Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)

1981-12-09 / 337. szám

1981. december 9., szerda Dunántúlt napló 5 Munka és segítség a beilleszkedéshez Együttműködési megállapodás az Igazságügyi Minisztérium és a Mecseki Szénbányák között Sajnálatos tény, hogy bár hazánkban a bűnözések száma jóval kevesebb a nyugati or­szágokénál, a helyzet e téren mégis gondot okozó. A bűnül­döző szervek mindent elkövet­nek a bűnözések feltárása és megfékezése érdekében, azon­ban tudományosan beigazoló­dott tény, hogy a korszerű büntetőjogi eszközök önmaguk­ban nem elegendőek a bűnö­zés, különösen a visszaeső bű­nözés csökkentésére. Az, hogy az elítélt szabadu­lásai után elkövet-e újabb bűntényt vagy sem, nagyrészt attól függ, hogy sikerül-e beil­leszkednie a társadalomba. Sokan azért kerülnek vissza, a börtönbe, mert hiányzik a se­gítő kéz, olyan becsületes kol­lektíva, amelyik befogadja. Ennek érdekében az Igaz­ságügyi Minisztérium már évek­kel ezelőtt szerződést kötött egyes nagyvállalatokkal, ame­lyek lehetővé tették a börtön­ből szabadult, illetve javító-ne­velő munkára ítéltek foglalkoz- totását. Az országban eddig hat nagyüzem, és most hete­dikként a Mecseki Szénbányák Vállalat vállalkozott erre a nem könnyű feladatra. Az Igazságügyi Minisztérium és a Mecseki Szénbányák kö­zött létrejött együttműködési megállapodásra tegnap került ser a szénbányák központjá­ban. Az eseményen a minisz­Hazai siker, külföldi érdeklődés Az Irix — a legújabb gyógyír Sajtótájékoztató a MUOSZ Rózsa Ferenc-termében (Munkatársunk telelonjelen- tése) Egy hónapja kapható a gyógyszertárakban az Irix, ami új égés elleni bőrápolószer. Tegnap délelőtt sajtótájékoz­tatót tartott a Humán Oltó­anyagtermeltető és Kutató In­tézet az Interag Rt. és az In­novációs Alap, tehát az a hármas társulás, amely az égés elleni szer gyártására és forgalmazására jött létre. Az Interag Rt. 1978-ban vá­sárolta meg Széles Lajos talál­mányát. 1981-ben az előbb említett három cég között megállapodás jött létre. A Hu­térium részéről dr. Borics Gyu­la államtitkár és a minisztérium vezető munkatársai, a Mecseki Szénbányák részéről a párt-, állami és szakszervezeti vezetők vettek részt. Az együttműködési megálla­podás pontjainak ismertetését és megbeszélését követően az okmányt dr. Borics Gyula az Igazságügyi Minisztérium ál­lamtitkára és Mérei Emil, a Mecseki Szénbányák vezérigaz­gatója írták alá. A megállapodás szerint a Mecseki Szénbányák vállalta, hogy segítik a büntetésüket le­töltött és pártfogói felügyelet alá helyezetteknek, valamint a javító-nevelő munkára ítéltek­nek a termelőmunkába, így a társadalomba való beilleszke­dését, > számukra megfelelő munkaalkalmat biztosít. Előze­tes orvosi vizsgálat alapján ne­héz fizikai munkára alkalma­saknak föld alatti, más eset­ben föld feletti munkahelyet biztosítanak. Az Igazságügyi Minisztérium pedig elősegíti, hogy a bíróságok o szénbányák munkaerő-szükségletének kielé­gítésére a Mecseki Szénbá­nyákat jelöljék ki kötelező mun­ka és letelepedési helyként, to­vábbá a javító-nevelő munkára ítélteket is ide irányítsák. Népművészet, tárgyalkotás, ■ •• rr |/y 1/ kozmuvelodes Emui» céh alakul A múzeumban lehet jelentkezni Kézműves céh van alakulóban Magyarországon. A közlés meg. lépőén hangzik, hiszen tudomá­sunk szerint a céheket a múlt század második felében fölosz­latták. Most mégis a kezünkben tartjuk egy kézműves céh alap­szabályát. Az igazsághoz hoz­zátartozik, hogy a céh teljes ne­ve így hangzik: Országos Nép- művészeti Tárgyalkotó Egyesü­let. Ki tudna és akarna ilyen hosszú nevet megjegyezni, ami­kor az egyesületnek éppen az a célja, hogy az egykori céhek legjobb hagyományait folytatva társulása legyen a népművészeti és kézműves munka igazi érté­keit kereső embereknek. Alap­vető célja a társadalmi tudat és közízlés formálása — amire igen nagy szükség van, hiszen a népművészet örve alatt hihe­tetlen mennyiségben burjánzik a giccs, amely hol ajándéktár­gyak, hol ruházati cikkek, hol pedig lakberendezési tárgyak formájában jelenik meg. Az egyesület szervező bizott­ságának alakuló ülését a közel­múltban tartották meg Székes- fehérváron, egy néprajzi-közmű­velődési konferencia keretében. Neves néprajzosok, művelődés­kutatók és művészek — köztük a gondolat „atyja", Péterfy László szobrászművész — mond­ták el véleményüket az új alko­tóközösség szükségességéről. Az egyesület — vagy most már maradjunk a tervezett céh elne­vezésénél — a kézműves céh fafaragókat, keramikusokat, tex­tileseket, fém-, illetve bőrműve­seket stb. akar tömöríteni a tiszta népművészet örökségén alapuló új művészi formanyelv kialakítása végett. E célból a céh biztosítaná tagjainak az ön­képzés, tapasztalatszerzés lehe­tőségét, kiadványokat bocsáta­na ki, szervezéssel, előzsürizés- sel biztosítaná a tagok által el­készített tárgyak bemutatását, szervezetten biztosítaná az al­kotók anyagellátását, pályáza­tokat írna ki és kiállításokat szervezne, _ sőt önálló beszerző és értékesítő vállalatot is alapí­tana. Az egyesületbe mindenki je­lentkezhet — Baranyában a JP Múzeum néprajzi osztályán Tarján Gábor muzeológusnál — (Pécs, Kulich Gyula utca 5.) — aki a népművészet egyes te­rületeivel aktívan foglalkozik, vagy érdeklődése alapján pár­toló tag kíván lenni. Az alapító közgyűlés — a jelentkezett ta­gok részvételével — előrelátha­tólag februárban lesz. H. J. így közlekedünk mi A Megyeri úti felüljárón a daruskocsi mögött várakozni kénysze­rültek az autók, mig a szemben jövök közül valaki megkönyörült rajtuk. Nem ez a Trabant volt... Fotó: Kopjár Barátok a közutakon? „Járművel vagy gyalog az úton társak vagyunk” — ezzel a jelmondattal hirdették meg októberben azt a kéthónapos országos közlekedésbiztonsági akciót, amely a járművezetők és a gyalogosok közötti part­nerkapcsolatok javítását, az úttesten való csoportos átha­ladás népszerűsítését szolgálja. Még egy hétig tart az akció, így annak tapasztalatait a ké­sőbbiekben összegezzük, de most essék szó egy másfajta, előre be nem harangozott, ám legalább olyan fontos, minden­napi „rendezvénysorozatról”, amely a „Legyünk barátok a közlekedésben!” címet is visel­hetné. Tényleg, barátok vagyunk-e a közlekedésben? A tegnapi pécsi őrjáratunkon látottak igennel is, nemmel is válaszol­hatnak a kérdésre. Mert való igaz, hogy tudunk türelmesek, megértők, készségesek lenni, miként erőszakosak, előnyünk­höz feltétlen ragaszkodók, kö­tekedők, udvariatlanok is. Kö­vetkezzenek tehát pro és kont­ra a bizonyítékok, amelyeket röpke egy óra leforgása alatt gyűjtöttünk össze. A Barbakánnál az egyirányú Esze Tamás utcából egy Ladg akar balra nagy ívben a Kór­ház tér felé kanyarodni. Irány- jelző rendben, az úttest bal szélére húzódás éppúgy. Hir­telen a Lada mellett addig párhuzamosan álló Trabant is a balra kanyarodás mellett dönt, meg is teszi, szinte a járda széléhez préselve a sza­bályosan kihajtani igyekvőt. A ledás tülköl, a másik pedig kilő, és még mutogat is valami csúnyát visszafelé. Vagy a másik eset. Az új. Megyeri úti felüljárón Kertvá­ros felé menet, a jobb oldali sávban közvilágítási lámpát javítanak daruskocsival. Mö­götte elég hosszú kocsisor vár a kikerülés lehetőségére. Szemből egymás után húz el egy-egy autó; már 25-nél tar­tunk a számolásban, amikor valaki megszánja a daruskocsi hátuljánál várakozókat és el­engedi őket. Igaz, addig bele­telik vagy öt perc is. Megint más. Az Alkotmány utcából a Petőfi utcai keresz­teződésnél próbál kihajtani egy Skoda a Kodály Zoltán út­ra. Vezetője balra tekint, de az út szélén parkoló busztól semmit sem lát. Beljebb me­részkedik a belső sáv köze­péig, ekkor már szemmel kí­sérheti a balról jövőket, akik viszont őt csak az utolsó pil­lanatban látják meg az autó­busz miatt. Fékcsikorgás, szit- kozódás, mérgelődés — sze­rencsére koccanás nélkül. Per­sze, a szópárbajban a sko- dós húzza a rövidebbet, miért vágott ki a Petőfi utcában ha­ladó elé. Koronatanú vagyok, állíthatom: nem vágott ő ki, csak szinte lépésben közleked­ve próbált szorult helyzetéből kijutni. Láttunk tehát ezt is, azt is. De hogy barátok lennénk-e a közutakon? Nos, tisztelet a ki­vételnek, ezt nem merném olyan határozottan állítani ... H. L. mán állítja elő az alapanya­got, s ezenkívül feladata a belföldi forgalmazás, míg a külföldi értékesítést az Interag Rt. vállalta. A korábbi állatkísérletek, majd a klinikákon végzett kí­sérletek bebizonyították, hogy a szer hatásos, és emellett — ami igen fontos - ártalmatlan. 1978-ban a készítményt be­nyújtották az Országos Gyógy­szerészeti Intézethez törzsköny­vezésre. A törzskönyvezésre vá­ró gyógyszer a névről már mindenki számára ismert: Nak- sol. Mivel a gyógyszerként va­ló törzskönyvezés igen hosszú folyamat a világ valamennyi országában úgy döntöttek, hogy addig is a Ncksol egy változatát Irix néven bőrápoló­szerként forgalomba hozzák. A Naksol és az Irix között há­rom alapvető különbség van: előállításban, alkalmazási mód­ban és kiszerelésben. Míg a Naksol kifejezetten gyógyszer, addig a jelenleg kapható Irix spray formában készülő bőr­ápolószer. Hozzá kell tenni, hogy az Irix azonos növényi komponensekből áll, de más eljárással készítik. A Gyógyért raktáraiba októ­ber közepén került 100 000 da­rab spray, ezt novemberben kezdték a gyógyszertárakban árusítani, és egy hét alatt el­fogyott. A jövő héten újabb 50 ezret szállítanak majd, és a sajtótájékoztatón elhangzott, hogy évi 10 millió darabos a töltőkapacitás és a belföldi igényeket ki tudják elégíteni. A külföld sem hanyagolha­tó el. A Magyar Nemzeti Bank ezért vállal részt azokból a rá­fordításokból, melyek a szer külföldi értékesítésével kap­csolatosak. A szabadalmat már bejelentették és a külföldi ér­deklődés igen nagy. Nemcsak európai országok jelentkeztek, hanem az USA, sőt egyes kö­zel-keleti országok is érdek­lődtek, de Ausztrália és Japán sem hiányzik a listáról. Az elő­zetes tárgyalások most folynak, de figyelembe véve, hogy az Irix készen áll, a piaci munka is felgyorsult. A jelek arra mu­tatnak, hogy ezt a találmányt sikerül világszerte elfogadtat­ni, értékesíteni. A gyógyszertárakban min­denütt szórólapokat mellékel­nek az Irixhez, néhány tudni­valót érdemes közölni. Az Irix — csakúgy mint majd a Nak­sol — olyan égési sebek gyó­gyítására alkalmas, ahol a hámréteg még képes regene­rálódni, ahol még maradtak ép sejtszigetek. Ahol a hám­réteg teljesen átégett, ott mű­téti beavatkozásra lesz szük­ség. Szerencsére nem minden égési sérülés ilyen súlyos, úgy az Irix szinte nélkülözhetetlen­né válik majd a háztartások­ban. Dücsö Csilla Nyúlketrec - kisállattartóknak Megrendelésre az ország bármelyik áfész-boltjába szállít már legújabb termé­kéből, az új típusú nyúl'ket- recből a tatabányai Delta Ipari Szövetkezet, A hús- és szőrmetermelésre, anya- és növendéknyulak tartására egyaránt alkalmas ketrecek minden ' szakértelem