Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-07 / 6. szám

1982. január 7., csütörtök Dunántúli napló 5 Kísérlet előtt a gépkocsikba szerelhető automatikus adatrögzítő Űj rendelkezések az egyesületekről Felvételünkön az egységek bemérését végzik ÉPFU-megrendelésre ötszáz egység készült el Tolnán Országos jelentőségű kezdeményezés Az új rendszerhez nem kell menetlevél Nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó az a műsza­ki-technikai rendszer, amely­nek segítségével forradalmasít­ható hazánkban a tehergépko­csik munkájával összefüggő in­formációk számítógépes feldol­gozása. Mint erről már hóna­pokkal ezelőtt beszámoltunk la­punkban, az ÉPFU 5. üzemegy­ségének munkatársai, többek között Koncz István igazgató, valamint Kolta Péter és a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főis­kola munkatársa, Armbruszt Ferenc egy olyan rendszert dol­gozott ki, melynek segítségével jelentősen meggyorsítható és pontosabbá tehető a tehergép­kocsik üzemelésével, munkavég­zésével összefüggő információk feldolgozása. A műszaki tervdokumentáció 1980 elején készült el, amit az­tán gyártócég keresése követett. Iqy jutottak el Tolnára, a helyi Gép- és Műszeripari Szövetke­zethez, amely vállalta a gép­kocsikba építendő, információ- qyűjtő egységek gyártását. Tegnap Tolnán jártak az ÉPFU vezetői, hogy a helyszínen is meggyőződjenek, miképpen vizsgáznak a teherautókba sze­relendő perifériák a bemérés során. A KPM, valamint a KÖTUKI által is nagy figyelmet kiváltott rendszer egységeiből ötszázat rendeltek a tolnai szö­vetkezettől, melyeket legyártot­tak. A tachográfot helyettesítő elektronikás egyséqek tesztelé­se a jövő hónap végére fejező­dik be a Göd- és Műszeripari Szövetkezetnél, amelyekből ed­dig több mint százat adtak ót a megrendelőnek. Eayébként, a KPM jóváhagyásával országos kísérlet kezdődik, amely várha­tóan az első félév végén zárul: ezt követően adhatja ál­dását a Közlekedési és Posta­ügyi Minisztérium a rendszer or­szágos elterjesztésére. Addig is négy cég, a pécsi ÉPFU, a Pé­csi Közúti Igazgatóság, a Szek­szárdi Volán paksi üzemegysé­ge, illetve a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat gépkocsijaiba szerelik be az egységeket. Az új rendszer végső soron szükségtelenné teszi a menet­levelek használatát: ezekre ve­zették ugyanis rá a gépkocsi- vezetők az alapinformációkat, amit aztán kódoltak, illetve az ÉPFU központjában, Budapes­ten lyukszalagra rögzítettek. Az információk csak ezt követően kerülhettek számítógépre. Az új rendszer lehetővé teszi, hogy a még most alkalmazott adat- előkészítést meggyorsítsák, mi­vel a teherautókba szerelt, úgy­nevezett PROM egységekről az információkat mágnesszalag­ra másolják, ami máris számí­tógépre vihető. Nagy előnye továbbá a rendszernek, hogy megkönnyíti a forgalomszerve­zést és irányítást. Az ÉPFU 5. üzemegysége egyébként még az elmúlt esz­tendőben megszervezte azoknak a szakembereknek a tovább­képzését, akik a gépkocsikba szerelik majd be a PROM-okat. A rendszerhez tartozó, úgyne­vezett stabil egyséaeket külön­ben Pécsett, az ÉPFU Megyeri úti műszerész részlegében gyártják, amelyhez antenna­lehívó és rögzítőegységek tar­toznak. S. Gy. Kicsiben is lehet gazdaságos Kelendő külföldön a nyúl, a galamb és a bébipulyka, de nemcsak a mezőgazdasági termékek exportra való gyártá­sában vannak további lehető­ségeik az áfészsknek, a szövet­kezeti vállalatoknak. Több ipa­ri termék - például munkaru­hák, műanyagfélék és háztar­tási berendezések, felszerelé­sek — külföldi értékesítésére is ajánlatot tettek a külkereske­delmi vállalatok megbízottai a szerdán Budapesten megtar­tott értekezleten, ahol a szö­vetkezeti exportárualapok bőví­tésének lehetőségeiről tanács­koztak az érintett vállalatok szakemberei. Megállapították: a fogyasz­tási szövetkezetek — amelyek egyaránt érdekeltek a közvet­len és a közvetett exportban — mind dinamikusabban növelik az áruolapot azáltal, hogy fo­lyamatosan korszerűsítik a ter­mékszerkezetet. Ám még job­bak lehetnének az eredmények, ha megfelelő kis- és középüze­mi technológiákkal rendelkez­nének. Az ilyen üzemek szá­mára a gépkínálat még meg­lehetősen szegényes. Ezen ma­guk a szövetkezeti vállalatok is segíthetnének, egyebek között kisüzemi felszerelések sorozat­gyártásával. az egyesülési jogot. A szóban forgó, törvényerejű rendelet módosítása alapvetően azért vált szükségessé, mert egyfelől tízéves fejlődése folytán az egyesületi mozgalom növekvő társadalmi jelentőségre tett szert hazánkban, másfelől az egyesületek működésének igaz­gatási szabályait összhangba kellett hozni az utóbbi időszak­ban megalkotott, más magas szintű jogszabályokkal, így az 1977-ben módosított polgári törvénykönyvvel, az államigaz­gatási eljárás új törvényi ren­delkezéseivel, nemkülönben a testnevelés és a sport irányítá­sáról szóló, törvényerejű ren­delettel. Az egyesületek egyaránt le­hetnek országos vagy helyi szervezésűek. Jelenleg 7419 egyesület működik az ország­ban, elsősorban tanácsi fel­ügyelettel. Közöttük mintegy 4000 sportegyesület, 1200 tűz­oltóegylet, a többi zömmel tudományos, kulturális jelle­gű, s a közismertebbek közé tartozhak még a vadásztársa­ságok és a horgászegyesületek. E körképből is kitűnik, hogy az egyesületek tevékenysége szer­teágazó, változatos. Többek között a megnövekedett sza­bad időnek egyéni és társadal­mi szempontból egyaránt hasz­nos és kulturált eltöltését szol­gálják. Az egyesületi mozgalom elősegíti a lakosság kötődését a lakóhelyéhez — például a városszépítő, az üdülőhelyi, vagy a kulturális értékek vé­delmét szolgáló egyesületekben —, feltételeket teremt a fizikai és a szellemi megújuláshoz, /a kikapcsolódáshoz. Az egyesüle­tek hozzájárulnak a szakmai érdeklődés kielégítéséhez és az általános műveltség magasabb szintre emeléséhez is. A jogszabály-módosítás tar­talmát illetően mindenekelőtt megváltoznak az egyesületek tagságára vonatkozó szabályok. Az új tvr. — alapszabályi elő­írás szerint — rendezi o külföl­di állampolgárok egyesületi tagságát is. valamint az egye­sület vezető szerveiben való részvételüket, továbbá lehetővé teszi a pártoló és a tisztelet­beli tagságot. Az egyesületek szervezésére, alakítására vo­natkozó módosított szabályok pedig azt segítik elő, hogy a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi és gazdasági rend­jével összhangban álló egye­sületek jöjienek létre, amelyek az alapszabályukban megálla­pított működési körben és cél­nak megfelelően tevékenyked­nek. Az egyesületnek jogi személy is tagja lehet. A jogi személy pártoló tag is lehet, amely pél­dául anyagilag is támogatja az egyesület munkáját. Tisztelet­beli tag csak olyan személy le­het, aki munkásságával, szak­mai, erkölcsi támogatásával elősegíti az egyesület céljának megvalósítását. A jogi személy, a pártoló és a tiszteletbeli tag jogait és kötelezettségeit tag­sága jellegének megfelelően tekintettel kell az alapszabály­ban meghatározni. Jogi sze­mély tagsága esetén is érvé­nyesülnie kell annak az elv­nek, hogy az egyesület tagjait egyenlő jogok illetik meg, te­hát a tagok sorában az állam­polgárok nem kerülhetnek hát­rányba a jogi személyekkel szemben. Az egyesület ügyintéző és képviselő szerveinek eddig csak magyar állampolgár lehetett tagja. A módosított jogszabály lehetővé teszi, hogy külföldi ál­lampolgár is tagja lehessen az egyesület ügyintéző és képvi­selő szervének, ha az alapsza­bály megengedi. A korszerűsített tvr. arról