Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)
1982-01-16 / 15. szám
Távirányítással megy be a veszélyes helyekre A nagy teljesítményű, finn gyártmányú, kétkarú TAMROCK-fúrókocsi Fotó: Csöndör László Nem utópia az automatizált ércbányászat Lélegzetelállító gépeket képesek szerkeszteni, A bányákban, különösen a mecseki bányákban azonban hosszú ideig többnyire olyan gépek dolgoztak csak az ásványi anyagok kitermelésén, amelyek ugyan lényegesen megkönnyítették a fizikai munkát, megsokszorozták az ember erejét, ügyességét, de csak a bányamunkással elszakíthatatlan fizikai kapcsolatban voltak képesek működni. így aztán a bányászok továbbra is elfáradtak, sőt egyes gépek zajrezgés ártalmakat okoztak, a bányászok biztonságát alig- alig növelték. Az utóbbi években azonban egyre-másra érkeznek a mecseki bányákba is olyan gépek, amelyek a bányaművelésiben is lehetővé teszik, hogy az ember a munkafolyamatok irányítója legyen. A Mecseki Ércbányászati Vállalat IV-es bányaüzemében folyó kísérletek láttán már-már felmerül a remény, hogy az automatizált bányászat sem utópia. Hz új TOMROCK Ezekben a napokban is érkezett két TAMROCK típusú finn fúrókocsi, amelyek minden bizonnyal a világ legkorszerűbb fúróberendezései közé tartoznak. Az eddig használt és ugyancsak korszerűnek ítélt fúrókocsiknál kétszerte nagyobb teljesítményre képesek, hidraulikus motor működteti a fúrókalapácsokat, így nem okoznak zajártalmat. A fúrás után a lerobbantott kőzetet, az NSZK-beli GHH önjáró rakodó és szállító berendezése viszi a töltőgaratokhoz. A fúrókocsival a biztosításhoz szükséges fúrólyukakat is el lehet készíteni, az anyagokat kis MULTIKAR típusú teherautók szállítják a vágatokban. Az új gépsorokhoz komplex brigádokat szerveztek vájárokból, lakatosokból, villanyszerelőkből, fúrómesterekből, nehéz- gépkezelőkből ... A fejtési és elővájási munkák tulajdonképpen összeolvadtak ott, ahol az új gépsorok működnek. Érdekes felismerése volt például az üzem vezetőinek: rájöttek, hogy ha manapság a bányász szakma nem is vonzó, mégis meg lehet munkaerőgondjaikat oldani. Az év elején a nagyarányú gépesítés ellenére is 30—40 bányász hiányzott a bányabeli munkahelyekről. Meghirdették, hogy nehézgépkezelőket vesznek fel — föld alatti munkára. A szükségesnél lényegesen többen jelentkeztek (lakatosok, esztergályosok, gépkezelők), akik ugyan bányászok nem akartak lenni, de a föld alatt dolgozó gépek kezelését az anyagi előnyök reményében elvállalták. Az üzemben 80 órás tanfolyamot szerveztek, végül iljabb milliós értékű gépsorokat vásárolt a Mecseki Ércbányászati Vállalat A termelés harmadát önjáró gépek adják is ugyanarra a munkára nyertek embereket, amelyre hiába toboroztak bányászokat. Új gondolkodás, új technológia, új gép Az ötödik ötéves tervben a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál 25—27 százalékos teljesítménynövekedést értek el (a IV- es bányaüzem mutatóit általánosítottam a vállalatra, a túl nagy tévedés kockázata nélkül), lényegében a régi módszerekkel továbblépni már nem nagyon lehetett. Az élőmunkaerő további csökkenésére is számítaniuk kellett. Első lépésként olyan fejtési technológiát dolgoztak ki, amellyel egyszerre nagy mennyiségű ércet lehetett kitermelni. Ehhez azonban nagy teljesítményű fúrógépekre, rakodó- és szállítógépekre is szükség volt. Olyan berendezéseket kerestek, amelyek egyszerre képesek az új technológiához szükséges nagy mennyiségű előkészítő vágatot kihajtani, és a tulajdonképpeni érctermelésre is alkalmasak. Nagyon drága terv volt ez, hiszen egy-egy nagy teljesítményű gép ára 5—7 millió forintot is elérheti. Más választás azonban nem volt. Ma már a IV-es bányaüzem termelésének egyhar- madát az önjáró gépsorok biztosítják. Elképzelhető például, milyen lényeges, hogy üzembiztos, korszerű, nagy teljesítményű fúróberendezésekkel rendelkezzenek, hiszen az ösz- szes munka egyharmadát a fúrás teszi ki. Ebben a bányaüzemben évente 1,3 millió méter lyukat fúrnak. Az üzembiztonságot említettem: a pető- ciek semmit sem bíznak a véletlenre. Nem várhatják, hogy az amúgy is drága gépek alkatrészhiány miatt álljanak, viszont arra sem számíthatnak, hegy az esetenként 700—800 dolláros alkatrészeket a vállalat minden esetben képes megvásárolni. Ök maguk gyártják, a fúrógépek javítására, karbantartására berendezett műhelyben. Rádióirányitással Csupán ezzel azonban nem elégszenek meg. Jó néhány olyan rakodógépük is van, amelyek távirányítással biztosítatlan, veszélyes bányatérségekbe is bemennek dolgozni. A gépek azonban a távirányítást működtető kábeleket gyakorta elszakították mozgásuk közben. A IV-es bányaüzemben a távirányító berendezéseket rádióirányításra szerelték át, most már köldökzsinór nélkül is képesek munkájukat ellátni. L. J. Reflektorfényben a minőség A minőség nyomába eredve célvizsgálatot végzett a Baranya—Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat négy gyárában a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A népi ellenőrök, dr Bálint János vezetésével azt vizsgálták, hogy a bátaszéki, a görcsönyi, a szigetvári és az alsómocsoládi gyárakban készült építőanyagok megfelelnek-e a szabvány követelményeinek, mennyiben biztosítottak a minőségvédelem feltételei. A vizsgálat, elismerve a fejlődést, az elmúlt időszakban történt jelentős termelésfelfutást, számos új és korszerű építőanyag piacra hozását, ismételten rámutatott azokra a nehézségekre és hiányosságokra, melyekkel a vállalat, de bízvást mondhatjuk, az egész iparág évek, évtizedek óta birkózik. A szemrevételezés nem elég Ha a téglaipar kerül szóba, alighanem sokunknak a kis méretű tégla jut az eszébe. Hogy nem lehet mindig és eleget kapni belőle, a kereslet jóval meghaladja a kínálatot. Közismert gond az is, hogy vannak — mert szükség van rájuk, hiszen éppen kis méretű téglát égetnek — hagyományos gyárak, meglehetősen elavult, balesetveszélyes technológiával, ahol nehéz a munka, nyomasztanak a munkaerőgondok, nagy a vándorlás. Az új, korszerűnek mondott gyárakban — Görcsöny, Bátaszék — sem idillikus a kép. Hogy mást ne mondjunk, a beruházás során, pénzszűkében elmaradtak bizonyos gépesítések, főként ami a korszerű anyagmozgatás megteremtését illeti. További pót- és kiegészítő beruházásokra van szükség. Mindezek — s persze több más körülmény — a minőséggel összefüggnek, annak feltételeit jelentik. Például önmagában az a helyzet, hogy a kis méretű tégla és egyes más építőanyagok kereslete meghaladja a kínálatot, azzal jár, hogy gyakran nincs idő a gyártmányok minőség szerinti rakatokba állítására, a különböző ■minőségű termékek csoportosítására, mert a termékeket a kemencéből közvetlenül a szállító járműre rakják. így a minőségi válogatás rakodás közben szemrevételezéssel történik, aminek értéke kétségbe vonható. A népi ellenőrök végül is úgy összegezték véleményüket, a termelésfelfutás, a termékszerkezet korszerűsödése mellett a termékek minőségében elért fejlődés kisebb mértékű, a minőségvédelem nem megoldott, ezzel összefüggésben hiányolják azt is, hogy a téglaipari termékek nagy részét árusító TCIZÉP sem ellenőrzi gyakorlatilag a minőséget Számos javaslatot fogalmaztak meg; a Baranya—Tolna megyei 1982-ben több kis méretű tömör tégla Tégla- és Cserépipari Vállalat figyelmébe ajánlják egyebek mellett a minőség ellenőrzési rendszer továbbfejlesztését, annak következetes végrehajtását, a minőségi munka szigorúbb ellenőrzését, mindezek érdekében a személyi és tárgyi feltételek megteremtését. Korszerű termékek Mit tud felsorakoztatni mindennek ellenében a téglaipar? Sajgó Jenő, a vállalat igazgatója szerint az eddigi erőfeszítések, további terveik és törekvéseik fényében nem annyira sötét a kép. Szerénytelenség nélkül megállapítható, hogy a Baranya—Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat az iparágon belül évek óta úttörő munkát végzett és végez jelenleg is az új téglaipari termékek piacra hozásában és bevezetésében. A termékszerkezet megújításával a vállalat a kis méretű tömör tégla mellett korszerű falazóanyagokat vett gyártásba és bocsátott az építkezők rendelkezésére. Ilyen például a qörcsönyi gyár B—30-as falazóblokkja, a Bátaszéken qyórtott nagy üregtérfogatú váz. kerámiák, s a porotontéglák. A korszerű termékek aránya a vállalatnál 1975-ben 57 százalék, az idén már 79, 1985-ben pedig 85 százalék lesz. Csaknem 100 millió forint beruházási költséggel folyik a poroton- gyártó kapacitás bővítése, 1983-tól a jelenlegi 16 millió darabbal szemben évi 40 millió darab porotontéglát gyártanak Még az idén új termékcsaláddal, az UNIFORM falazóblokkal jelentkeznek, ezeket Bátaszék és Mohács is gyártja. Általános kínálathiányról nem lehet beszélni, az ugyanis döntően a kis méretű, tömör téglánál áll fenn. Ilyen téglát köztudottan a hagyományos gyárakban égetnek, meglehetősen nehéz termelési körülmények közepette. Mindazonáltal a nagy kereslet előtt természetesen nem hunyják be a szemüket a vállalatnál, a szűk kapacitás dacára a hatodik ötéves tervre eredetileg előirányzott évi 36 millióval szemben az idén már 44 millió darab kis méretű tömör téglát gyártanak, és előreláthatólag megkezdik az alsómocsoládi gyár rekonstrukcióját. Intézkedési terv készül És a minőség? A vállalat folyamatosan tesz minőségjavító intézkedéseket; a berendezések pótlása, a pót- és kiegészítő beruházások mind-mind ezt célozzák. A külső és belső szállítás, az anyagmozgatás korszerűsítésére az elmúlt években és jelenleg is folyamatos fejlesztéseket és beruházásokat végeznek — gépesítik a körkemencéket, automata kemencekocsi- rakó- és ürítő berendezéseket állítanak be, bevezették és elterjesztik az egységcsomagos téglaszállítást, pántolt egységrakatokat képeznek. Sajgó Jenő igazgató szerint a válallat minőségvédelmi rendszere az adott helyzetnek, az adottságoknak megfelelően igyekszik figyelembe venni a vállalati és a vásárlói érdekvédelmet egyaránt, szükség esetén módosításokat hajt végre. A szakmát jól ismerő dolgozók alkalmasak arra, hogy a megfelelő alapvizsgálatok elvégzése mellett eldöntsék, az áru megfelel-e a vele szemben támasztott követelményeknek. A vállalat laboratóriuma — ahová most a szilárdságvizsgálatok elvégzéséhez szükséges berendezést is beállítanak —, valamint a külső minőségellenőrző szervek rendszeresen végeznek műszeres vizsgálatokat és minősítéseket, Mindemellett a népi elenőri vizsgálat során feltárt hiányosságok nagy részét elismerik, megszüntetésükre intézkedési tervet dolgoznak ki. Miklósvári Zoltán A görcsönyi gyár alagútkemencéjétö! elektromos vontató viszi a rakodótérre az égetőkocsival a B-30-as falazóblokkokat. Felnőttkorba lép az új mészmű A megye legfiatalabb ipari létesítménye, a beremendi mész- üzem hatalmasan piroslik téglafalaival, és csillog fém hullámlemezeivel a hideg téli fényben. Mellette az egykori „nagy", a cementüzem bizony öregnek látszik. Persze a filterek és szűrők ellenére — ha kis mennyiségben is —, óhatatlanul finoman szitáló por egykét év múlva egyformává szür- kíti őket. Mikor a tavasszal és nyár elején a mészüzem egységeinek sorozatos műszaki átadása idején itt jártam, az épületek körül még kátyúk voltak, és a legkisebb eső folyós sárrá olvasztotta a földet. Most a talaj elegyengetve, és a szabályos rendben beültetett, még kopasz facsemeték, cserjék jelzik, pár év múlva lombos, zöld parkot találunk itt. Embert alig látni. Az egész rendszert attól kezdve, hogy kőbányából a követ a dömper a garatba önti, automatika irányítja. Automata vezérlésű a félelmetes méretekkel rendelkező kőtörő kalapács, a kegyetlen zajjal működő osztályozó fémrosta. A gépek kezelői hangszigetelt, jól fűtött és tiszta fülkében a villogó lámpákat nézve ellenőrzik, hogy minden rendben megy-e. Ugyanez a helyzet a mészégető kemencéknél és a hidrátüzem- ben. , Szikszói Tibor, q Beremendi Cement, és Mészmű igazgatója elmondta, hogy az öreg, már szinte embertelen munkakörülményekkel rendelkező régi mészműben a több fizikai munkához természetesen több ember kellett, mint a teljesen automatizált új gyárban. Hatvan embernek kellett új munkakört keresni. Senkinek nem mondtak fel, házon belül, főként a cementüzemben találtaik számukra munkát A mésztermelésben azok maradtak, akik menetközben elsajátították az új tudnivalókat. Valamikor az öreg, régi mész- üzemben a legkegyetlenebb munkahely az volt, ahol a mész- hidrát készült, és legfőképp ott, ahol a zsákokba csomagolták. Az emberek hiába bugyolálták be szájukat, orrukat, hiába vettek fel zárt ruhát, a lisztfinom- ságú mészpor beette magát a ruha alá, a bőr pórusaiba, és csak kevesen voltak, akik komolyabb bőrgyulladás nélkül megúszták. Ezeket a keveseket, akik bírták és főként vállalták, természetesen jól meg kellett fizetni. Mikor a gyár leállt, a betanulás valamint az új berendezések próbaüzemelésének időszakában pár hónapig átlagbért fizettek, az emberek között aggodalom uralkodott el: az új üzemben, majd jóval kevesebb lesz a kereset. Többen elmentek ekkor a gyártól. Aztán beindulta termelés, és az átlagbér helyett ismét teljesítménybért fizettek. A mostani hidrátüzemben szinte alig érzékeli az ember, hogy itt finom, poralakú termékkel dolgoznak. A vezérlőpultnál Piroska Lőrinc, ő úgy mondja magáról, hogy hidrát- gépész. A régi üzemmel ezt ösz- sze sem lehet hasonlítani — mondjq —, ott szabadban, huzatos helyen dolgoztam, itt pedig ebben a meleg fülkében. Először ugyan féltem kicsit, hogy túl bonyolult, hogy majd nem tudom csinálni, de a lengyel kollégq egy hónap alatt betanított. A régiben közel hétezret kerestem, itt valamivel kevesebb, de volt már 6400 forintos fizetésem is, a termeléstől függően. De ha 1500-al is többet adnának, akkor sem mennék már vissza a régi gyárba. Szinte ugyanezt mondja a fiatal Oraván Jánosné, mész- szalagvezető is. Az öreg gyárban bármilyen volt is az idő, szabadban kellett dolgoznia, hóban, sárban vagy porban kellett taposnia. Itt az okos gépek dolgoznak, neki csak ellenőrizni kell, nincs-e fennakadás. Az ő bére itt lényegesen magasabb lett. A régi munkahelyen 12,50 forintos órabérrel szemben, most 14,30 forintot kap, de ha beindul a jövő hónapban a teljes termelés, 17 forint lesz a bére óránként. Az aggodalmaskodók megnyugodtak, és az első pánik- hangulatban eltávozottak most sorban visszajönnek. És közben az Európa legkorszerűbb mészgyá. raihoz tartozó üzem gépei dübörögve, vagy finoman zúgva dolgoznak, és ezt a csodálatosan összehangolt, jól működő komplexumot, műszakonként mindössze 14 ember irányítja. S. Zs. HÉTVÉGE 5.
