Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)
1982-01-04 / 3. szám
e Dunántúli napló 1982. január 4., hétfő Empire State Building Az ötvenéves épületóriás Kiállítás a budapesti Műcsarnokban Tény - Kép - Fénykép A rendezés fogyatékosságai Napjainkban már nem a legmagasabb, de kétségtelenül még mindig a leghíresebb felhőkarcoló az Empire State Building, amely nemrégiben ünnepelte fél évszázados évfordulóját. A 102 emeletes épületóriás a Szabadság-szobor mellett New York másik szimbóluma, és egyben a város legvonzóbb turisztikai nevezetessége, évente majd kétmillió látogatóval. Hamisítatlan amerikai látványosság lévén a felhőkarcoló történetét ildomos a rekordok, a tiszteletet parancsoló adatok' tükrében felidézni. Építtetői fő szándéka annak idején az volt, hogy múlja felül a Chrysler- székházat. A konstrukciót valóban rekordidő, mindössze egy év és 45 nap alatt fejezték be! Súlya 365 ezer tonna, eredeti magasságával pedig — 381 méter - sokáig tényleg világelső volt (az 1950-ben felszerelt tv-antennával együtt 448 méteres), ma azonban már lefőzi a manhattani Világkereskedelmi Központ és a chicagói Sears-torony is. Mggnyitása után, a nagy gazdasági válság idején sokáig kétséges volt, akad-e vevő több ezer helyiségére, ám aztán a turizmus megoldotta a gondokat. A fél évszázad alatt több mint 56 millióan keresték fel, nem csekély üzleti hasznot biztosítva — az irodák, üzletek bérleti dija mellett — a tulajdonosoknak. (Az épületben majd 20 ezren dolgoznak.) Az 1950-ben felszerelt légkondicionáló-rendszer óránként hatszor cseréli ki a levegőt. A hat és fél ezer ablakot havonta kétszer mossák le, s csak takaritónőből kétszázat alkalmaznak. Az épület kb. 150 filmhez szolgált helyszínül, a legemlékezetesebb a King Kong-film híres jelenete volt, amikor az üldözött szörny végső menedékként a tetőre mászva hadakozik a támadó repülőgépekkel, és halálra sebezve innen zuhan alá. Történt azonban egy valódi tragédia is: egy B—25-ös bombázó 1945 nyarán nekiütközött a felhőkarcolónak a 79. emelet táján. A robbanás és a tűz 13 embert megölt. Egy leszakadt felvonó 75 emeletet zuhant, a benne levő két nő mégis megúszta. Kilátórészt két helyen, a 86., illetve a 102. emeleten képeztek ki. Ez utóbbiról jó időben akár 130 kilométerre is el lehet látni. A kíváncsi látogatókat 67 expressziig szállítja a souvenirboltokkal, büfékkel, messzelátó automatákkal teli üvegezett és nyitott körkilátókhoz. Az irdatlan mélység több mint egy tu- cat'embert csábított már ön- gyilkosságra. Egy alkalommal a szél mindössze egyemeletnyi zuhanás után visszafújt a 85. emeletre egy, 86. emeleti kilátóról kiugrott nőt, aki így csupán csipőcsonttörést szenvedett. Utoljára 1961-ben cserélt gazdát a felhőkarcoló. (Az aktus négy órát vett igénybe, _s a szerződéseken végül 3600 aláírás szerepelt!) Az 1964-es világkiállítás óta a felső harminc emeletet díszkivilágítás emeli ki a New York-í éjszakából — a mostani, jubileumi évben a sokszínű lézersugárkorona még pompázatosabb. Köszöntő cikkek százai jelentek meg a világsajtóban, emlékeztetve, hogy az Empire State Building a felhőkarcoló-építészet és a modern várostervezés jelentős alkotása, amely a magas irodaházak józan stílusát a toronykiképzés díszességével ötvözi. Jövőjét sem kell félteni, hiszen az embereket valószínűleg mindig vonzani fogja, hogy a tetejéről csodálhassák az amerikai metropolisz látványát. (szegő) Tán kissé meghökkentő, de szellemesen találó címe ez egy, hazánkban még sosemvolt méretű-értékű gyűjteményes fotó- kiállításnak. Nem egy fényképész, vagy alkotócsoport, hanem a magyar fényképezés „életműve” tárul itt elénk, az 1840-es évek ős-daguerrotypiái. tál napjaink útkereső fotó-kísér. leteinek