Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)

1981-12-24 / 352. szám

1981. december 24., csütörtök Dunántúlt napló 3 * Januártól termelés Új technológia Yajszlón A Ganz Műszer Művekből nemrég kivált a gödöllői gyár­egység, amely egyik fő készítője volt a hőre lágyuló műanya­gokból készülő alkatrészele­meknek, melyeket a Ganz-mű- szerekbe építenek be. A gö­döllői gyár kiválásával került négy gép a Ganz vajszlói al­katrészgyárába, hogy a belső kooperáció ne szakadjon meg, s a drága külső szállítóktól független maradjon a Műszer Művek. A négy gép október végén érkezett meg Vajszlóra, előtte egy hónapig a vajszlói szakem­berek ismerkedtek Gödöllőn, a számukra új technológiával, hi­szen eddig hőre keményedő, műanyagokból, illetve forgá­csolással fémekből készítettek alkatrészelemeket. Az elmúlt két hónapban „be­üzemelték” a gépeket, ame­lyek akkor dolgoznak a leg­pontosabban, ha folyamatosan üzemelnek. Ha az alkatrész- elemek nem tartalmaznak fém­ből való elemeket, akkor a fröccsöntőgépek teljesen auto­matikusan működnek, így egy ember elég a négy géphez. A gyártandó 3—400 féle alkat­részből eddig nyolcvanfélét gyártottak Vajszlón, egyre in­kább eleget téve a nagyon szigorú minőségi követelmé­nyeknek. 1982-ben újabb három förccsöntőgépet helyeznek majd üzembe a vajszlói alkatrész- gyárban, s így teljes egészében fedezni fogják a Ganz Műszer Művek hőre lágyuló anyagból készülő alkatrészigényét. A vajszlói alkatrészgyárban december 19-ig befejezték a termelést, a karácsony előtti héten a gépszerelők vizsgálták át a berendezéseket. Karácsony és szilveszter között nem dol­goznak, hiszen a szabad szom­batokon ledolgozták a közbe­eső munkanapokat. A régi és az új technológiákkal tehát ja­nuárban folytatódik a munka. Az OTP-fiókok új nyitvatartási rendje Az Országos Takarékpénztár 1982. január 1-től áttér az ötnapos mun­kahétre, emiatt megváltozik az OTP- fiókok nyitvatartási rendje is. A megyeszékhelyeken és a járási székhelyeken egy-egy kijelölt fiók áll szombati napon az ügyfelek ren­delkezésére. Az ügyfélszolgálatra kijelölt fiókok bármelyik egysége által kiállított be­tétkönyvre elfogadnak betéteket és teljesítenek kifizetéseket, beváltanak takarékcsekkeket, valutákat, átveszik a személyi és áruhitel-igényléseket is. A fiókok a megváltozott nyitva­tartási rendről külön is tájékoztatják a lakosságot. Erősíteni gazdaságunk egészséges vitalitását Még néhány kanálnyi a keserű orvosságból Interjú Faluvégi Lajossal, a Minisztertanács elnökhelyettesével, az Országos Tervhivatal elnökével Dllő s verő közé kerültünk . . . Faluvégi Lajos, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, az Or­szágos Tervhivatal elnöke jel­lemezte így helyzetünket, egy régi székely mondást idézve a Magyar Közgazdasági Társa­ság idei közgyűlésén népgaz­daságunk növekedésének és egyensúlyi helyzetének össze­függéseiről tartott előadásá­ban. Majd pedig a jövőbe néz­ve szűkszavúan, de annál szemléletesebben úgy fogalma­zott, a keserű orvosságból né­hány kanálnyi még hátravan. Vajon mire gondolt miniszter­elnök-helyettesünk? Az országgyűlés téli üléssza­kának egyik szünetében ezzel léptünk oda Faluvégi Lajoshoz, □ki készségesen válaszolt kér­désünkre. Mindenekelőtt azon­ban idézzük fel előadásának azon részletét, melyben annak a bizonyos keserű