Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)
1982-01-28 / 27. szám
1982. január 28., csütörtök Dunántúlt napló 5 A társadalmi munkák 1982-es programja Pályázni lehet a tanács támogatásáért Előtérben a peremkerületek ellátásának javítása Az V. ötéves terv időszakában Pécsett több mint 220 millió forint értékű segítséget jelentett a társadalmi munka és támogatás a város fejlesztési és fenntartási gondjainak megoldásában. A mostani tervciklusban, s ezen belül idén is a korábbiakhoz hasonlóan, szükség van a társadalmi segítség különböző módjaira. A Pécs városi Tanács éves átlagban 35—37 millió forint értékű társadalmi munkát tervezett erre az öt évre. Hogy miként alakult a tavalyi év társadalmi munkáinak mérlege, arról jelenleg pontos adatokat nem lehet közzétenni, hiszen az összesítés most folyik, s ezt a témát márciusi ülésén vitatja meg a városi tanács. Annyi azonban máris bizonyos, hogy a tavalyi pécsi társadalmi munkák értéke nagyjából a várakozásnak megfelelően alaikult, annak ellenére, hogy a tervciklus első évéről lévén szó, a lendületvételnél itt-ott a társadalmi munkákban is jelentkeztek nehézségek. A városi tanács vb társadalmi munkát szervező szakbizottsága a közelmúltban fogadta el az 1982. évi társadalmi munkák programját a beérkezett igények, javaslatok alapján. Mint ahogy már hagyomány, ebből a programból egy kiadvány készül. A kézirat már a Szikra Nyomdában van, ahol soron kívül állítják elő, hogy a máris érdeklődő vállalatok, intézmények, szocialista brigádok mielőbb megkapják. A társadalmi munkát igénylők, segítséget kérők, s egyben a munkalehetőségek listája több mint húszoldalas. Három szociális otthon, 18 bölcsőde, 22 óvoda, 14 általános iskola, 6 középfokú tanintézet kér működési feltételeinek javításához segítséget. A társadalmi munkát igénylők között van több sportklub (például a PMSC is), a Mecseki Kultúrpork, az Országos Környezet- és Természet- védelmi Hivatal Dél-dunántúli Felügyelősége és a Kertészeti és Parképítő Vállalat. Mint tavaly, idén is lehetőség van arra, hogy lakóterületi közösségek megpályázzák óvárosi tanács anyagi támogatását társadalmi munkájukkal építendő 'különböző kommunális létesítményekhez. Erre a célra a városi tanács 1 évre másfélmillió forintot biztosít. A pályázatban fel kell tüntetni, mit akarnak létesíteni, milyen értékű társadalmi munkát vállalnak és ennek ki a szervezője, valamint azt, hogy miíyen értékű anyagi támogatást, vagy egyéb, például szakértői segítséget kérnek a városi tanácstól. A pályázatot a városi tanács tervosztályának címére kell beküldeni a társadalmi munkát szervező szakbizottságnak. Amennyiben a pályázatot elfogadják, a tanács a munkához szükséges anyag- és szakmunkák költségét fedezi. Az ilyen pályázatok beküldésének tulajdonképpen nincs határideje, a bizottság azonban negyedévenként ülésezik, s dönt a pályázatok sorsáról: a pályázni szándékozóknak igyekezniük kell, hogy nekik is jusson a másfélmillió forintból, s maradjon idő a munkák elvégzésére is. Tavaly 17 pályázat nyerte el a támogatást: összesen 1 200 000 forintot használtak fel, mintegy 670 000 forint értékű társadalmi munkát teljesítve. Néhány munka azonban a hamar beköszöntő tél miatt nem fejeződött be az év végéig, s így 300 000 forint gyakorlatilag elveszett, mert ezt az összeget sem lehet átvinni a következő költségvetési évre. Most január végéig még nincs elfogadott pályázat, s csak néhány jelentkezés ilyen szándékkal. Idén is elsősorban olyan pályázatok számíthatnak kedvező elbírálásra, amelyek Pécs peremterületeinek alapellátását javítják. D. I. ftruízmentesítes, vízrendezés Konyhai berendezések Pápáról Módosította termék- szerkezetét az idén önállóvá vált Pápai Elekthermax. Terveiket a tényleges piaci igényekhez igazítva, tovább növelik az itthon népszerű hőtárolós kályhák és a külföldön is keresett bútorba építhető tűzhelyek és nagykonyhai berendezések gyártását. A kelendő nagykonyhai berendezések is újabb variánsokkal bővülnek. A holland Sanami-cégtől ugyanis licencet vásároltak, ennek felhasználásával blokkonként összerakható, tetszés szerint bővíthető nagykonyhai elektromos sütő-, főzőegységeket is előállítanak. A Magyar Hidrológiai Társaság Boranya megyei Területi Szervezete a MTESZ székházában megtartott ülésén az árvízmentesítés és vízrendezés időszerű kérdéseit tárgyalta. Az e témakörben elhangzott előadásoknak — melyeknek előadói Polohn István és Rács Gyűlő, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vízrendezési és vízkárelhárítási osztályának helyettes vezetői voltak — az adta az aktualitását, hogy az OVH a közelmúltban tárgyalta és hagyta jóvá Magyarország hosszú távú árvízmentesítésének fejlesztési tervét és természetesen ennek részeként a Dráva bal part árvízvédelmi rendszerének fejlesztési tervét is. A tanácskozáson elhangzottak alapján világosan kitűnt, hogy 1990-ig mindenképp be kell fejezni a Dráva bal partján levő árvízvédelmi rendszerek átépítésével és továbbfejlesztésével kapcsolatos munkákat. A védőtöltések már most is végig megtalálhatók, de ezeknek maximális biztonságára kell a jövőben törekedni. A munkálatokat két irányban kezdik el. Egyrészt a meglevő gátak erősítését végzik el, másrészt egyes szakaszokon a gátak nyomvonalát áthelyezik. Ez utóbbival újabb 4700 hektárral nő majd az árvízmentesített terület nagysága. Épöl a megye új levéltári részlege Tízezer folyó méternyi irat sorsa Kétszintes levéltári tömb épül Pécsett, a Rét u. 9. szám alatt. Egy régi épületet újítanak fel és alakítanak át levéltári célokra. Mindez önmagában véve nem érdemelne különösebben szót; az építkezés csak annak a körülménynek az ismeretében kap jelentőséget, hogy általa Baranya megye levéltárügye kimozdulhat a teljes mélypontról. Országosan sem mondható rózsásnak a levéltárak helyzete. Általában régi, jobbára műemléképületekben kaptak helyet a vármegyék évszázados iratai, következésül általában mindenütt helyhiánnyal küszködnek. Az utóbbi száz évben egyetlen levéltár épült Magyar- országon: 1981-ben, Szolnokon. Ám ott is kisebb a gond, ahol szárazok a régi épületek és pincéik. A Baranya megyei történeti levéltári iratanyagot viszont súlyos csapások érték az elmúlt évtizedek folyamán. Itt nemcsak az aggasztó helyhiánnyal küszködnek, hanem kifejezetten az iratanyag — tíz folyóméternyi pótolhatatlan értékű középkori és újabb kori okmány — pusztulási folyamatát kell sürgősen megállítani. Pécsett, a Kossuth Lajos utcai székház raktárrendszere teljesen elavult. A falak nedvesek, a 85—90 százalékos relatív páratartalom és 16-féle penészgomba fertözöttsége előrevetítette az iratanyag teljes elpusztulását. A munkavédelmi hatóság a raktári helyiségek egy részét életveszélyessé nyilvánította, a meglevő helyiségek pedig már régen megteltek; gyakorlatilag a megye levéltára az utóbbi 30 évben újabb iratanyagokat befogadni már nem volt képes. Ennek is eredménye az, hogy Baranya megyében a törvényes selejtezés mellett több községben, illetve szervnél elharapódzott az iratok megsemmisítése, vagy a helytelen tárolás miatt értékes okmányok tönkrementek. Különösképp fájó pont ebben a helyzetben, hogy a tanácsok megalakulásától eltelt több mint három évtized irattári anyagait még nem őrzik a megye levéltárában. Megmentésükre, megőrzésükre csupán egyetlen lehetőség kínálkozott: egy új levéltár kialakítása. Erről hozott határozatot 1977- ben a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A következő évben megvásárolta a Rét utcai épületet, elkészültek a tervek, s 1980-tól megkezdődtek a felújítási és átalakítási munkálatok. A pillangóablakos esték vége Homor György a teniszt szerette és a moziba járást. Az már véletlen, hogy a napokban a kettőt kénytelen volt összekapcsolni. Leutazott ugyanis Budapestről, hogy megnézze a Király Kupa tenisz- mérkőzést, de — mondja —, nem kapott jegyet. Ezzel azután el is indult a véletlenek sora ... A tenisz helyett elment moziba, a Kossuthba, ahol vasárnap este a „Kettévált mennyezet" című filmet játszották. A film után — megint egy véletlen — talált egy elgörbített csavarhúzót az egyik csatorna- lefolyónál. Ha már szerszáma volt, hát gyorsan benyomta egy, a Perczel utcában parkoló 1600-as, Pl 44—53-as forgalmi rendszámú Lada pillangóablakát. És milyen a véletlen! A „Kettévált mennyezet" után rögtön megnyílt alatta a föld . . . Legalábbis úgy érezte, amikor mellélépett néhány határozott férfi, s megmutatta neki a nyomozó igazolványát. December közepétől elég gyakran törtek fel gépkocsikat a Perczel utcában. A bűnüldöző szervek alaposabban figyelték a környéket. A megelőzés, a tettesek „kikapcsolása", a sorozatban elkövetett gépkocsifel törések megszakítása mindenképpen alapfeladataik közé tartozik. Ez volt a pechje Homornak, de már korántsem véletlen. Homor jeles múlttal rendelkezik. A nyomozóknak ugyan szerényen azt mondta, hogy ő eddig csak egyszer volt büntetve, de azt már csak némi faggatás után árulta el, hogy ez az azóta teljes egészében leült hat év ötvenkét rendbeli gépkocsifeltörés, hétvégi házak, nyaralók „kipakolása" miatt volt... Nem kezdő, szó se róla, de néhány hibát azért elkövetett. Például volt a zsebében elfogásakor egy csomagmegőrző kulcsa, a gyors nyomozók a pécsi vasútállomásra mentek, s a kulcshoz illő szekrényben szép diplomata- táskákat, rádiót, Black—Decker- fúrót találtak. Azt mondja Homor, Pécsett akarta értékesíteni. Nyilván a monacói teniszezőknek ... Azután volt nála egy irgalmatlan nagy reklámszatyor, benne a „talált" csavarhúzó. A táska a kabátoknak kellett volna, az említett Ladában is az fogta meg Homor figyelmét, aki egyébként szép lassan, de színes történetet mesélt a nyomozóknak néhány egyéb píllangóablakos estéjéről is, bár előzőleg azt mondta: szabadulása, 1969 óta nem követett el bűncselekményt. Némi magyarázat után elfogadta: amit elmesélt, az mind az volt... Mi volt még Homornál? A személyi igazolványa, abban XVIII. kerületi állandó lakásának címe, ahol a legritkább esetben fordul meg, munkahelynek címe, amit valamikor írta be, ott sem látták túl gyakran, s volt még egy története: tiltott határátlépési kísérlet miatt is volt büntetve. Egyébként 43 éves, úgynevezett utazó bűnöző, s van modora is, mert amikor vasárnap este tetten érték, csak ennyit mondott: — Uraim, önök megakadályoztak a bűncselekmény elkövetésében ... A rendőrség gépkocsifeltörések alapos gyanúja miatt előzetes letartóztatásba helyezte, a nyomozást ügyében folytatják. Mészáros Attila Az elkészülő új levéltári részleg 6000 folyóméter történeti levéltári anyag megfelelő elhelyezésére alkalmas a kétszintes épületben, ahol restaurátori munkahelyet, kutatótermet, komplex előadótermet és kézikönyvtárt is kialakítanak. Várhatóan 1983 végén ide fogják átmenteni mindenekelőtt a jelenleg tárolt történeti levéltári iratanyag mintegy kétharmadát. Ez nagyjából a feudális és a polgári korszak teljes iratanyaga. Joggal merül fel azonban a kérdés: mi lesz a többi 4000 folyóméter iratanyaggal és mi lesz a legutóbbi, a szocialista átalakulás korszakának még be nem gyűjtött irattári anyagaival: a gazdasági termelőüzemek, termelőszövetkezetek, államigazgatási és egyéb szervek, intézmények irataival? Hogyan számolunk el velük az eljövendő évtizedek és korok előtt? A megoldást ugyancsak a jövőtől várhatjuk. Egészen pontosan attól, ha sikerül megteremteni a feltételeit a Kossuth Lajos utcai székház rekonstrukciójának is. W. E. Toli seprű Általa híres e föld Mióta a három intézmény (egyetem, szakközépiskola, múzeum) címében viseli a latin nyelvű magyar humanista költészet legnagyobbjának nevét, azóta hol jól, hol helytelenül, de igen gyakran említik Janus Pcnnonius nevét. Egy 1460. február 16-án kelt pápai oklevélen neve Johannes Cesinge (magyarul: Kesin- cei János) latinos változatban szerepei. Még Arany János is e névvel említi. Fraknói Vilmos nyomán azonban elterjedt, és még ma is kísért a Csezmicei név, holott ez a név az előbb említett Cesinge-bői nem olvasható ki. A ma is létező Ke- since falu pedig pontosan ott van, ahol a költő szavai szerint: „a Dráva már árját s régi nevét a Dunába veszíteni készül", vagyis a Duna—Dráva- torkolat közelében. Okiratilag igazolhatóan 1435 óta nemesi névként is szerepel. A költő egyik epigrammájában ekként indokolja névváltoztatását: „a Múzsa magához emelt, megkoszorúzta fejem". Névváltoztatása nemcsak azért szerencsés, mert ezzel is a humanista szokásnak élhetett, és a „minden kezdet" római istenének, az egyszerre előre és hátra tekintő, kettős arcú Janus istennek nevét vehette fel költői névként, hanem azért is, mert a latin Janus neve csengésében igen közel esett a magyar János névhez. Sajnálatos, hogy manapság még Pécsett is sokan ejtik a Janus nevet jannusznak vagy janusznak (tehát a-val!) és nem jánusz-nak. A Pannonius névben az első szótagban levő a magánhangzó zártabb á- ként ejtendő. Mivel azonban a nyelvszokás Pannóniát Pannóniának ejti, szerintünk megengedhető a költő jelzős nevének is pannóniusz-ként való említése, természetesen hosz- szú ó-val. És még valamit! Milyen jó volna, ha a költő halálának 510. évfordulóján Pécsett újjáéledne az 1945-ben megszűnt Janus Pannonius Társaság, és magához ölelné mindazokat, akik szeretik irodalmunkat. Ekként létrejöhetne egy olyan társulás, amelybe nemcsak az írók, költők találkoznának egymással, hanem az irodalomtörténészek, a kritikusok, a könyvtárosok, a Pécsett és Baranyában működő magyar szakos tanárok és nem utolsósorban az irodalombarátok, irodalomszeretők. Magához szívhatná ez a társaság a városunkból elment, de a pécsi irodalmi élettel mégis kapcsolatot tartó volt pécsi költőket, írókat. Véleményünk szerint ekként nemcsak a szépirodalmi, esztétikai vagy irodalomtörténeti vonalon elért eredmények közlése, nemcsak a tehetséges fiatalok számbavétele és támogatósa válnék lehetővé, de az igényes irodalom iránt fogékony olvasóközönség nevelése is. Jelenleg ugyanis az előbb említett erők egymásról alig tudva, eléggé elkülönülten és közömbösen élnek egymás mellett. Sokan foglalkoznak ugyan Pécsett és Baranyában irodalommal, de olyan összefogó szerv, amely e sokrétű irodalmi élettel kapcsolatos megnyilvánulásokat összefogná, mind ez ideig még nem alakult meg. Pedig akár a Pécsi Akadémiai Bizottság, akár a TIT vagy az írószövetség, vagy más szerv keretében létrejöhetne az irodalmi életet összpontosító társulat, amely irodalmi művek kiadására is vállalkozhatnék. £ Janus Pannoniusról elnevezendő társaság őrizhetné és öregbíthetné annak az eleven irodalmi életnek jóhírnevét, amely a reneszánsz kortól napjainkig a hagyományőrző Pécset a délvidék művelődési központjává avatta. Tóth István dr.