bemutatásáig. A csaknem másfél évszázadot átívelő monumentális gyűjtemény közel másfél ezer (!) képe méltó helyet kapott a budapesti Műcsarnok „összes termeiben"; kár, hogy a rendezés módja nem nőtt fel mindenben (kétségtelenül nehéz) feladatához. A számokkal-adatokkal ilyen, kor szokásos „indítás" helyett lépjünk be a kiállítás „indító- folyosójának” fekete alagútján a múltba — hajdan volt őseink ma is élő képmásai közé Csodálatos élmény ez — torokszorító varázslat, ahogy nem csupán a magyar fotográfia, hanem nemzeti létünk évszázados eseményei-értékei elevenednek meg előttünk, bárhová is nézünk. Több ez, mint kiállítás — az annyit hiányolt-ígért. várt országos magyar fotómúzeum (sajnos, tiszavirág életű) megvalósulásának örülhetünk — ha nem is üröm nélkül. Ki tudná méltatni Tőry Klára és Cho- chol Károly fotóművészek többezer órás sziszifuszi erőfeszítését, amivel felkutatta, összegyűjtötte, bemutatásra válogatta a történeti anyag eddig jórészt rejtett, kallódó, vagy nem valós értékük szerint becsült kincseit, amelyeket még közel másfél évszázad történelmi viharaiból, pusztító világháborúk, tál, a pusztuló-vesző családi otthonokból megkímélt-megha- gyott a jószerencse. Megmaradásuk szívbéli örömébe könnyen elkerülhető ÜTÖmcseppet keserít érthetetlenül rossz, szakszerűtlen megvilágításuk. Az egyébként elsötétített kiállítási tér mélyzöld falától csupán kisarasznyi „karon", derékszögben lefelé világító, foncsorozott hátú izzók meredek súrolófényében természetesen a képek keretei érvé- nyesülnek-villognak, míg maguk a — jórészt sötét tónusú — fotók szinte láthatatlanná- élvezhetetlenné válnak az üveg mögött. Az úgynevezett „kiegészítő látványként" (a katalógus nevezi így!) ötletszerűen összehordott, sajnos néha tal- mi-díszletszerű bútorok, „korabéli” tárgyak látványát igen szívesen nélkülöznénk a képek láthatóvá tétele ellenében . . . A fekete álmennyezettel, végig sötétzöld borítású falfelületekkel is hangsúlyozott „történelmi atmoszférából" kilépve a közelebbi múltba, egyenfe- hérré fakul körülöttünk minden, ami a további termek során azért is válhat sematikusan unalmassá, mert a rendezés óvakodott bárhol is hangsúlyt adni az egymást követő fotókorszakok, stílusirányzatok, műfajok, vagy akár a legkiválóbb alkotók műveiből kiválasztott nyolcszáznál több kép közül, a valóban hangsúlyt érdemlőknek. Ennek következtében a „klasszikusok”, majd a fogalommá vált „magyar stílus", aztán a felszabadulást követő idők legjobbjainak világszerte ismert-elismert képei valahogy tétlenkedve szoronganak. Ez alól csupán az utolsó terem kivétel, ahol is a legújabbnak tartott irányzatok, nálunk a „legmaibb" (határainkon túl persze már túlhaladott) témájúhangvételű nagyítások kaptak (bőséges!) helyet Amíg az előző termekben kiváló fotóművészeink nagy hazai és nemzetközi kiállítások során sok-sok díjjal, oklevéllel kitüntetett, nem csupán a szerzőnek, hanem hazánknak is hírnevet-megbecsü- lést biztosító több száz képe csak a rendezőség által előzetesen félcentis (!) pontossággal „előírt", kötelező méretben ke. rülhetett falra, addig a „neo- avantgarde" „autonóm", stb. fotók készítői előtt méteresre tágultak a bemutatás lehetőségei . . . A legnagyobb hiba azonban az „igazi" katalógus elmaradása. Hiába sorolja fel írásban a szép kivitelű katalógus a képek szerzőit és adatait — a közölt, mindössze 61 kép a jövőben csupán aprócska morzsákat idézhet fel a kiállítás csodálatos-értékes egészéből. Jól tudva az összes „objektív okot”, (nyomdadrágulást, stb.) mégis úgy érezzük: az illetékeseknek erre fedezetet kellett volna biztositant —- különösen ha tudjuk azt is: másfél évtizede, 1966 óta nem volt hazánkban hasonló jellegű, a ma. gyár fényképezés létrejöttét és fejlődésének eredményeit összefoglalóan elénk táró kiállítás. Dr. Szász János A felhőkarcolóban 1978 óta évente lépcsőfutó-versenyt rendeznek. A legutóbbi viadalt Pete Squires nyerte - rekordidővel: 10 perc 59 másodperc alatt futott fel a 86. emeleti alsó kilátó-szintig vezető 1575 lépcsőn. Képeinken: balra a rajt, jobbra pedig a diadalmas, bár elég kifulladt győztes látható. Társasutazással az alkoholizmus ellen Thomas Coock lelkes prókátora volt az antialkoholizmus- nak a múlt század első felében Angliában. Felvilágosító kőrútokat szervezett, szónokolt, képes folyóiratot adott ki az ifjúságnak, amelyben az alkohol megvetésére agitált, és több ezer mérföldet járt be, csaknem mindig gyalogosan . . . Egyszer aztán felötlött benne, hogy az absztinensgyűlése- ken sokkal több hallgató lehetne, ha megfelelő közlekedési lehetőséget találnának. A vasúttársaság veszteséges volt még akkoriban, mert a drága tarifa miatt inkább az olcsóbb, de lassúbb postakocsival utaztak. Olyan különvonatot kellene bérelni, amelyen sokan és olcsón utazhatnak! Jól járna a vasúttársaság, és a gyűléseken is többen lennének, ha kényei mesen és gyorsabban közelíthetnék meg a színhelyet. Thomas Coock nem sokáig töprengett ezen, megkötötte a szerződést az első vasúti társasutazásra, amely világszerte páratlan esemény volt. Óriási érdeklődés kísérte o vállalkozását. Az alkoholellenesek címerekkel, lobogókkal, zeneszóval vonultak fel a gyűlésekre, az egész város a pályaudvarokon volt ilyenkor, az üzleteket, az iskolákat bezárták, az emberek ünneplő ruhában hallgatták a polgármester üdvözletét, elismerését Thomas Coocknak. Meglepő és rendkívül hatásos propagandának bizonyult az akció az alkoholizmus elleni küzdelemben. Thomas Coock otthagyta falusi esztergólyosműhelyét, és családjával Leicesterbe költözött, utazásokat szervezni! A fiataloknak vidám, szórakoztató kirándulásokat ajánlott, és 1845-ben kigördült az első társasutazás különvonata a város pályaudvaráról. Kézikönyvet adott az utasoknak, amelyben leírta, mit látnak majd. Ez volt az első bedekker és Thomas Coock az első útimarsall. Nem győzte tovább egyedül ezt a munkát, irodát nyitott, és nagyszabású terveket szőtt a híressé vált utazásokhoz, már Anglia határain túl is. Skóciába vágyott, de barátai óva intették a veszedelmes kalandtól, egy angol sem keresné fel ezt az istentől elhagyott vidéket, még Thomas Coockkal sem. Ö pedig stílusosan válaszolt. Gyalogosan indult útnak fiával, majd postakocsin, lovon, hajón, fárasztó utakon érkezett meg Glasgow-ba, aztán Edinburghba. Hosszú alkudozások során talált itt partnereket, vállalkozókat o társasutazásokhoz. Amikor megérkezett az első angol társaság, üdvlövéseket adtak le Skócia fővárosában. Ezután már London jelentkezett Thomas Coocknál, és nagyvárosok versengtek a leicesteri iroda kegyeiért. 1856-ban háromszáz utasával a kontinensre lépett a Coock család. Antwerpen, Brüsszel, a Waterlooi csatatér, Köln, Heidelberg, Strassbourg, Párizs volt az útvonaluk. Meghódították Svájcot is, ahová már ezerszemélyes csoportot vezetett, kitalálta a szállodaszelvényeket, tolmácsokat fogadott, és minden tapasztalatot feljegyzett útikönyvei számára. Leicester után Londonban nyitotta meg rendkívül népszerű utazási irodáját. Zarándokút mohamedánoknak Mekkába, keresztényeknek Jeruzsálembe, amerikaiak európai vezetése, Nílus-parti kirándulások szerepeltek programjában. Vonzották a különleges akciók is, 1870-ben segített a párizsiaknak, amikor a közeledő németek elől menekültek. Idegeneket vitt az egyiptomi kormány megbízásából a Nílushoz, ő szervezte ugyancsak Egyiptom földjére Gordon tábornok csapatainak és áruinak elszállítását vasúton, hajókon. Intézménye a világ legnagyobb utazási irodájává vált, tárgyalásokat folytatott arról, hogy az egész földgömböt behálózó, saját ügynökeivel képviselt vállalatot hoz létre, de nyolcvannégy éves korában bekövetkezett halála miatt neki ez már nem sikerült. Követte őt fia és segítőtársa is nemsokára, a család eqyetlen tagja sem tevékenykedhetett sokáig az új, Thomas Coock által alapított üzletágban. Neve azonban fennmaradt, idegen cégek használták fel az utazási irodák felvirágoztatására. Az abszti- nensgyűlésekből másfél évszázad alatt világjelenséggé nőtt népvándorlás lett. Erdősi Mária Pályázat szakács szakmunkásképzéssel egybekötött tiszthelyettes iskolai jelentkezésre A Honvédelmi Minisztérium jelentkezésre hívja fel az általános iskolák 8. osztályos fiútanulóit, akik: — vonzódnak a katonai hivatás, az élelmezési tiszthelyettesi pálya iránt; — szüleikkel (törvényes képviselőjükkel) egyetemben erkölcsi és anyagi kötelezettséget vállalnak arra, hogy tanulmányaik befejezése után a Magyar Néphadsereg tiszthelyetteseiként teljesítenek szolgálatot. Az iskola Budapesten működik és 4 éves időtartamú. A felvételi követelményeknek megfelelt tanulók — szülői (gyámhatósági) egyetértés és a szerződés megkötése után — az iskola növendékeiként, a negyedik évtől tiszthelyettes iskolai hallgatóiként folytatják tanulmányaikat. A képzés időtartama alatt a növendékek szakács szakmunkásképzésben és ezzel párhuzamosan élelmezési szakos tiszthelyettes képzésben részesülnek. A negyedik év végén tesznek szakmunkás, illetve tiszthelyettesi kibocsátó vizsgát, majd azt követően kezdik meg csapatszolgálatukat. A képzés során a tanulók térítésmentesen hivatásos gépjárművezetői jogosítványt is szerezhetnek. Az iskolán a növendékek teljes és ingyenes ellátásban (kollégiumi elhelyezés, étkezés, ruházat, tanszer, kulturális és sporteszközök), továbbá a tanulmányi eredménytől függően ösztöndíjban, a 4. évben tiszt- helyettes iskolai hallgatói illetményben részesülnek. 1. A jelentkezés feltételei: — magyar állampolgárság, — hivatásos katonai szolgálatra való egészségi alkalmasság, — az előírt tantárgyakból (magyar, történelem, számtan és kémia) legalább jó (4) tanulmányi eredmény, — szerződésben rögzítettek vállalása. Azonos feltételek esetén a felvételnél előnyben részesülnek : — a többgyermekes fizikai dolgozók gyermekei, — az egyedülálló szülő által eltartottak, — az állami gondozottak, — a fegyveres erők távoli helyőrségeiben szolgálatot teljesítő hivatásos állományúak gyermekei, — azok a tehetséges fiatalok, akiknek továbbtanulását a családi és szociális körülmények egyébként nehezen tennék lehetővé. 2. A jelentkezési feltételeknek megfelelt pályázók „Jelentkezési lap"-ot töltenek ki, melyet a megyei hadkiegészítési és területvédelmi (Budapesten a Fővárosi Hadkiegészítő) parancsnokságtól, illetve az általános iskola igazgatójától szerezhetnek. A jelentkezési laphoz mellékelni kell: — saját kezűleg írt önéletrajzot, — 2. számú statisztikai lapot, — TBC gondozóintézet által kiadott, 3 hónapnál nem régebbi mellkas röntgenernyő fényképet vagy igazolást. A jelentkezés nem zárja ki más közép- vagy szakmunkás- képző iskolába történő egyidejű jelentkezés lehetőségét. A néphadsereg szakmunkásképző iskolájába történő jelentkezést az általános iskolában rendszeresített továbbtanulási nyomtatványra nem kell rávezetni. 3. A pályázók április hónapban felvételi vizsgán vesznek részt, ahol felmérik a katonai pályára és a választott szakmára való alkalmasságukat. A felvételi bizottság döntéséről a pályázókat (szüleiket, gondviselőiket) az iskola igazgatója május 31-ig írásban értesíti. Pályázati határidő: február 20. Honvédelmi Minisztérium