orvosságnak a cseppjei találtatnak. Mindent a' ' V egyensúlyért A hatodik ötéves terv gaz­daságpolitikai alapcéljai közül az első, melyet az adott hely­zetben munkánk középpontjá­ba kellett állítanunk és átme­netileg minden más gazdasági cél fölé emelnünk, az az, hogy javítsuk és megszilárdítsuk a külgazdasági egyensúlyt — húz­ta alá előadásában Faluvégi Lajos. Ezt a sorrendi kiemelést eleinte sokan nem értették meg. De a nemzetközi helyzet eseményei azóta már némi in­doklást adtak. Mi persze soha­sem gondoltunk arra, hogy többé ne vegyünk igénybe kül­ső forrásokat gazdaságunk fej­lesztéséhez. Van azonban a külső források bevonásának egy közvetlenül érzékelhető korlát­ja/Az eladósodásnak nem sza­bad elérnie azt a fokot, mely megingatná kereskedelmi és pénzügyi partnereink bizalmát, amely veszélyeztetné a nem­zetközi pénzvilágban kivívott és az elmúlt évek nehézségei közepette is megőrzött pozí­ciónkat. Ettől a határtól min­denkor biztonságos távolság­ban maradva tekinthetjük kül­gazdasági egyensúlyi helyze­tünket szilárdnak. A külső egyensúly javítása az 1970-es évek végén azt kívánta tőlünk, hogy szigorúan korlátozzuk a belső felhasználást. Ezt a ke­serű orvosságot bizony le kel­lett nyelnünk, s néhány kanál­nyi talán még hátra is van be­lőle! Ezért nem tűzhettük ki az ötéves terv céljául, hogy emel­jük az életszínvonalat... Eddig az előadásrészlet, s hogy a miniszterelnök-helyettes miféle keserű orvosságcseppek elkövetkezésére tett célzást, azt halljuk tőle élő szóban, a Par­lament folyosóján. Az utolsó krajcár- Ha keserű orvosságot em­legetünk, akkor ezt kétféle ol­dalról is lehet közelíteni és mérlegelni. Az egyik egy széle­sebb, társadalmi, nemzetközi­politikai összefüggés, s egy szűkebb, kifejezetten gzadasá- gi összefüggés, melyek persze nem függetlenek egymástól. Ha szélesebb oldalról nézzük az ügyet, akkor sajnos azt kell mondani, hogy a körülöttünk levő világ még meglepetéseket tartogat számunkra, s ezek a meglepetések biztos nem fog­ják megkönnyíteni a dolgun­kat. Mire gondolok? Az egyik, hogy a nyugati gazdasági re­cesszió sokkal mélyebb és el­húzódóbb, mint ahogy mi szá­moltuk. Ennek lesznek még utó­rezgései, és arra is gondolni kell, hogy ez mint hatás, nem mindegy, hogy egy évig, két évig, vagy három évig tart. Olyan ez, mintha valaki vissza­tartja a levegőt. Az nem migdegy az első tíz másod­percben, és nem mindegy mondjuk harminc másodperc után. Ez az egyik indok. A má­sik, hogy nem tudjuk, a len­gyel események kibontakozása milyen gazdasági reakciókat vált ki, részben a tőkés diszkri­minációk részéről, részben ar­ról az oldalról is, hogy itt a közösség egyik országa van nehéz helyzetben, mellyel kap­csolatosan nekünk is vannak bizonyos kötelezettségeink. — Ez volt a szélesebb össze­függés. Ami a szűkebb gazda­sági összefüggést illeti: mi a szerkezet-átalakításban nem a dolgok végén, hanem a kezde­tén vagyunk. A vállalatokkal szemben az elkövetkező egy­két évben sokkal nagyobb kö­vetelmények fognak kialakulni, mint egy olyan szakaszban, amikor csak felvetettük a kér­dést. Most ezt meg kell csinál­ni a gépiparban, a könnyű­iparban, az élelmiszeriparban. Ez az egyik összefüggés. A má­sik: van néhány úgynevezett válsághelyzetben levő ipar­águnk, mint a kohászat és a vegyipar. Ezek kibontakoztatása is még hátravan. Azonkívül mi — egyensúlyi okokból — elkezd­tünk egy nagyon mérsékelt be­ruházási kurzust. Ameddig az első évben mérsékeljük a be­ruházási forrásokat, addig rendben van, mert vannak vál­lalati tartalékok. A második évben ezek fölélődnek, a har­madik évben pedig mór olyan szorító körülmény, hogy nincs bőven fejlesztési forrás, ami olyan helyzetbe hozza a válla­latokat, hogy utolsó krajcárju­kat és minden szellemi erejü­ket összeszedjék, hogy lépést tudjanak tartani ezekkel a kö­vetelményekkel. A keserű pirulák nem döntenek le — Annak ellenére, hogy van­nak még keserű pirulák hátra, azt tudom mondani, az, hogy erről tisztességgel és nyíltan beszélünk, helyes, és — fejezte be eszmefuttatását Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes — minden bevett, megemésztett és a még az asztalon levő ke­serű pirula ellenére is a ma­gyar gazdaság 1931-ben olyan tényeket produkált — a külke­reskedelmi egyensúly javítása, az adósságállomány csökken­tése, az életszínvonal megtar­tása, a belső egyensúly szinten- tartása —, ami kimagaslóan jó eredmény, s ez biztosítja, leg­alábbis biztatás arra, hogy ezek a keserű pirulák nem fognak bennünket ledönteni, hanem erősítik a gazdaság egészséges vitalitását. Miklósvári Zoltán - Roszprim Nándor 17 arany­korona alatt Belvárdgyula: 25 milliós fejlesztés T eleprekonstrukció Pécsváradon A belvárdgyulai Közös Út Tsz-ről senki sem gondolta vol­na, hogy földjeinek átlag aranykorona-értéke nem éri el a hektáronkénti 17-et. Pedig az csak 15.4 korona. A magyar- sarlósi, hásságyi földek lehúz­zák. Az 5000 hektáros nagy­üzem a megye pénzügyileg egyik legstabilabb tsz-e. Ti­zenöt éve nem vesz fel üzemvi­teli bankhitelt, nem fizet, ha­nem ő kap a banktól kamatot. Ez az a tsz, amely a mai napig nem tagja egyetlen termelési rendszernek sem — talán egye­düli Baranyában — és az a közös gazdaság, ahol a tsz- tagok még ma sem veszik fel havonta a fizetésüket, csak aki­nek kedve tartja. Olyan nagy a háztáji termelés és olyan jó­módú a tagság, hogy benn hagyják év végéig, s akkor kapják egy összegben. Belvárdgyula az új szabály­zók értelmében most kedvezőt­len termőhelyi adottságú tsz, az ideiglenesen támogatottak kategóriájába sorolva, árkiegé­szítést kap a gabonafélék és a hústermelés után. Hogyan érintik a gazdaságot az új szabályozók? A kérdésre Vitek Pál tsz-elnök válaszol. Az idei évet is jól zárják. A tervezett 119 millió forinttal szemben 151 millió forint lesz az árbevételük. A tiszta nyere­ség, a stabil pénzügyi helyzet 25 milliós fejlesztési alap kép­zését teszi lehetővé, amit 1982- ben fognak felhasználni. — Csakúgy, mint mindenütt, nálunk is nőttek a többletter­hek: drágult az energia, a szál­lítás, az alkatrész, nőtt a gépek ára, emelkedik a közteher, az SZTK-befizetés, s belép a gép­kocsi járulék. Mindezt azonban a gabonaprémium és ártámo­gatás ellensúlyozza. Az egyen­legünk plusz 5 millió forint 1982-ben, ha sikerül a tervün­ket teljesíteni. Mégpedig ebben a szövet­kezetben évről évre teljesülni szoktak a tervek. Igaz, búzából 100 hektárral kevesebbet vetettek — 800 hektárt — de kukoricából 100 hektárral többet fognak, mert arra is megjár a gabonapré­mium. S míg a búza csak 5,2 tonnát tud maximum ezeken a földeken, addig a kukorica megtenni a hektáronkénti 7 tonnát. Majd egymillió forinttal jobban járnak, ha tengerit vet­nek. A 25 milliós fejlesztést főként a gabonaprogramra fordítják. Hat millióért 1982-ben felépíte­nek egy 4000 tonnás gabona­tárolót. Olaszban 10 millió fo­rintért egy modern gépműhelyt, amelyet 1983. december 31-én adnak át. Tervező az AGRO- BER. Ezen túl 10 milliót fordí­tanak gépberendezésre. Ebből 5 milliót elvisz a két Claas he­gyi kombájn, amire nagy szük­ségük van itt a dombos földe­ken. Megkezdik az IFÁ-sítást, a nagy fogyasztó ZIL-eket fo­kozatosan lecserélik. Vásárol­nak még pótkocsit, ezek egyen­ként 9 tonnások. Úgy tervezik, ha ebben a programban a rendszer segíti őket, akkor ja­nuár 1-vel belépnek a KSZE növénytermelési rendszerbe. Az új szabályozók adta tá­mogatás megragadásával min­denekelőtt a hús termelését és a kisegítő ipari üzemét fejleszti a Zengőalja Tsz, amely még Belvárdgyulánól is alacsonyabb aranykoronás földeken gazdál­kodik. Ha nem is olyan gaz­dag szövetkezet, mint az előbbi de az utóbbi másfél évtizedben nyereséges. Igaz, ennek mérté­ke igen ingadozó, 1976-ban például csak 60 000 forint tiszta nyereségük volt, de ebben az évben 6,7 millió forintra számí­tanak. A gabonaprémiumot ők is meg akarják fogni, ezért az ősszel már 130 hektárral több búzát vetettek, kukoricából is 50 hektárral vetnek többet. A szabályozó változásból eredő többletterhek 2,4 milliót visz­nek el 1982-ben, de a gabona­prémium, húsprémium és az ártámogatás 5,6 millió pluszt hoz. Az egyenleg plusz 3 millió. A többletfejlesztési lehetősé­get a tsz a szarvasmarhatelep rekonstrukciójára fordítja, amit két lépcsőben, 1982-ben és 1983-ban végeznek el. A szarvasmarha a tsz egyik fő profilja. Kötetlen tartást, mo­dern fejőházat akarnak, ahol két ember végzi el majd a mos­tani 12 ember munkáját. Fejlesztik az ipari tevékeny­séget is. Földi Balázs, tsz gé­pészmérnök szabadalmát, a fo­gazott ekevasat az egyházas- kozári tsz-szel kooperálva kí­vánják gyártani. A vasat magát Egyházaskozár gyártja majd, az ekevas élének edzését Pécsvá­radon végzik. Egyelőre 4000 darabos megrendelésük van 1982-re, de az érdeklődés nagy, s ha az üzem beáll, évi 10 000 fogazott ekevasat gyártanak majd, egyelőre az IH, később a más típusú ekékhez is. — Rné — Lvov-Kertváros karácsony előtt Innen, a nyolcadik emeleti erkélyről nyugtatólag hat rám a pasztellzöldre, okkersárgóra festett tömbök egymásba ka­rolása. Odalenn épp most lépett ki a házmester a ka­pubejáróból, seprővel a ke­zében. Furcsa asszociáció: legalább olyan fiatalnak ér- zém innen felülről, mint ahogy alig van túl a serdülő­napokon e karcsú tömb. Át- ellenben erkélyvasra kötözött fenyőfák lengnek a decembe­ri metsző fuvallatban, díszek­re várva .. . Játékautó mére­tű teherkocsi gurul a járdán régi bútorral megpakolva, ar­rébb, a szomszédos tízemele­tes tövében gyertyányi tűz mellett melegednek az épí­tők, körötte teával teli alföldi kannák... OTTHON. Mi mindent rejt és takar e fogalom! Bata Lászlóéknak bizton azt jelen­ti elsősorban, hogy hét év után megszabadulhattak a másfél szobás Krisztina téri lakástól, ahol három fiú csi­kóságát mostantól kezdve e háromszobás lakásban job­ban szabadjára engedhetik. Batáné éppen a karácso­nyi porszívózással van elfog­lalva, mikor becsöngetek. A fiúkat cseppet sem zavarja, hogy szellemképes a tévé. Tőlük tudom; hogy januártól kötik be a központi antennát. — Egyelőre furcsa még a nyolcadik emelet, a harmadik után - mondja a fiatal asz- szonyka, hogy visszatérünk az erkélyről. Ennél szebb kará­csonyi ajándékot el sem tud­tunk volna képzelni a férjem­mel. December elején köl­töztünk át a Krisztina téri másfelesből és képzelje, a gyerekekre való tekintettel nem kellett kifizetnünk a la­káshasználatbavételi díjat, csak a villanyórát „vettük" meg. A Ivov-kertvárosi Hajdú Gyula utca 7-be december elsején költöztek be az első lakók. Batáék és a többi hat­vanhárom család, idősek és fiatalok, egy és több gyerek­kel, olyanok, akik a szanálá­sok miatt kénytelenek voltak új otthont teremteni. Az első emeleten kilincs nélküli ajtón kopogok. Botra támaszkodó idősebb férfi tár­ja föl a résnyire nyitott bejá­ratot. — Pun Mihály vagyok —fo­gad a házigazda. — Tizenhét éven át a Felsővámház utcá­ban laktunk. A „félházat” szanálják, ezért költöztünk az összkomfortba. — Nem sajnálta elhagyni a megszokottat?-'Dehogynem! De nekem itt is jó. Tanácsi lakást kap­tunk, a feleségem épp most ment el az édesapámért, akit amíg berendezkedtünk, ideig­lenesen az Ágoston téri szo­ciális otthonban helyeztünk el. Kilencvenegy éves, nehe­zen viselte volna el a költöz­ködéssel járó tortúrát. Egyéb­ként ha valamit sajnálok, az a Lánc utca meg a Kossuth Lajos utca: ott voltam ugyan­is trafikos harminchárom éven át. Itt, furcsák ezek a szoba közötti küszöbök, nehezen lépem át azokat, mivel ge­rincsérülésem van a háború­ból. Miközben kellemes ünne­peket kívánok búcsúzóul, Pun Mihály megjegyzi: / — Eléggé össze kell húzni magunkat. Ezért is csinál le­vestésztát a feleségem, mint látja, mert a kettőnk havi jö; vedelnie 2990 forint. Ezzel egészítjük ki a postás által leszámolt nyugdíjat. Peiszer Károly, a BÉV asz­talosa időközben végzett a zárcserével, majd azt mond­ja .. . — Az csak természetes, hogy segítettem, mivel a lakó véletlenül kizárta magát és közben elromlott a szerkezet. Peiszer Károly is, mint ahogy többi kollégája, a Ba­ranya megyei Állami Építő­ipari Vállalat munkásai de­cember 23-án dolgoztak utoljára ebben az esztendő­ben: Ö Mohácsról, Gáspár Károly kőműves pedig Sellyé­ről jár be naponta. 'A kőművesbrigád vezetőjé­vel a 75—76-os jelű épület előtt találkozom: a betonke­verő cementhabarcsot forgat. Vödrökbe dönti a sötétszürke anyagot, aztán az épület irá­nyába mutat. — A lépcsőházban nyugod- tabban beszélgethetünk, nem dermed annyira a kéz. — Most már jobbára csak a takarítás van hátra, meg a szerelők után végezzük a fehérjavításokat. Különben most folyik a műszaki átadás. Ilyenkor a csoportvezetőnek is vödröt kell fogni a ke­zébe . . . Gáspár Károly ezt olyan természetesen mondja, hogy fel sem merül bennem: miért is lehet az, hogy Lvov-Kert- városban a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat la­kásépítő főüzeme több mint 1300 lakást adott át ebben' az évben. Természetesen nem volt gondoktól mentes az idei esztendő sem, mint ahogy erről Müller Nándor gazdasági üzemvezető be­szélt. — Ami az 1981-es évet il­leti, jó dolognak tartjuk, hogy előrébb léptünk a lakását­adások ütemében. Az első negyedévben 204, a félév vé­géig 666, a harmadik ne­gyedév zártával pedig 884 lakást adtunk át. Salamon Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom