Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)

1981-12-30 / 356. szám

1981. december 30., szerda Dunántúli napló 3 Húsexport Lassú a fejlődés Megújul-e az újítómozgalom? Az anyagi és erkölcsi elismerés fogyatékosságai A jelenlegi szabályozás pontosításra szorul A beszámoló párttag­gyűlések tapasztalatai Nyílt légkörben Mi is az újítás? Olyan mű­szaki, szervezési, vagy ügyviteli javaslat, amelynek megvalósí­tása gazdasági vagy egyéb hasznos eredménnyel jár, s olyan gyártási, eljárási módo­sításnak kell lennie, amelyet a megvalósító intézménynél még nem alkalmaztak és nem is ter­veztek. 1949 óta, amikor az újítások központi nyilvántartását meg­szervezték és elindult ez a moz­galom, talán nem volt még egy olyan időszak, amikor olyan nagy szükség lett volna az újí­tók hasznos ötleteire, mint most; Mégis arról panaszkod­nak újítók, gazdasági és szak- szervezeti vezetők, hogy az újí- tómozgalom egy helyben topog. ♦ A Baranya megyei újítási adatokat összesítve a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa köz- gazdasági osztályán tartják nyilván. Ezek is meglehetősen szűkszavúak, hiszen például a vállalati szerveknek nem kellett jelenteniük az utóbbi években az újítások gazdasági haszná­ra, a kifizetett újítási díjak ösz- szegére vonatkozó adatokat, hanem csak azf, hogy egy év­ben hányán újítottak, s mennyi benyújtott, elfogadott és beve­zetett újítás volt. ínnek ellené­re érdemes összehasonlítani például az 1977-es és az 1980- as adatokat. 1977-ben 5320 újí­tó összesen 4159 újítási javas­latot nyújtott be. Ebből elfo­gadtak 2542-t és bevezettek 2196-ot. 1980-ban 5253 újító 3675 javaslatot nyújtott be, eb­ből elfogadtak 2213-at és be­vezettek 2038-at. Az újítómozgalom 1971—75. között tapasztalt 74 százalékos fellendülése után 1976—80. kö­zött a fejlődés összességében csak 6 százalékos volt. Mint ahogy az előbbi adatokból is kitűnik, javult a benvújtott és az elfogadott javaslatok közöt­ti arány. Az elfogadott újítások gazdasági hasznosítása pedig mintegy 90 százalékos. Az újítási tevékenység fejlő­dését gátló tényezők között szervezeti, szabályozási és sze­mélyi gondok vannak. ♦ Az újítómozgalom szervezeti rendszere az egységes keret- szabályozás mellett is nagy el­téréseket mutat, és ezek általá­ban a vállalatok nagyságrend­jéből adódnak. 1975-től a vál­lalatok és a szövetkezetek ren­delkeznek öt évre szóló újítási szabályzattal, de ezeket kevés dolgozó ismeri, vagy ismerheti meg részletesebben, így a sza­bályzatok mozgósító ereje ke­véssé érvényesül, Az újítási szabályzatokba a helyi szem­pontokat alig-alig építik be, s az újítási tervek, amelyek ké­szítése tulajdonképpen kötele­ző, sok helyen formálisak. Ugyancsak szervezeti hiányos­ság, hogy az újítási mozgalom rendszeres értékelése elmarad, s a belső ellenőrzés sem fog­lalkozik ezzel a témakörrel. Az mór részben a személyi gondok körébe tartozik, hogy ki, hogyan, milyen formában bí­rálja el az újítási javaslatokat. Az újításokkal kapcsolatos ügy­intézés összképe ugyancsak he­A gyógyszervásárlás hazánk­ban évenként 9 százalékkal növekszik. Az Ipari Miniszté­rium számítása szerint egy lakos évi átlagos gyógyszerfo­gyasztását