Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)
1981-12-30 / 356. szám
a Dunántúlt napló 1981. december 31., csütörtök ■■■■■■■■ Magyar film, 1981 SIKEREK ES BUKÁSOK Jelenet a Mefisztóból I ZSARUM SZÍVE, IVHY BBCCACCtR MASYAIRRSZÁ61N «l-w r*m *«**«» JAMCS6 MWU» Havonta átlagban két új magyar film került az idén a mozik műsorára; a két évvel ezelőtti pécsi filmfesztivál egyik aggálya, márminthogy csökkenni kényszerül anyagi okok miatt az évente elkészülő alkotások száma, még nem érződik. Műfaji, tematikai, felfogásbeli gazdagság jellemzi a bemutatott filmeket, melyek megvalósítása is felöleli az össze- férceltségtől a remekművekig terjedő skálát. 1981-ben (hozzávetőleg ebben a sorrendben) ezeket a magyar filmeket láthattuk (zárójelben a film rendezőjének neve): Vámmentes házasság (Zsombolyai János), Boldog születésnapot, Marilyn! (Szörény Rezső), Köszönöm, megvagyunk (Lugossy László), Boldogtalan kalap (Sós Mária), A svéd, akinek nyoma veszett (Bacsó Péter), Ballagás (Almá- si Tamás), Autóversenyzők (Róna Péter), Cserepek (Gaál István), Ripacsok (Sándor Pál), A mérkőzés (Kása Ferenc), A pogány madonna (Mészáros Gyula), Fogadó az „Örök világos- ság"-hoz (Bán Róbert), Kopaszkutya (Szomjas György), Transzport (Szurdi András), Ideiglenes paradicsom (Kovács András), Mephisto (Szabó István), Dédelgetett kedvenceink (Dárdai—Szalai), Néptanítók (Sára Sándor), Fehérlólia (Jan- kovics Marcell), A zsarnok szive (Jancsó Miklós), Vük (Dar- gay Attila), Szeleburdi család (Palásthy György) és A koncert (Koltay Gábor). Ezen kívül felújították a Körhintád a Dollárpapát és az Éjfélkort, s láthattunk egy összeállítást György István rövidfilmjeiből, Világot teremtők címmel. Rövidesen összeülnek a magyar filmkritikusok, hogy odaítéljék díjaikat a filmeknek, rendezőknek, közreműködőknek. Ismeretes, hogy egy évvel ezelőtt nem tudtak megegyezni a legjobb magyar filmről, ennek díját nem adták ki — sokkalta inkább jelezve ezzel a magyar filmkritika válságát, mint a filmkészítőkét. Nem véletlen, hogy ezután a szaklapokban is vita kerekedett a filmkritika helyzetéről. Az még természetes, hogy a kritikusok nem egyöntetűen ítélik meg a filmeket, hiszen azok méltatása nem testületi döntés szerint történik: az eltérő nézőpontok még segíthetik is a nézőt-olvasót a maga ítéletének kialakításában. De az már feltűnő, hogy mennyire ellentmondó a kritikusok állás- foglalása némely film esetében. Annak idején szinte egyöntetűen fanyalgott a magyar sajtó a Csontváry és a Pszyche című filmeken, mint ahogy idén a Fehérlólia és A zsarnok szive váltott ki mérsékeltebb illetve dühödt elutasítást a gyérszómú elismerés mellett. Mindez csak azért figyelemre méltó, mert — noha sokféle szempont alapján lehet bírálva kritizálni e négy filmet — vitat-' hatatlanul olyan alkotásokról van szó, amelyek a szó szoros és műfaji értelmében is filmek: elsődlegesen meghatározójuk, hogy a látvány, a kép, a jelenet, a jelenség hordozza a lényegüket, a mozgókép fejezi ki mondandójukat. Hogy ez menynyire így van, mutatja az, hogy ezeket a filmeket szinte lehetetlenség „elmesélni". Ezeknek a filmeknek el lehet mondani a tartalmát, azt is hogy miről szólnak, talán némely képsorukat is érzékeltetni lehet a szóval, magukat a filmeket aligha. A filmek nagy többsége azonban nem film a szó műfaji értelmében, hanem elbeszélések képekkel illusztrálva — s ilyesformán nincs is olyan nagy formai különbség az egyöntetűen elmarasztalt Transzport és az egyöntetűen „mennybeme- nesztett” Mephisto között: egy dolognak két véglete ez és az, a különbség csupán, hogy az utóbbit avatott elbeszélő mondja, mondanivalóját hatásos illusztrációkkal kísérve. Nincs szándékomban vitatni az elbeszélő film létjogosultságát. Furcsa is lenne ez, ha a magyar filmgyártás kilencven százalékát ez teszi ki, sőt dicsérendő a magyar film ezért az arányért — mert, amennyire a magyar moziktól megítélhető — a világ filmgyártásában sokkalta kisebb rész jut a filmsze. rű filmekre. Ez az arány nálunk még jobb is, hiszen a Ripacsok főképp, de helyenként még a Kopaszkutya is méltán dicsérhető filmszerűségéért. A „filmszerű film" ellen legtöbbször hangoztatott vád, hogy formanyelvükkel lehetetlenné teszik a befogadást. E vád már csak azért is furcsa, mert a legtöbb „érthető film” megelégedne az „érthetetlenek" nézőszámával. Talán csak a Fehér- lófiót nézte meg kevesebb az indokoltnál, bár itt lényeges, hogy mesefilm lévén a felnőttek figyelmen kívül hagyták. A kritika válsága az, hogy nemcsak hogy nem tudja orientálni a nézőt az öntörvényű filmművészeti alkotásokra, hanem gyakorta maga sem tud mit kezdeni ezekkel az alkotásokkal — megelégszik a forma elutasításával, legtöbbször észre sem véve, hogy a formában fejeződik ki a tartalom. Ez utóbbi értékeléséhez, elemzéséhez el sem jutottak például a napilapok Jancsó-kritikái. Nincs ilyen gond a „többségi" filmmel, hiszen ezek lényege, hogy elbeszéli — s nem megláttatja —, hogy miről szól. E túlnyomó többség kétségkívül legjobb darabja .Szabó István Mephistója volt. összefoglalta és kimerítette az elbeszélő film minden eredményét és lehetőségét, olyannyira, hogy — kis túlzással - többé már nem •lenne szabad ily módon filmet készíteni. Első pillanatra is szembetűnő, hogy a magyar filmet mennyire mélyen foglalkoztatja a magyar társadalom történeti megismerésének igénye: ebbe beletartozik az őstörténet (Fe- hérlófia), a közelmúlt (Ideiglenes paradicsom, A mérkőzés) és a jelen (Vámmentes házasság, Ripacsok, Cserepek, Dédelgetett kedvenceink stb. sőt még A koncert is). Látszólag kilóg a sorból a Mephisto (a náci Németországban játszódik), és A zsarnok szíve (idötlenített reneszánszkori Magyarország a helyszín). E két filmet — a maga nemében a két legjelentősebbet — azonban nemcsak ez fűzi ösz- sze, hanem sokkalta inkább az, hogy ugyanazon kérdéskörben vizsgálódnak: a zsarnok hataloméban. Nemcsak formai kérdés, hogy következtetéseikben különböznek, de formai is. Az elbeszélő ugyanis hangsúlyozottan és elsődlegesen saját erkölcsi, politikai stb. normái szerint ítélkezik: a konfliktus tehát az elbeszélő vágyai és a valóság között feszül. Jari- csónál maga a valóság ellentmondásos (s ennek logikus következménye az egyén és a valóság konfliktusa). De mivel egyén több milliárdnyi van, a milliárdnyi konfliktus alapokának a kutatása hasznosabb lehet, mint kiragadottak bemutatása az ok elemzése helyett. Az elbeszélő szubjektív, egyúttal a maga nézőpontjára csábítja a nézőit — rábeszéli arra, hogy ugyanúgy lásson, mint ő; bizonyos dolgokat elhallgatva, másokat felerősítve. A valóság ellentmondásainak vizsgálója ezzel szemben felsorakoztatja a valóság elemeit, s meghagyja a nézőnek: saját szubjektuma szerint alkosson véleményt. Szabónál ezért állhat elkülönülten szemben egymással a zsarnok hatalom képviselője és a maga szűk választási lehetőségével a kiszolgáltatott egyén, mert az elbeszélő elhallgatja azt a társadalmi viszonyt, ami összekapcsolja a hatalmat az egyénnel. A Mephisto esetében ez a viszony az, hogy a színész éppolyan zsarnok egyeduralkodó akar lenni a maga szakmájában, mint a miniszterelnök a politikában: egyik sem tudja elviselni, hogy ne ő élvezzen primátust. A színész jelentené a társadalmi alapot a miniszter- elnök hatalmához, s ezt még érzékletesen meg is jeleníti Szabó István, de egészen másmilyen következtetést von le belőle, mint ami logikus, és ami törvényszerű: a hatalmat elszakítja a társadalmi közegétől. A hatalom, mint magátólvaló szörny jelenik meg a társadalommal szemben, nem mint a társadalomból fakadó viszony. Szabónál a művészet felhasznált eszköz a politika kezében, Jancsónál alkalmasint maga a politika. Adott esetben a hatalmi manipuláció megjelenése és lényege: mást láttatni, mint ami a lényeg. Erről az oldalról közelítve már korántsem biztos, hogy melyik film érthető vagy érthetetlen. A zsarnok szíve nem egy harmadik személy példáján keresztül ad nehezen követhető etikai tanácsot, hanem a néző önmagában fedezheti fel egy zsarnoki hatalom lehetséges bázisát. Az év filmjeit áttekintő írásban azért kapott nagyobb teret e két film, mert műfaji és tartalmi vonatkozásban kétségte- lénül ezek a legjelentősebbek. Két ilyen film mellett nem szégyen „rosszabbnak" lenni egyik kategóriában sem. De sajnos nemcsak rosszabb, hanem rossz film is akadt az évi termésben: a Dédelgetett kedvenceink a manipulált mondanivalója mellé felsorakoztatta az utóbbi évek megváltó műfajának kikiáltott dokumentaliz- mus összes lehetséges hibáját is, a Ballagás prekoncepciós sematizmusával tűnt ki, a Transzport meg zagyvasógával. örvendetes, hogy a „csak" szórakoztató filmek terén előbbre lépett a magyar filmgyártás, A pogány madonna főképp, de a Fogadó az Örök vilógos- ság-hoz, a Kopaszkutya, A koncert, a Vámmentes házasság a példa rá, még akkor is, ha Bacsó Péter „törököt fogott" a svédjével. Bodó László A POGÁNY MADONNA S*i«NW <YKK#v«*' *T>. Bizftoe- tetvCK1 rovó***** f«»e irta Bútor tervért és Vto&ay-os Gyutó kukk« MÉSZÁROS GYOt-A PA'-.vKérwErt*! t-«ktobrcirKj István • Fd&nrecxäR Bukót István «s Arxjräs MAfMLM ■ 8vxJao*st Sfjctö TÁRCA Ügy döntöttem, hogy ezt a tárcát a tárcának szentelem. Így legalább nem mondhatja senki, hogy periférikus témát vá. lasztottam, hiszen tárcája mindenkinek, még a tárca nélküli minisztereknek is van. A tárca kisebb, van nagyobb, lapos, vagy kidudorodó, többnyire állatok bőréből készült tárgy. A súlyát általában a benne elhelyezett dolgok mineműsége határozza meg. Tartanak benne pénzt, igazolványokat, iratokat, régi és új mozijegyeket, vendéglői számlákat, recepteket és egy sereg különféle holmit. Minősíteni is eszerint szokták, bár a tárcák ilyen jellegű osztályozására nézve egyelőre még a tudomány sem rendelkezik kellőképpen egzakt módszerekkel. Ezért én sem szeretnék most tudománytalan zsákutcákba tévedni ebben a vonatkozásban. Egy bizonyos, és ez a tudomány előtt sem kétséges: a tárca olyan — többé-kevésbé precízen meghatározó, jellegzetes formával és tartalommal rendelkező objektum, amely nagyban visszahat tulajdonosa szubjektumára. A jellegzetességek között ma még vitatják a szagot, mint egyes tárcák úgy- neveeztt differencia specifikumát. A meglehetősen széleskörű vita egyik oldalán állók a tárcák tartalmával kapcsolatban sűrűn emlegetik a „tisztességtelenül szerzett" szókapcsolatot (ez a tudomány szerint eleve tudománytalan), mások viszont váltig hivatkoznak arra a már az ókori görögök által is sokat emlegetett — alapelvére, amely szerint „a pénznek nincsen szaga". A szagok az emberiség eddig ismert történelme során mindig is kényes témát képeztek. Megítélésükben nagy szerepe van a szubjektumnak, hiszen érzékelésük bent a koponyaüregben történik. Ez pedig kívülről nem igen vehető szemügyre. Ősi titok, kinek mi van a koponyájában . . . Nem vélet. len tehát, hogy — akárcsak eddigi fejlődésünk során ma sem lehetünk egyöntetűek ebben a kérdésben. Egyesek már régen érezték és érzik bizonyos szagok ' jelenlétét, mások tagadják őket. Vagy mert nem érzik, vagy mert nem akarják érezni. Láthatjuk, hogy még ebben a sokadrangú vetületében is milyen bonyolult ez a kérdés. De térjünk vissza kiindulási pontunkhoz. Tehát: az objektiven létező tárca nagyban visz- szahat tulajdonosa szubjektumára. Ha most valaki azt hiszi, hogy ez olyan túlzottan egyértelmű kijelentés, téved. Még en. nél a látszólag egyértelmű tény- nél is meg kell állnunk, hiszen óriási viták folynak ekörül is — mind a tudományos egzaktság, mind a piaci gondolkodásmódot sem röstellő — köznapi gondolkodás szintjén. Miben osztja meg ez a vita a feleket? Mindenek előtt az elsődleegsség kérdésében. Azon természetesen senki sem vitázik, hogy a tárca visszahat a tulajdonosára . . De vajon nem a tulajdonos tehet arról, hogy milyen is ez a tárca? Nem a tulajdonos szerezte meg és tette bele a tárcába azt, ami benne van? De igen — regisztrálódon ez a másik evidencia is — minden szinten. Hát akkor? Mi az elsődleges? A tárca alakította-e ki a szubjektumot, vagy a szubjektum a tárcát? Ne mosolyogjanak! A kérdés főleg rendszertani szempontból nagyon döntő. Amikor az a szegény tudós osztályozni akarja a tárcákat — látszólag egyértelmű és kellőképpen objektív, tehát kézzelfogható tulajdonságai alapján képtelen eldönteni, hogy ilyen és ilyen tárcákhoz milyen szubjektumtípust „rendeljen hozzá". A „hozzárendelés” ezért fontos, mert a tárca végülis nem érzékeli, milyen ember a gazdája. Az ember viszont „hozzáren- delődvén” a tárcájához, igen érzékenyen reagál annak — mondani sem kell, hogy nemcsak a formájára, a tartalmára is. Éppen ezért itt most aláhúznám, hogy mindez elsősorban tartalmi és nem tormái kérdés. Felméréseim alapján nyugodt lelkiismerettel kijelent, hetem, hogy — legalábbis a vizsgálatba vont személyek vonatkozásában — a többségnek édesmindegy volt, milyen a tárcája kivülről. Aki nyűtt, kopott tárcával rendelkezett, szívesen odaadta volna egy megfelelő tartalomért. . . Mindezzel csak a kérdés bonyolultságát kívántam jelezni. Végülis fölvetődhet még — sok egyébbel együtt — az az alap. vető kérdés is: szükség van-e egyáltalán tárcára? A budapesti Metrón utaztomban két állomás között tépelődtem ezen, miután fölfigyeltem egy világoskék szemű mohersapkás hölgykülönlegességre. A jelenség idősebb urba karolva állt az egyik ajtó közelében. A látvány romantikus angol és orosz tájképfestők puhatónusa alkotásait juttatta eszembe.Va- lami olyasféle képzetem támadt, mint annak a képnek a láttná, amikor egy zsenge nyír-, nyár-, vagy jegenyeerdő üde lombjai ráhajolnak a kép közepén álló roskatag házra. Micsoda idilli élet lehetett egykor ebben a házban .. . Szóval figyeltem a hölgyet. Kesztyű nélküli kezein 14 (tizennégy) köves és kőnélküli sárga és fehérarany gyűrűt számoltam meg. Fehér nyakán rózsaszín füleiben, törékeny csuklóján ugyancsak arany, mindenütt színarany . . . Hát ennek a kedves hölgynek nem kell tárca — állapítottam meg. Aztán néhány százasomra gondoltam. Ók csendesen lapultak valamelyik zsebemben. Csendesen, de izgatottan várták, mire költőm őket. Nekem sem kell tárca . . . Minek? Az igazolványaim úgysem férnek bele A tárcáról még csak annyit, hogy újságírói körökben átvitt értelemben használt kifejezés. Ha a szerkesztő megkérdezi az embert, nincs egy tárcád? Az újságírók tehetősebbje benyúl a zsebébe és elővesz egy ilyesféle kis írást, mint ez itt. Leteszi az asztalra és vár. A sezrkesztő megkérdezi: — Na és miről szól? Arról, hogy FÖ AZ EGÉSZSÉG! — mondja az újságíró. És már a következő tárcáján jár az esze. Mert a tárcában mindig kell lennie valaminek ... Bebesi Károly