és egyetlen szerszám nélkül gyorsan összeszerelhetek. Tetszés szerinti terjedelmű, akár többszintes ketrecsor is felállítható a fémvázak­ból és az elemekből. Kar­bantartása és kezelése sem igényel szakképzettséget, mert minden gépi mechaniz­must nélkülöznek az új tí­pusú ketrecek. Rádió mellett -.. Kutya egy világ! . . . Csak hallgatom a rádió­ban, tévében rendszeresen is­métlődő „kutyavitát" és arra a meggyőződésre jutottam, hogy kétfelé osztódott az emberi­ség, kutyásokra és kutyaütőkre — ez utóbbiak természetesen a kutyanélküliek —, következés­képpen a vita az idő végte­lenségéig tart. Pláne, ha hoz­záteszem, hogy Magyarorszá­gon 1 millió 108 ezer kutyát tartanak nyilván és ha minden ebre — óvatos becsléssel — három kutyaszerető embert számítok, kiderül, valóságos tömeggel állunk szemben, il­letve én nem állok: sehova- tartozásom felment az állás- foglalástól, aminek fölöttébb örülök. A kutyaütők összehúzzák szemöldöküket, amikor azt lát­ják, hogy ezek a derék házi­állatkák parkokban, játszóte­reken, kapualjakban hagyják névjegyüket, amikor látják, hogy némely úrikutya kis kö­tött otthonkában, nyakba kö­tött selyemszalaggal bámész­kodik az erkélyről ki a nagyvi­lágba, (láttam farmernadrágos szobakutyát is!) s pirulva for­dulnak el a bérházak között sebtiben összehozott kutya­szexpartik láttán. „Micsoda vi­lágot élünk!” — kiáltanak fel, amikor a kutyás hölgy kiló marhamájat vásárol, de „ .. . a közepét vágja ki, mert a Buksi nem szereti ...” figyelmezteti a hentest, a csirkelábevők népes tábora pedig (köztük jóma­gam is) tudni vélik, azért nincs csirkeláb, mert a kutyá­sok fölvásárolják a fogyókúrás derék állampolgárok elől. Bér­házi lakók a falat vakarják kínjukban, amikor a kutyás bérházi lakók lakásán a „ház­őrző" éjjel is vonít, főleg szép telihold idején. Vakaróznak a liftben is, ahol föl van írva: „Liftbe kutyát bevinni tilos!". Lehülyézik a göndörszőrű kis foxit, „aki" csupán pajkossóg- ból gyűjti össze és szedi szét a ház valamennyi lábtörlőjét. „Borzalmas időket élünk”' — mondják a kutyaütők. „Borzal­mas időket élünk bizony!” — sóhajtanak fel a kutyások. ........ha már a huszadik szá­zad embere leghűségesebb tár­sát sem tűri meg maga mel­lett ...!" M ert tessék csak nézni. Ezt a gyönyörű, fekete gombsze­mét, azt az okos kis pofikáját, cmint fejét kissé félrefordítja és pislog fel a gazdájára; már-már szinte megszólal, oly sok esze van! Hát kinek árt ez a kutya?! Magányos emberek, főleg idősebbek egyetlen tá­masza, barátja, társas partne­re! Kérem, ez a kutya éjjel meg sem mukkan, nem hogy zavarná a ház csendjét. Mi az, hogy telihold idején üvölt?! És amikor az izé ... tudja ki­csoda . . . részegen jön haza, és ordít? A látványon háho­rognak, amikor a kutyafiú . . . nnna . .. szóval találkozik a kutyalánnyal .. . Istenem, ez van. A buszon is smárolnak a mai fiúk, lányok, azon nem háborog senki? Kutyát liften utaztatni tilos, de vödörből szemetet elhullajtani ugyanott szabad?! A kutyának is ennie kell — történetesen éppen csir­kelábat —, hát miért baj az? A fogyókúrás ne zabálja fel a kutya elől a csirkelábat, in­kább fusson reggelente a Mi­sináig meg vissza, többre megy vele. . . Lám — a kutyának —, elnézést, de néha több esze van: reggel és este szinte kénysze­ríti sétára a gazdáját is, el nem mulasztana egyetlen na­pot sem, hogy ki ne ugrálja magát a parkokban, utcákon, terekén. Hát így zajlik a kutyavita szerte szép hazánkban. Nekem nincs kutyám, de ha lenne, bizony minden reggel és este levihetne egy kis sétára, sza­ladgálásra. Rám férne. Rab Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom