Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-23 / 22. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló XXXIX. évfolyam, 22. szám 1982. január 23., szombat Ára: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja flz erősebb Zárszámadás segítse a gyengét Baksán (3. oldal) (13. oldal) Nemzetközi ■ X fl kosáiisnó magazin (9. oldal) (7. oldal)- Házunk tája Vaklámpák (7. oldal) (12. oldal) Felelősség a politika alakításában A z átlagéletkor meghosz- szabbodása örvendetes jelenség, a fejlődés tü­nete és eredménye, de termé­szetesen általa az egész tár­sadalom életében bizonyos értelemben és fokig új helyzet áll elő. Mind több lesz abszo­lút értelemben, s a társadal­mon belüli nemzedékek ará­nyát tekintve is azok száma, akik aktív dolgozó éveiket le­töltve még jó erőben, egész­ségben, sokáig élnek. A nyugdíjkort elért emberek életmódjának, sajátos igényei kielégítésének, a társadalom­ban elfoglalt helyének kérdé­sei, gondjai, feladatai az utóbbi években előtérbe ke­rültek. Ezúttal és e helyen csak e téma egyetlen vonatkozásáról szeretnénk szólni, arról a helyzetről, azokról a felada­tokról, amelyek e tekintetben a pórt életét és tevékenységét kell hogy jellemezzék. A párt­életben ez a jelenség minde­nek előtt a lakóterületi-körze­ti pórtalapszervezetek munká­jára irányítja a figyelmet, hi­szen a nyugdíjkort elért párt­tagok túlnyomó többsége ezekben az alapszervezetek' ben végzi a pártmunkáját, ezekben politizál. Tévedés lenne azt hinni, hogy a párt életében itt vala­mi merőben új feladatról van szó, hiszen a lakóterületi-kör­zeti pártszervezeteknek jelen­tős hagyományai vannak ná­lunk: elég talán a felszaba­dulás utáni politikai küzdel­mekre, vagy az ellenforrada­lom utáni konszolidációért ví­vott harcokra emlékeztetni. És a konszolidáció után, tehát az utóbbi évtizedekben is eredményesen vettek részt an­nak a feladatnak a végrehaj­tásában, amely minden párt- szervezet kötelessége: a pórt politikájának érvényesítése. Most azonban, o bevezető­ben már említett okból is fon­tos, hogy még nagyobb fi­gyelmet szenteljünk ezeknek a pártalapszervezeteknek. Kö­rültekintően kell elemeznünk sajátosságaikat. Alaposab­ban kell látnunk és láttatnunk felelősségüket a politika ala­kításában. elfogadtatásában és végrehajtásában. Megnőtt ezekben az alaoszervezetek- ben a párttagok száma, s megnőtt az ott összegyűlt po­litikai tapasztalat, tudás, ké­pesség, cselekvőkészség is. Sajátosságuk ezeknek az alapszervezeteknek, hogy tag­ságuk is eléggé sokrétű, álta­lában kevésbé homogén, mint például a munkahelyi párt- szervezetek esetében. Tartoz­nak ide nyugdíjasok, háztar­tásbeliek, szabadfoglalkozá­súak és olyan párttagok is, akik ugyan méq^ dolgoznak, de olyan kicsiny munkahe­lyen, hogy ott önálló pártszer­vezet nem működik. Az esetek jelentős részében tehát mór az alapszervezet tagságának az összetétele is adja a lehe­tőséget, sőt előíria a sokrétű politikai munka kötelességét. Jelent ez könnyebbsége^ is a munkában, hiszen az igények nem egyoldalúak, sokféle ér­deklődési kör, sokféle tájéko­zottság kér és kaphat teret az alapszervezet életében. De ugyanakkor jelenthet ez gon­dot is, hiszen például a nyugdíjasok a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt különböző helyükről érkeznek ide, s ennek megfelelően igé­nyeik, szociális helyzetük, képzettségük szerint is lehet­nek köztük jelentős különbsé­gek. Mégis — és ezt a már sok­oldalúan működő lakóterüle­ti-körzeti alapszervezetek te­vékenysége igazolhatja — le­hetséges ezeknek az alap­szervezeteknek az intenzí­vebb, politizólóbb belső, szer­vezeti élete, s egyben az a nagyobb hatókörű politikai ki­sugárzása, amelyre mind na­gyobb szükség van. Miért van rá nagyobb szük­ség? Például a megnöveke­dett szabad idő, a belőle fa­kadó életmódváltozás miatt. Nálunk ez év kezdetétől fo­lyamatosan mind több ember számára válik lehetségessé, hogy több időt töltsön a la- lóhelyén, a lakásában, a csa­ládjával, a telkén, üdüléssel, a kirándulóhelyeken és így to­vább. Nyilvánvaló, hogy a tar­tózkodás helyének és időtar­tamának ilyen módosulásával előtérbe kerülnek másfajta problémák is, pontosabban több olyan gond, feszültség és tennivaló, ami nem a mun­kahellyel kapcsolatos. EzzeJ szorosan összefügg az az általános cél, amelyért az egész társadalom fáradozik, s amelyet a XII. pártkong­resszus is megfogalmazott, nevezetesen a több céltuda­tos, körültekintő, s ha kell: áldozatos cselekedet azért, hogy az életkörülmények ja­vuljanak. Hogy többet te­gyünk az emberek közérzeté­nek javításáért. E tekintetben óriási lehetőségeik vannak azoknak a kommunistáknak, akiknek mintegy a harci tere­pe az első számú működési te­rülete a lakóterület, a lakó­ház, az utca, a választókerü­let. Az itt élő közösségeket kell behatóan ismernie, az ő érdekeiket kell képviselnie, vé­leményüket kell továbbítania, de egyben formálnia is. V agyis: a szocialista de­mokrácia kiterjesztésé­nek lehet az egyik fó­kusza és fóruma a pórtalap- szervezet a lakóterületeken. A várospolitika, a település- fejlesztés, a kereskedelmi há­lózat, a szociálpolitika, a kommunális beruházások, a közművelődés, a körzeti klub­élet, a közbiztonság — és so­rolhatnánk még sokáig! — igen fontos, és sokakat érintő kérdéseiben van szükség ar­ra, hogy politizáljanak. En­nek érdekében szoros kapcso­latban lehetnek s vannak is a területileg illetékes tanácsi szervekkel, más társadalmi szervekkel, munkahelyi párt­szervezetekkel, de amit talán első helyen kellett volna em­líteni: a területükön élő la­kossággal, fiatalokkal és idő­sekkel, párton kívüliekkel és kommunistákkal. Amint nő a lakóterületi-kör­zeti pórtalapszervezetek poli­tikai ereje és súlya, úgy erő­södik a párt irányító szerepe, tekintélye és ereje az életnek ezeknek a területein is. Ez pe­dig rendkívül fontos és idő­szerű. Cserhalmi Imre Fejleszteni a lakosságnak nyújtott szolgáltatást Még több árut a hazai és külföldi piacnak Valóban ösztönözzön a teljesítménybér Miért nem részesülhetnek a munkáslakás-akcióban ? Mit várunk Baranya ipari szö­vetkezeteitől? Fejlesszék a la­kosságnak nyújtott szolgáltatást, még több árut termeljenek a hazai és a külföldi piacra, szű­kítsék a hiánycikkek körét, tehát az eddigieknél is hatékonyab­ban gyártsanak, építsenek, szol­gáltassanak. A több mint hét­ezer dolgozó majd fele 30 éven aluli — ők is sokat tehetnek. A Baranya megyei Ipari Szö­vetkezetek Szövetsége (KISZÖV) tegnapi ifjúsági parlamentjén a 21 tagszövetkezet fiataljai mondták el észrevételeiket: mi­ben szeretnének változást, hogy tudásuk legjavát adva teljesít­hessék mindazt, amit és úgy, ahogy azt joggal elvárjuk tőlük. Haasz József, a KISZÖV el­nöke beszámolójából kitűnt, eredményeik mellett jócskán van még megoldásra váró fel­adatuk. A szövetkezeti ifjúsági parlamenteken a fiatalok kér­tek, javasoltak. Legtöbb szó a munkáról, a munkakörülmények­ről, a munkaszervezésről esett, sokan érintették a lakáskérdést, a bérezést, az üdültetést, a ta­nulást. Mi foglalkoztatja a szövetke­zeti fiatalokat? A munkaerő el­vándorlás a nagyobb keresetért. Megfogalmazódott: csak az kö­vetelhessen, aki többet tesz le az asztalra, hogy rövid és hosz- szú távon is kifizetődjék a be­csületes, jó munka. Egyikük ne­hezményezte: a munkahelyi parlamenteken indokolatlanul sokan szólaltak fel termelés- centrikusán. Hát különösen ma­napság minden a termelésen múlik. Ez a kötelesség oldal, a jogok csak ezután ebből való­síthatók meg. Bár nem min­dig. Sérelmezik, hogy az üdü­lési beutalóból nagyon kevés szól a főszezonra. A lakáskérdés megoldása egyetlen fiatalnak sem könnyű, hát még a szövetkezetieknek. Hátrányban vannak az állami iparban dolgozókkal szemben. Amíg a nagy cégek jó néhány lakás bérlőkijelölési jogát meg tudják fizetni, hogy lakáshoz juttassák dolgozóikat, addig ez a szövetkezetieknél csak álom. A szövetkezeti iparban dolgozó nem részesülhet a munkáslakós- akció kedvezményeiben. Ezt sehogy sem értik. Tudják, sokuk ezért változtat munkahelyet és megy át a szomszédos állami szektorba. Megfogalmazták a tegnap délutáni ifjúsági parla­menten: megtartani a fiatalo­kat; javítani az élet- és munka- körülményeket, hogy csökkenjen az állami ipar elszívó hatása. A fényképészek joggal nehez­ményezik, hogy a baranyaiak­nak oly sok szakmai sikert hozó Alkotó ifjúság pályázati kiírás­ban megfeledkeztek róluk — pedig az övék is szakma. A bérekről is szóltak a küldöt­tek. örvendetes, hogy a szövet­kezeti iparban dolgozók négy­ötöde már teljesítménybérben dolgozik. Ez arra ösztönöz, hogy mindenki tudósa legjavát adva ..végezze a munkáját. De. Ha liem megfelelő a munka- körülmény, a szerszámozottság, ha az anyaghiány is tétlenség­re kárhoztatja a kezet? A bér­tömeggazdálkodás is megbék­lyózza a többet-többért szándé­kot. A parlamenten 11 fiatal szó­lalt fel. Elmondta véleményét dr. Tóth Sándor, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának osztályvezető-helyettese és dr. Horváth Csaba, a KISZ Bara- n,n megyei Bizottságának mun­katársa. Szóltak az új vállal­kozási formákról, a KISZ szerve­zettségéről — mindössze 20 százalékos —, a lakás-, a sport- és a kulturális lehetőségekről, a fiatalok érdekvédelméről és a szövetkezeti demokrácia ki- szélesítéséről. Haasz József válaszolt a kér­désekre, illetve ígérte meg, hogy írásban válaszol. A KISZÖV ifjúsági parlamentje az elnöklő Nagy Jenő javaslatá­ra elfogadta a beszámoló jelen­tést, annak szóbeli kiegészíté­sét és az intézkedési tervet, majd az OKISZ, az ÉVM és az Ipari Minisztérium ifjúsági par­lamentjére megválasztotta a baranyai küldötteket. A megyei KISZÖV-öt Nagy Jenő, Simon Balázs, Szibele Lászlóné, Úber- ling Éva, Kálmáncsi Emil, No- vákné Gulyás Judit, Buzagits Béla és Pető Attila képviselik majd. Murányi L. A közelmúltban 19 ipari, és kohászati üzemben végzett sta­tisztikai felmérés szerint a vál­lalati vásárolt összkészleteknek vclamivel több mint négy szá­zaléka 1—5 éve felhalmozott, elfekvő, úgynevezett inmobil- készlet. A Központi Statisztikai Hivatal felmérése azt is kimu­tatta, hogy ennek a készlet­mennyiségnek is a nagyobb há­nyada forgóeszköz és alkatrész. A termékforgalmazás és a kész­letgazdálkodás felügyeleti szer­vei, így az Országos Anyag- és Árhivatal, valamint a Magyar Nemzeti Bank továbbra is szor­galmazza a vállalati készletek ésszerű, a termelési feladatokkal jobban összhangban álló kere­tek közé szorítását. A gyárak, üzemek készletgazdálkodásának ugyanis sok még a gyengéje. Igaz, a vállalatok rendszere­sen túladnak a számukra feles­legessé vált alapanyagokon, alkatrészeken, vagy éppen ter­melőberendezéseken, a készle­tek egy része rövid idő alatt mégis újraképződik. Sok helyütt pedig éppen a termék korsze­rűsítése jár együtt készletfelhal­mozással, vagy azért, mert a megszüntetett gyártmányokhoz szükséges anyagokat még nem adták el, vagy azért mert az át­álláshoz az alapanyagokat és szerszámokat túlbiztosítva ren­delik meg. A legfőbb gond to­vábbra is az, hogy a készletek nem ott vannak raktáron, ahol lenniök kellene. Vagyis a bi­zonytalan és sokszor ütemtelen szállítások miatt a felhasználók készleteznek, holott az lenne a kívánatos, hogy a szállítóknál, termelőeszköz-kereskedelmi vál­lalatoknál gyűljön össze az cnyag, alkatrész, szerszám-kész­let. Az MTI munkatársai néhány vállalat készletgazdálkodásának eddigi tapasztalatairól és fel­adatairól érdeklődtek. A termelőeszköz-kereskedelmi vállalatok mindinkább igyekez­nek az iparvállalatok gazdálko­dását segíteni. Néhányuk már számítógépes nyilvántartást vezet az ipari üze­mek elfekvő készleteiről, kar­bantartja azokat és gondosko­dik értékesítésükről is anélkül, hogy az árut telephelyükre szál­lítanák. Az Elektromodul külön szervezetet alakított ki a hír­adástechnikai iparban fellelhe­tő inmobil-készletek felvásárlá­sára, s üzletet nyitott az újrael­adásukhoz. A debreceni Magyar Gördü­lőcsapágy Művek, mint ipari termelőüzem termelőeszköz-ke­reskedelemmel is foglalkozik. A vállalat összkészletének 40 szá­zalékát teszik ki az ilyen, im­portból beszerzett csapágyak. Fontos célkitűzésük e készletek összetételének javítása. A bel­földi igények maradéktalan ki­elégítése érdekében ezentúl úgy szervezik meg a boltok fel­töltését, hogy a keresett ter­mékek mindenütt kaphatók le­gyenek. A debreceni nagyüzem januárban bevezette, hogy a népgazdaság különböző terüle­tein elfekvő saját gyártású, il­letve importból beszerzett csap­ágyat visszavásárolja és újra­forgalmazza. így azok az üze­mek, amelyek nem tudják fel­használni készleteiket, megsza­badulhatnak ettől a tehertől, és a debreceni gyár megfelelő minőségi ellenőrzés után a tér. mékeket újra piacra dobja. A Dunai Vasműben az év végéig 50 millió forint értékű készletcsökkentést valósítanak meg. Ennek érdekében számí­tógépen újra kidolgozzák a készletnormákat. A felesleges­nek ítélt termékek egy részét, például alkatrészeket és szer­számokat, ha lehet a nagy­vállalaton belül megpróbálják átadni más üzemrészeknek, s a többit is eladásra kínálják. A Ferroglobusszal rövidesen szerződést kötnek az elfekvő készletek egy részének átvéte­léről. A második negyedévben házi böngészdét nyitnak, ahol a környékbeli kisiparosok, vál­lalkozók és a lakosság is en­gedménnyel vásárolhat. Eddig havonta kétszer pontosan kimu­tatták az egész vállalatra kiter­jedő képet a készletekről. Ezen­túl azonban 10 naponként ké­szítenek kimutatást. Bővült a Tanárképző Főiskola könyvtára. Az új kollégium beindulásával közel kétszer na­gyobb területet kapott a könyvtár, igy a kétszázezres könyvállományból a szabadpolcos rendszerbe közel ötvenezer könyv került. Elkészült az új olvasóterem és külön könyvolvasót alakítottak ki. Körtvélyesi László Ifjúsági parlament a KISZÖY-nél Ésszerűbb keretek között a vállalati készletgazdálkodás

Next

/
Oldalképek
Tartalom