is rendelkezik, hogy az egyesüle­tek felügyeletét ellátó állami szervek egyes felügyeleti jogo­sítványaikat — az egyesület en­gedélyezése és feloszlatása jo­gának kivételével — átenged­hetik az egyesületek szövetsé­gének, illetve az országos egyesületnek. Magyarországon minden ne­gyedik 'lakos, összesen 2 millió 700 ezer állampolgár tagja va­lamilyen egyesületnek. Az Elnö­ki Tanács — legutóbbi ülésén — módosította az egyesületekről szóló, törvényerejű rendeletet. Ezt a jogszabályt eredetileg 1970-ben alkották meg, s a most elfogadott új rendelke­zések — a tvr. egységes szö­vegbe foglalt paragrafusai — 1982. július 1-től lépnek hatály­ba. A jogszabály-módosítás okairól és céljáról az igazság­ügyi minisztériumban tájékoz­tatást kért Tóth Ferenc, az MTI tudósítója. Mindenekelőtt orra utaltak a törvényelőkészítő jogászok, hogy a Magyar Népköztársa­ságban az alkotmány biztosít­ja az állampolgárok számára Galina Volcsek Melis Gábor és Krasznói Klári, a Pécsi Nemzeti Színház művészei társaságában. Fotó: Cseri L. Galina Volcsek ismét Pécsett Beszélgetés a Szovremennyik Színház főrendezőjével A Szovjetunió — főleg a höl­gyek körében — egyik legnép­szerűbb állampolgárát vártuk a napokban Pécsre, a moszkvai Szovremennyik Színház főrende­zőjének társaságában: Vjá- cseszláv Zajcevet, a neves di­vattervezőt, akit némely nyugati magazinok „moszkvai divatdik­tátorként" emlegetnek. Kettő­jük közül egyelőre csak kedves régi ismerősünk, Galina Vol­csek, a Szovremennyik főrende­zője érkezett meg. Mindketten a Pécsi Nemzeti Színház idei Csehov-bemutatójának, a Cse­resznyéskertnek a színpadra állításában érdekeltek, rende­zőként, illetve jelmeztervező­ként. Galina Volcsekkel tegnap a színházban találkoztunk: — Zajcev most nem jöhetett: vizsgáztat az egyetemen. Talán a hónap vége felé pótolhatja már a látogatást — mondotta itt-tartázkodásukkal kapcsolat­ban, amelynek fő célja, hogy előkészítő megbeszéléseket foly­tassanak a Csehov-bemutató ügyében. Galina Volcsek eddig a Szovreitiennyik Színház egyik házi szerzőjének, Roscsinnak Szerelvény a hátországban és Olga című darabjait állította színpadra Pécsett. — Jól ismerem ugyan a pécsi színházat — folytatta —, de eb­ben az évadban sok új színész került ide. Szeretnék megismer­kedni velük: a színház igazga­tójával megállapodunk a be­mutató időpontjában, és sze­retnénk kialakítani a szerep- osztást. (gy néhány napot Pé­csett töltök. — Gyakran együtt dolgozik Zajcevvel? — Zajcev nem rendszeresen működik a Szovremennyiknél, de Galinának szinte állandó jelmeztervezője. Nemrégiben a Lorenzaccio-ban társdíszletter­vezőként is debütált, most leg­utóbb pedig a Három nővér jelmezeit készítette el ... — kapcsolódik a beszélgetésbe Nógrádi Róbert igazgató. Köz­ben derülünk egy kicsit Zájcev nyugati becenevén: — „Vörös Dior" ... Igen, ez így is van, de azt már kevesen tudják, hogy ő Moszkva több nagy színházában, így a Vah­tangov Színházban is gyakran meghívott jelmeztervező — mondja GaJina Volcsek, akitől most az elmúlt egyéves idő­szakról érdeklődőm: mivel fog­lalkozott, merre járt? — Rendeztem egy nagyon érdekes tartalmú darabot. Ju­lián Szejnyonov írta, aki az itt is népszerű A tavasz 17 pilla­nata című sorozat szerzője is. A Szovjetunióból a II. világhá- báborúban rengeteg műkincset: ikonokat, muzeális képeket ra­boltak a fasiszták. Ezek nyugat­ra kerültek. Egy NSZK-belj ál­lampolgár és egy szovjet új­ságíró együttes kutatásairól, izgalmas kalandjairól szól a történet, melynek a végén szá­mos neves személyiség, többek közt Chagall, G. Simenon is megszólal magnószalagról, egy, a műkincsek felkutatását, visz- szaadását szorgalmazó bizott­ság tagjaiként. G. Volcsekkel tehát még ta­lálkozunk az idei évadban. Mint Nógrádi Róbert igazgató­tól megtudhattam, a próbák május 2-án kezdődnek. Évad végéig valószínűleg a díszletek és a jelmezek is elkészülnek, a bemutatót azonban csak a következő évadban, október elején tartják meg. Wallinger E. TOLLSEPRÜ Tisztogatás „Nem viszketegség veteti fel velem toliamat; azzal a szán­dékkal, melynek minden íróé­nak kellene lenni, ülök le. hogy — jobbítsak. Szabadon írok, mert ezt törvényemmé vá­lasztottam, Szívem teljességé­ből írok, mert a szívre akarok munkálni. Nincs epe, sem mé­reg ártatlan pennámban, és a szatírának ostorát csak az ellen fordítom, aki kacajt ér­demel”. E szép magyar nyelven fo­galmazott mondatokat 187 év­vel előbb Kármán József ve­tette papírra A nemzet csino- sodása című művében. Csak azért idéztük, mert ezt az írói hitvallást sokan, így mi is, ma­gunkénak mondjuk. Célunk volt és marad továbbra is, hogy rámutassunk azokra a nyelvrontásokra, nyelvi visszás­ságokra, hibákra, amelyek fol­tot ejtenek nyelvünk tisztasá­gán. El is kezdjük a tisztogatást — mégpedig stílszerűen egy tisztítóeszközön: a Vegyianyag. Kereskedelmi Vállalat termé­kén. A „Domal" nevű tisztító- sier használati utasításában ugyanis két helyen feltűnő mó­don, nagybetűs szöveggel ez olvasható: ZSÍRFOL-TELTÁVOLÍTÓ Ezt az elválasztási módot telt. karcsú hölgyek és férfiak néz­ték át, de nem találtak benne semminemű hibát. Igaz ugyan hogy az 1982-es esztendőben helyesírásunkban némi válto­zások lesznek az 1954-es Sza­bályzathoz és annak szótári részéhez képest, de biztosra vesszük, hogy az összetett sza­vak elválasztásában továbbra is az marad szabályként, hogy az „elválasztás az alkotó ta­gok szerint történik akkor, ha azok felismerhetők.” (Úgy lát­szik, a foltokat néha nehéz fel­ismerni !) Egyébként hírverési szándék nélkül hideg formában, de azért melegen ajánljuk ezt a tisztítószert a szőnyegpadlók tisztítására is. „E szóval baj van — Írja dr. K. S. olvasónk —, mert sokan összetévesztik a padlószőnyeggel. Hirdetési szövegekben gyakran felcseré­lik a kettőt.” Valóban! A sző­nyegpadlót padlóként használ­ják, a padlószőnyeget pedig a már meglévő padlóra terít­jük rá. Olvasónk azt is kifo­gásolja, hogy a vásárlók jó­része a boltokban párizsi he­lyett párizert kér. Sajnos, így van. Pedig e hústölteléket Pá­rizsban nyilván nem mondják párizernek, s inkább Ausztriá­ban kell keresnünk e szó köz- használatú voltát. Ha pedig igaz az a szólásmondás, hogy magyarnak Pécs, németnek Bécs, akkor Pécsett mégiscsak párizsit illik mondani. (Az igazság kedvéért meg kell mon. dánunk, hogy a bolti kiíráso­kon a párizsi szó olvasható, s ez is haladás). Egy másik olvasónk, Fekecs Gyula kisdobszai lakos leve­lében ezt írja: „Mindig na­gyon bántja fülemet, ha hal­lom ezt a szót, hogy víztározó". Levélírónk szerint a víztároló szó volna a helyes, mert a víz­tározó „csúnya, magyartalan szó”. Régebben mi is hasonló né­zeteket vallottunk. Tisztogatá­saink során kifogásoltuk a víz­tározó szót, mondván: lehet gi­tározni, de vizet tározni nem. Márpedig a víztározó igéje csak a tároz lehet. (Azóta rá­jöttünk, hogy lehet például lel­tározni is — főleg a kettős ün­nepek előtt!) A Magyar értelmező kézi­szótár ismeri mindkét szót. A víztároló víz tárolására alkal­mas tartály, medence, míg a műszaki nyelvben használt víz­tározó szóval a nagy, rendsze­rint tó nagyságú víztárolókat jelöljük. Nyelvünk fejlődésének jele, hogy újabb és újabb szavak keletkeznek. Egyes szavaink el­hullnak, jelentésük elhomályo­sul, vagy megváltozik. Ilyen például a pipás szavunk. Ma már mindkevesebben pipáz­nak, mégis sok a „pipás" em­ber. Reméljük, számuk az új esztendőben csökkenni fog. Tóth István dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom