Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-06 / 5. szám

e Dunántúli napló 1982. január 6., szerda Gádor István kerámia kiállítása, a Siklósi várban 20 éves a Vár- és Múzeumbaráti Kör Siklóson Adatok az oktatásügy történetéhez Baranyában A mohácsi kisgimnázinm (I.) A felszabadulás utáni évek­ben rendkívül romos és elha­gyatott volt a siklósi vár és kör­nyéke. Az ötvenes években a lakosság a helyi és a megyei tanács segítségével elindított egy mozgalmat. „Mentsük meg a siklósi várat!" jelszóval nem­csak a siklósiak, hanem a kör­nyékbeli dolgozók is felaján­lották segítségüket. Már ekkor felmerült az a gon­dolat, hogy várbaráti kört ala­kítsanak. Ez akkor nem sike­rült. A Hazafias Népfront segítsé­gével 1961 decemberében lét­rejött egy szűk körű intéző bizott­ság, arfiely kidolgozta a kör programját, elkészítette az alapszabályzatot, megfogalmaz­ta a tagok jogait és kötelessé­geit. Megindult a tagtoborzás. 1961 december közepén a sik­lósi vár egyik termében, 25 lelkes lokálpatriótával megala­kult a Siklósi Vár- és Múzeum­baráti Kör. Az alapító tagok között munkásokat, paraszto­kat, értelmiségi dolgozókat ta­lálunk. A kör első elnöke dr. Bakó Géza főorvos lett. Igen nemes és szép célkitűzést, fel­adatokat szabtak meg. „A Vár- és Múzeumbaráti Kör alapvető célja, hogy a maga sajátos esz­közeivel elősegítse a dolgozók tudatának helyes formálását. Segítse elő Siklós és környéke kultúrájának feltárását, ápolá­sát, fejlesztését. Feladatunk, megörökíteni újkori történetünk eseményeit, ápolni a haladó hagyományokat." A hatvanas években pezsgő élet indult meg. Tevékenységük kiterjedt a járás területére is. Sellyén, Mórokon, Villányköves- den állandó jellegű helytörté­neti kiállítások, Sellyén, sok társadalmi és gyűjtőmunkával Ormánsági Múzeum létesül. Köszönhető ez Varga Lajos, le­lies László, Pápai lenő, Fekete Sándor helyi lakosoknak, akik sok-sok napot áldoztak szabad idejükből, bizonyítva az ormán­sági néphez való ragaszkodá­sukat, hűségüket. Ott találjuk a várbaráti kör tagjait a sik­lósi várfesztivál rendezőinek soraiban. Az elnök, dr. Bakó Géza ha­lála után 1977-ben újjáalakult a vezetőség. Az elnök dr. Zsák László lett. Ismét fellendült a gyűjtőmunka. Vártörténeti elő­adásokat szerveztek, s feladat volt még az idegenforgalom segítése. Különösen hasznos munkát végzett ezen időben Siklóson Mecseki József, Matyó Ferencné tanárnő a honismereti szakkörével. A járás területén Nagy Pál garéi tanító, Böhö- nyei Gizella ny. tanárnő Nagy- harsányban, dr. Kecskeméti Zoltán honismereti szakkörve­zető Harkányban, és a közel­múltban elhunyt mároki nép­művelő, Temesvári Béla. A Vár- és Múzeumbaráti Kör életében 1981 januárjában is­mét változás történt. Újjáala­kult a vezetőség, kiegészült a tagság. Az új vezetőség az 1981. december 17-i közgyűlé­sen adott számot munkájáról. Siklóson jól sikerült Batthyány Kázmár emlékülést tartott a kör márciusban. Ezt megelő­zően a honsimereti szakkör fel­kutatta Batthyány életének főbb állomásait, amelyet írás­ban is rögzített és közkézre adott. Siklóson Batthyány-kul- tuszról beszélnek ebben az idő­ben. Az emlékülés előadásairól rö­videsen egy kiadvány jelenik meg. Ennek gazdasági vonat­kozásait a kör tagjai teremtet­ték meg azzal, hogy a város üzemeinek szocialista brigád­jaihoz fordultak segítségért. Segítik területünk honismereti munkáját. A szakkörvezetőket időnként tanácskozásra hívják, nyári tanfolyamokra irányítják. Elnökségi üléseken egy-egy szakkör lehetőséget kap a be­mutatkozásra, tevékenységük megismerésére. Sikerült végre elérni, hogy Siklóson is van már a várban állandó jellegű helytörténeti ki­állítás, „Siklós a hódoltság után" címmel. A sajtón keresztül gyűjtő­munkára hívta fel a lakosság figyelmét. Ennek egyik ered­ménye az a gyűjtemény, ame­lyet Reiszberger Antal siklósi fazekasmester hagyott hátra. Az igen szép és értékes anyag­ból kiállítás készült. Felkutatta, megismerte né­hány Siklóson élt, kiemelkedő személyiség életét, munkássá­gát (Gázon Lajos 48-as hős, Haraszti Lajos újságíró-költő, Túrós Péter prédikátor, aki részt vett a jakobinus mozga­lomban, stb.). A múlt mellett gondol jelenkorunkra is (diafil­mek készítése a műemlék, mű- emlékjellegű, lebontásra kerülő épületekről, a megváltozó vá­ros arculatáról). A város és já­rás területén lévő muzeális ér­téket képviselő tárgyi emléke­ket felleltározza, listába veszi. Ezeket a művészbarát és a dokumentációs munkacsoport végzi. Feladatának tartja az ún. „leletmentést”. A helyi ter­melőszövetkezettel megbeszél­te, hogy a szántások alkalmá­val felszínre kerülő tárgyakra ügyeljenek és jelentsék. Ennek köszönhető, hogy Siklóson meg­találták a török időből szárma­zó vízvezetékrendszert, amely­nek feltárása — valószínű — 1982 tavaszán megtörténik. Perics Péter, a Vár- és Múzeumbaráti Kör elnöke „Nemzeti nagylétünk nagy temetője - Mohács" - igen jelentős város volt a XVIII. sz. elején. Jogilag püspöki város, olyan jelentős privilégiumokkal, amelyek a püspöki joghatósá­got csak formálissá tették. A város kulturális életében jelen­tős szerepet vittek a török idő­ket is átvészelő ferences „bará­tok", akiknek kolostora a török után a betelepítések és beván­dorlások során nagyon vegyes nemzetiségi és vallási összeté­telű területen is összhangot te­remtve tddták végezni munká­jukat. A ferenceseknél gyakorlat volt, hogy 13—14 éves fiúkat már felvettek a zárdába, akiket aztán itt gimnáziumi oktatás­ban is részesítettek, és akik közül az erre alkalmasak ké­sőbb esetleg szerzetesek is let­tek. így már 1785-ben egy „Professor Juventutis” működik a kolostorban, aki „főhivatás­ként" oktatja a fiúkat a gimná­ziumi tárgyakból. Ezek a fiúk aztán a pécsi és a bajai gim­náziumban tettek vizsgát. Mindjobban felmerült az igény, hogy Mohácson egy ún. kisebb gimnázium állíttassák fel. Különösen Eszterházy Pál pécsi püspök volt az, aki na­gyon támogatta ezt az igényt. A gimnázium céljára a püspök a plébánia melletti épületet szánta, amelybe azonban egy időben a városi tanács költö­zött. A püspök nyomására a győri főigazgatóság rendeleté­re aztán a tanács egy másik épületbe költözött, és a plébá­nia melletti épületbe a népok­tatási célt szolgáló nemzeti is­kola került. Ugyanakkor a fe­rences barátok tovább is fog­lalkoztak a gyerekek magasabb szintű oktatásával. Erre az ok­tatásra az igény már olyan nagy volt, hogy a város hiva­talos lépéseket tett a gimnázi­um megszervezése ügyében. 1813-ban városi küldöttség ment fel Budára a nádorhoz, és az ő közbenjárását kérték egy gimnázium megnyitása ér­dekében. A nádor megígérte a támogatását, de kikötötte, hogy a gimnázium vezetését a feren­cesekre bízzák. Erre a küldött­ség felkereste Vukováron a fe­rences tartományfőnököt, hogy tőle tanárokat kérjenek. Mivel erre akkor határozott ígéretet nem kaptak, a szervezés ügye megint elakadt, illetve csak magánjellegű oktatás folyt a kolostorban. 1816-ban a rendtartományi főnök Mohácsra érkezett. A város ekkor őt szokatlan mó­don igen nagy ünnepélyesség­gel fogadta és nagy küldött­séggel tisztelgett nála újra elő­terjesztve kérelmét. A provin­ciális erre határozott ígéretet is tett, csak azt kötötte ki, hogy a gimnáziumot a kolos­torhoz közel építsék fel. A pri­vilegizált város vezetősége kö­telezi maaát arra, hogy minden esztendőben ad a zárdának 15 öl fát és 12 kocsi szénát, va­lamint részletekben 230 forin­tot. Emellett gondoskodik a ta­nárok könyveiről, papír- és író­szerszükségletéről, valamint a tanárok részére személyenként 10 fontnyi (kb 1 2 kg) gyertyát ad. Ennek fejében a város ké­ri, hogy ideiglenesen a zárdá­ban helyezzék el a gimnáziu­mot. Mivel a város németül tudó tanárokat kér, a provin­ciális dr. Pendl Jánost nevezi ki igazgatónak, Keffer .Amánd és Blazsevics Anzelm pedig ta­nároknak jönnek Mohácsra. A város vezetősége a meg­állapodást az ún. hatvanas tanács elé terjeszti, amely há­rom szempontból is támadta a megállapodást illetve a gim­názium szervezését. Elsősorban a német nyelv ellen tiltakoztak, és azt követelték, hogy a vá­ros központjától igen távol fek­vő ferences zárda helyett a plébánia melletti nemzeti isko­lában kezdje meg a működé­sét a gimnázium. Külön nehéz­séget támasztott a református gyülekezet, amely igyekezett magát kvonni az iskolafenn­tartási költségek alól. Mivel a ferencesek biztosítot­ták a nem katolikus vallású tanulóknak a katolikusokkal való teljesen egyenlő elbírálá­sát, valamint biztosították a nem katolikusok vallásoktatá­sát is, 1816, december 29-én kelt okmányban a mohácsi re­formátus gyülekezet is hozzájá­rult az tekola megnyitásához. 1817. január 25-én érkezett meg a városhoz a gimnázium megnyitására vonatkozó királyi jóváhagyás. A gimnázium ünnepélyes megnyitása az akkori tanév kezdésnek megfelelően 1817. november 4-én történt a zárda­templomban. Ezen a diákokon kívül a szülők és a város veze­tősége is részt vett, és mozsár­ágyúk dörgése festette alá az ünnepélyes tanévkezdést (Veni sanctét). A mise után a diá­kok tantermeikbe vonultak. Az igazgató — dr. Pendl János — magyar nyelvű ünnepélyes be­szédét Bedőcs János városi jegyző ugyancsak magyar nyel­vű beszéde követte. A tanuló­kat pedig a város megvendé­gelte. Az iskola 1819-ig maradt a zárdában, ideiglenes elhelye­zésben. Ekkor átköltözött vég­leges helyére, a plébánia mel­letti nemzeti iskolába, amely­nek jelentős átalakítását kezd­ték meg. (Ez a mai belvárosi ált. iskola épülete). Mivel a ferences zárda — különösen nedves időben — szinte megkö­zelíthetetlen volt gyalog — a veres kötelezte magát, hogy a tanárokat kocsin szállítja az iskolába. Ebben az épületben bartakozott ki aztán a mohá­csi kisgimnázium élete. Pályázati eredmény­hirdetés Az MTA Pécsi Akadémiai Bi­zottsága 1981. évre több téma­körben pályázatot irt ki. A Bi­zottság a beérkezett pályáza­tok közül díjazásban részesítet­te a következőket: I. dij „Az oktató-nevelő munka korszerűsítése az általános is­kolában, különös tekintettel a képességfejlesztés pedagógiai, illetve pszichológiai szempont­jaira.” KONCZ ISTVÁNNÉ, Pécs; EÖRDÖGH ISTVÁNNÉ, Pécs; SZÖLLŐSI JÓZSEF. Fo­nyód; DR. VÖRÖS GYÖRGY, Pécs. „A városkörnyéki település- rendszer kialakulásának folya­mata Bonyhádon és a Völgység falvaiban.” LÁSZLÓ PÉTER, Bonyhád. „Bányaüregekben műszerrel nem mérhető légáramlások ki­mutatása tűzvédelmi célokból.” DR. BÁNHEGYI MIHÁLY, Pécs; KOVÁCSY BÉLA, Pécs; DR. RADÓ ALADÁR. Pécs; SZABÓ IMRE, Pécs; VERBÖCI JÓZSEF, Pécs. „Néhány oxo-molibdén komp­lex oxidációs reakciójának vizs­gálata.” DELI JÓZSEF, Pécs. „Tanulmányok az orosz felvi­lágosult abszolutizmus téma­köréből.” DR. V. MOLNÁR LÁSZLÓ, Kaposvár. „Integrált törekvések Bara­nya megye kulturális alapellá­tásában." BOKOR BÉLA, Pécs. II. dij „Az iskola és a család (mint közvetlen társadalmi nevelési tényező) kapcsolatainak ered­ményei és problémái.” DR. BÓ­RA FERENC, Kaposvár. „A korszerű nevelés-oktatás lehetőségei az alsó tagozatos tanulók nyelvi-kommunikációs és alkotó képességfejlesztésé­ben.” DR. SOLYMÁR ISTVÁN­NÉ, Pécs. „Vásárlói magatartás, vásár­lási modellek a fogyasztási cikkek és a termelőfoqyasztás nircán. ” DR. TÖRÖCSIK MÁ­RIA. Pécs. „A vállalati tervezés helyze­te, fejlesztésének lehetőségei a mezőqazdasáqban.” DR. HA- NYECZ LAJOS. Pécs. „Monocisz violaxantinok és monocisz anteraxantinok konfi­gurációjának meqhatározása UV-látható és L1C-NMR spekt­roszkópia útján." DR. MOLNÁR PÉTER. Pécs. „Mohács művelődéstörténeté­nek krónikája a felszabadulá- siq.” BOJTÁR LÁSZLÓ, Mo­hács. III. díj „Az iskola és a társadalom.” DR. BÓRA FERENC. Kaposvár. „Zenei szemléltetés a kor­szerű ének-zene oktatás és ne­velés szolgálatában.” PAPPNÉ BETLEHEM MÁRTA, Pécs. „Az anyanyelv és a tanult idegen (német) nyelv nyelvta­nának kapcsolatai elméleti és pedaqógiai szempontból.” DR. SIPTÁR ERNŐ, Pécs. Adatok baranyai németjeink antifasiszta ellenállásáról Szenk József tanító emlékezete Nehezen hozzáférhető köny­vek rövid közlései emlékeznek csak azokra a nehéz időkre, amelyeket a magyar hazához hűséges német nemzetiségű ál­lampolgárainknak kellett elszen­vedniük Baranya megyében a volksbundista kegyeletlenkedé. sek során. Nemcsak a történe­ti hűségnek, hanem a kegye­letnek is áldozunk, ha a hőslel­kű ellenállók közül néhányat kiemelünk. Nem tudom ugyanis, hogy a baranyai Kisjakabfalván hirde- ti-e emléktábla vagy utcanév Bartalmesz György emlékét, akit 1944 nyarán a „Volksbund népitélet" halálra ítélt és Kis- budmér községben ki is végez­tetett. Nem tudom azt sem, emlé­keznek-e 36 év múltával a töt- tösiek arra, hogy a férfilakos­ság az SS elől menekülve a kö­zeli erdőkben rejtőzött el, és a község tanítóját és plébáno­sát magyar érzésük miatt állan­dóan zaklatták az SS-ek. Bizonyára vannak még, akik tudnak azokról a hűségmoz­galomban tevékenykedőkről, akik 1944 elején létrehozták a Békepárt Központi Bányászbi­zottságát, amely német ajkú bányászaink körében sikeresen tevékenykedett antifasiszta hír­verésével a hitlerista hadsereg­be történendő erőszakos to­borzás ellen, és ügyesen sza­botálta a háborús termelést. „A pécsi bányáknál — írja Fe­hér István — meg is alakult az Antifasiszta Svábok Szövet­sége 1944 folyamán, amely a Békepárt Bónyászbizottságá- nak irányelvei alapján tevé­kenykedett". Vajon állítottak-e valamifé­le emléket Schattmann Antal sváb parasztnak, akit — mivel megszökött az SS-ből és a szovjet hadsereget várta — sa­ját kertje végében családja szeme láttára lőttek agyon 1944 decemberében? Bellér Béla most megjelent könyvében (A magyarországi németek rövid története. Bp. 1981.) említi, hogy Baranya- szentistvánban 16 ellenálló né­met parasztot kínoztak meg; a Hitler ellen szót emelő Leitner János vo'kányi parasztot pedig Mauthausenbe deportálták. Akiről most írunk, nem em­lékeztek meg eddig sem köny­vek, sem cikkek. Azt sem tud­juk, hogy a sorokban szereplő tanító él-e, avagy már el­hunyt-e; bátor, öntudatos an­tifasiszta magatartása azonban többet érdemel annál, hogy ak­ták poros halmazában várja az enyészetet. Mert ő is mint a kemény idők Volksbund-áldoza- ta, megérdemli, hogy kiemel­jük a névtelenségből. A tanügyi hatóságokhoz ér­kezett feljelentés ideje: 1943. március 6-a. A feljelentett: Szenk József újpetrei tanító. A feljelentők: a Gebietsleitung Schwäbische Türkei Fünfkirchen — Pécs vezetői: Kramer és Tep­fenhardt az M. N. Sz. dél-du­nántúli iskolaügyi osztály veze­tője. A feljelentésből kitűnik, hogy Szenk József újpetrei tanító az iskolában a tanulók előtt a következő kijelentéseket tette: (Szó szerint idézzük:) „1. Ezt nem tanuljátok az Ostgrup- pen-Heimban? Ezektől a buta alakoktól csak úgy az orrotok­nál fogva hagyjátok magato­kat vezetni, kik jól meg lesz­nek fizetve ettől a Lederman- teltől. 2. A Bőrkabátosok, akik a falvakat járják és propagan­dát csinálnak, kerülnek először bíróság elé, ahol majd így hangzik az ítélet: „el erről a világról!” 3. Azt állítja, hogy Göbbels beszédjében azt mond­ta: „A háború közelebb van az elvesztéshez, mint megnyerésé­hez.” 4. „Mint a világhódító Napóleon Grande Armee-ja Moszkva alatt a hideg és éh­ség következtében tönkrement, úgy fog majd elpusztúlni Hit­ler serege is.” Mindezt még 1943 elején! A feljelentés befejezése: „Még sok ehhez hasonló kije­lentést tett Szenk tanító, mit azonban hosszú lenne felso­rolni, és ami nem is célunk, mert már ez a négy kijelentés is világos képet nyújt Szenk tanító gondolkodásáról és egy­úttal hazafiságáról is." (!!) A feljelentést természetesen a felügyeleti szervek kivizsgá­lása követte. Ennek során meg­állapították: „A tanító a felje­lentés vonatkozó pontjában foglaltakat érdemben elismer­te .. . Az elhangzott tanúvallo­mások a feljelentés vonatkozó pontjában foglaltakat érdem­ben megerősítették”. A tanügyi hatóságok köz­ismerten volksbundellenes ma­gatartása miatt azonban nem indult fegyelmi eljárás Szenk József újpetrei rk, tanító ellen. Csupán állomáshelyét kellett elhagynia: 1943. július 5-én a nosztánypusztai rk. uradalmi népiskolához nevezték ki. Nem tudom, e sorokat ol­vasni fogják-e azok, akik még ismerték Szenk József tanítót Újpetrén vagy Nosztánypusztán. Úgy véljük, méltán megérdemli, hogy 38 év múltával nevét ki­ássuk a feledés homályából, és beírjuk a baranyai német el­lenállók könyvébe. Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom