or­szág 38 versenyzője 17 márka képviseletében szállt a szűk pi­lótaülésekbe a tizenöt futa­mon). Az idei krónikához tartozik, hogy csaknem három évi peri- rati tologatás után pont ke­rült a Patrese-ügy végére Az 1978-as — a svéd Peterson ha­lálával végződő — monzai tragédia után a rajtengedélyt megadó Restelli pályabírót okol­ták, és erőszakos előzési manő­vere miatt az olasz Riccardo Patrését tették felelőssé a sú­lyos balesetért. Armandó Spa- taro államügyész közel kétórás vádbeszéde nem győzte meg a bírókat, a bemutatott filmfel­vételek megtekintése és a szak­értők meghallgatása után a bíróság mindkettőjüket felmen­tette. A versenyek rendezése egyre több pénzbe kerül és egyes európai pályák már nem tud­ják vállalni a magas költsége­ket és a közeljövőben elkép­zelhető, hogy a futamok több­ségét már a tengerentúlon in­dítják. Az évad végén most is a leg­nagyobb izgalmat az átszerző- dések, a kocsicserék jelentik. A kétszeres világbajnok Niki Lauda visszatéréséről esik a legtöbb szó, s a jólértesültek 3,5 millió dolláros szerződés­ről beszélnek és ez szinte bi­zonyos is, mert a Forma—1 - ben változatlanul a pénz a leg­nagyobb úr.. . A HDN totó- tippjeit a 2. hét­re Gál József MÉV-dolgozó, a meszesi totózó törzstagja állítot­ta össze. E heti tippelőnk öt éve játszik rendszere­sen, négyhasá­bos szelvények­kel. Eddig mind­össze egy 6000 forintot érő 11-es találatra tellett neki. A 2. hét tippjei: 1. Ascoli—Roma. Tipp: 1. „Nem lesz manipuláció a sorsoláson” Pablo Porta, a Spanyol Lab­darúgó Szövetség elnöke kül­földi újságíróknak tartott érte­kezleten élénken tiltakozott né­mely ország sportsajtójának azon feltételezése miatt, hogy a január 16-i, a kongresszusi palotában sorra kerülő sorsolás nem lesz „tiszta”. . . Porta megnyugtatta a rész­vevőket: a körülmények éppen olyan sportszerűek lesznek, mint az 1974. évi NSZK-beli, majd az 1978-as argentínai vb- csoport-besorsolásánál voltak. Az már eldöntött, hogy egy csoportot a volt világbajnokok alkotnak, kiemeltként, mégpe­dig: az NSZK, Brazília, Olasz­ország, Argentína, Anglia és a rendező Spanyolország. Van vita abban, hogy Anglia az utóbbi évek eredményeivel nem szolgál rá a kiemelésre, s egy francia javaslat szerint Lengyel- országnak kellene a helyére lépnie. Az élcsoport mellett további hórom urnában helyeznék el a többi részt vevő ország nevét, egy erősebb, egy félerős, és egy gyengébb mezőnyben, az aláb­biak szerint: Szovjetunió, Lengyelország, Magyarország, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Ausztria; Bel­gium, Skócia, Észak-írország, Franciaország, Peru, Chile; Kí­na vagy Új-Zéland, Kuvait, Ka­merun, Algéria, Honduras és El Salvador. A végleges sorsolási sziszté­ma január 15-én alakul ki a FIFA madridi ülésén. Joao Havelange, a FIFA el­nöke borúlátónak tűnik Lengyel- ország és El Salvador politikai helyzete miatt, hogy esetleg a két ország válogatottja szerep­lése elé akadályok gördülnek. Az NDK és Mexikó áll készen­létben, ha netán közbejönne valami. • DAVOS. Az idei Spengler Kupa jégkorongtornát minden különösebb megerőltetés nélkül nyerte a Sipar- tak Moszkva csapata, míg a második helyen az öt kanadai játékossal meg­erősített HC Davos együttese kötött ki. £ BARCELONA. A Marca című barcelonai lap érdekességként említi, miszerint lehetséges, hogy a téli szünetben Spanyolországban üdülő nyugat-európai labdarúgó sztárok esetleg spanyol csapatokban játsza­nak bajnoki mérkőzéseket. így töb­bek között említik Cruyffot, a holland sztárt, Woodcockot, a Köln angol játékosát, a holland Peterst. 2. Cagliari—Avellino. A Cagliari biztosan nyer otthon. Tipp: 1. 3. Internazionale—Bologna. Tipp: 1. 4. Napoli—Juventus. A Juventus egy pontra jó idegenben. Tipp: x. 5. Torino—Milan. Tipp: 1. 6. Udinese—Fiorentina. A Fiorentina az esélyesebb. Tipp: x, 2. 7. Bari—Varese. Tipp: 1. 8. Catania—Verona. Tipp: x. 9. Cremonese—Lazio. Tipp: x. 10. Perugia—Sampdoria. Tipp: 1, x. 11. Pescara—Foggia. Tipp: x. 12. Reggiana—Palermo. Tipp: x. 13. Spal—Pisa. Tipp: 1. + 1 14. Pistoiese—Cavese. Tipp: x. Füle Gábor Eg y-i ksz- kettő Evert Lloyd - a felülmúlhatatlan? Ma már a nemzetközi női te­niszversenyeken az indulók többsége a lófarkas, fonákot két kézzel ütő tinédzserek közül kerül ki. A 18, 16, sőt a 14 éves kislányok részvétele olyan meg­szokottá vált, hogy hajlamos azt hinni az ember: ez mindig így volt. Egészen 1971-ig azonban más volt a helyzet. Ekkor neve­zett a Forest Hills-i amerikai bajnokságra Chris Evert, az ak­kor még ismeretlen, 16 eszten­dős Fort Lauderdale-i ifista — még csak egy, a sok remény- teljes fiatal közül. A versenyen aztán hamar megismerkedtek a nevével. Az első fordulóban 6-1, 6-0-ra va­lósággal kiütötte Edda Budin- got, majd a második körben küzdőképességéről is tanúbi­zonyságot tett: hat mérkőzés­labdát hárítva győzte le az ak­kori amerikai ranglista negye­dik helyezettjét, Mary Ann Ei­selt. Ezután Francoise Durr-t, majd az ausztrál Leslie Huntot búcsúztatta és csupán az elő­döntőben kellett meghajolnia a későbbi bajnok, Billie Jean King nagyobb tudása előtt. Kezdetét vette egy szinte pél­dátlan játékospályafutás. Ma, egy évtizeddel később, Chris Evert Lloyd ötszörös amerikai bajnok. Régen elmúlt az az idő, amikor ő volt „a legfiatalabb”. Tracy Austin 16 éves korában nyert Flushing Meadow-t, Kathy Rinaldi volt Wimbledon legfia­talabb résztvevője 14 évesen, a 15 éves Andrea Jaeger volt a legfiatalabb Wightmann Kupa­résztvevő. A legfontosabb „leg . ..” azonban kézzel fog­ható közelségbe került a ma 26 éves Evert Lloyd-tól: csak egy hajszál választja el attól, hogy minden idők legnagyobb teni­szezője legyen. Eredménylistája igazán pár­ját ritkítja: öt amerikai bajnok­sága mellé négyszer megnyerte a párizsi Roland Gaross-t és — idén harmad ízben — Wimble­don bajnoka lett. Ezt a teljesít­ményt csak Margaret Court és Helen Wills Moody múlta felül, 15 illetve 19 elsőséggel e há­rom nagy versenyen. A francia, az angol és. az amerikai nemzetközin — ha el­indult — mindig belekerült leg­alább a legjobb négy közé, és 145 győzelme mellett mind­össze 14 vereséget szenvedett. Kilenc éve teniszezik a profik között, és ebből hat évben ő volt a No. 1. Fersze a dolog nem alakult ilyen egyszerűen. Hatalmas munka áll a szép eredmények mögött. Édesapja — maga is hivatá­sos játékos - a kislányt hat­éves korában vitte le a tenisz­pályára. — Az első időkben csak az apám kedvéért játszottam — emlékezik vissza a bajnoknő. — Olyan szégyenlős voltam, hogy alig mertem kimenni a gyepre. Első útját is a tenisznek kö­szönhette: — Egészen Chatta- nooga-ig mentünk, és az igazi szállodában laktunk! Be kell vallanom, hogy akkoriban még nem a teniszt, hanem a vele járó csodálatos dolgokat sze­rettem — ismeri be tréfásan Evert Lloyd. A későbbiek során — ered­ményei sokasodásával párhu­zamosan — magánélete is ref­lektorfénybe került. A lapok hol arról írtak, hogy Jimmy Connors menyasszonya, majd viharos szakításukat harsogták világgá. Még Jack Forddal, az elnök fiával is hírbe hozták. Akkoriban nem akadt ellen­fele a teniszpályákon: sorozat­ban 56 (!) mérkőzést nyert meg. Mivel atlétikus képzettségben nem vehette fel a versenyt leg­erősebb vetélytársnőivel, párat­lan összpontosító készségével győzte le őket. Virginia Wade mondja róla: „Chrisnek van a legtöbb esze a teniszhez. Ezért ő a legnagyobb bajnok”. Ok huszonnégyen (tL) Bemutatjuk a labdarúgó-vb döntőjébe jutott csatiatokat A belga labdarúgó váloga­tottat hosszú éveken keresztül a barátságos mérkőzések világ­bajnokaként emlegették. A ját­szadozni már jól tudó belgák azonban a tétre menő találko­zók során nem jeleskedtek. A szövetség a 70-es évek elején változtatni kívánt a nemzetközi labdarúgótőzsdén addig alig jegyzett válogatott csapat hely­zetén. Az első lépéseket ezen az új úton az egyesületek edzésein tették meg. A tehetősebb klu­bok kaput nyitottak néhány je­les külföldi edző és játékos előtt, majd komoly, kemény fel­készülés kezdődött. Előbb a klubcsapatok az eu­rópai kupatornák során elért eredményeikkel irányították ma­gukra a figyelmet, majd a szö­vetség is abba a kellemes hely­zetbe került, hogy Guy Thys kapitány már jól képzett, küz­deni nagyszerűen tudó, harcos játékosok közül válogathatott. A rendszeres, kemény felkészü­lést követő klubedzések lépés­ről lépésre átformálták a játé­kosokat, akik megértették, hogy a címeres mez viselése, a nem­zeti színek győzelemre vitele közös érdek. A Guy Thys vezette csapat előbb beverekedte magát az Európa-bajnokság olaszországi döntőjébe, ahol csak nagy küz­delemben adták meg magukat az NSZK, méltán világhírű csa­patának. A játékosok büszkék voltak a második helyre, de a váratlanul jött dicsőség nem szállt a fejükbe. Szakvezetők, játékosok előtt új cél lebegett, a spanyolországi világbajnok­ság. A selejtező mérkőzésen nem sok jóval kecsegtették a belgá­kat. Az eddig a sikerhez vezető utat több ízben is keresztező, kétszeres vb-ezüstérmes Hollan­dia, az egyre jobban irigykedő, örök vetélytárs, Franciaország, és a tapasztalt gárdával rendel­kező Írország válogatottján kí­vül még Ciprus is „ünneprontó- nak" ígérkezett. A végered­mény ma már ismeretes: a Vö­rös ördögök a nyolc mérkőzést sikerrel harcolták végig. A belga válogatott eddig öt világbajnokságon (1930, 1934, 1938, 1954, 1970) szerepelt. Még egyetlen alkalommal sem jutott be a legjobb nyolc közé. A spanyolországi világbajnokság második európai csoportjából győztesként került a legjobb 24 közé. Guy Thys minden valószínű­ség szerint a selejtezők során kitűnően helytállt 24 játékosára építi fel utazó keretét. A csa­pat? A 37 esztendős, olykor már érthetően fáradt, Van Moer és a súlyosan sérült Coeck, a két középpályás okoz Hűvös, látszólag gépies alap­vonaljátéka azonban nem hó­dította meg a szurkolók szívét — mindig az ellenfél győzelmét kí­vánták. „Fiatalon nagyon ne­héz volt hétről hétre ellenséges közönség előtt játszani. Négy éven crt ez nem ment! Én vol­tam a Jégkirálynő’, és a nézők azt akarták, hogy olvadjak el. -Én azonban nem mutattam ki az érzelmeimet — magamban ünnepeltem és szomorkodtam.” Végül nem bírta tovább a reá nehezedő pszichikai nyo­mást — és 1977—78 telén át­menetileg feladta. Ekkor ismer­kedett meg John Lloyd-dal, az angol teniszezővel, akihez 1979- ben feleségül is ment. 1980- ban újabb háromhónapos szü­net következett, hogy azután újult erővel, talán élete legjobb formájába lendüljön. Újabb amerikai és wimbledoni bajnoki cím fémjelzi az azóta eltelt időszakot, és 1981 novemberé­ben felkerült a korona eddigi sportpályafutására: az UPI hír- ügynökség az év sportolójává választotta. ESPANA 82 gondot a kapitánynak. Ha vi­szont a szövetség titkos vágya teljesül, és a Spanyolországban született, de gyerekkora óta Belgiumban élő Lozano, az An- derlecht 24 éves, ragyogó tu­dású, kirobbanó formában levő játékosa még idejében elnyeri az állampolgárságot, úgy a belgák sokat jelentő klasszissal erősödnek és a vb során rs meglepetést vagy meglepetése­ket okozhatnak. * Skócia zsinórban, megszakítás nélkül harmadszor jutott a vb- döntőbe. Ez szép teljesítmény, bár 1974-ben és 78-ban is már a döntő első mérkőzései után kénytelenek voltak hazautazni az NSZK-ból és Argentínából egyaránt a kékmezes labdarú­gók. Ezúttal azonban Jock Stein vette át a csapat irányítását. A kiváló szakember bajnoksá­gok és kupák tömegét nyerte a Celtic együttesével, már hiva­talba lépésekor nagy tekintély­nek örvendett a játékosok kö­rében. Mindig szerencsés kéz­zel állította össze csapatát, „ért a futballisták nyelvén", és mindig rendkívül hasznos tanul­ságokkal tért haza ellenfélnéző utazásairól. A skót válogatottnak nem volt nehéz dolga, amint utóbb ki­derült, gyenge csoportba ke­rült. Svédország és Portugália csak a sorsoláskor tűnt erős ellenfélnek. A selejtezőkben a jó kezdés általában nagyon fontos. A skótok pedig első, stockholmi mérkőzésükön 1-0-ra nyertek a svédek ellen, és ez a győzelem megalapozta önbizalmukat. Jock Stein nem tett kü-. lönbséget az úgynevezett „an­golos", azaz az angol ligában játszó és a hazai csapatokban szereplő labdarúgók között. Vé­leménye szerint egy skót labda­rúgó, bárhol is keresi kenyerét, a címeres mezben mindent megtesz a siker érdekében. A kapitány legénysége igazi brit futballt játszik, lendületes, erő­szakos, küzdőképes felfogás­ban. Ragaszkodnak a 4-3-3-as felálláshoz, söprögető nélkül, beállással harcolnak a védelem­ben, vérbeli szélsővel és két előretolt középcsatárral küzde­nek. Ha valamennyi jelölt rendel­kezésre áll, akkor Skócia színeit ütőképes válogatott képviseli. Megbízható védelemmel rendel­keznek, a középpályán fölényt tudnak kiharcolni, és csatáraik veszélyesek, jól lehet, néhány sérülés esetén már baj történ­het, mert nincs megfelelő után­pótlás, túlságosan nagy a kü­lönbség az elsőszámú jelöltek és a tartalékok között. Egyedül a védelem tengelyében és a csatársorban történt cserék nem befolyásolták hátrányosan a csapat teljesítményét. A csa­társor a nagy nevekből ítélve lehetne gólképesebb is. A skótok az utolsó két vb-re óriási mellénnyel utaztak, ez- úttal Stein kapitány óvatosabb: — Csendben készülünk, és csak tisztes szereplésre számí­tunk. Ha jó a sorsolásunk, el­érhetjük a második fordulót, és akkor már minden lehetséges — mondotta. A skót válogatott eddig négy világbajnokságon szerepelt (1954, 1958, 1974, 1978), még egy alkalommal sem jutott be a legjobb nyolc közé. Hétfői □

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom