Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-27 / 26. szám

1982. január 27., szerda Dunántúlt napló 5 Bővíthető a távfűtés A PÉTÁV fejlesztési elképzelései a belvárosban Teret a vállalkozásnak Befejeződött a fiatal közgazdászok országos találkozója Salgótarjánban Pécs belvárosának rehabili­tációját segítő operativ bizott­sági ülést tartottak tegnap dél­előtt Pécsett, melyen a Pécsi Távfűtő Vállalat fejlesztési és felújítási elképzelése szerepelt a napirenden. Dr. Németh La­josnak, a városi tanács elnök- helyettesének bevezetője után Farkas Mátyás, a PÉTÁV ener­giagazdálkodási osztályvezető­je ismertette a bizottság tag­jai és a meghívottak előtt a vállalat javaslatát a város táv- hőrendszerének bővítésére. Töb­bek között elmondta, hogy Új- mecsekalján 1500 lakás van távhő nélkül, azonban a meg­lévő hálózat alkalmas arra, hogy ezeket a lakásokat is be­kössék a hőszolgáltatásba. Lvov-Kertvárosban hosszú távon (Munkatársunk telelonjelen- tése) A XIV. magyar játékfilmszem­léről tartottak tegnap sajtótá­jékoztatót Budapesten, a Fé­szek Klubban. Bernics Ferenc, a szemle igazgatója elmondta, hogy a Pécsett megrendezendő filmszemle nyitó díszelőadásá­ra február 5-én, 18 órakor a Petőfi filmszínházban kerül sor, Fábri Zoltán új filmjének, a Requiem-nek bemutatásával. A pécsi filmszemlén 24 film kerül a Berend T. Iván vezette zsűri, a közönség és a szakma elé, ezek közül 11 filmet Pé­csett mutatnak be először. A zsűri — melynek három pécsi tagja: Bihari Ottó akadémikus, Eck Imre balettművész és dr. Nagy József országgyűlési kép­viselő — egy darab 100 000 fo­rintos fődíjat, öt alkotói díjat, valamint a Baranya megyei Tanács és a KISZ Baranya me­Nemzetiségi fiatalnak lenni más életérzést jelent-e? Ha igen, akkor hogyan, miben nyil­vánul meg? Ezekre a kérdések­re keres és ad is választ a rá­dió „ötödik sebesség” című műsora, amely szerdán 17 óra 30 perckor kezdődik a Petőfi- adón. Tizenöt és harminc év közöt­ti, az ország más-más vidékein élő, különböző foglalkozású fia­talok vallomásai hitelesítik azt a következtetést, hogy a nem­zetiségi származású ifjúság egyre inkább felismeri és őrzi kincsét, az anyanyelvet, egy- egy kisebb közösség hagyomá­nyait. Matoricz József színész egy horvát-szerb színtársulat biztosított a távhőellátás. A belvárossal kapcsolatban hang­súlyozta, hogy a közelmúltban létesített távhőrendszerre na­gyobb igény jelentkezik, mint amivel számoltak, (a Nemzeti Színház és a Nádor Szálloda is szeretne bekapcsolódni a hő- szolgáltató rendszerbe), ezért a bővítés itt elkerülhetetlen. Szük­séges, a PÉTÁV szerint, egy bel­várost ellátó gerincvezetéket építeni az erőmű és a Légszesz­gyár utca között, valamint a budai városrészt ellátó vezeté­ket összekapcsolni a meglévő belvárosi vezetékkel. Döntés­előkészítés szinten van a Kór­háztér és a Váradi Antal utca közötti vezeték létesítése. Ezt követően hozzászólásokra került sor, majd dr. Németh gyei Bizottságának díját ítéli oda a legjobb filmeknek és al­kotóiknak. A MAFILM ezenkí­vül négy díjat ajánlott fel. A filmszemle február 9-én a zsűri nyilvános tanácskozá­sával, illetve az esti díjkiosz­tással ér véget a Petőfi mozi­ban, itt újra bemutatják a fő­díjas filmet. A szemle során tanácskozások lesznek a film­kritika szakszerűségéről, illetve a filmforgalmazásról is. Több mint 100 külföldi ven­déget várnak a filmszemlére, részükre az információs vetíté­seken 60 magyar filmet vetíte­nek le, A versenyfilmek mel­lett az éjszakai vetítéseken kül­földi alkotásokat is bemutat­nak, ezenkívül az Ifjúsági Ház­ban a főiskolások, illetve az idén 20 éves Balázs Béla stú­dió filmjeiből összeállított mű­sorokat láthat a közönség. B. L. létrehozásának terveiről beszél. Koch Valéria német szerkesztő a kétnyelvűségbe beleszületett emberek érzelmeit elemzi. Hon­nan és hogyan kerültek Kop- házára 450 évvel ezelőtt a szlo­vének? Ezt kutatja szabad ide­jében egy soproni anyagbe­szerző. Emmert József, a So- piana Gépgyár marósa sváb harmonikaszóval mutatkozik be a rádióhallgatóknak, és meg­tudhatjuk azt is, hányféle tam- burán játsszák Kopházán a népdalokat. Ennyit ízelítőül a hatvanper­ces összeállításból, amit Gör- gényi Zoltán szerkesztett egysé­gessé. Lajos elmondta: hasznos, hogy az illetékes szervek, így koráb­ban a DÉDÁSZ, most a PÉTÁV, s a közeljövőben a DDGáz il­letékesei ismertetik az elképze­léseiket, mert ezek figyelembe­vételével konkrétan kirajzoló­dik, hogy a belváros rehabilitá­ciója során milyen energiahor­dozókat gazdaságos alkalmaz­ni. Ez az! Ezt vártuk már! Végre tegnap már szinte mindenütt puskaporszáraz utakon lehetett autózni Pécsett. És reményked­hetünk: hamarosan lesz ez még jobb is ... Azért nem csak örömre ad­tak okot a keddi közlekedési őrjáratunkon látottak. Például a Kodály Zoltán utcában látot­tak, ott ugyanis az úttestről a járda mellé gyűjtötték az asz­faltról eltávolított havat-jeget — sok kis kupacba. Csakhogy a kupacokat elfelejtették el­szállítani, így azok akadályoz­zák az utcában lakók jármű­veinek parkolását. Akinek rö- videbb autója van, szerencsés, mert befér két rakás közé, aki­nek hosszabb - mehet egy ut­* (Munkatársunk telelonjelen- tése) A jelek szerint a fiatal köz­gazdászok vállalkozói kedvé­ben nincs hiány, mindenesetre országos találkozójukon a részt­vevők majdnem fele azt az elő­adótermet töltötte meg, mely­nek ajtaján az I. szekció p vál­lalkozás, a vállalatalapítás rej­telmeibe való bevezetést ígérte. Tegnap Salgótarjánban a Pénz­cával arrébb. A helyzeten már csak a gyors felmelegedés se­gíthet . .. Ezzel szemben az Engels úton rohammunkában tüntették el a kemény tél eddigi nyo­mait. Ottjártunkkor is szaporán dolgozott a hóeke, így talán mire e sorok megjelennek, ar­rafelé nem lesz gond a parko­lás. Az Ady Endre utca és a Sán­dor utca sarkán kisebbfajta tu­multusra figyeltünk fel. Már a legrosszabbra, balesetre gon­doltunk, de szerencsére téved­tünk. Az történt, hogy fenn a „púpon", a lehető legrosszabb helyen egy tartálykocsi vezetője a fülkéből kihajolva barátjával vagy ismerősével beszélgetett. Miközben a sűrű szemközti for­galom és a beláthatatlan út­szakasz miatt a mögötte lévők nem merték kikerülni. Vajon mi lehetett ennyire fontos a gép­kocsivezetőnek, amit éppen ott, pont akkor és olyan sokáig kel­lett megtárgyalnia? Nem sokkal később a város másik végén, a Szigeti úton ki­sebbfajta szlalomversenyre ke­rült sor. Ezúttal azonban az autók nem Érólyákat, hanem egy eltévedt farkaskutyát kerülget­tek az úttesten. Az eb eltévesz­tette az útirányt, a járda he­lyett gazdátlanul az úttestet választotta, nem kis felfordulást okozva. A Szigeti út végén újabb for­galmi akadály zavarta a közle­kedést. Egy darus teherautó volt az, amelynek vezetője a jelzőlámpa kiégett izzóját cse­rélje ki. Nehezen tudott kanya­rodni miatta a Patacs irányá­ból érkező busz is — teli utas­sal —, de vezetője ezúttal nem türelmetlenkedett a váratlan ákadály láttán. Mert az a bi­zonyos kiégett körte még sok bosszúságot okozhatott volna neki is . . . ügyi és Számviteli Főiskolán szekció ülésekkel befejeződött a fiatal közgazdászok országos találkozója, mélyet a Magyar Közgazdasági Társaság ifjúsági bizottsága és a KISZ Központi Bizottsága értelmiségi fiatalok tanácsa rendezett, s melyen részt vettek a társaság bara­nyai küldöttei is. A négy szek­cióbon előadások hangzottak el és viták folytak az árrend­szerről és az árpolitikáról, a vi­lággazdasági kihívásokról és a külkereskedelmi választási le­hetőségekről, a gazdaságirányí­tás modernizálásáról, valamint a mór említett l-es szekcióban — melyen magunk is részt vet­tünk — a vállalkozásról, a vál­lalatalapítás új fetételeiről és szabályairól. Miről volt szó? 1968 óta sok minden történt a gazdasági szabályozásban. Teljesen más lett a tervezés, korszerűsödött a közgazdasági szabályozó rendszer, eközben azonban a gazdaság intézmé­nyi és szervezeti rendszere úgy­szólván változatlan maradt, mondhatni megmerevedett. Kü­lönösen a vállalati szervezet rendkívül rugalmatlan, a viha­ros gyorsasággal végbemenő kül- és belgazdasági változá­sokkal szemben, a szervezet túl­centralizált, hiányoznak a kis- és középvállalatok. Csak egyet­len nemzetközi összevetés: a fejlett tőkés országokban, így pl. az USA gazdaságában az 50 főnél kevesebb létszámot foglalkoztató vállalatok rész­aránya 40 százalék, nálunk mindössze 4 százalék. Lépni kellett már: szélesíteni, színesí­teni a vállalkozási formákat, ami nem valamiféle rekapitali- zólódás kezdetét jelenti, ha­nem szervei része az 1968-ban meghirdetett reformnak. Legfő­képpen maguknak a vállalatok­nak és szövetkezeteknek bizto­sít teret: megszabadulhatnak a gazdaságtalan termeléstől és területektől, az egyéni alkotó kezdeményezés segítségével életképesebb, rugalmasabb szervezeti formákat hozhatnak létre. Mit várhatunk ettől? Na­gyobb lesz a gazdaság teljesít­ménye, szűkülhet a hiánycikkek listája, eltünedezhetnek a fehér foltok a szolgáltatásokban, hasznosulhatnak a töredék munkaerők, enyhülhetnek a foglalkoztatási gondok, az egyén jobban megtalálhatja számítását, több munkával, magasabb jövedelemre tehet szert, jobb lesz a közérzete. Miklósvári Zoltán Bólyi naposcsibék Adenban Hetvenezer hófehér napos­csibe „repült” kedden Buda­pestről Adenba. A Bólyi Kom­binát baromfiüzemében keltett tojókat különrepülőgép szállí­totta Ferihegyről a Vörös-ten­ger partjára. A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban magyar segítséggel teremtették meg a nagyüzemi baromfitar­tást. Az Agroinvest modern tojástermelő-üzemet — egy ne^ velő- és egy tojótelepet — épí­tett Aden közelében. Az üze­met shaver-tojóhibridekkel né­pesítették be, ezt a nagy ter­melőképességű baromfifajtót a Bólyi Kombinát tenyészti, szaporítja hazánkban. Az idei első csibeszállítmánnyal egy- időben két bólyi szakember is utazott Jemenbe, hogy szakta­nácsaikkal segítsék az ország baromfitenyésztőit. Az év fo­lyamán még egy alkalommal küld naposcsibét a kombinát Adenba: ugyancsak hetvenezer tojóhibridet. Rádió mellett... „Tegyula... A rádió- és tévéújság már eleve sejttette velem, hogy jó kis műsornak lehetek hallgató­ja közel két órán át, ha be- kdpcsolom a készüléket. Az a címe, hogy „Hétfő este Pes­ten és Budán”, amikor is a há­zigazda, Horvát János irányítá­sával - akit egyébként a tévé­ből ismerünk — kilenc riporter körkapcsolásos rendszerben mutat be több fővárosi pó­diumot, klubot, illetve ismer­tebb művészek és táncdaléne- kesek otthonát. Mi újság? Mire készülnek? Mi hír a „berkek­ben”? És persze közben zene­számok, csevegések, könnyű kis akármik. Mit tesz isten — jól is szóra­koztam. Horvát János könnye­dén, de biztos kézzel fogta össze a riporterek együttesét. Csak egy valamit nem tudott — nem is tudhatott — eloszlat­ni: a bratyizó hangulatot. Nincs írott, csak íratlan sza­bály az újságírói-riporteri gya­korlatban: lehetőleg nem tegezni a beszélgető partnert. Lehetőleg, tehát néha elkerül­hetetlen, hiszen az újságíró lehet „civilben” olyan viszony­ban a riportalannyal, akivel esetleg évek, (uramisten) évti­zedek óta tegeződik, követke­zésképpen nevetséges dolog lenne „hivatalból” magázódhi. De ebben az esetben is óva­tosan kell bánni a megszólí­tással, nehogy a tegeződés már-már a haveri viszony fi- togtatásává váljék. Hogy jobban megértessem magam: a riporternő csak úgy per „Stefikém"-nek szólította Moldován Stefániát. Biztos vagyok benne, hogy jól meg­értik egymást, korábbi már az ismeretség is, de ... zenei vi­lágunk egyik kiemelkedő mű­vészét nem illő becenevén szólítania a riporternek, több millió rádióhallgató füle- hallatára. Legyen szerényebb a kollegina. Ha finoman, ele- gánsa.n társalog, a riport úgyis tisztább és szebb lesz. Többek között Bodrogi Gyula is mikrofon elé került. A ri­porter bennfentes hangot ütve meg (mellesleg szintén elhi­szem, hogy tegeződő viszony­ban vannak) érdeklődő kérdé­sét így tette fel: „Tegyula .. Tehát még csak lélegzetet sem vett a te és a Gyula között, és így ráadásul komikussá vált az egész párbeszéd. Egyik hu­moristánk tollából sorozat je­lent - meg valahol, egy házas­ság történetéből, amikor is az asszony mindig így kezdte a zsörtölődést: „Tegyula”. Ott jó volt, de itt nem. A műsorban hallottam egy riportot Koncz Zsuzsa táncdal- énekessel is, ha jól kivettem a hangokból, azt hiszem, a la­kásán jött össze népesebb társaság. Az énekesnő felsza­badultan csevegett, ilyeneket mondott, hogy „Lacikám, éde­sem . . . rendben van a do­log . . ." Aztán a riporterek is: „Lacikám, Zsuzsám . . . Pis­tám . . .” Ez a hangnem emlé­kezteti az embert a mazsolós- kalácsos, haboskávés délutáni zsúrokra, ahol mindenki gü­gyög, bizalmaskodik és „visel­kedik". Azt már lassan megszokja az ember, hogy ha egy szín­művész riportalanyként szere­pel a rádióban, igyekszik kö­tetlenül, otthonosan viselkedni, jelezve azt, hogy ha valaki, hát ő aztán igazán lehet „le­zser" a mikrofon előtt, mór hivatásánál fogva is. Mondom, megszokni kénytelen az ember, de elviselni nem. Ám egye fe­ne, úgy viselkedik, ahogy akar. De a riporter azért ne bratyiz- zon. Sem kollégák között, sem a riportalanyokkal. Ne Pistóz- zon, Lacikázzon és ne „Te- gyulázzon”. Majd ha elzárta a mikrofont —, akkor. Rab Ferenc A múzeum és a Pécsi Galéria új sorozata Újabb programmal lesz gazdagabb csütörtöktől a pécsi Janus Pannonius Mú­zeum és a Pécsi Galéria közművelődési programja. Ja­nuár 28-án 17 órakor és ez­után havonta egy alkalom­mal zajlanak majd az elő­adások, foglalkozások a Pé­csi Galéria termében, az ép­pen aktuális kiállításokhoz kapcsolódva. A program ter­vezője és az előadó ezeken a foglalkozásokon Aknai Ta­más művészettörténész, aki elmondta, hogy ezt az elő­adássorozatot fiataloknak, a 14—20 éves, tehát a főként középiskolás korosztálynak szánják. A Pécsi Galéria színvonalas és a mával együtt gondolkodó programján a fiatalok számára is lehetőség nyílik a kortárs képzőművé­szet megismerésére. Mához köthető, izgalmas, eredeti alkotásokkal találkozhatnak — de mivel ezek megközelí­tése senki számára sem egy­szerű, a tájékozódást a mű­vészettörténész irányításával végezhetik. Azon túl, hogy a Pécsi Galéria érdekes programot kínál a kortárs képzőművészetből, az öröm mellett ez gond is. A közön­séget, s közülük leginkább a fiatalokat, a holnap és a ma műélvezőit be kell vezetni a műalkotások titkaiba. Meg kell tanítani őket látni, közel­férkőzni a ma nemegyszer nehezen megközelíthető alko­tásaihoz. A múzeum eleve hivatott arra, hogy ezt a fel­adatot ellássa, évek óta is­meretesek is képzőművészeti előadássorozataik a pécsi középiskolákban és tárlatve­zetéseik a pécsi képtárakban. Ez alkalommal ismételten ki­lépnek a múzeum kapuin, és a Pécsi Galéria bemutató- termét választva hátterül, a mindig változó képzőművé­szeti anyagot akarják eljut­tatni az odalátogató fiata­lokhoz. Az első foglalkozás csü­törtökön este 6 órakor lesz a galériában, a Széchenyi téren, ahol most a francia Grapus-csoport kiállítása lát­ható. A foglalkozás témája a művészet és a valóság kö­zötti kapcsolat, konfliktus, ha úgy tetszik a művészet for- radalmisága. G. O. Februárban filmszemle Pécsett Nemzetiségi hét a rádióban így közlekedünk mi Kupac van, hely a parkolásra — nincs. A kép a Kodály Zoltán utcában készült Fotó: Szokolai Lesz ez még jobb is H. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom