Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)

1981-12-07 / 335. szám

Lakberendezés — kívánságra Megtalálni a megfelelőt Néhány napja már elkerí­tett kuckója is van a pécsi Domus áruház földszintjén, már be lehet térni hozzá. Ed­dig jobbára ő szólította meg a tanácstalan nézelődőket, s sikerült is tippeket, javaslato­kat adnia. A kuckó lakója Németh Er­zsébet, feladata, hogy lak- berendezési tanácsokat adjon a vásárlóknak, de kapott már megbízást arra is, hogy egy teljes lakást bebútorozzon. — A lakás alaprajzán kívül legalább olyan fontos, hogy kik és milyen igénnyel laknak majd ott — mondja. — Termé­szetesen, az sem lényegtelen, hogy mennyi pénzt tudnak a lakás berendezésére fordítani, vannak-e régebbi bútoraik, vagy mennyi újat akarnak venni, s tájékozódnom kell a megbízó ízléséről is. Nekem hiába kedvencem a barna, ha valaki a zöldet kedveli . . . Németh Erzsébet első jelen­tősebb lakberendezési mun­kája — a saját és a barátok lakásán kívül a Domus áru­ház berendezése volt. — Ma már kevés látszik ebből, mert akkora a forga­lom, hogy az eladótér feltöl­tésénél alig lehet figyelembe venni esztétikai szempontokat. De talán lehetőségem lesz majd arra, hogy az emeleten a sarokban felépítsünk egy „lakást", s ezt időszakonként másképp és másképp rendez­zük be. Lakberendezési tanácsadó Németh Erzsébet hivatalos beosztása, a Domus dolgozó­ja. Ebből következően vajon nem az e a feladata, hogy segítsen eladni az áruház „nehezebb" darabjait is? — A bútor iránt akkora a kereslet, hogy szinte minden elkel magától is. Van olyan bútorunk, amitől a szemem fáj, de elviszik anélkül, hogy ajánlanom kellene. Én első­sorban lakberendező vagyok, tehát nyugodtan és bátran ajánlok olyant is, ami nálunk nem kapható, de beleillik az elképzelésbe. S a beszerzés­ben is tudunk segíteni, ter­mészetesen elsőbbsége van egy bútorra annak nálunk, aki megbíz azzal, hogy segít­sek berendezni szobáját, la­kását. A Domus lakberendezési tanácsadása szolgáltatás, te­hát igénybevétele ingyenes. De vajon nem jár-e ez azzal a veszéllyel, hogy az amúgy is szabványos panellakások, majd szabványos berendezé­sei — szekrénysor, ülőgarni­túra — egy személy tanácsai szerint még egyöntetűbbé válnak? — Remélem nem, hiszen a lakások egyforma berendezé­se éppen abból fakad, hogy a vásárlók nem ismerik elég­gé a bútorokat és magukat: úgy rendezik be saját laká­sukat, mint a szomszédjuk a magáét. Én azzal, hogy majd minden bútort ismerek, azzal, hogy kitudokolom, mit szeret­ne saját lakásától, s azzal, hogy az ízlését veszem alapul — remélem —, hozzájárulhatok ahhoz, hogy a szokványos megoldások bővüljenek, s a hozzámfordulók kényelmét, életvitelét szolgálja a lokósuk. B. L. Emlékoszlop a győri vitézségnek f) Atitokzatos hercegnő ismét az „évszázad pere” Ki ölte meg a Lindbergh-bébit? Hi igaza Névtelen vár történetéből? Egy Jókai mese, amely másképp történt Két rész futott le eddig a Magyar Televízió új sorozatá­ból, a Jókai-regényből készült Névtelen várból. önmagában az is érdekes történet lehetne, hogy miért választotta ezt a témát és kort — a francia forradalom és a napóleoni háborúk idejét — a legnagyobb magyar mese­mondó 1877-ben, s egy olyan cselekményt, amelynek fősze­replői között elvétve akad ma­gyar. Természetesen magáért az izgalmas meséért, de még- inkább nosztalgiából. Petőfi, amikor „A Nép nevében” cí­mű versében az 1809-es utol­só nemesi felkelés csúfos ku­darcára utalva azt kérdezi a nemesi publikumtól, hogy „mi­kor emeltek már emlékoszlo­pot a sok hős lábnak, amely ott úgy futott", aligha gondol­ta volna, hogy ezt a munkát éppen 48-as forradalmár ba­rátja, Jókai végzi el a regé­nyében harminc év múlva. Igaz, a saját korának politikai harcaitól megcsömörlött Jókai egyre inkább a múltba kérési regénytémáit. Forrásmunkának éppenséggel apjának kegyelet­A képen: a regény valószínű hős­nője, Mária Terézia Sarolta her­cegnő 14 éves korában. tel őrzött naplóját használta fel, aki részt vetf a magyar ne­mesi felkelés „híres" győri fu­tásában. Ehhez képest az izgalmas cselekmény csak ürügy volt az író számáia. De az olvasónak, ív-nézőnek meglódítja a fan­táziáját; ki is volt az a titok­zatos hercegnő, akit ilyen ka­landosan kellett megszöktetni és bújtatni Napóleon császár titkosrendőrsége elől, élt-e va­lójában? Jókai a regényben utalásaival bizonyossá teszi, hogy ez a hercegnő a francia forradalom véres terrorja ide­jén kivégzett XVI. Lajos és Má­ria Antoinette lánya, Mária Teréz Sarolta. De nézzük csak. mit is meséi róla: 1803—04 te­lén, a Napóleon elleni merény­let leleplezésekor menekítik a 12 éves Marie hercegnőt Ma­gyarországra, ahol hosszú éve­kig él a világtól elzárva, el­bújva, miközben Napóleon rendőrsége megpróbálja elra­bolni. Jókai még azt a felté­telezést is megengedi, hogy mindez azért történik, mert a kis Mariét Napóleonhoz akar­ják kényszeríteni feleségül. A regény végén a francia király­lány tüdőbajban meghal 1809- ben. Ezt a sorsot követelte a regény logikája, valójában azonban sok minden másként történt. Mária Terézia Sarolta 1778-ban született, tehát 1803- ban nem 12, hanem 23 éves. 15 eves, amikor édesanyját le­fejezik. Hosszú ideig a párizsi Temple börtön lakója, s való­színűleg csak azért menekül meg a kivégzéstől, mert Du- mouriez tábornok 1873-ban át­áll a forradalom ellenségeihez, s magával viszi fogolyként a konvent hadbiztosait. Velük cse­rélik ki később a francia ki­rálylányt — szó sincs tehát ka­landos szökésről —, aki anyai ági rokonaihoz az osztrák csá­szári családhoz kerül Bécsbe, s nem pedig a Fertő tó köze­lébe, a Névtelen várba. Jókai törékeny, szelíd, a vér­től, harctol iszonyodó kislány­ként ábrázolja Marie herceg­nőt. Ezt éppen Napóleon ki­tüntető megjegyzésével cáfol­hatjuk. Az Elba szigetéről visz- szatérő császár 1815-ben sehol r.em talál olyan ellenállásra Franciaországban, mint Bor- deauxban, ahol az éppen ott tartózkodó hercegnő szervezi meglepő eréilyel a város vé­delmét. ,,Ö az egyetlen férfi, az egész Bourbon-családban" — mondta róla Napóleon, aki a regénnyel ellentétben sem ekkor, sem korábban nem ül- döztette XVI. Lajos lányát. D. I. Az özvegy periratfelvételt követel Az egész világot felkavarta félévszázaddal ezelőtt az óceán­repülő Charles Lindbergh gyer­mekének elrablása, majd halá­la. A gyermek állítólagos gyil­kosát, a német származású Ri­chard Hauptmannt negyvenöt évvel ezelőtt, 1936-ban végez­ték ki villamosszékben. Az el­ítélt anyjához írt búcsúlevelében is tagadta bűnösségét — e leve­let azonban a hatóságok „a za­varok elkerülésére" jogellenesen visszatartották. Hauptmann öz­vegye ma 82 éves és perújra­felvételt követel férje ügyében. A fejleményeket a Die Zeit és az International Herald Tribune alapján ismertetjük. Amerika egy évig ünnepelte 1927-ben Charles Lindbergh sportrekordját, nevezetesen első egybefüggő repülését az Atlan­ti-óceán amerikai és európai partja között. Húszhónapos gyermekét, az ifjabb Charles Lindbergh-et 1932 májusában rabolták el a család otthonából. A ház köze­lében két hónap múlva meg­talált, oszlásnak indult gyer­mekholttestben Lindbergh-ék sa­ját gyermeküket vélték felismer­ni. A gyermekrabló a bébi szo­bájában hagyott papíron 50 ezer dollár váltságdíjat követelt a szülőktől, akik ezt egy bizo­nyos „John" nevű személy által Egy éve halott, de él John üzenetei Holnap, december 8-án este 22 óra 50 perckor lesz egy éve .. . Mark David Chapman, a kábítószertől megbomlott agyú senkiember New Yorkban kilőtte