Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-05 / 4. szám

1982. január 5., kedd Dunántúlt napló 5 Cseri László felvétele Nem üstökös Megnyugtatásul közöljük a somogyhárságyíakkal, hogy j'anuár 1-én, fél egy és egy körött nem üstökös száguldott át a község ég­terében. A bajai csillag- vizsgálóban elmondták, hogy leereszkedő, vagyis elpusztuló műhold juthatott a körségből látható égtér­be, amelyben épp szét­égett a műhold. S eközben húzta maga után a csak­nem félméteres, halvány­kék csíkot északról délnek haladva. Ezt az égi jelen­séget figyelték meg a fa­lu lakói közül többen is, és emiatt riadóztatták telefo­non a szerkesztőségünket két napon át. Miután az illetékesek megmagyarázták a furcsa tüneményt, mertük közölni, hogy nem üstökös fénylett Somogyhárscvgy szilveszteri—újévi egén. Februárban filmfesztivál Mint ahogy már hírül adtuk, a XIV. magyar játékfilmszemle 1982. február 5. és 9. között lesz Pécsett. A filmszemle inté­ző bizottsága Bernics Ferenc­nek, a szemle igazgatójának el­nökletével tegnap ülést tartott. A szemleigazgató tájékoztatott arról, hogy a játékfilmszemle programja összeállt, s eszerint a nyitó díszelőadásra február 5-én 18 órakor kerül sor a Pe­tőfi moziban. A szemle megnyi­tása után Fábri Zoltán Re­quiem című új filmje kezdi a .......1 Re ndkívüli szerencse a totón Variálásra nem jutott idő Négy­szeres telitalálat Továbbra is havi ezer forinttal játszik A totózás történetében ilyen rendkívüli szerencsesorozatot még senki sem ért el, mint Hajdú János, 22 éves komlói lakos az 51. játékhéten. — Hogy történt?- A komlói totózó szomba­ton 3 óráig tart nyitva. Én ak­kor dolgoztam, és fél háromra értem a totózóba. Kitöltöttem a 40 forintos kollektív szelvé­nyemet, és a két négyhasábos sima szelvényemet. Variálásra már nem jutott időm, ezért az utolsó szelvény mind a négy hasábjára azonos számok ke­rültek. Szerencsémre, hisz ezen értem el a négyszeres telitalá­latot. Ezenkívül a kollektív szel­vénnyel 12-es, négy 11-es és hat 10-es találatot értem el. A megyei tanács határozata értelmében A tanácsülés külsőségeit te­kintve ugyan nem volt ünnepi­nek nevezhető: mégis a vajsz- lói moziba érkező tanácstago­kon látszott, ez a tanácsülés mégiscsak más, mint a 'koráb­biak Ugyanis január elsejei hatállyal Baranya megye Taná­csa nagyközséggé nyilvánította Vajszlót. A tanácsülést Púnak Dezső tanácstag nyitotta meg, külön is köszöntve a párt-, állami és társadalmi szervek képviselőit, többek között Takács Gyulát, a megyei tanács elnökhelyet­tesét. A napirendi pontok ér­telmében a Hazafias Népfront által jelölt végrehajtó bizott­sági tagokat választotta meg a tanács. Ezt a társadalmi funkciót tizenegyen töltik be. A továbbiakban a jelölés alap­ján Katona Zoltánt választották meg tanácselnöknek. A testület Januártól nagyközség lett Yajszló négy elnökhelyettest választott: így Darabos Jenőt, Scheffer Károlyt, dr. Tóth Istvánt, vala­mint Kisgál Lajost A vb-titkára Vittayné dr. Painta Zsuzsa lett. A vezető testület a továbbiak­ban megválasztotta az új taná­csi bizottságokat és azok veze­tőit, jóváhagyta a tanácstagi csoportok létszámát, majd meg­bízta az ügyrendi bizottságot a szervezeti és működési szabály­zat módosításának kidolgozá­sával. A választást követően Kato­na Zoltán tanácselnök mondott köszönetét a bizalomért, majd Takács Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese emelkedett szólásra, aki bejelentette, hogy Baranya megye Tanácsának határozata értelmében január elsejétől Vajszlót nagyközséggé nyilvánították. Az erről szóló dokumentumot Katona Zoltán tanácselnök vette át Takács Gyulától. A tanácsülés az 1982. évi munkaterv megtárgyalásával, illetve annak elfogadásával zá­rult. — Mikor értesült a nyertes számokról? — Vasárnap a bányászszállón hallgattam a rádiót. Először nem akartam hinni a fülem­nek, aztán meg azon izgul­tam, hogy érvényes legyen a szelvény. Hétfőn érdeklődtem a totózóban, milyenek az esé­lyeim. Aztán a Dunántúli Naplóból kedden megtudtam, enyém a millió! Akkor aztán kiabáltam a szálló folyosóján, és a barátaim szobájában, hogy megvan a millióm! — Mire forditja a váratlanul nyert összeget? — Hagyom a bankban, hogy kamatozzon. Februárban be­vonulok katonának, már költe­ni sem akarok nagyon belőle. Amint leszerelek, egy lakást veszek magamnak, itt Komlón, mert továbbra is csillés mara­dok. Most 23 ezer forintot azért kiveszek belőle — felöltö­zöl és vásárolok egy tv-t a szobámba. — Volt már korábban is je­lentős nyereménye? — Két évvel ezelőtt egy né­gyes találat a lottón; akkor 165 000 forintot kaptam. — A barátok? — A munkatársaim mindig nevettek, hogy örökösen a to­tóról beszélek. Akkor megfo­gadtam, hogy még 81-ben lesz egy telitalálatom. Hát si­került. — Most abbahagyja a játé­kot, vagy többet fog rá költe­ni? — Nem változtatok a szoká­somon. Továbbra is havi 1000 forint körüli összegért veszek szelvényt. — Mennyit nyert pontosan? — Egymillió-hetvenháromezer- hóromszázhúsz forint. Rengeteg. Á. E. Fotó: Radnai Béla filmek versengését. Versen­gését, hiszen a korábbi évek gyakorlatától eltérően ismét jutalmazza a zsűri a legjobb alkotásokat. A zsű­ri elnökének Berend T. Iván akadémikust kérték fel, s tagjai között három Baranya megyeit is találhatunk: dr. Bihari Ottó akadémikust, Eck Imre Kossuth- dijas balettművészt és dr. Nagy Józsel nyugalmazott pártmun­kást, országgyűlési képviselőt. A zsűri egyébként a fődíjon kí­vül öt alkotói díjat, a Baranya megyei Tanács díját és a MA­FILM négy díját adja át az ar­ra méltó alkotásoknak és alko­tóknak február 9-én este 7 óra­kor a Petőfi moziban. A hagyományokhoz híven a filmszemlén a múlt évi és az idei bemutatásra váró filmek szerepelnek. Ősbemutatója lesz a szemlén: a Rózsa János ren­dezte Kabalának, Bacsó Péter Fegnapelőttjének, Böszörményi Géza Szívzűrjének, Kézdi Ko­vács Zsolt A remény jogának, Gothár Péter Megáll az időjé­nek, Moldován Domonkos Ron­tás és reménységének, Schiffer Pál A pártlogoltjának, Gyön- gyössi Imre és Kábái Barna A pusztai emberekjének, Surá- nyi András Az aranycsapatának. A tavalyi és a fesztiválig be­mutatandó filmek közül szere­pel Koltai Gábor A koncert, Szomjas György Kopaszkutya, Dargay Attila Vük, Jankovics Marcell Fehérlólia, Mészáros Márta Anna, Sára Sándor Nép­tanítók és Elátkozva a hatodik napot, Gazdag Gyula Bankett, Szabó István Mephisto, Palásthy György Szeleburdi csatád, Jan- csó Miklós A zsarnok szive, Bán Róbert Fogadó az, ,,örök vilá­gossághoz” és Kovács András Ideiglenes paradicsom című műve. A televízió három filmet mu­tat be: Borsodi Ervin Hangos- film-jét, Elek Judit Martino- vics-át s egy új tv-filmet. A fesztiválon a Szindbád mű­sorra tűzésével emlékeznek meg a nemrég elhunyt Huszárik Zol­tánról, s négy előadáson mu­tatkozik be a 20 éves Balázs Béla Stúdió. A szokásokhoz hí­ven a kiegészítő programban helyet kap az éjszakai vetí­téseken 9 külföldi film is. A kiegészítő programokhoz tartozik egy BBS-kiállítás, va­lamint a televízió nagyszabású műsora a Pécsi Nemzeti Szín­házból, melyet egyenesben közvetítenek 5-én este. A kritika szakszerűsége cím­mel szerveznek vitát február 8-án (ennek vitaindítója nyom­tatásban is megjelenik), a zsűri pedig 9-én délelőtt nyilvános ülést tart, ahol a szakma és a kritikusok mellett a közönség is részt vehet. 1965-ben volt először Pécsett játékfilmszemle — erre is emlé­kezik az a kiadvány, amely a magyar játékfilmszemlék törté­netét dolgozza fel, emellett több tanulmány is ekkor jele­nik meg: témájuk a magyar film. A XIV. magyar jatékfilmszem- lének a Petőfi, a Kossuth és a Park mozi, valamint az IP júsági Ház ad otthont. Az inté­ző bizottság döntött a tájékoz­tatás mikéntjéről is: sajtóhirde­tések, plakátok, szórólapok, mű­sorfüzetek segítik majd a kö­zönség eligazodását a szemle eseményeiben. Humor A szilveszteri tévéműsorról vár talán most mélyreható kritikai elemzést a kedves ol­vasó, de csalódnia kell. Meg­lehet, erre is az a sors vár, ami a mostanság felkapott tré­fa szerint az 1982-es esztendőt jellemzi: rosszabb lesz, mint az előző, s jobb, mint az utána következő. Ki erre emlékszik be­lőle, ki arra, van, aki örül, hogy a karikaturistákat is be­vonták a műsorkészítésbe — szerinte jobbak, mint a hiva­tásos humoristák —, másvalaki szerint helyes is, hogy hagy­tak egy kis időt két nevetés közt a „feltöltődésre". Ameny- nyiben a humor szó eredetileg valóban a testben keringő nedveket jelentette, amelyek­nek döntő szerepük van az egyén kedélyállapotára — ak­kor ez az utóbbi nézet is meg­állja a helyét. . . A humor szónál maradva, meglepetéssel láttam az Ér­telmező Szótárban két dolgot. Az egyik az, hogy a humor címszó közvetlenül a humbug után következik. Különös vé­letlen ... De lássuk csak a meghatározást, miszerint a humor „olyan derűs v. vidám­nak látszó kedélyállapot, amely szellemes tréfálkozásban nyi­latkozik meg”... Szóval: lát­szó. Ma már az ember semmi­ben sem lehet egészen biztos. Van, ami humornak látszik, és nem az. Van, ami nem látszik humor­nak, és mégis az — de milyen humor! Keserű és fogcsikorga­tó humor, szinte olyan, mint az élet maga. Egyik este Zelk Zoltánt idézte meg a televízió, aki csak mesélt ,és csak egy­valamiről: a háborúról. Annak is az egyik legsötétebb olda­láról, a munkaszolgálatról, azokról az eseményekről és gyötrelmekről, amiket ő át­élt. A műsor minden sallang nélkül, puritán egyszerűséggel megcsinált, s épp ezért lebi­lincselő volt. A történetben egyszercsak fölbukkant egy bajszos paraszt-katona. Veres Péter. Akinek nem volt szalon­nája, szilvát evett kenyérrel. De aztán Zelk Zoltán adott ne­ki szalonnát, mert neki volt egy kevés. A költő utólag jót mu­latott ezen az eseten, s azon is, hogy amikor később ezt Ve­res Péter megírta, nem akarták elhinni, föltételezték, hogy for­dítva történt. Valójában még hihetetlenebb, humorosabb volt ebben a históriában az, ami épp csak megemlítődött: a töb­biek csodálkoztak, ez a kato- na-páTöszt tényleg egy író len­ne? Nahát. . . Egy bajszos pa­raszt meg egy pesti munkaszol­gálatos sétálgatnak este egy táborban, a háború közepén és ki tudja, miről diskurálnak . . Hogy azután fölbukkanjon egy még hajmeresztőbb nevetség: egy irodalombarát katonatiszt szállására invitálja a munka­szolgálatost és órákon át költé­szetről társalog vele, miközben — mert kényes az erkölcsökre, elkerülendő a korrupciót — nem kincstári étellel, csak a legénye által szedett málná­val kínálja „vendégét” ... Ki­nyitja a cigarettás dobozt is, hogy „amikor csak akar, rá­gyújthat”. Később ez az úr azt is fölajánlja, hogy beköltöz­hetnek az istállójába. Zelk Zol­tán magával visz még néhány művészt és berendezkedik az istállóban. A komoly emberek, mióta a világ világ, lenézték, likvidál­ták, semmibe vették, de legföl­jebb morzsákkal etették az írót, mint az igénytelen, mert a ma­ga gyönyörűségére éneklő ma­darat. Az „igényesebb", ko­moly emberek, akik jól tudták, hogy a kedélyállapotot befo­lyásoló testnedvek hozzátartoz­nak az emberi élet egyensúlyá­hoz, néha málnával és ciga­rettával is kínálták az írót, hogy véle elcsevegve, önnön lelki kondíciójukat is karban tart­sák, Ennél rettenetesebb humor igazán nincs a földön. H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom