Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)
1982-01-06 / 5. szám
1982. január 6., szerda Dunántúli napló 3 Glaub Nándor, a csemegebolt vezetője: — Az üzletmenetre nem panaszkodhatunk, havi forgalmunk másfél millió forint. A szerző felvételei Falu a Hegyháton A szippantott házi szennyvizek biológiai tisztítása Házi szennyviv-levegöztetö berendezés a harkányi szennyvíztelepen. Szokolai István felvétele Biztató kísérletek Cél; lerakóhely helyett szennyvíztelep A szennyvíz veszélyezteti az élővizeinket, ivóvíznyerő területeinket, tehát környezetünket. A szennyvizet csak megfelelő mechanikai és főként biológiai tisztítás után lehet(ne) visz- szaengedni a vízkörforgásba. Ez a csatornázott településeken igy-úgy megoldott. De mi Ifcgyen a szippantott házi szennyvízzel? A tőzsgyökeres mágo- csiak még ma is sajnálkozva állapítják meg: milyen kár, hogy annak idején a pécs—budapesti vasútvonal építésekor a községi elöljárók elzárkóztak a pálya Má- gocson való átvezetésétől. Mondják ezt azért is, mert ha az ellenkezője történt volna, a hegyháti község ma talán Dombóvár nagyságú település lenne. Ezek a gondolatok járnak a fejemben, miközben a kocsi ide-oda csúszkál az alig harmincas tempóval is a Mánfa előtti kanyarokban. Éjjel hóvihar tombolt Komló térségében; és ez még kora délelőtt is érzékelhető. Mánfát elhagyva változik a kép, mondom a gépkocsivezetőnek: talán eljuthatunk Mágocsra! A faluközpontban, a Hegyháti vendéglő és a község legnagyobb csemegeüzlete előtt élénk a forgalom. Asszonyok jönnek dugig tele szatyrokkal, kisebb csoport a buszmegálló előtt tapossa a kásás havat. Kérdem, hova tartanak. Komlóra, meg Dombóvárra igyekeznek, a szomszédos városokban gazdagabb az árukínálat. Glaub Nándor, a csemegebolt vezetője éppen az egyik gondolán rendezkedik, mikor az üzletbe lépek. Pillanatok alatt megállapítható, hogy megfelelő az áruválaszték, az alapvető cikkekből elegendő áll rendelkezésre. — Persze azért nekünk is van gondunk. Az utóbbi időben a különböző tésztafélék szerepeltek az időszakos hiánylistán és ahogy tudom, elég sok fejfájást okozott az ófész vezetőinek az akadozó üdítőital-ellátás, egy időben nem volt megfelelő a mosószer- és festékválaszték, hiányzott a papíráru. Igen keresett a Margaréta vaj, de nem kapunk eleget belőle, mint ahogy baromfiaprólékkal sem szolgálhatunk vásárlóinknak. Töltelékáruból viszont most is négyfélét kínálunk, hetente kétszer érkezik a túrajárat, és a bakócai feldolgozó is besegít hetente egyszer az ott készített füstölt kolbásszal és véreshurkával meg kenőmájassal. Az üzletmenetre különben nem panaszkodhatunk. hiszen a havi forgalmunk eléri a másfél millió forintot, ami legalább öt- százalékos emelkedést jelent a korábbi esztendőkhöz képest. Az áfész egyébként vagy harminc kereskedelmi, vendéglátó, felvásárló és szolgáltató egységet működtet Mágocson és a hozzá tartozó Alsómocsoládon, Mekényesen és Nagyhajmáson. A legtöbbet természetesen a székhelyközségben. Az üzletek, mint ahogy általában a többi baranyai településen, kicsik és szűk a raktárterük. Nem véletlen hát, hogy a mágocsiak is egy új, korszerű ABC-áruház létesítéséről álmodoznak. A közel hétszáz éves település, amely egykoron mezővárosi ranggal bírt, volt járási székhely is. Ám a község fejlődése egy idő után elakadt: azt mondják az itteniek, mindez a közeli városok elszívó hatásának tulajdonítható. Czinege Imre, aki immár harmadik ciklusban tagja a tanácsnak, a következőket mondja erről: — Mágocs lakossága sajnos csökkent az elmúlt két évtizedben. Az elvándoroltak aránya öt-hat százalékra tehető. A társközségeket nem számítva, jelenleg alig több mint 2900-ra tehető az itt lakók száma. Ezt felismerve, a község vezetése évek óta azon fáradozik, hogy növelje a lakosság „komfortérzetét". Ezt jelzi, hogy az utóbbi két évben tudomásom szerint több mint tizenkétmillió forintot költött a tanács a belső úthálózat szilárd burkolattal való beborítására, időközben beindult az intézményes szemétszállítás, tornaterem épült, orvosi lakás és rendelő, bővítettél^ az óvodát, amelyhez a mágocsi üzemek is sok-sok társadalmi munkaórával járultak hozzá. Mindezek a közérzetet javító tényezők, mint ahogy a lakás is az. Járom a község utcáit és nincs olyan sor,, ahol a régebben épült házak között ne húztak volna fel újat. Földszintes csak elvétve épül, pontosabban szinte kivétel nélkül beépítik a padlásteret, újabb szobát és erkélyt kialakítva. Az első, társasház jellegű lakásokat vagy tíz esztendővel ezelőtt húzták fel az úgynevezett Ifjúsági lakótelepen, a Mezőgép gyáregységével átellenben. Eddig tulajdonképpen az utcasor fele épült meg: a mostani beépítési terv ezen a területen 127 lakás elhelyezésével számol. De ezt már Vincié Istvántól, a helyi tanács vb-titkárától tudom. Nagy a forgalom az irodájó- ban,_a Széchenyi utcaiak egymásnak adják a kilincset a most folyó kisajátítási eljárás miatt. — A népesség megtartásának, a falu további fejlődésének legfontosabbika a lakás — mondja Vincze István. — Ehhez viszont terület kell. Úgy tervezzük, hogy a Széchenyi utcában a jövő esztendőben fejezzük be a kisajátítást. Mindezt egyszerre nem teszik lehetővé anyagi erőink. Különben a megyei tanácstól nemrég kaptunk kétmillió forint támogatást erre a célra. Építési kedvben nincs hiány, amit többek között az is jelez, hogy egyik évről a másikra több mint negyven százalékkal nőtt a mágocsi TUZÉP építőanyagforgalma. Az igény természetesen nem csupán a magánerős családiház-építésre vonatkozik. Mint Fodor Lászlóné, a lakás- szövetkezet pénzügyi vezetője elmondta, eddicj^ huszonnyolc szövetkezeti lakást adtak át, és most folyik a szervezés a kétszer hatlakásos tömb leendő tulajdonosainak kijelölésére, amelyre huszonnégy család jelentkezett: a foglalkozási megoszlás is mutatja, milyen széles körű az érdeklődés. A szövetkezeti lakást építeni szándékozók többsége tsz-tag, de van köztük kereskedő, ipari munkás, óvónő és pedagógus is. Akinek pedig nem jut új otthon teremtésére, régi házát újítja fel, tatarozza. Czinege Imre, a Takarékszövetkezet elnöke kimutatást tesz elém, melyből kiderül: csak a mágocsiak több mint egymillió forint hitelt vettek eddig igénybe lakóház korszerűsítésre, ami az öt évvel ezelőttinek legalább hétszerese. Szorgos nép a mágocsi. Szinte nincs olyan ház, ahol ne foglalkoznának kisállattartással. A pulyka-, a nyúl-, a pecsenye- csirke-nevelés és -hizlalás, a tojástermelés hozza a családi jövedelmek jelentős kiegészítését. Bizonyítja ezt, hogy a takarékszövetkezetnél és a postánál kezelt betétállomány legalább negyvenötmilliós. Érthető hát, hogy a helybeliek természetes igénye az összkomfortos otthon. Czorn Jenő, Schönberger János és Dorn József sokadmaguk gondját fogalmazzák meg, mikor a vízhiányra és a villamos energiára panaszkodnak. A három tsz-tag reálisan látja a község helyzetét, annak fejlődését. Sorolják mivel is gazdagodott Mágocs az utóbbi években, nem hagyva figyelmen kívül a termelőszövetkezet, a Mezőgép, a Carbon itteni üzemének segítségét. És azt is nagyon pontosan tudják, mire lenne még szükség. Új iskolára, szolgáltatóházra, több kisiparosra, belvízrendezésre, szennyvízgyűjtőre, és ha már meleg vizet csapoltak a mélyből, úszómedencére, meg strandfürdőre. Keserűen jegyzik meg: évekkel ezelőtt több ezer forinttal járultak hozzá az utcai közkutak létesítéséhez, azóta viszont többet leszereltek azok közül. Valószínű, a kényszer szülte ezt a fajta megoldást. Tizennégy esztendővel ezelőtt, mikor elkészült a községi törpe vízmű, az akkori igények kétszeresét adta ivóvízből. Ma kétszer annyi sem lenne elég a község lakosainak. A másik megoldásra váró gond a villamos hálózat teherbírásának növelése. A háztáji gazdaságok energiaéhsége ugrásszerűen megnőtt, és a Jcözség további fejlődésének egyik feltétele a hálózat korszerűsítése. Az imént azt mondottam: szorgos nép a mágocsi. Való igaz. Talán ezzel függ össze, hogy a művelődési házba ritkábban jutnak el, leköti őket az otthoni gazdaság, az állatok. Esch Tamás, a ház igazgatója rezignálton jegyzi meg:- Manapság nem könnyű a mi munkánk. Jó két esztendővel ezelőtt kerültem Mágocsra, azelőtt itt egymásnak adták a kilincset a népművelők. Abban az időben mindössze két csoport működött, a fotószakkör és a magnósklub. Ma tizenkét rendszeres és időszaki klub dolgozik a házban, és most van alakulóban az értelmiségi klub. Ügy gondolom, hogy a kisebb csoportok munkáját élőbbé lehet tenni, jobban szót érthetünk az emberekkel. Ezt reméljük a közéleti és értelmiségi klubtól, ahol a község dolgai, gondjai kerülnek terítékre. A nagyobb rendezvényekkel meg kell hogy mondjam: nincs nagy sikerünk. A KISZ Központi Művészegyüttese rajkózenekarának műsora például fél ház előtt ment, több színházi tájelőadást hoztunk Mágocsra, mert igényelték, ennek ellenére alig félig telt meg a háromszáz embert befogadó színházterem. A Hofi Géza, a Halász Judit estjére, a Bojtorján együttes koncertjére viszont minden jegy elkelt. A mozielőadások többsége is tíz-harminc ember részvételével zajlik. Ezek elgondolkoztató dolgok. De nem hiszem azt, hogy az emberekből kiveszett volna a kultúra, a művelődés iránti igény! Osztom a művelődési ház igazgatójának véleményét, de közben eszembe jut: a mágocsiak csak ebben az évben több mint hárommillió forint értékű társadalmi munkát végeztek községükben. Legutóbb gyümölcsfákat ültettek a falu utcáin és ott voltak az öregek napközi otthonának felújításánál is. Természetesen mindent társadalmi összefogással megoldani képtelenség. Vincze István szerint legalább nyolcmillió forintra lenne szükség a vízgondok megoldása érdekében, amelyből már futná az új hidroglóbuszra, az újabb kút fúrására. De legalább ennyi pénz szükséges még a tervezett tizenkét tantermes iskola, a hozzá kapcsolódó négyszáz adagos konyha és étterem megépítéséhez. Mágocson mindenesetre bíznak abban, hogy a következő évek a nehezebb körülmények ellenére számos gondjuk megoldását hozzák, a nagyközségi rang elnyerésével. Vannak kijelölt ürítőhelyek a megyében, melyekre a környezet károsítása nélkül (I?) kiereszthető a roppant fertőzés- veszélyes, poshadt, berothadt házi szennyvíz. De ezek valóban minden szempontból megfelelnek a követelményeknek? És ha nem is ezeken, hanem a legközelebbi félreeső helyen szabadul meg folyékony terhétől a szippantó autó? Nem lehetne a házi gyűjtők poshadt, fertőző tartalmát a meglévő szennyvíztelepekre vinni, hogy azok technológiai soráról kikerülve, biológiailag tisztítva hagyja el a telepet? A szakembereket régóta foglalkoztató kérdés eldöntésére a Baranya megyei Vízmű Vállalat még 1980 nyarán Harkányban kezdte el a kísérleteket, melyeket még 1981-ben is folytatott, és az új évben sem hagy abba. A kísérletek eddigi eredményei biztatóak. A megyei vízmű az OVH, a VITUKI, a Baranya megyei Tanács, a KÖJÁL és a VÍZIG támogatásával, segítségével látott hozzá, hogy eldöntse a kérdést. A harkányi szennyvíztelepre — ahol a kísérletekhez adott volt a korábban üzemelő, de már használaton kívüli, kefével ellátott levegőztető és az előülepítő medence — a megyei Talajerőgazdálkodási Vállalat szippantó autói vitték a „vizsgálati anyagot”. Az olvasó joggal kérdezheti, minek ekkora feneket keríteni az ügynek, miért nem lehet a szippantott házi szennyvizet — úgy mint Pécsett — közvetlenül a szennyvízcsatornába, a szennyvíztelepre vezetni. Pécsett azért lehet a kijelölt helyeken a szippantókocsiknak megszabadulni rakományuktól, mert a pécsi szennyvíztelepre érkező hatalmas mennyiségű „friss" szennyvízhez képest elenyésző a szippantott, tehát különösebb bonyodalom nélkül elvegyül. Viszont a pécsinél lényegesen kisebb teljesítményű megyei telepeken ez a megoldás tönkretenné a telepek tisztítási hatásfokát. Mi tehát a megoldás? Ezt keresik a komlóiak a harkányi „tanpályán" többféle eljárással. A legjobbat, az egyedül üdvözítőt még nem találták meg. A szakvélemények abban megegyeznek, hogy a szippantott házi szennyvizet mélylevegőztetéssel hatásosabban lehet előkeverni, mint a felszíni levegőztetéssel — a rácsszemét leválasztását követően. Tehát o szippantott házi szennyvíz a biológiai telepeken tisztítható. Szaknyelven az aerob előkezelés minimális költségráfordítást igényel. Ez azt jelenti, hogy a megyében meglévő, kialakított és illegális szippantott házi szennyvíz lerakóhelyeket idővel fel lehet számolni, illetve ilyeneket nem kell tetemes költséggel kialakítani. A Dél-dunántúli Tervező Vállalat környezetvédelmi szakosztályának javaslata szerint a megye 13 szennyvíztelepe közül 10 — a szigetvári, a sellyei, a szentlőrinci, a sásdi, az orfűi, a sikondai, a pécsváradi, a sátorhelyi, a beremendi és természetesen a „tanpálya” harkányi — alkalmassá tehető az aerob előkezelésre. Ha ez a program megvalósul, a szippantó autók a háztartások szennyvizét nem a környezetkárosító lerakóhelyekre, hanem a szennyvíztelepekre vihetik. Murányi László Salamon Gyula Bányaépítés Mányon A Tatabányai Szénbányák dolgozói az idén gyorsított ütemben folytatják a mányi új bánya építését. Egyszerre két lejtősaknát mélyítenek, s mindkét aknából már ezer-ezer métert kihajtottak. Az év végére készülnek el a széntelepek eléréséhez szükséges ezernyolcszáz, illetve ezenkilencszáz méter hosszú lejtősaknák építésével Ezután kezdik meg — az aknákból kiindulva — a föld alatti bányatérségek, a rakodóállomás és a vízmentesítő telep kialakítását. A külszínen rövidesen hozzálátnak egy ezerkétszáz személyes öltöző és fürdő, valamint az iroda és a kazánház építéséhez. Az 'idén összesen háromszázmilíió forintot költenek a bánya építésére, A mányi medencében rejlő gazdan és jó minőségű barnaszén kiaknázására két ütemben építik fel az új, korszerű bányát. Először a földfelszínhez közelebb eső szénrétegeket termelik ki, a bányaépítés második szakaszát pedig a leendő bicskei hőerőműhöz igazítják majd. A beruházás első ütemében 1988-ig 4,3 milliárd forintot költenek a mányi bánya kiépítésére. Már építés közben megkezdik a folyamatos termelést: 1985-ben kétszázezer, 1988-ban kilenc- százezer tonna jó minőségű szenet küldenek majd innen felszínre. A magas fűtőértékű tüzelőanyaggal a lakosságot és az ipart egyaránt ellátják majd. Mágocs centruma 1982 januárjában /