pisztolyának teljes tárát, és megölte a beatzene liver­pooli bálványát. A híres mon­dás — „A beat már hosszabb ideje tart, mint egy világhábo­rú, mégsem halt bele senki!" — elveszítette hitelét, az istenített bálvány ledőlt... Vagy még­sem?! Yoko, Ono, az özvegy nyilat­kozta a temetés után (News­week, 1980. december 22.): „Amíg zene lesz a világon, lohn Lenon — él." Ez persze örök emberi kétely, akit szeret­tünk, az tovább él bennünk és nem hiszünk a felejtésben. El is borította a világot a gyász. Más­nap, december 9-én este, Pé­csett, a meszesi József Attila Művelődési Házban éppen pró­bára gyülekezett a Bütykös együttes, aztán Csizmadia Sán­dor, Mánfai György, Güth Ist­ván és Hantosi János, de a □Hétfői szomorú hírre rögtönzött Len- non-emlékhangversenyt adtak, és összegyűlt a bányósznegyed 30 év körötti „ifjúsága” — em­lékezni. Az utolsó nagylemez, vagyis a Double Fantasy borítóján a beatkiróly fejénél fekete gyász­szalagot vontak a lemeztasak- ra, és láttam 40 éves férfiakat sírva sorba állni. A 40 évese­ket, az első beatnemzedéket, itt-ott fehér hajszállal ... És Lennon él ... A halál után egy esztendővel sem csillapult a Lennon-láz, és most, a titok nyomába kellene lendülni. De a nyomok önmagunkba vezet­nek. A példaképek örök lelki logikája szerint magunkat él­jük meg A tűz márciusát hir­dető Ady Endrében — „Eletet és tüzet üzen egy halott, nek­tek fiatal elhagyott testvéreim" — és szemtelen-szép kamasz­vágyainkat Francois Villonban, aki élt „megáldva és leköpve mindenütt". Francois Villon, Ady Endre, John Lennon azt mond­ta ki, amit a mindennapok fia­tal nemzedéke ugyanúgy érzett, csak a zseni költői-zenei erejé­nek híján. Mégis... Mi a közös ben­nünk és John Lennonban? Hol az azonos vonulat, túl a zenei és slágerirodalmi újításon, túl a gyermekkor-középpontú világké­pen — „Mama, ne menj el, pa­pa, gyere vissza!" — és túl a világnézeti közelségen — „Adj nekünk békét", „Hatalmat a népnek" — hol a legáltaláno­sabb belső azonosságunk? Azt hiszem, a mindennapok forra- dalmiságóban. Hiszen John Lennon nem volt marxista, csak körülményei és — nem kevés — lehetősége között, szép, dacos kamaszként szállt szembe min­dennel, ami nem haladó, ami szennyes. Ez a mindennapok forradalmisóga: az állandó ké­szenlét, hogy a jóért csatázzunk, hogy megvívjuk napi kis harca­inkat, a mindennapok visszahú­zó, vagy rút kis erőivel. Hiszen nincs mindenkinek lehetősége, hogy forradalmi hevét a Natio­nal Gard kemény csapataival szembe menetelve, fegyverte­lenül, de Lennon-dalokat éne­kelve mutassa ki (Eper és vér). A mindennapokban a jóért csa­tázni — ez örök lehetőség. A vérszínű földiepresek felé tartott John Lennon, minden percében. A harcos életbe. Mint önmagunk jobbik fele! Földessy Dénes A bidderfordi Kenneth Kerwin azt állítja, ö az ifjabb Charles Lindbergh — a bizonyítékok azonban eltűntek el is küldték. A címzett és a köz­vetítő nyomtalanul eltűnt. A váltságdíj kétharmadát úgynevezett sárga dollárban fi­zették Lindberghék, s ezt a sár­ga bankjegyet 1933-ban kivon­ták a forgalomból. 1934 szep­temberében New York egyik külvárosi benzinkútjánál ilyen sárga tízdollárossal akart fizetni Richord Hauptmann, akinek ga­rázsában a házkutatás során további 13 760 sárga dollárt ta­láltak. Hauptmannt ettől kezdve tettesként kezelte az igazság­szolgáltatás és a sajtó. Terhelő bizonyítékként vették, hogy akárcsak „John”, Hauptmann is német származású, s ez ér­ződik beszédén és helyesírásán. Mindketten Bronxban laktak. Hauptmann a hozzákerült vált­ságdíjról azt mondta, hogy a pénzt bizonyos Isidor Fisch hagyta nála egy papírdoboz­ban, amikor visszatért Németor­szágba. Fisch halálhírére Hauptmann felbontotta a do­bozt, és mivel Fisch tartozott neki, magához vette a talált pénzt anélkül, hogy sejtelme lett volna a váltságdíjról. Fisch utón sohasem nyomoz­lak. Hauptmann özvegye ma is azt állítja, hogy az FBI megha­misította a bizonyítékok egy ré­szét, és a Hauptmannra nézve enyhítő körülményekre nem fektettek kellő súlyt. Ráadásul Hauptmann védőügyvédje meg­rögzött alkoholista volt, a Hearst-sajtókonszern fizette az ügyről adott exkluzív interjúkért. Ártatlanságára élő bizonyíté­kot szolgáltathatna most az a két férfi, aki egyenként azt állít­ja magáról, hogy ő a Lind- bergh-bébi. Ezt is tisztázni le­hetne, ha az FBI archívumából el nem tűnt volna a Lindbergh- bébi ujjlenyomata a 34 ezer ol­dalas peranyaggal együtt... G. O. „Lelki gimnasztika” Beszélgetés Popper Péterrel Könyvesboltban hallottam: egy határmenti kis faluból va­laki telefonon a Poppert (így!) keresi. Felháborodik a nemle­ges válaszon: hogyhogy nincs, nekünk ez a tanácson kötelező olvasmány! Vitathatatlan siker Popper Péter: A belső utak könyve (Magvető, 1981.) című munkája. — Miben látja az átütő siker titkát? — Ha egyáltalán lehet ezt így fogalmazni, akkor a vonz­erőt abban látom, hogy egy én­fejlődési folyamatot ábrázol, és ezzel együtt konkrétumot, gya­korlati fogódzókat ad az olvasó kezébe. Hajlamosak vagyunk arra, hogy nagy általánossá­gokban beszéljünk a dolgokról. Ügy érzem, ez a könyv kikerül­te ezt a buktatót. — „A belső utak", ahogyan ön is jelzi a bevezetőben, jól lelismerhető forrásokból áll ösz- sze. A széles eredetskálának megfelelően a legkülönbözőbb táborok tűzték lobogójukra. Mi erről a véleménye? — Egy konkrét példával sze­retném illusztrálni: teljesen az egyéntől függ, hogy kemény sportmunkával kifejlesztett izomzatát milyen célokra hasz­nálja föl. Ugyanígy van a lelki élet területén is; a könyvben énmegismerési, énfejlesztési gyakorlatok vannak, mondhat­nám így is: lelki gimnasztika. Ez azonban nem lehet öncél, hanem csak eszköz — divatos szóval élve — az önmegvaló­sításra. — Az Élet és Irodalomban Hernádi Miklós tollából nem éppen dédelgető kritika jelent meg. Hogyan reagált ön erre? — Szabad másként is gon­dolkodni, és ezt el is mondani. Én ezért nem haragszom. Őszintén. — Már a novemberi pécsi vásárban csillagászati fekete piaci ára volt a könyvnek. Vár­ható-e újabb kiadás? — 35 200 példányban jelent rneg, és ez el is fogyott. Eny- nyit tudok mondani. Az újabb kiadás teljesen a Magvetőtől függ. — Lesz-e folytatás? — Foglalkozom a mélyítés gondolatával, de ez még sok mindentől függ. Ha egyszer egy olyan hangulat jön . . . Dr. Juhász Edit Cikkünk nyomán Napórák Baranya megyében Érdeklődéssel olvastam az 1981. noevmber 30-i HDN-ben K. L. napórákról szóló cikkét, amelyben részletesen szól a mohácsi belvárosi templom fa­lára helyezett napóráról. De Mohácson van még egy napóra! A kanizsai Dorottya Múzeum udvarán áll. Mária- gyűdön az 1742-ben épült ba­rokk templom falán egy gyö­nyörűen festett napóra látható. Pécs a maga négy napórájával a vidék első helyezettje. Egy függőlegesen, déli falon lévő látható a II. számú sebészeti klinika udvarán. Hasonló az Ifjúság u. 6. sz. alatt. Az Úttö­rő u. 4. szám alatti Szőlészeti Kutatóintézet udvarán egy kő­tömbre helyezve vízszintes szám­lapú napóra mutatja az időt. A Vidámpark bejáratánál pe- dig egy nem precíziós, de eszté­tikailag annál érdekesebb nap­óra-kompozíció áll. Farkas Lász­ló szobrászművész munkája. Ugyanő készítette az Orfű északi részén álló, az ABC áru­háznál kialakított téren látható modern napórát. Ez is művészi, de csillagászatilag is pontos al­kotás. Harkány déli részén, állító­lag egy családi ház falán van egy új napóra. Olvashattunk Kémes község napórájáról is, de pontos helyét nem ismerem. Keszthelyi Sándor Vasas

Next

/
Oldalképek
Tartalom