tekintve a negyedi­kek vagyunk az európai orszá­gok között. Egészségünk vé­delméhez, gyógykezelésünkhöz vajon kell-e ennyi gyógyszer? Mennyi szükséges? Amint az Egészségügyi Mi­nisztériumban elmondták, ezt vizsgálja az ez év elején meg­alakított Központi Gyógyszer- terápiás Bizottság, a miniszter tanácsadó testületé. Elemzi, értékeli a lakosság gyógyszer- fogyasztását, s a hazai, vala­mint más országok hasonló adatait mérlegelve igyekszik megállapítani: a mi egészségi helyzetünk, a korszerű gyógyá­terogén. Legtöbb helyen újítási megbízott foglalkozik a benyúj­tott javaslatokkal, de ezzel a személlyel szemben támasztott képzettségi, tevékenységi köve­telmények igen különbözőek. A legfőbb személyi probléma, s talán a legtöbb gond eredője, hogy a vállalati gazdasági ve­zetők közül kevesen érzik ma­gukat érdekeltnek az újítási mozgalom támogatásában. A jelenlegi jogi szabályozás­ról sem lehet elmondani, hogy mindenben az újítómozgalom fejlődését szolgálja. Például egy lelkiismeretes újítási szak­értőnek 84 újítással foglalkozó jogszabályt kell ismerni, s még ezen felül is akad még mintegy 40 olyan, amely ezt a témát va­lamiképpen érinti. Ezekben a jogszabályokban, ágazati iránymutatásokban sok olyan fogalom van, amelynek értel­mezése vitatható, pontosításra szorul mint például a „munka­köri kötelesség", vagy a „jelen­tős” alkotói tevékenység. Ez utóbbiak leginkább a műszaki gárda újítási kedvét csökken­tik. Ugyancsak őxet sújtja az a helyzet is. hogy az újításokban közreműködők díja meglehető­sen alacsony, pediq a fizikai dolgozó újítók gyakran szorul­nak a támogatásúira, legin­kább az újítási javaslat műsza­ki leírásának elkészítésében. Az újítómozgalom fellendülé­sét gátolja az a tény is, hogy az újítók anyagi és erkölcsi el­ismerése nem kellően ötvözött, s talán túl magas az erkölcsi elismerés mércéje, ha a „ki­váló újító" kitüntetést megyénk­ben évente csak az újítási te­vékenységben részt vevők 3—5 százaléka kaoja meq. Az úiítók megbecsülésének újabb válla­lati formáiról ís érdemes lenne töprengeni, s ez egyáltalán nem pénzkérdés, hanem figyel­messég. Talán a javaslatok el­bírálásának sem kellene bü­rokratikus aktatoloqatásnak lennie, s az újító — méqha nem is foqadtók el a javaslatát - a rideg határozat mellé kaphat­na egy további munkálkodás­ra buzdító köszönőlevelet. ♦ Külön érdemes szólni arról, hogy mennyire csekély mértékű, mennyire kihasználatlan lehe­tőség az újítások gazdálkodó szervek közötti fogalma. Mint­ha minden vállalat egy külön kis népgazdaságnak tekintené magát. Egy nem túl régi fel­mérés szerint országosán az újításoknak csak 1,2 százaléka kerül át más vállalótokhoz is hasznosításra. Óriási luxus. Valószínű, hogy mindezek az inkább csak bemutatott, mint kifejtett témák szerepelnek majd az úiítók VI. országos ta­nácskozásán, amelyet az 1982. év első félévében rendeznek meg. A legalapvetőbb kérdés az lesz, szat követelményei szerint ezer lakosnak évente mennyi nyug­tatóra, vérnyomáscsökkentőre, antibiotikumra és másféle me­dicinára lehet szüksége. Ez az érték lesz a fogyasztás mércé­je. Ennek ismeretében elbírál­hatjuk: megfelelő mennyiségű, vagy a kelleténél több gyógy­szert fogyasztunk-e. Jelenleg a fogyasztást az előző évi ada­tokhoz, illetve más ország ha­sonló adataihoz viszonyíthat­juk, de így nem tudjuk meg­állapítani: sok-e ez vagy ke­vés. Az optimális gyógyszer- szükségletet ismerve az eddigi­nél pontosabb tervet készíthe­tünk: mennyi gyógyszert kell itthon gyártani és mennyit kell külföldről behozni. A bizottság intézkedéseket javasolt a mi­hogy miként újulhat meg a magyar újítómozgalom? Néhány új törekvésről, intézkedésről már most szólni lehet, hiszen január 1-től már érvényesek. A Központi Statisztikai Hivatal el­nöke újfajta központi adatgyűj­tést rendelt el az újításokról és találmányokról. A másik újdonság a jövő év­től negyedévenként megjelenő Újítási Magazin, amely köz­hasznú újításokat, találmányo­kat mutat be. Remélhetőleg ez az újság az újftómozgalom iga­zi fóruma lesz, s Tia a vállala­tok is úgy akarják, az újítások szélesebb körű hasznosítását segíti elő. D. I. A Dunántúli Napló már tá­jékoztatta az olvasóit, hogy Pécsett, a Bem utca 1. szám alatt megnyílt a Herbária Országos Gyógynövényforgal­mi Vállalat bemutató-szakta­nácsadói terme. A megyei szakfelügyelő hetenként két nap (kedd, péntek) fogadó­órákat tart. Az érdeklődők meg­ismerkedhetnek a gyógynövé­nyekkel, azok termesztésével és gyűjtésével. A Herbária megkezdte a gyógynövények 1982. évi ter­mesztésére a szerződéskötést. A jövő évben nagyobb választék lesz és nagyobb mennyiséget tudunk felvásárolni, több ter­melővel tudunk . szerződéses kapcsolatba lépni. Nagyüzemekkel 200 ha terü­nisztériumnak, illetve a gyógy­szergyáraknak és értékesítő vál­lalatoknak. De már most — egy évi vizsgálatainak eredmé­nyei alapján is — megállapítot­ta: a kelleténél több gyógyszert vásárolunk. Feltételezhető, hogy nem fo­gyasztjuk el a megvásárolt ösz- szes gyógyszert. A tartalék zö­mét egy idő után kidobjuk, he­lyette frisset veszünk a házi pa­tikába, s esetleg azoktól von­juk e', akiknek sürgősen szük­séges lenne. E tapasztalatokat figyelembe véve o miniszté­rium már a közeljövőben gon­doskodik arról, hogy az orvo­sok csak indokoltan rendeljék a gyógyszereket, főleg a kü­lönféle mellékhatású antibioti­kumokat. A változatlanul jó belföldi húsellátás biztosítása mellett az idén is — a tavalyihoz ha­sonlóan — tovább nőtt nem ru­bel elszámolású exportunk — összegezte a búcsúzó 1981-es esztendőt Vörös Imre, á Terim- pex Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója az MTI mun­katársának. A Terimpex rekordforgalmat bonyolított az idén az értéke­sebb darabolt sertéshúsból: négyezer tonnával többet érté­kesítettek, a tavalyinál átlago­san 20 százalékkal magasabb áron. Ez azért is lényeges, mert e magasabb egységnyi értéket képviselő áruknál nem sújtja a vállalatot a Közös Piac rend­tartása. E terméknél új piac­ként lépett be az NSZK, igaz, magas minőségi igénnyel, de igen jó fizető vásárlóként. Az 1981-es esztendő eredmé­nyei közé tartozik, hogy 40 mil­lió dolláros forgalommal stabi­lizálódott a nyúlpiac, s az idén először nem volt értékesítési gond a téliszaláminál sem. Ez utóbbi elsősorban annak kö­szönhető, hogy az ipar gyorsan kielégítette az NSZK új élelmi­szerhigiéniai követelményeit. létén koriander, konyhakömény és édeskömény termesztésére tudunk szerződést kötni. Kistermelők részére lesz ma­joránna körömvirág, sáfrányos szeklice korlátlan mennyiség­ben és egyéb növényféleségek kisebb területekre. A termesz­tést illetően nemcsak a Her­bária szaktanácsadói helyisé­gében lehet szerződést kötni, hanem az áfészek felvásárlási osztályán, illetve a gyógynö­vény-felvásárlóknál is. Gyógynövények termesztése néhány éve 5—6 termelővel in­dult megyénkben, a múlt év­ben már közel 500 kistermelő kapcsolódott be. Ezt a nagy­fokú felfutást két tényező ma­gyarázza. Gyógynövény-terme­léssel 4-5 ezer forintot lehet keresni száz négyzetméteren. Volt aki tízezret keresett. Vál­lalatunk pontosan betartotta a szerződéskötéseket az átvételt illetően. Ahogy a gyógynövények vá­lasztéka nő, úgy a területek különböző nagyságrendben alakulnak, 50 négyzetmétertől 800 négyszögölig. Szerződést nem területre, hanem mennyi­ségre kötnek. A Herbária a termesztéshez biztosítja a minő­ségi vetőmagot, szaktanács- adást, termesztési útmutatót és a felvásárlási árakat. A virágszirmok és fűszer- növények termesztése nemcsak gazdaságos, hanem a hobbi­kertekben kellemes környezetet is biztosít. Vadkáros területe­ken, ahol egyéb növények ter­mesztése sikertelen, javasoljuk a majoránna termesztését, a vadak ugyanis nem kedvelik. Baranya kommunistái — né. hány ágazat kivételével — megtartották évértékelő és az elkövetkező időszak főbb fel­adatait meghatározó beszámo­ló párttaggyűléseiket. Ezek a taggyűlések többek voltak, mint „egyszerű” beszámolások. Mái nem írandók a különleges, az ünnepi taggyűlések sorába: a konkrét feladatokra koncentrál­tak, s a hogyan továbbra pró­báltak válaszolni. A taggyűlések előkészítése során az irányító pártszerveze­tek jól ellátták feladataikat, a pártszervezetekben pedig hosz- szabb-rövidebb előkészítő mun­ka előzte meg a beszámolók összeállítását. Szinte mindenütt a tagság által igényelt — őszinte légkörű — egyéni be­szélgetésekkel kezdődött a mun­ka, s a pártcsoportok szerepe Iskolák gyakorló kertjeiben szintén jó szolgálatot tesz a gyógynövények termesztése. A gazdaságosság mellett meg­ismerkednek a tanulók a nö­vényekkel. Nyugdíjasoknak is ajánljuk, mivel a munkavégzés nem kíván nehéz fizikai meg­erőltetést. A Herbária nemcsak ter­meltetett növényeket, hanem vadon termő gyógynövényeket is vásárol. Egész évben gyűjt­hetők különböző gyógynövé­nyek. (Virágok, levelek, füvek, bogyók, egyéb cikkek.) A me­gye területén több felvásárló­hely rendelkezésre áll az áru átadására. A felvásárlás szakszerű bizto­sítása érdekében a Herbária minden évben rendez felvásár­lói tanfolyamot. Szakképzett felvásárlók gondoskodnak az átvételről. Baranya megyében nemcsak gyógynövény-bemutató terem működik, hanem két év óta Móriagyűdön, a kolostorkert­ben 120-féle gyógynövényt mu­tatnak be. Ez a bemutatókert egyedüli az országban. 1982- ben jelző táblákkal kívánjuk bemutatni a gyógynövényein­ket, hogy megismerhessék őket. A gyógynövények termeszté­se, gyűjtése kikapcsolódást, fel­üdülést biztosít mindenki szá­mára, és iskolák, nyugdíjasok, kistermelők, háztáji gazdák nagy eredményeket érhetnek el. A rászoruló betegek részére pedig gyógyulást eredményez­het szorgos munkájuk. Kovács Béla, a Herbária megyei szakfelügyelője is mintha megnőtt volna e mun­kafázisban. Már ekkor erőtel­jesen jelentkezett az igény a gazdaságpolitikánkat érintő és a pártmegbizatások kérdéseit feszegető témákra. S nem hol­mi általánosságok szintjén, ha­nem az adott egység életét, hétköznapjait érintő feladatok felvetését, megoldását szor­galmazták a véleménynyilvání­tók, pártszerű keretek között, felelősséggel. E beszélgetések, viták beépültek a beszámolók­ba, színesebbé, teljesebbé téve azt. A taggyűlések aktivitását jel­lemzi: közel 80—85 százalékos volt a megjelenés, s a vitában is igen szép számban vettek részt a kommunisták. A nyílt, őszinte taggyűlési légkör biz­tosította, hogy a pártunk XII. kongresszusa határozatainak végrehajtását az adott szinteken reálisan tudták értékelni. A ter­melői jellegű alapszervezetek­nél főleg az embereket közvet­lenül érintő anyagi jellegű kér­dések voltak túlsúlyban, a ha­tékonyság, a minőség, az ész­szerű takarékosság, a diffe­renciált bérezés és az export- képesség fokozása került terí­tékre inkább. Sokan nyilvání­tották ki véleményüket az öt­napos munkahétre való áttérés gondjait és előnyeit illetően, s egyöntetű volt az állásfog­lalás: kinek-kinek a maga posztján kell a felmerült vitás pontokat tisztázni. Mondhatni: szinte minden szinten erőtelje­sen foglalkoztak a munkafe­gyelem kérdéseivel — ezen be­lül a pártfegyelemmel, a párt­tagok példamutatásának szük­ségességével —, s a hozzászó­lók, a munkafegyelem krónikus megsértőivel szemben erőtelje­sebb fellépést igényeltek. A kezdeményezőkészség, az új iránt való fogékonyság nap­jainkban létkérdés. Vonatkozik ez vezetőkre és vezetettekre egyaránt, A párttaggyűléseken elhangzott: az eddigieknél is szélesebb teret kell biztosítani e fronton, konkrétabban — az újítómozgalom fellendítése, az újítók „becsületének" vissza­szerzése, ápolása elsőszámú kérdés. A lakóterületi-lakókörzeti taggyűlések nyomán kitetszett: a kommunisták eoyre jobban kiveszik részüket a várospoliti- kai-községpolitikai feladatok végrehajtásából, s hogy ez nem­csak lehetőség, hanem igény is. S főleg a községekben — ott, ahol párhuzamosan pártalap- szervezet működik a gazdálkodó egységeknél is — fogalmazó­dott meg a pártalapszervezetek közötti koordináció szükséges­sége és haszna. A körzeti köz­pontokban élők a társközségek gondjait vetették fel, s az egyes párttagokban is felmerült, hogy a jövőben sokkal több figyel­met érdemelnek a „vezető nél­kül” máradt falvakban megfo­galmazódott úgynevezett „kis kérdések". A beszámolókat — melyek a jövőbe is mutatnak — elfo­gadták. December 15-én feje­ződött be az utolsó taggyűlés, s ha az ünnepek meg is szakí­tottak egy folyamatot, már ja­nuár 1-től adott a válasz a hogyan továbbra. Mind az irá­nyító pártszervezeteken, mind az alapszervezeteken, mind az egyes kommunistákon múlik, hogy a december közepéig megfogalmazott tennivalók vég­rehajtásáról milyen közérzettel tudunk majd számot adni egy év múltán. Kozma Ferenc Mennyi gyógyszerre van szükségünk? Jó jövedelmet ad Bemutató és szaktanácsadás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom