Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)

1981-12-01 / 329. szám

1981. december 1., kedd Dunántúlt napló 5 Ülést tartott a Bér- és Munkaügyi Tanács Rócz Albert államtitkárnak, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének vezetésével hétfőn megtartotta első üléséi a Bér- és Munkaügyi Tanács. A tanácsban — kormányhatározat clapján — számos minisztérium képviselője vesz részt, valamint a Minisztertanács felkérése alapján a SZOT, a KISZ, a SZÖVOSZ, az OKISZ, a TOT és a Kereskedelmi Kamara is kép­viselteti magát. Az ülésen meg­vitatták és elfogadták a tanács ügyrendjét, amely rögzíti a to­vábbi munka módszereit, felté­teleit, eleget téve a kormány­határozatban foglalt követel­ményeknek. A tanács alapvető feladatá­nak tekinti, hogy állást foglal­jon, s véleményt mondjon mind­azokban a bér- és munkaügyi, munkajogi kérdésekben, ame­lyekről az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal a jövőben a Mi­nisztertanács és bizottságai elé javaslatokat, jelentéseket, előterjesztéseket készít. A ta­nács megvitatta az ötnapos munkahét bevezetésének ta­pasztalatairól és a rövidített munkahétnek további terüle­tekre történő kiterjesztéséről szóló előterjesztéseket is. Csapatzászló­adományozás Szekszárdon Csapatzászlót adományozott a Magyar Selyemipari Vállalat tolnai fonógyára a Tolna me­gyei Rendőr-főkapitányság sze­mélyi állományának. A csapat­zászló-átadási ünnepségen — amelyen részt vett Ladvánszky Károly rendőr altábornagy, bel­ügyminiszter-helyettes is — hétfőn Szekszárdon tartották meg. A hímzett selyemzászlót, az adományozó üzem dolgozói nevében, Faggyas István igaz­gató adta ót Adrián Zsigmond rendőr ezredesnek, a Tolnai me­gyei Rendőr-főkapitányság ve­zetőjének. Ladvánszky Károly szalagot kötött a csapatzászlóra; ezt kö­vetően pedig a Tolna megyei Tanács, a KISZ megyei Bizott­sága, a Megyei Munkásőrpa- rancsnokság, a Paksi Atomerő­mű Vállalat, a Szekszárdi Álla­mi Gazdaság, s a Bonyhádi Ci­pőgyár képviselői kötötték rá a zászlóra a munkahelyük dolgo­zóinak üdvözletét, bizalmát kife­jező díszes szalagot. Ezután Ladvánszky Károly mondott be­szédet. Elismerését fejezte ki a csapatzászlót kapott főkapi­tányság személyi állományá­nak. A munkáshatalmat jelké­pező csapatzászlót Adrián Zsig­mond főkapitány köszönte meg az adományozó üzem dolgo­zóinak. A Neumann János Számitógéptudományi Társaság Baranya megyei Szervezetének sikeres éve Lépni kell! A számítógépes kultúra alap­jait már megvetettük. Rendel­kezünk olyan számítógépekkel, olyan szakemberekkel, akik gazdaságosan tudják üzemel­tetni ezt a technikát. Lehetne még gazdaságosabban? Még széles körűbben alkalmazni az elektronikát? Igen. Meglévő anyagi és szellemi kapacitá­sainkból még többet kj lehet­ne hozni. Lépni kell! Például jobban összehangolni a számí­tógépes fejlesztéseket megyénk vállalatainál, méginkább — segíteni bevezetni és elterjesz­teni a legsikeresebb gyakorla­ti megoldásokat és alkalmazá­sokat; nem hagyni kínlódni azokat, akik csak most tervezik alkalmazni az elektronikát, egy­szersmind kimozdítani azokat, akik a számítástechnika sikeres alkalmazása után valamiféle fensőbbség tudatba estek . . . íme, több más mellett ezek a gondolatok foglalkoztatják a Neumann János Számítógép­tudományi Társaság Baranya megyei Szervezetébe tömörült számítógépes szakembereket. Tegnap a vezetőség a pécsi Technika Házában számot ve­tett az idén végzett munkával. Gyimesi László, a társaság me­gyei titkára beszámolóját ad­juk közre röviden. A társaság megalakulása óta a számítógéptudomány, a számítástechnika társadalmasí­tásának ügyét tűzte a zászla­jára. Tevékenysége során, le­hetőségeihez mérten igyekezett a különböző szintű vezetés ál­tal támasztott igényeknek mesz- szemenően megfelelni, amit megmozdulásaik, rendezvényeik is bizonyítanak. Ez az év ebből a szempontból igen sikeresnek minősíthető. Például előadáso­kat tartottak, szakmai segítsé­get igyekeztek nyújtani mező- gazdasági nagyüzemeinknek a számítógép alkalmazására a talajerő-vizsgálatokban, a ki­szórandó műtrágya-mennyisé­gek megállapításában; ismer­tették számítógépes megoldási elképzeléseiket a betegellátás­ban, az orvosképzésben; vagy például: a Pécsi Akadémiai Bi­zottság szakbizottságával közös rendezésben a távadatfeldolgo­zás alkalmazási lehetőségeivel foglalkoztak a kutatásban és az oktatásban. A társaság több tagja orszá­gosan is jelentős kutatási-fej­lesztési témán dolgozik. Az egyik cél, hogy éppen a társa­ság segítségével ezek a ku­tatási eredmények mennél előbb a gyakorlati életben is alkalmazásba kerüljenek. E cél szolgálatába állították egyébként pályázati kiírásaikat is. Legfőbb feladatuknak a szá­mítástechnikai alkalmazások további bevezetését tekintik, s a jövő esztendőben olyan ren­dezvényeket, melyek a számító­gép és -tudás adta lehetősé­gek sikeres alkalmazásainak szélesebb körben való elterjesz­tését eredményezi. M. Z. Ifjúsági parlament a Baranya megyei Vendéglátó Vállalatnál Színvonalasabb vendéglátást Igencsak mozgalmas, élénk vitákat kiváltó ifjúsági parla­mentet tartott tegnap délelőtt Pécsett, az Olimpia étteremben a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat. A fiatalok kívánságlis­tája summázva: színvonalasabb vendéglátásért tették le a vok- sukat a hozzászólók, s szinte mindengyikük erre helyezte a fő hangsúlyt. A harmincéves Doktor Sándor Művelődési Otthon együttesei Vasárnapi műsor a színházban A Doktor Sándor Művelődési Központ fennállásának 30 éves jubileuma alkalmából a ház amatőr csoportjai vasárnap délelőtt bemutatót adtak a Pécsi Nemzeti Színház szín­padán. A jubileum alkalmából Antal Gyula, az MSZMP Pécs városi Bizottságának titkára mondott ünnepi köszöntőt, aki méltatta a város művelődési házának — amely most egy üzemi művelődési otthonban, a Zsolnayban talált otthonra - három évtizedes működését, a város kulturális életében ját­szott mozgósító szerepet. Ezen a délelőttön egyszerre láthatták a nézők, köztük a város, a megye párt- és kultu­rális életének vezetői, mi min­den születik ma a Doktor Sán­dor—Zsolnay Művelődési Köz­pont falai között, többnyire sok éves, évtizedes munka ered­ményeként. A színház előcsar­nokában kiállítás fogadta a látogatót, a Lantos Ferenc ve­zette Pécsi Vizuális Műhely és a Mecseki Fotóklub Focus-cso- portja alkotásaiból. A színpa­don a B. Bártfai Márta vezette balettcsoportok bemutatóival kezdődött a matiné, majd mű­sort adott a Mecsek Kórus Steier Márta és Csirke Erzsé­bet vezényletével. Nagy tetszés fogadta a Bóbita Bábszínház diszkóparódiáit, valamint a Mecsek Táncegyüttes által be­mutatott magyar paraszttánco­kat és cigánytáncot. Regénybe illő élet Tatay Sándor és Szederkényi Ervin Találkozás Tatay Sándorral Ankét a pécsi Megyei Könyvtárban Ismét egy Pécsről elszármazott íróvendégük volt tegnap este azoknak, akik elfogadván a Megyei Könyvtár meghívását, részt vettek az Ars poetica cí­mű sorozat újabb ankétjén. Sze­derkényi Ervin, a Jelenkor fő- szerkesztője beszélgetett Tatay Sándorral. Az oldott légkörű eszmecsere nemcsak azoknak jelentett épülést és kellemes kikapcsolódást, akik régtől fog­va ismerősüknek, sőt barátuknak mondhatják a neves írót, ha­nem a Tatay Sándorral szemé­lyesen most első ízben találkozó olvasóknak is. Tatay Sándor 71 éve mögött majdnem olyan regényes élet áll, mint amilyen regényes tör­téneteket a műveiben megfo­galmazott. Egy kis hegyvidéki faluban, Bakonytamásiban szü­letett. A családi hagyományo­kat folytatva belekóstolt a teo­lógiába, de aztán a bölcsészet mellett döntött, s a pécsi egye­temen szerzett diplomát. Mint amolyan huszadik századbeli céhlegény, gyalog járta be Eu­rópa jelentősebb országait. — Barcelonából úgy jutottam el Marseille-be. hogy kenyéren dokkmunkás-igazolványt vettem, s egy francia fehérhajón a ten­ger felől közelítettem meg a híres kikötővárost — emlékezett vissza egyik élményére. Szemének nyitvatartásóhoz a költségeket grafológiával és memotech ni kával kereste meg; legálisan, persze, mert aki tag­ja a Nemzetközi Artista Szövet­ségnek, az nem lehet kontár... Budapesten könyv- és papirke- reskedést nyitott — „nem értem, miért mondják azt, hoay a könyvkiadás csak ráfizetéses le­het!" — de volt gyári munkás és turistaházi gondnok is. 1930 óta publikál rendszeresen, né­hány éves kihagyásokkal ugyan, de mint megjegyezte: melyik írónak, költőnek nem voltak hallgatag évei? Kinek ezért, ki­nek azért... Az ifjabb korosztály bizonyá­ra jól ismeri Tatay Sándort a Puskák és galambok című regé­nyén keresztül, amelyből igen népszerűvé vált film is készült. Egy másik regényét is megfil­mesítették: a Ház a sziklákalatt San Franciscóban nyert feszti­váldíjat. A tegnapi beszélgetés alkal­mával mégis a Lődörgések ko­ra című önéletrajzi műve került a leggyakrabban szóba. Miért is ne, amikor ennek jó része Pécsről, a harmincas évek — Szederkényi Ervin szavaival él­ve — már-már legendává kö- vülő (vagy nemesedő) pécsi iro. dalmi életéről szól. Tatay Sán­dor adomákkal fűszerezett, eny­hén csapongó visszaemlékezé­sét a beszélgetőtárs jól elhe­lyezett „gyújtókanócai’’ indítot­ták el. Szederkényi Ervin ráadá­sul még meglepetéssel is szol­gált: levetítette Tatay Sándor­ról készített színes amatőrfilm­jét, s így a közönséget immá­ron a badacsonyi házról készí­tett képek, s a hozzájuk fűzött kommentárok is segítették az író megismerésében. Egy évvel ezelőtt a hófúvás akadályozta meg az ankét meg-, tartását. Hó most is esett ugyan, de mór nem tudta el­riasztani Tatay Sándort. Kár is lett volna, ha sikerül. H. J. A beszámolót — mely az el­múlt három esztendő óta el­telt időszak kérdéseit taglalta - már jó előre kézhez kapták a fiatalok, s így jól felkészülve ér­kezhettek a parlamentre. Ger­ber Jenőnek, a vállalat igazga­tójának szóbeli kiegészítése főleg azzal- foglalkozott, hogy miben számítanak a fiatalokra a vállalati üzletpolitikai célok végrehajtásában. A vállalatnál közel 2200-an dolgoznak, s közülük 800-an harmincévesek, vagy harminc éven aluliak. Jó volt hallani: sokat tesznek e korosztály kép­zése és továbbképzése érdeké­ben, segítik a pályakezdők be­illeszkedését. A fiatalok nagy számban vesznek részt különbö­ző szakmai versenyeken, s né­hány igen szép eredmény: az országos versenyen a felszol­gáló szakmában második, a szakácsversenyben pedig egy negyedik helyet hoztak el. Ezen­kívül sok-sok óra társadalmi munkával járulnak hozzá a há­zon belüli feladatok végrehaj­tásához, ugyanakkor különböző intézményeket — iskolákat, óvo­dákat, szociális otthonokat patronálnak is. A három évvel ezelőtt meg­tartott ifjúsági parlamenten el­hangzott kérések egy részét szintén elővették tegnap a par­lamenten. így Kerti József ak­kor azt kérte, szervezzenek kar­bantartó szakmai tanfolyamot is. Ezt a TIT közreműködésével megszervezték. Háber Tamás a formaruhák kihordásának idejét sokallta — 4 év —, amire a ké­sőbben megkötött kollektív szerződés válaszolt: 3 évre csökkentették ezt az időt. Tegnap ugyancsak sok-sok felvetéssel gazdagították a kö­zös tennivalók körét a fiatalok. Árvái Sándor a tanulóképzés kérdéseiről szólva kijelentette: több gyakorlati munkát kéne a leendő vendéglótóipari szak­munkásoknak végezni a tanuló­idő alatt, hogy felkészültebben, rátermettebben startolhassa­nak. Bandic Tibor a „formaru- ha’’-kérdést feszegette: a jobb megjelenést segítse elő a vál­lalat szebb öltönyökkel, ruhák­kal. Baronek Jenő örömmel nyugtázta: egyre több fiatal kerül a szakszervezeti bizalmi funkcióba. Nagy Sándor a me­gyei pártbizottság képviseleté­ben hangoztatta: öröm hallani a vendéglátóipari fiatalok sa­ját magukkal szemben támasz­tott követelményeit, s azt, hogy az úgynevezett „állami üzletek” személyzete örömmel veszi fel a versenyt a gebinüzletekkel. A parlamenten felvetett kér­dések egy részére azonnal megadták a vállalat vezetői a válaszokat, s ígéretet tettek ar­ra. folyamatosan szemmel kí­sérik, napirenden tartják a fia­talok gondjait, problémáit, s a vállalat gazdasági kondíciójá­hoz mérten a segítség sem fog elmaradni. K. F. Hőgyes- emlékülés Dr. Mérei F. Tibor professzor kitüntetése Hétfőn az Egészségügyi Tu­dományos Tanács Budapesten, a Semmelweis-teremben Hő­gyes Endre emlékülést tartott. Dr. Mérei F. Tibor professzor­nak, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Idegsebészeti Intézete igazgatójának dr. Petrányi Gyula akadémikus, az Egész­ségügyi Tudományos Tanács elnöke adta át a Högyes-em- lékérmet. Képernyő előtt Pécsi est M onstre élő műsorral ün­nepelte fennállásá­nak 5. évfordulóját a pécsi körzeti stúdió. Méltó ün­neplés, stílszerű. Különösen, ha még hozzátesszük, hogy ez egyben a stúdió első ilyen nagy erőpróbája volt. Dolgoz­tak ugyan már élőben, de ilyen hatalmas — kétórás —ön­álló estet még nem készítet­tek. Mi, akik alig néhány perc­nyi járásra a két helyszíntől — a Nádor kávéháztól és a stú­diótól — a képernyőn követtük a műsort, pillanatra sem feled­hettük, hogy szerte az ország­ban, Győrtől Nyíregyházáig so­kan mások is ugyanígy ülnek a tévé előtt, s hogy számukra mindaz, amit ott látnak, talán némileg másként jelentkezik. Úgy gondolom, érdekes infor­mációt, színes arcokat, kelle­mes szórakozást ezeknek a né­zőknek is jelentett az est. Még­is más élményt nekünk, a régió lakóinak. Az élő adós mindig sokkal izgalmasabb a konzervműso- roknál. Azzá teszi a részvétel érzése, a jelenlét kellemes iz­galma. A nyelvbotlások, a ki- sebb-nagyobb műszaki hibák, ha egyébként nem zaverják az összképet, tulajdonképpen fo­kozzák ezt az érzést, hitele­sítik. Amivel csak azt akarom mondani, hogy minden apró ügyetlenségével, botlásával együtt is szívesebben nézek élő adást, mint dobozból elővett riportot. A pécsi est koncepciója az volt, hogy az elmúlt öt esztendő néhány sikeres műsorának közreműkö­dőit meginvitálta a Nádorba, s felidézve a régi műsor egy­két jellemző pillanatát, ismét szóra bírta őket. Ez egyes ese­tekben nagyon jól bevált, né­hány esetben kevésbé. Kiemel­kedő perceket jelentett szá­momra a Kalász Mártonnal ké­szített interjú (Wolfart János), illetve a magyarországi svá­bokról szóló riportfilm néhány gyönyörű jelenete. A pécsi estnek ez a része önálló mű­sorként is megállta volna a he­lyét. A szennai falumúzeumból érkezett asszonyka lebilincselő egyénisége maradéktalanul ér­vényesült a kávéház márvány- asztala mellett is, nagyon saj­náltam viszont, hogy kemen­cében sütött pogácsáit nem kóstolták meg a jelenlévők — egy kötetlen tévés-összejöve­telnek kedves színfoltja lehe­tett volna ez is. A mozdony- vezetővel készült beszélgetés szép emberi hangvételét egy Nádor-béli jelenlét inkább csak azzal egészíthette ki, ami történt is: a házassági évfor­dulóját ünneplő pórt virág­csokorral köszöntötték. Tetszett a műsorban az is, ahogy a helyszínt megtervez­ték és „tálalták” — az utóbbi az operatőröknek címzett di­cséret. Azután odabent is meg­erősítették a Nádornak ezt a „különreklámát”: a hajdan nyolc hónap alatt fölépült ház rövid történetét hallhat­tuk, valamint — a pécsiek örö­mére — azt az ígéretet, hogy a Nádor sorsa végre eldőlt: sem megszüntetni, sem más helyre áttenni nem fogják. K ülön kell szólni a kife­jezetten szórakoztatási céllal beépített részle­tekről, az énekkarokról, zene­karokról, táncosokról, éneke­sekről. Az tetszett igazán, ahol ez könnyedén és magától érte­tődően kapcsolódott az „ösz- szejövetelhez” (Kricskovics An­tal esetében például), de összegészében mégis kellemes élmény volt látni, hogy a ré­gió kulturális értékei bőséges lehetőséget nyújtanak akár egy egész estét betöltő nivós szórakoztató műsorra is. A közreműködők névsora föl- idézhetetlen, róluk csak any- nyit, hogy a stúdió mai stábja mellett itt voltak, segítettek, együt dolgoztak velük a haj­dani „tanítómesterek” közül is sokan. Úgy gondoljuk — ered­ményesen. H. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom